Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-23 / 21. szám
II i; utánzataink; és felköltve e téren is a verseny, a nemes vetélkedésnek s a haladásban való utánzási vágynak az Ügyet előmozdító szellemét. De másrészt saját, nem tagadhatjuk a hosszas szunynyadás, a több évi tétlenség szülte kimerültség kórjeleit magán igen észrevehetőleg föltüntétő társu- latiJHbeléletre nézve is hasznos lendületet adó s ezen egylet fejlesztésére és megszilárdítására jótékonyan ható eszközt hitt és remélt a jelen kiállításban feltalálhatni. JÉs hogy ezek közöl egy irányban sem csalódott az egylet, mutatja egyfelől azon kiváló szerencse, hogy a kiállítás ügyét a magas kormány is kegyes figyelmére méltatva, foldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur ő nagyméltósága megyei főispán urunk ő méltósága által magát ez alkalommal képviseltetni méltóztatott; de mutatja egyszersmind azon szép szám is, melyben ezen tisztelt közönség a kiállítás körül érdeklődvén, itt összegyűlni szives volt; de fényesen bizonyítja ezt másfelől az elért eredmény, melynek önöket e perczben szere acsések leszünk tanúivá tehetni. Szerény ugyan kiállításunk, de azért méltó Tolnamegyének az állattenyésztés terén is több évtizeden át kivívott és megalapított s azóta folytonos gonddal ápolt s fenntartott jó hírnevéhez; mely megnyugtatóig hathat úgy szükebb mezei, mint tágabb értelemben vett általános nemzetgazdasági jövőnk iránt, de egyúttal mivel az anyagi jólét nélkülöz- hetlen föltétele a szellemi haladásnak, egyszersmind pedig legfőbb kelléke és biztosítéka a szabadság és függetlenségnek: nem minden megnyugtató hatás nélkül lehet szellemi és political életünk jövője iránt is. És most midőn Tolnamegye gazdasági egyesületének állatkiállítását rendező bizottság nevében meg- nyitottnak ezennel ünnepélyesen kijelenteném, van szerencsém méltóságos főispán urat, mint a magas kormány képviselőjét s a tisztelt közönséget felhívni annak szives megszemlélésére.“ A beszéd végén a bejáratnál összegyűlt díszes közönség éljenzésbe tört ki s utánna főispán ur a kormány képviseletében rövid szavakban azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy reményli, miszerint a kiállítás sikerét illetőleg kedvező jelentést tehet a magas kormánynak. Mielőtt a kiállítás anyagi eredményét s a jury ítéletét közölnők, legyen szabab tájékozásul belter- jére vonatkozó következő adatokkal olvasóinkat megismertetni. Bejelentés történt összesen 40 kiállító részéről s a kiállított állatok száma meghaladta a 400-at. Az egyes csoportok szerint a kiállítási helyiségben volt 18 ló, 39 szarvasmarha, 141 darab juh s a többi számot az apró hasznos házi állatok szolgáltatták. A kiállítás anyagi eredményére nézve megjegyezhetjük, hogy ha az a várakozáson innen maradt is mégis elkedvetlenítőnek nem vehető és kedvezőtlennek nem mondható. * A kiállítást látogatta a három nap alatt 1500 egyén s a pénztárnál befolyt körülbelül 700 frt (részletes számadás még e pillanatban nem áll rendelkezésünkre) s minthogy a versenyfuttatás alkalmával beléptijegyek is árusittattak el ß az is a gazdasági egyesület pénztárába fog befolyni, a