Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-15 / 50. szám
50. szám. Szegzárd, 1878. vasárnap deczember 15-én. Hatodik évfolyam Éli il ülegjclen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára : — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-báz, hova a láp szellemi! részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 1 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Tolnamegye népnevelésügyi állapota az 1877[8. tanévben. A kir. tanfelügyelő a következő jelentést terjesztette elő a megyei közigazgatási bizottság folyó h<5 9-én tartott ülésének : A megye lakosainak száma 231,997, a tanköteleseké pedig 36681, tehát a viszony 15,37°/o tegzen. Összehasonlítva e viszouyszámot a múlt évi 15'63%-kal, az esés 0-26% különbözeiét tüntet fel. Megmagyarázza azonban e látszó hanyatlást azon körülmény, hogy a megye lakosainak száma a folyó évben 1874 lélekkel több, mig a tanköteleseké 290 fejjel kevesebb, mint 1877-ben volt, mely eseménynek természeti alapja ismét a pontosabb fölszámolás mellett, a már több év óta s a múlt tanévben is járványosán fel-feltünedező roncsoló toroklob és himlő pusztításaiban található fel, esvén e fogyatkozásból az elsőfokú tankötelesekre 143, az ismétlőiskolásokra pedig 147, minthogy 1878-ban a 6—12 éves gyermekek száma 25543, a 12 — 15 éveseké pedig 10138 lelket tett ki. Az iskolába járó gyermekek száma 30,962. Viszonyítva az összeget az összes tankötelesek számához az eredmény 86'77%-nak, szemben a múlt évi 83'87%-kal, 2'9% emelkedésnek felel meg a szerint, a mint az iskolába járók százaléka is, mely az 1877-ik tanévben 16 13% volt, alább szállt 15‘24%-ra. A javulás tehát szám szerint abban állapítható meg, hogy 1878-ban mintegy 791 növendékkel több járt iskolába, mint az azt megelőző esztendőben. Az 1876-ik évi eredménynyel (8109%) összevetve pedig a haladás 5-68 % mutat fel. Az iskolába járó tankötelesek iskola és nem szerint következőleg oszlottak lel: mindennapi iskolát gyakorolt^,22435 fiú és 115p2 leány — 23937, — I ismétlőiskolát 3452 fiú és 3273 leány = 6724, — felső nép- és polgári iskolába járt 72 fiú és 21 leány — 93, — magánintézetbe fiú 63, leány 114 = 177, — középtanodába pedig 31 fiú. Figyelemre méltó ezen adatoknál az, hogy a fejlődés nagyobb mértéke kiválólag a leányoknál mutatkozik, kikből a múlt évhez képest 588 lélekkel járt több iskolába, mig a fiuknál e növekedési szám C6ak 203 fejben állapítható meg. Örvendetes jelenség ez, mert azt látszik igazolni, hogy kezdi népünk is megérteni és méltányolni a nőnevelés fontosságát s amaz igazság erejét, mely azt hirdeti, hogy a család, a társadalom és a haza jövendő boldogsága: legnagyobbrészt a müveit anyák kezébe van a természet által letéteményezve. Iskolába nem járó gyermek volt 2171 fin és 2548 leány = 4819. Kedvezőbb tehát az eredmény az előző évvel szemben 1081-el, a mennyiben ez összeggel kevesbedett meg azon gyermekek száma, kik 1877-ben még nem jártak iskolába. Vallás és nemzetiségre nézve az iskolába járó növendékek a következő számokat mutatják: rom. cath. 20146, — görögkeleti 117, — helvét hi tv. 4554, —: ágostai 4870, — Mózes vallásu 1275. — nemzetiség tekintetében magyar 18951, — német 11895, — szerb 116. Télen nyáron járt iskolába 22377, a múlt évinél tehát 2712 lélekkel több, — csak télen 8585 iskolaköteles. Volt tankönyve 29071 gyermeknek, nem volt 1891-nek. Megbüntettetett iskolamulasztásért szülőiben 186, felmentetett 9281 gyermek. Összes mulasztó volt tehát 9467 növendék. Ha tekintetbe vesszük, hogy e nagy számú mulasztó közül csak 186 büntettetett meg, mely 62 frt 58 kr birságot eredményezett, mig a többi csak egyszerűen föl lett mentve, úgy ez esetből a*t. kell következtetnünk, hogy az iskolaszékek de még inkább a községek elöljáróságai nem alkalmazták kellő szigorral és komolysággal a tankötelezettségi törvény végrehajtását, mind a mellett is, hogy a közig, bizottság megtette a maga részéről a szükséges intézkedéseket. Reményiem azonban, hogy ha a bírságolásokért vagy jobban kifejezve azok elhanyagolásáért a felelőség az elöljáróságokra kimondatik, e baj is orvoslását meg fogja találni. Az iskolából kilépett növendékek közül olvasni tudott 374, egyszersmind írni 3678, mely eredmény szinte elég kedvezőnek mondható. __ Ké pesitett tanító volt 271, nem képesített 40, rendes 262, segéd 49, tehát az összes létszám 311. f A gyarapodás 1877-hez képest 21 tanító. Állandó lakással birt 233. Tannyelv szerint az iskolák közül volt magyar 120, magyar-német 41, német 29, magyar-szerb 1, szerb 4, összesen 195, '— vallásfelekezet szerint pedig Vom. cath. 94, helv. hitv. 34, ág. hitv. 32, görögkeleti 5, Mózes vallásu 20, szinte 195, — melyből uj alapítású a tavali 191 intézethez mérve négy. Ezen iskolák 183 állandó és 19 bérhelyiségben voltak elhelyezve, s a tantermek száma 312-re emelkedett töl, melyből a múlt évi számhoz képest, a gyarapodás 25. TÁRGZA. Egy régi könyvből. (Folytatás.) 