Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-15 / 50. szám
Az iskolák taneszközökkel való fölszerelése szinte kielégítő eredményt mutat. Faiskola volt 105 (gyarapodás 21), kert 119 (gy. 25), testgyakorlótér 112 (gy. 14), fekete iró tábla 391 (fogyás 3), fali olvasótábla 235 (gy. 23), fali térkép 514 (gy. 34,) földgömb 181 (gy. 3), természetrajzi eszköz 140 (gy. 8), természettani eszköz 65 (gy. 16), könyvtár 77 (gy. 14), tornaeszköz 98 (gy. 15). Az iskolák jövedelmei következő összegeket tüntetnek fel. Készpénz 90,668 frt, terményérték 63,123 forint — 153,791 forint. E jövedelem befolyt a 295,947 forint értékű ingatlan birtoknak 20224 frt haszonbevételeiből, továbbá a 81301 forintot tevő tőkepénznek 5150 írtra menő kamatjaiból, 16684 frt tandíjból, 5315 frt államsegélyből, 34,447 frt, községi és 61643 frt hitfelekezeti adóból és egyéb forrásokból 19428 frt. Kiadatott ezen összegekből mint évi fizetés a rendes tanítóknak 122379 frt, a segédeknek 11712 frt, a többi egyéb iskolai czélokra és segélyezésekre fordittatott, mint például 8363 frt fűtés, tisztogatás és épület javitás s átalakításokra, 1709 frt tanszerek bevásárlása, szegény gyermekek segélyezésére 726 frt és 7809 frt egyéb szükségletekre. A maradék 1102 frt, melyből az esedékes részösszeg szokás szerint némely helyeken a jövő évi költségvetésbe vitetik át, mig ismét másutt tőkésit- telik. (Folytatjuk.) Különfélék. — Az első fecske. A farsangi évad közeledtével már kezd a közönség a tánczvigalmak rendezésével foglalkozni. Az első tánczvigalom jövő 1879. évi január 18-án tartatik a szegzárdi tűzoltóság javára. Hogy ezen kizárólag szegzárdi jelleggel bíró, jó hirnevü tánczvigalom sikere biztositassék, Döry Pál, GózonyEndre, Krammer János, Kopa- csek Vilmos, Kurcz Vilmos, Petro vies György, Steiner Lajos, Trajber Vincze, Báró Wimmers- pergGiudó urakból s a tűzoltóság parancsnokaiból egy vegyes bizottság alakult, mely a rendezést már kezei közé vette. — A szegzárdi dalárda sylvesteri dalestélye igen változatos és érdekes sorozattal fog bírni; négy újonnan betanult darab és köztök a „czigány élet“ fog elöadatni. A női karban részt fognak venni a következő urhölgyek: Babits Ilka, Czeiner Ágnes, Danczinger Sarolta, Fü- löpllka, Morvay nővérek, Kajcsics Ilka, K a- sovszkyOlga, SzámháberJánosné, Trajber Margit és Weisz Anna. A zongorakiséretre a kitűnő játékáról ismert Steiner Anna urhölgy vállalkozott. Ugyanezen alkalommal fog a dalárdának a szegzárdi hölgyek által beszerzett díszes zászló átadatni. — Viszonválasz a kir. tanfelügyelő urnák. Midőn nagyságod e lapok 48 ik számában közlött s reám vonatkozó válaszának első feléért köszönetét mondanék: nem mulaszthatom el egy pár tiszteletteljes megjegyzést tenni a válasz második részére anynyival inkább, mivel azt látom, hogy felszóllalásom ezélzatát más értelemben méltóz- tatott venni, mint. én akartam. A gyönki gyülekezet ugyanis a kérdéses ügyben már két alkalommal intézett kérvényt az illetékes hatóságokhoz és pedig szeptemberben az ezredparancsnokságához, múlt hó 23-án pedig (a dolog hamarább elintézése czéljából) a honvédelmi minister ö nagyméltóságához. Felszóllalásom czélja tehát csak az volt, hogy nagyságod is a saját felsőbbségénél, nevezett czélra közreműködni méltóztatnék. A válaszból azonban azt látom, hogy félreértettem, sőt a mostani hidegedni kezdő időszakban nem épen kívánatos hideg zuhanyt is kaptam nyakam közé, miután a nyilvánosság előtt úgy vagyok bemutatva, mint a ki oka volnék az iskolai oktatás elhanyagolásának, — a teljesen ártatlan katonai hatóság pedig úgy, mint igazságtalanul megtámadott. ! . ! Azt méltóztatik ugyanis állítani, hogy a katonai hatóság nevezett tanítót valószinüleg azért tartja vissza, mert nem képesített és nem is rendes tanító, csupán segéd. Azt nem tudom, mire van alapítva ez állítás, mert ez ügyben — az én alázatos véleményem szerint — a törvénynek kellene (ha ugyan a katona uraknak is úgy tetszenék) határozni. A törvény tudtomra nem tesz különbséget a rendes és segédtanító, a képesített és nem képesített között, mert igy szól: (1868. XL. t. ez. 27. §.) „a népiskolai tanítójelöltek s a népiskolai tanítók — a népoktatást legkevésbé akadályozó időszakban, nyolez hét alatt katonailag kiképezen- dök, azután szabadságolandók és béke idején ezen felül, csak az időszaki fegyvergyakorlatokban való részvétre szoritanddk.