mutatkozó hiány nem lesz több azon 500 frtnyi összegnél, melyet kiállítási czélokra a gazdasági egyesület már az ezelőtt két évvel tartott kiállítás alkalmával megszavazott. A gazdasági egyesületnek tehát ezúttal az er- k ö 1 c s i eredménnyel kell megelégednie. A kiállítás harmadnapon már kevéssé látogattatok s délután 4 órakor Perczel Dezső kiállítási bizottsági elnök ur által bezáratott. Ugyanakkor lett kihirdetve a jury ítélete, melyet a következőkben közlünk. I. Ezüst érmet nyertek: Pesthy Mór uzdi lakos 3 éves s. k. lova; Bernrieder József 2 éves pej ménje; Sztankovánszky János és Mária 4 éves m. f. bikája; gróf Apponyi Károly 10 éves m. f. tehene; Sztankovánszky János és Mária m. f. 3 éves üszője; Fördős Dezső m. f. 2 éves üszője; báró Rudnyánszky Iván m. f. 1 éves üszője; Bernrieder József a. f. 3 éves bikája; Schneman Lajos 3 éves a. f. tehene; Pleszky Antal b. f. 4 éves tehene; Strasszer Alajos és Zsigmond posztógyapjas ®/1sz. anyabirkája'és S| sz. kossá; Döry Frigyes ®/263 sz. anyabirkája és ®/2 sz. kossá; herczeg Maurocor- dató György 7—8 sz. anyabirkája; és ®/10 sz. kossá; Strasszer Alajos és Zsigmond fésűs gyapjas 6/16 sz. anyabirkája és 6/l93 sz. kossá; Sztankovánszky János és Mária 1—2 sz. anyabirkája és ®/55 sz. kossá; Bernrieder József 6 sz. a. anyabirkája és 12 sz. kossá; Kovács László és György 2 éves magkanja és 1 öreg magkoczája; Bernrider József 4 drb. 1 éves göbéje. II. Bronzérmet nyertek: Baráth Mihály 2 éves v. p. ménje; Bernrieder József 1 éves fekete ménje; Baráth Mihály 4 éves v. pej kanczája; Fördős pe- zső 9 éves pej kanczája; Szabó Pál 1 éves sárga ménje; báró Jeszenszky József 1 éves f. ménje; Korbulyi Sándor 2 éves szürke ménje; báró Rudnyánszky Iván m. f. 4 éves bikája; Bernrieder József m. f. 1 éves bikája; Bernrieder József m. f. 5 éves tehene; Fördős Dezső m. f. 2 éves üszője; Fördős Dezső m. f. 1 éves üszője; Pleszky Antal b. f. 5 éves tehene ; Parall Gusztáv b. f. 1 éves üszője; PleszkyjAntal h. f. 1 éves bikája; Wagner Sámuel k. f. 5 éves tehene; Geng József k. f. 1 éves bikája s k. f. 1 éves üszője; Fördős Dezső k. f. 1 éves üszője; gróf Apponyi Károly finom posztós gyapjas s/21 sz. anyabirkája s V42 sz. kossá; gróf Széchenyi Sándor 4/, 3 sz. anyabirkája; gróf Zichy Edmund 303 sz. anyabirkája és 6/85 sz. kossá; gróf Apponyi Sándor ®/36 sz. anyabirkája és ®/n sz. kossá; báró Bésán János 1 sz, anyabirkája; Bernrieder László 4 sz. a. anyabirkája és 4/2s sz. kossá; herczegMaurocordató György hízott ürüjei; báró Bésán János hízott ürü- jei; Daróczy Tamás 1 dr. 1% éves magkanja és 1 dr. 2 éves, magkoczája; Forgách Antal J drb. öreg kan és 1 öreg magkoczája; Bernrieder József 1 dr. két éves magkoczája és Sztankovánszky János és Mária 1 dr. hízott öreg ártányja. in. I. osztályú oklevelet nyertek: Báró Rudnyánszky Iván m. f. 4 éves bikája; gróf Apponyi Károly m. f. 8 éves tehene; Sztankovánszky János és Mária m. f. 5 éves tehene; báró Rudnyánszky Iván m. f. 1 éves üszője; Sztankovánszky János és Mária m. f. 1 éves üszője; Bernrieder József a. f. 4 éves tehene; Parall Guszsáv b. f. 2 éves üszője; Parall Gusztáv b. f. 