Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-14 / 37. szám

37. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap szeptember 14-én. Hetedik évfolyam. megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, liirdelmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesület­nek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. ; .J Előfizetési Arak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 ,, Egyes szám ára . — — 10 ,, Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosán szá­míttatnak. Dulánszky Nándor. A természet örök rendjén alapuló emberi tár­sadalom válfozhatatlan szervezete írja elő, — az ős alkotó erő által létrehozott törvények kérlelhetetlen vas szigora akarja úgy, hogy az emberek földi élete nem lehet egyenlő; sorsuk nem lehet azonos. A jogegyenlőség magasztos elve bizonyos pon­ton kivihetetlenné válik ; a földi lét sorsosai vagyoni állásának egyenlősitésére irányzott törekvések a ki­vitel stádiumának egy viszonlagos fokán valósithat- lan ábránddá sülyednek alá. Azért mig az, emberi társadalom létezik, mig a nagy mindenség kis porszeme: a föld égi pályáját futja, mindég lesznek, kik embertársaiknál nagyobb jogkörrel fognak birni, kik az anyagi jólét nagyobb ^okával fognak rendelkezni. Szóval az emberek állásra, vagyonra nézve egyenlők sohasem lesznek. A bölcs alkotó azonban midőn törvényeit lé- tesité, midőn egyes kiválasztottál részére azok által földi előnyöket állapított meg, egyúttal gondosko­dott oly eszközről, mely létesiti, hogy legyenek az emberek közt olyanok is, kik azt nem kizárólag magok részökre tartják fenn. Adott az embernek érző szivet s emberbaráti érzelmeket. Az állapotok fentvázolt változhatlanságánál fogva mindég szerencse, ha a gondviselés a hatalmat, vagyont oly egyének kezébe teszi le, kik azzal embertársaik javára tudnak élni; kiknél a földi lét javadalmai csak arra szolgáló eszközök, hogy a természeti törvények által létesített látszóla­gos igazságtalanságokat enyhítsék, hogy a sors ál­tal nekik adott előnyöket niinél szélesebb körre ki­terjesszék. A gondviselés ily kiválasztottja megyénk, ille­tőleg egyházkerületünk főpasztora: Dulánszky N án dór! A sors őt magas polezra helyezé; százezrek lelki gondozását bízta rá; — az'anyagi jólét kiváló fo­kára emelte. f is Es ő ezen előnyökkel ágy él, mint az érző szív és emberbaráti érzelmek törvényei előírják. Kötelességismerő papja templomban; szelíd, nyájas, leereszkedő embef azon kívül; — hatal­mának fényjét nem dobáljajzemkápráztatólag a vele érintkezőre, hanem tudományosan müveit lelkének élesztő körébe vonja s szi^óságának elragadó su­garaival fonja körül. S igy hódit az állásnak, melyet betölt, hódit a vallásnak, melyet képvisel, i Állá sának jöyödelnaei Áfcagyrészben közvagyont-! képviselnek. A merre megy, a jótékonyság erényét oly mérvben gyakorolja, mint a mint kész hívei lelki gondozását fáradhatlanul eszközölni. Siet letörölni a szenvedők könyjeit egyik kéz­zel, hogy másikkal a jótékony egyletek nemes czél- jait adományokkal segítse elő. íme egy, nem a szolgai hízelgéstől mondóit kép, a mai corrumpált anyagi korban vigaztalásul mindazoknak, kik nem úsznak az áramlattal s kik­nek böcsliletes lelkét a haladás szép eszméjével im­portált mindinkább terjedő erkölcsi sülyedés rém­képei háborgatják. íme egy virányos váz Magyarország