10. Székesfehérvár. Székesfehérvár erős kőfallal és jó vizárkokkal ellátott s mocsáros vidéken fekvő város, melyet Soliman 1543-ban egyezkedés utján foglalt el, ugyanekkor volt azonban az is, hogy a felbőszült törökök, a várparancsnoknak — kit az elővárosban leptek meg — fejét, jobb kezével együtt, mivel arról a rajta levő gyűrűket elég gyorsan leszedni nem tudták, levágták. 1593-ban a mieink a vár alá jöttek, Has- sán basa vezérlete alatt Budáról érkezett nem csekély számú őrséget megszalasztották és 10 ezer törököt öltek meg; de a vár akkor még nem adta meg magát. 1601. szeptember 7-én a vitéz Roszwurm, a hős Mercoeur herczeggel rohammal vették be, a mely ostrom alatt két ezredes, névszerint Stahrenberg Gotthárd és Altheim igen kitüntette magát, ezek ugyanis, bár az ellenség által háromszor visszaverettek : mégis az anhalti herczeggel, ki ekkor tüntette ki magát először — benyomultak a városba. És bár a bentlevő basa, 60 előkelő törökkel, — kik életét megmentették — a várba menekült és azt vitézül is védte: mégis miután magát túlerővel látta szemközt, letette a fegyvert. Ezalatt, a törökök, a már régebben elhelyezett löporaknáklcal a városban igen nagy károkat okoztak. A templomokat, várat, 3 tornyot felvettettek, — a város legszebb épületeit, házait halomra döntötték, rommá tették. A mi lőszer, élelmiszer, takarmány volt, azt készakarva elégették, csak kevés maradt meg abból. Nem sokára ezután a törökök két jelentékeny nyílt csatát is vesztettek, a várost mind a mellett a következő év augusztus 12-én visszahódították, a közkatonákat elbocsátották, a tiszteket Konstantinápolyba foglyul vitték, a várost megerősítették s az még most is (1688.) kezükben van. 11. Buda. Buda, hajdan a magyar királyok lakóhelye, az egész országnak fővárosa volt, népességre s nagyságra nézve az ország legelső városa, erős falakkal s bástyákkal volt meg- megerösitve s hat részre osztva. Zsigmond magyar király különösen kedvelte e helyet s a várat is ö diszittette fel királyilag. O csináltatott abban római modorban egy pompás termet, ugyancsak ö építtette a pompás csarnokokat készittette a disz kertet, vétette körül a várat kőfallal, itt talált ö olyan kutat, melynek felszínén forró a viz, fenekén pedig halak úszkálnak, nemkülönben pompás fürdőket is. 1526-ban a török császár személyesen vonult e vár alá, a várfalak mellett levő néhány házat elfoglalt, azokban a magyarokat nejeikkel, gyermekeikkel együtt legyilkoltatta, a várat rohammal elfoglalta, az elfoglalás után minden részében megnézegette. Innen küldte ki azután pusztító seregeit, melyek Komáromig s Győrig kalandoztak el s kalandozásukat kétszázezer keresztyén legyilkolása vagy fogságbavitele tette szomorúan emlékezetessé. A következő évben Ferdi- nánd király János 'vajdától — ki azt megfoghatatlan félénkségből gyáván elhagyta — ellenállás nélkül foglalta el e várat. 1529-ben Solimán török szultán — ki 200,000 emberrel jött Magyarországra, illetőleg Buda alá, a várost ellenállás nélkül bevette, a várat pedig a benne fekvő német őrségnek a parancsnok Nádasdi Tamás tudta s akarata ellenére történt feladása folytán elfoglalta, az őrséget azután Solimán ígérete daczára az elvonulás alkalmával lekaszabol- tatta, a fogoly vezért szabad lábra helyezte s királya iránt tanúsított hűsége s bátor magaviseleté miatt sok-sok főtiszt jelenlétében megdicsérte. 1541-ben Roggendorf Vilmos akkori főparancsnok 40000 emberrel és 40 ágyúval szállott a vár alá. Isabella királynő — az 1540-ben elhalt János király özvegye — Solimánhoz fordult segélyért, a ki Mahomet basát küldötte ide az európai csapatokkal. A nevezett basa sietve jött Budára, ott Roggendorf tábora mellett ütött tábort; de az több Ízben sikertelenül támadta meg. A mint azonban Roggendorf észrevette, hogy Solimán maga is közeledik, Pestre akart vonulni, seregének magyar része azonban — vezérének Perényi Péternek elpártolása és eltávozása után — Mahomet seregétől, — a Gellérthegyen fekvő német serege pedig a janicsároktól leöletett. 1542-ben, a speyesi birodalmi gyűlésen V. Károly császár és Ferdinand király a német nemzet fejedelmei és rendéivel közösen elhatározták Budának a töröktől leendő visszavételét, fővezérnek megválosztották a brandenburgi választó fejedelmet Joachimot, ki Németországról hatalmas sereggel jött be az országba Buda alá s az erősen kezdett lövetéssel az ostromhoz is komolyan hozzáfogott: de midőn eredmény csak kevés mutatkozott s egy rohamban a mieinkből mintegy 400-an maradtak a csatatéren; és seregünknek a Pestet elfoglalva tartó ellenség kirohanásaival nem csekély kárt okozott és a mi még mindezeknél nagyobb volt, a seregben oly ragályos dögvész keletkezett, mi sok ezer katonának életébe került, az életben maradtak a vár alól elvonulni kénytelenittettek.