1 éves üszője; gróf Apponyi Sándor k. f. 1 '/2 éves üszője; báró Jeszenszky József juhai; báró Rudnyászky Iván juhai; gróf Apponyi Sándor liizott ürlii; Pleszky Antal 1 dr. öreg malaczos koczája; és Bernrieder József 3 dr. 6 hetes malaczai. IY. II. osztályú oklevelet nyertek: Sztankovánszky János és Mária m. f. 5 éves tehene; Kamarás Fülöp k. f. 8 éves tehene. V. A kiállítás iránt tanúsított érdekeltségért köszönet szavaztatott: Pleszky Antalnak csibékért; Ujf’a- lusy Imrének galambokért; Hahn Pálnak galambokért. Bari inai. Különfélék. — Áz akadályverseny, mely a kiállítás másodnapján d. u. 4 órakor vette kezdetét, roppant néptömeg jelenlétében folyt le ; nem csalódunk, ha a jelenlevők számát 5000-re tesszük; ezenkívül mintegy 200 lógat állta körül a versenytért. Az első mezei gazdák versenye, jelentkezők hiányjában elmaradt tanúságául annak, hogy alkalmas lovak megyénkben e téren sincsenek kellő számban. A mezei gazdák második versenye igen érdekes lefolyású volt; összesen öt nevezés történt: dr. Merkler József, Grósz János, Grósz Ferencz, Varga István és Benkö Pál lovai pályáztak a díjjért. Az indulás legszebb alakban megtörténvén, az 1600 méter hosszúságú téren dr. Merkler József 4 éves „Lilla“ kanczája vezetett a pályaközepéig s társait nagyon megelőzte. Ekkor azonban B e n k ő Pál sár-szentlörinczi lakos „kese“ 4éves kanczája, gazdája által lovagolva, kezdett előrenyomulni s gyönyörű futással mintegy 50 méterrel „Lillát“ megelőzve, győzött. Másodiknak érkezett Varga István 5 éves pej kanczája. A közönség lelkes éljenzéssel fogadta a győzőket, midőn a futás után körülvezettettek. Az urlovarok versenye egyátalán nem mondható sikerültnek. Nevezés négy történt s futott — A szegzárdi kiállításra; — mond a kanász — van már tőlünk ott kétszer oly kövér disznó is, mint az ur. —- Köszönöm kedves barátom ! — Nincs mit! * * * A kiállítási pénztárnál. Pénz tárnok: (alátogatóhoz) Milyen jegygyel szolgálhatok? — Látogató: Van többféle is? — Pénzt. Igen, van ideiglenes és állandó beléptijegy. — Látog. (csodálkozva) Állandó jegy is kapható! — Pénzt. Igen. — Látog. ügy hát kérek azonnal 3 darabot. — Pénzt. S kinek lesz a másik kettő ? — Látog. Izé, izé, hát két kis fiam van még otthon, azok részére veszem, hogy mire megnőnek, hadd lássanak valamit ők is. Bent a kiállításon. — Látogató: Különös, hogy egyetlen szamár sem látható a kiállításon! — Másik látogató: Hjha! kérem, ma már számitó korban élünk, ez oka annak, hogy szamár vállalatokba nem ereszkedünk, £gy leánykának első és második szerelme. Angolból. (Folytatás.) A mint Károly a level végéhez ért, szemeibe könyek lopóztak. Könyek ! ha férfi volt is. Felemelkedett,^ujjait tördelte 8 gyorsan kezdett járni a szobában. — Ö félreismeri erőnket! Nem tudja mit cselekszik. Istenemre! Mariska kegyed mindkettőnk szivét össze akarja zúzni! — Ismét leült a pamlagra, felemelte a könyvet, de olvasni, illetőleg az olvasottak értelmét felfogni képtelen volt. Bár az elbeszélés mesteri kézzel volt Írva, figyelmét nem tudta az egész lekötni s indulatosan dobta a könyvet az asztalra. Egy óra múlt el ... . Hiába remélette, hogy