hazafias aggodalmaktól telitett sivatagjában! A rövid 24 óra, mit Tolnamegye székvárosá­rosában töltött, ily véleményt állapított meg róla. Nem azért jött tehát kizárólag, mint ezt a mi mélyen tisztelt prépostunk rámondott felköszönté­sében állitá, hogy kötelességét teljesítse; — nem is azért jött kizárólag, mint ezt püspökünk feleletében hangsulyozá, hogy híveit kivánta megismerni, ha­nem eljött, hogy mindazok szivét, kik vele érintkez­tek, maradandóan meghódítsa. Bartinai. Tanügyi rovat. Iskolai év kezdetén volnánk, ha ugyan annak lehet nevezni, mert nálunk annyi a tanév kezdete a hány iskola van. Sokféle iskoláink közül csupán kettő tartja meg a rendes és törvényszabta szünidőt t. i. a polgári fiú- és felső leányiskola és a Mayer-féle magánintézet. Az izraeliták ak­kor végzik a tanévet, mikor máshol kezdik, más hitfeleke- zetnél meg nagyon is sok szünidőt adnak mint pl. a rom. kath. népiskoláknál. Ennek okát azonban a helyi viszonyok közt kell keresnünk s épen ez a pont az, melyre különö­sen hivjuk föl ez alkalommal az érdekeltek figyelmét. A központi rom. kath. 4 oszt. fitauoda mint tudjuk, meglehetősen van berendezve, vannak tanszerei, minden osztályt külön egy tanító vezet és mégis általános a pa­nasz, hogy a kívánt eredményt nem lehet elérni. Mi ennek okát egyedül abban találjuk, hogy az egyes osztályok ré­szint túl vannak tömve tankötelesekkel, részint pedig — és a mi legfőbb baj — a szülök nem rendes időben írat­ják be gyermekeiket. Hogyan lehetne ott rendes tanításról szó is, hol az uj tanulók egész éven át egyenkint szállin- kóznak az iskolába. Ebből láthatjuk, hogy a tanítás előme­netelére leginkább zavarólag hatnak a polgárok gyermekei rendetlen iskolába való járásukkal és pedig nyáron a munka miatt, télen a hiányos öltözék és nagy távolság miatt. Te­kintve már most azt, hogy a nevezett iskolában a tankö­telesek sokasága túlhaladja a törvényes számot, nézetünk az volna, hogy állitson föl a hitközség az alsó-városban ott a kórház körül különösen a polgárok gyermekei szá­mára egy iskolát, hová azok télen is a zord időben köny- nyebben eljárhatnak, mint ide föl. A központban maradná­TÁRGZA. Vilhelm a szegzárdi erényes apát. Történelmi rajz. Csuthy Zsigmonditól. VI. Salamon tapasztalva, hogy gonosz szándékát Geiza észrevette, nem csak, hanem annak elejét venni is igyeke­zik, az által, hogy Lászlót Morva- és Muszka-, Lampertet pedig Lengyelországba kiildé segítségért, midőn látná, hogy gyilkos feltételében, alattomban nem boldogulhat: nyilván támadta meg Geizát és mielőtt a segéd csapatok megér­keztek volna a szabolcsi térségen Balmazújváros és Hajdu- Dorog vidékén megtámadva vele megütközött. Vilhelm apát hűség és háladatból nem mulasztá el értesiteni kegyelt fejedelmi urát Salamon nagy hadi erejé­ről, kérve Geizát és rimánkodva tanácslá, miután most már bizonyos volt előtte három tábornokának gyalázatos hitszegése, hogy mielőtt a segédcsapatok László testvégé­vel megérkeznének, csak magát védve ügyes mozdulatok által a mennyire lehet kerülje a nyílt ütközetet. De Geiza folytonosan üldöztetve a nyílt csata elfogadására kénysze- rittetett. Könnyű volt a királynak Geizát legyőzni; mert se­regének csak negyed része maradt meg mellette, a többi a három hitetlen tábornokkal, Salamon táborába a titkos kö­tés szerint általment. De