“ íme! a törvény még a tanítójelölteknek is megadja a kedvezményt t. i. a béke idején leendő szabadságolást és nem teszi azt függővé az oklevéltől s rendes állomáson léteitől, mint azt a katona urak a válasz szerint is helyesen cselekedték ?! ? Vagy talán most nincsen béke idő csupán fegyverszünet? Én nem tudom ; de azt olvastam a lapokból, hogy a Mollináry ezred, melynél nevezett tanító beosztva tényleges szolgálatra kényszerittetik, — békelábra állítva Bécsben állomá- soz és a nevezett egyén mégsem boesáttatik haza. Lehet ennélfogva itt másról mint katonai önkényről szólani ?! ? Azt a szegény fiút a képezdéböl sorozták be, kiszolgálta ténylegesen a három évet, szolgálata kitelte után végezte a képezde harmadik évi folyamát, tanítói állomást kapott és igy mint tanító és harmadik éves tartalékos kényszerittetik tényleges szolgálatra, holott ő felségének kiadott rendelete szerint is, neki mint közhivatalnoknak szabadságoltatnia kellett volna. Azt hiszem az ilyen dolgot szabad nyilvánosságra hozni, mert ez világos törvény- sértés. Vagy talán a ministerek ellen szabad vád alá helyezést indítványozni, ha csak képzelt is a törvénysértés és más állásbelinek visszaélését nem volna szabad a nyilvánosság ítélete alá bocsátani?!? Én tisztelem a hazának minden rendű és rangú polgárát; de a törvénysértőn ik bármily rendű legyen is az, mentegetésére vállalkozni semmiféle hajlandóságot nem éreznék magamban. Hogy a katona urak közül némelyek, néha úgy is szeretik magukat tultenni a polgári törvények korlátain, bizonyítja, a nem épen régen történt faddi és a legújabban felmerült győri eset és ilyenkor nem szoktak azok szorulni a mi mentegetésünkre. Gyönk, deczember 3. 1878. Bocsor Lajos reform, lelkész. (Most veszem az illető tanító levelét, hogy őt (valószinüleg a honvédelmi miniszter ur közbenjárására) múlt hó végén elbocsátották és útban van hazafelé. A törvénysértést azonban ez elbocsátás meg nem történtté nem teheti.) — Simoiitoniyáról Írják nekünk: Hogy valamikép azt ne mondják felölünk, hogy alszunk ebben az ébrenlétet leginkább megkívánó időben, engedje meg t. szerkesztő ur, hogy az eddig megyénk közlönyében saját magunk által any- nyira elhanyagolt Simontornyáról is tudósíthassam koronkint becses lapját. Simontomya, a nem egészen 3000 lakost számláló városka (bocsánat! hogy nem tudok e kifejezésről leszokni, „városunk“ történeti múltja nem engedi) életre valóságáról ugyhiszem jó tanúságot tesz azon körülmény, hogy három szépen látogatott olvasóköre van, (casinó, polgári- és iparos-) melyek mindegyike bir saját könyvtárral is. Van azontúl iparegylete. Megjegyzem, hogy most csak társadalmi viszonyairól akarok szólni és ha ezt teszem, különösen ki kell emelnem, hogy van neki derék ifjúsága, mely mindannyiszor, a hányszor azt valami társadalmi vagy jótékony- sági czél követeli, egyesül és dicséretre méltó buzgalommal igyekszik azt elősegíteni vagy kivinni, - - rangkülönbség ekkor nem létezik. Az ifjúság rendez műkedvelői előadásokat, melyek anyagi hasznon kívül szellemi kiképeztetésükre is jótékony befolyásuak. Ezen műkedvelői előadások jövedelméből segélyezték az iskolákat; magyar és török sebesülteket; a mozgósítottak szükségben szenvedő családjait; elkészíttették az iskoláknak szükséges tornaeszközöket, beültettelek egy sétáiért és átadták a közhasználatra. Hogy fiatalságunk szellemileg is képződik, mutatja a máris észrevehető kifejezés és modor változás, valamint azon eredmény, melyet a műkedvelői színi előadás terén elértek. Előadták „Az ördög párnáját,“ (2-szer) „Czigányt,“ Liliomfit,“ „Szökött katonát“ és „A faluroszszát.