Mariska a szobába fog jönni, egyszer még látni fogja, hasztalan . . . néhányat magához vett tehát a leánykának saját maga által szedett kedvencz virágaiból, elhagyta azt a szobát, hol oly sok boldog felejthetlen órát töltött el, bálványozott jegyesével. Még egyszer vissza pillantott —r rápillantott a még felhangolt húru 'hárfára, melynek hangjainál oly boldog volt ismeretségük régebbi napjaiban . . . soha sem fogja ő többé azokat az andalító hangokat hallani ? !.. A halál gondolata fordult meg agyában. Határozott léptekkel hagyta el a szobát és sebes léptekkel indult szállása felé. Egy álmatlanul eltöltött éjszaka után a következőket irta naplójába: „Ezen az éjszakán oly irtózatos küzdelmeket álltam ki, minőket elviselni többé képes semmi esetre se volnék, a reggellel azonban oly stojkus fásultság szállott meg, minőt csak évek múltával várhattam volna. A bálványozásig szerettem Clifton Mariskát, Még most is szeretem; de meg- vetöleg gondolok érzelgős bölcselkedésére, melylyel érzéseit oly igen-igen különösökké tette. 0 még fiatal — 16 éves sincsen . . . néhány év múlva fogja ennélfogva igazán megismerni fogalmának sajátságos voltát. Én most Európába utazom és midőn visszajövök, ha oly igazán szeretett enge- met, a mily forrón én szerettem öt, meg fogja őrizni emlékemet és becsesebb lesz rá nézve az én szerelmem, melyet most magától oly megvetöleg elutasított.“ A legközelebbi napon útban volt New-York felé, elutazása napja után csak egy hétre olvasta Mariska nevét, az Oxford hajó utasainak nevei között. Megragadta a lapot két kezével, hevesen szorította arczához és elkezdett zokogni mint a gyermek. Ezek voltak Grenville Károlyért hullatott első könyei; de bizony nem az utolsók . . . Egy gyönyörű júniusi reggelen ugyanazon szobában találjuk Mariskát, hol ama kínos jelenet tanúi valánk. Sötét szemei mint mindig most is gondolkozók voltak; de vereses szinök a könyeknek elpalástolhatatlan nyomait árulta el még a selyem pillák alatt is. Most már Grenville Károlynak második szerelme is drágább lett volna neki, mint bárki másé az egész világon. Egész lelkét kész lett volna oda lehelni a papírra, ha ezzel őt visszaidézhette volna . . . Nem tudott arról nem gondolkozni. Hallgatagon tűrte volna sorsát — ha nem ismerte volna szivének valódi érzelmeit. Találhatott volna uj szerelmet, mert hiszen szép volt , , , , Megtanulhatta volna nevét más névvel összeköttetésben hallani , . . hidegen . . . fagyosan gondolt mind erre, nem árulta ekkor már érzelmét szemének egyetlen pillantásával sem. Szótlanul ürítette ki az előtte fekvő telt csészét és csak magában mondotta, hogy álmadozása sötétebb mint a legsötétebb éjszaka. Egy kéz nyúlt most Mariska felé a mire felriadt.... Gondolatainak lánczolata megszakadt . . . atyját látta maga elljtt. Mintha unnak arczán saját gondolatai tükröződte^ volna vissza, oly gondolatteljesnek látszott előtte. Mariska! gyermekem szomorú újságaim vannak, jöjj szobámba! szólít leányához, kézen fogva öt. Szó nélkül követte a leányka, de szive minden lépésnél hevesebben dobogott, épen ideje volt, Hogy leülhetett a széles pumlftgi’U, (Folytatjuk.)