mivel Salamon katonái mit sem tudtak a titkos cselszövényröl, mely Vid és a Geiza három hűtlen tábornoka közt jött létre, midőn a szemtelen árulók hozzájuk közelítettek volna, erős csapataikkal rájuk csapva tévedésből, igen sokat közülök Petrud és Bikással együtt levágtak és csak kevesen maradtak meg életben. Bár mind ott vesztek volna a hitvány gyazemberek, — mintThuróczi krónikájában felkiált, — kik urokat és jóltevöjüket gyalá­zatosán elárulták! VIL A csatát vesztett Geiza Salamontól üldöztetve átkelt a Tiszán és a váczi rengeteg erdőségbe menekült. Itt buj­dosott vele kedves apátja is, ki első volt szerencsés neki hirülvinni, hogy közeledik hozzá László, Lamperttel együtt, kik a morvái fejedelemmel, Csehországból és a Lengyel- földről nagy hadat hoznak vala magukkal. A három test­vér találkozása a váczi magas hegyek árnyékában igen megindító érzékeny látvány volt Geiza a mint meglátta öcscseit, a fenyegető veszedelem miatt, mely szive érzelmeit fogva tartotta és a hirtelen felmerült öröm között, ugyany- nyira megindult szivében, hogy a sirás és könyhullatás miatt nem szólhatva, kisirt szemekkel vetette magát László karjai közzé, majd csillapulván fájdalmai, rebegö ajakkal beszóló öcscseinek a király hitetlenségét, zsarnok kegyetlen­ségét és az életére törő veszedelmet, melyből csak alig sza­badulhatott ki. — Kedves bátyám! — úgymond --az erősebb lelkű László, dolgaink, akár ellenkezők, akár szerencsések le­gyenek azok, egyaránt Isten kezébe vannak letéve és ám­bár némely dolgok származnak a közelebb levő okoktól, mint például, úgy látszik, hogy a világosság származik a naptól, a meleg a tüztől, a fák leveleinek ingása a széltől: mindazon által még is azt kell mondanunk, hogy Isten aka­ratja nélkül nem történhetik semmi. így már mindazok, melyek eddig történtek velünk, a mi megpróbáltatásunkra bocsátá Isten ránk. És mi ebben bízva fogjuk felemelni fegyverünket hadakozásra a szent ügyért, ö ád nekünk erőt, hogy ellenségünket leküzdve, üldözőink előtt győzelmesen állhassunk meg. Vesd ki a csüggedést szivedből, úgy rém­lik előttem, hogy midöu seregem előtt lovagoltam volna, egy láthatatlan kéz a magasból koronát tett volna fejedre. Mienk a győzelem, Isten is úgy akarja, hogy tied legyen az ország! Ezzel mindenik fél tűzessen készült a döntő ütközetre. Ernyei, mielőtt Salamon kimozdult volna föhadi szállásáról, még egyszer a béke olajágát forgatta a király előtt, mig ellenben Vid a hadakozás fáklyáját lobogtatva, a királyt az ütközetre tüzelte, azzal ámitván Salamont, hogy Geiza ka­tonái, inkább csak kaszások és aratókból állanak. Ezt hall­ván Ernyei sírva fakadt és zokogva jegyzé meg: nagyon félő uram királyom! hogy midőn a honfiak atyádfiai har- czában egymás vérét fogják kiontani, azok a kaszások és aratóknak csúfolt Geiza katonái úgy le fogják seregedet ka­szálni, hogy azt tiz ez,er villás sem fogja tudni felgyüjt- heni és csak Isten tudja mi lessz belölünk. De hasztalan volt a nemes Ernyei bölcs beszéde, mert inkább hallgatott a király Vidre és táborát kevés idő alatt a Rákosra vezette. A herczegek ellenben a segéd vitéz csehekkel Czinkotánál állapodtak meg, figyelve Salamon serege mozdulatira. Már csak a mogyoródi magaslatok választók el egymástól a két tábort, melyeken túl a király seregének dárdái csillám lot

Next

/
Oldalképek
Tartalom