“ E darabok közül különösen utóbbi oly jól adatott, hogy műkedvelőktől jobbat kívánni lehetetlen. — Háta nagyközségben a római kath. iskolánál újabb harmadik tanítói állomás szerveztetetvén 400 frt, 4 öl puhafa, szabad lakás fizetéssel és a reménybeli legelöilleték biztosításával. Mint halljuk, ez állomás a napokban fog betöltetni, ez és az uj osztály rendeltetési czéljának átadatni. Örvendünk ez intézkedésnek, mely midőn megyénk népnevelésügyét hatékonyan előmozdítja: ugyanakkor a kérdést úgy oldja meg, hogy a tanítónak tisztességes fizetést adván, nem úgy tesz a hitközség, mint némely helyen, hol a tanítót első diplomás koldussá akarnák tenni a községben. — Gyilkosság. Diós-Berényben a múlt hó végnapjaiban megrendítő gyilkosság történt. Egy németajkú fiatal polgár, öreg szüleinek egyetlen családos fia, két gyermek atyja, a helybeli fogadóban egy B. nevű magyar fiatalembert szinte családapát, minden elöieges czivakodás nélkül, egy kukoricza és babbal töltött pisztolylyal agyonlőtt. Az ok eddig ismeretlen, — valószinüleg azt hitte a szerencsétlen, hogy bab- s kukoriczával valakit csak megsebezni, de agyonlőni nem lehet. A gyilkos elmenekült, az áldozat félóra múlva kiadta lelkét. — Az átkos dipliteriiis megyénk közepén s felső-vidékein ugyancsak szedi áldozatait. Szárazdon hallomás szerint 100 tanköteles gyermekből már csak 40 él, — Gyánton 38 pusztai gyermekből 34 halt el, — Pinczehelyen a 90 | megbetegedési eset közül 54 végződött halállal. Valóban bor- ' zasztó volna, ha igaz volna; de a fáma igy beszéli. — A múlt lió 27-én rendezett gyönki társasestély egyike volt a legsikerültebb mulatságoknak. A háziasszonyi tisztet a kedves F. úrnő teljesítette segédeivel, ki a mint fáradhatatlan volt a szükséges előkészületek megtétele s a terem feldiszittetése körül: úgy az egész estély tartama alatt mindenkit elbájolt szeretetreméltó nyájasságával. A társaság igen díszes volt, úgy hogy bármelyik vidéki város büszke lehetett volna arra, — nem volt ugyan nagy tolongás ; de a jelenvoltak teljesen megtöltötték a casinói egylet helyiségeit. A hölgyek öltözékei egyszerűségben egymással versenyeztek, — alig egy pár drága öltözet volt látható. A Bar- cza-féle zenekar igen szépen játszotta a hallgató és müda- rabokat, — tánezzenéje azonban nem emelkedet túl a közönséges zenekarok játékán. A vacsora pompás volt; nagy mennyiségben volt azt asztalokon összehalmozva az ínynek kedves készlet, — a tánezot jókedvű párok járták kivilágos 1599-ben Schwarczenberg határozta el megtámadni Budát s 10 ezernyi gyalog s lovas haddal a vár alá nyomult; de csakhamar ott hagyta azt, Pest alá ment, mit azonban megfoghatatlan okok miatt szintén elhagyott. 1602. október 3-án a várat újra megszállták a keresztyének; de a törökök a városból kirohanást tettek a mieinktől azonban a városba visszaszorittattak. A következő napon a mieink a budai hosszú hajóhidat egy mesterséges tűzi készülék által felvettették és szétrongálták, a mi miatt sok török — ki a hidat őrizte és a keresztyének szándékának meghiúsításán a legbuzgóbban fáradozott — elveszett. E közben Schulcz gróf katonáinak egy részével az elővárost szárazföldről, más részével pedig a vízivárosi hajókról támadta meg, azt bevette és ott minden a felső városba el nem vihetett védelmi eszközt elpusztittatott. Ugyanezen napon a viziváros és a felső városnak elörésze meg lett hódítva és az ellenségnek Pesttel — Buda átellenében szükséges közlekedése elvágva. October 4. és 5-én a felsöváros ellenében sánezokat hánytak és egy hajóhidnak a pesti parthoz leendő felállításán erősen dolgoztak. Ugyanekkor 1 várat is erősen kezdték lőni, a mire a törökök kirohanást tettek, de a mieinktől ismét visszaverettek. Október 6-án éjjelre a vezér támadást szándékozott intézni mind vizen mind szárazon Pest ellen, mit nekünk, a mint annak neszét meghalljuk szintén tenni kelle Buda ellen. 11-én a várost és várat minden sánczból nemkülönben Pest felöl a legnagyobb ágyukkal erősen lőni kezdték. 12-én, 100 aknaács érkezett a táborba, kiknek feladata volt az aláaknázást egészíteni, ugyanezen napon vezettetett a vezér elé 15 előkelő tőrök fogoly. E közben csata is folyt a törökök és keresztyének között, a melyben a Bu- I dáról kivonult 2000-nyi ellenség a futóáikokban,.a^í^.hren- berg-féle ezredből iQO umb.ert levágott. 15-én éjjel a tqrö- ] kök daczára annak, hogy a mieink Pestről is, a Vízivárosból is erősen tüzeltek a várra: meglehetős mennyiségű élelmiszert s hadi népet szállitottak hajókon a várba. 22-én a mieink egy előzetesen lőtt részen egy délutáni 3 órától késő estig tartó rohamot intéztek a vár ellen, azonban siker nélkül. Ezalatt a törökök bent a várban oly nagy éhséget szenvedtek, hogy döglött lovak húsával kellett táplálkozniok; de nem voltak másként a mieink sem, az ostromlottak folytonosan tartó kirohanásaik miatt véghetetlen sok kárt kellett szenvedniök, e mellett a folytonos harczolásban és rohamokban annyira kifáradtak, hogy a főparancsnok az ostrom félbenhagyására s a vár alul leendő elvonulásra határozta el magát, mielőtt azonban ez megtörtént volna, búcsúzóul 40 tüzes golyót röpittetett a várba és városba, mellek hallomás szerint nem csekély károkat okoztak. 1635- ben a város egy véletlen tüzeset által annyira elpusztult, hogy a városnak nemcsak két kapuja, hanem a bástyákra helyezett ágyutalpak is elégtek s a gazdag kereskedők temérdek portékáin s drágaságain kívül 1000 ember vesztette életét. 1669-ben pedig újra egy borzasztó tűzvész által majdnem egészen rommá vált, 12. Tala a XVII. század végén. Tata régi erősség és város. Győrtől 5 mértföldnyi távolságra, hol a magyar királyoknak mulató, kertjei még ma is láthatók. A vár viz közepén áll, mely egyebek között azon tóból is veszi eredetét, melybe Lajos király Solimán császár követét titkon beledobatta, ami által nemcsak a régi jogot sértette meg, hanem országára a törökök részéről kimondhatatlan gyászt és kárt kényszeritett elő. 1543-ban ezen helyet bevette Solimán és a magyar királyoknak minden mu- Jatp házait, fürdőit, diszkertjeit elégettette és feldúlta. A { vár a későbbi különböző idők alatt majd a törökök, majd a keresztyének kezére került. 1663-tól azonban a német császár népei által megrakott várak közé számittatik. 1688- ban e helynek is török, vagyis inkább Tököly-féle őrséget kelle befogadni; de miután a török Bécsnél megveretett: e hely is épen úgy mint Szent-Márton, Pápa és Palota kardcsapás nélkül került a keresztyének kezére. 13. Eszék. Eszék, jó fekvésű s falakkal megerősített város a Dráva túlsó partján. 1529-ben Solimán császár által elfoglaltatott és megerösittetett, hiába próbálták tehát azt bevenni, 8 év múlva a keresztyének, az említett szultán 1556- ban a városhoz közel 20000 ember által 12 nap alatt egy 8565 lépésnyi hosszú és 17 lépés széles óriási hidat veretett, melyen sok kocsi mehetett el egymás mellett. Ez a remekmű, mely királyi karzathoz inkább hasonlított, mint hídhoz, 1664-január 8-án gr. Zrínyi parancsolatjára a nádasba és káka közé vetni parancsolt és a feltámadt erős szél által nagyon felélesztett tűz által hét nap alatt teljesen elhamvasztatott és bár az eszéki törökök néhány darabot megmentettek is és a Dráva folyónak másik oldalára vitték s 2 hajóból erősen őrizték, még sem tudták azt megmenteni a mieink fel- gyújtásától. Az azonban nem kis csudálkozást keltett mindenkinél, hogy a törökök ezt, a keresztyének igen nagy hátrányára, 17 nap alatt újra felépítették. Buda legújabb ostroma alkalmával a törökök ezt a hidat a város őrségének megmentésére nagyon jól feltudták használni. (Folytatjuk.)
