Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

A Tolnamegye simontornyai járás községi jegyzők egyletének alapszabályai.

I. Czíni.

1. §. Tolnamegye simontornyai járás községi- és körjegyzői egyesülvén, az egylet „Tolnamegyei simontornyai járás községjegyzöinek egylete“ czimet vesz fel. Székhelye Gyönk.

II. Czélja.

2. §. Az egylet czélja egyrészről az önmivelödés, munkásság, szellemi fejlődés élesztése, eszmecserék váltása és felolvasások tartása; másrészről a jegyzői és közigazgatási

teendőknek a járásban egyöntetűvé tétele és egyszerűsítése, a jegyzők erkölcsi és anyagi helyzetének megóvása és támogatása ; a megyéhez, kormányhoz és az országgyűléshez kérvények felterjesztése egy vagy más ügyben.

Ezen czél elérésére:

a) Az elnök által időnként összehívandó értekezletek tartatnak ;

§ A közigazgatás terén megjelenő türvényczikkek s rendeletek, úgy szaklap- s folyóiratok beszereztetnek, azok a tagok közti körözés után, — valamint az időnként beadott munkálatok, — a gyűléseken felolvastatván, megvitattatnak i s megbiráltatnak.

111. Egyleti tagok, azok felvétele, jogai s kötelességei.

3. §. Egyleti tagok:,

Az egyleti tagok: rendes, rendkívüli s tiszteletbeliek. a) Rendes tag minden a járásban alkalmazott községi-, kör-, al-; vagy segédjegyző.

l>) Rendkívüli tag lehet minden jegyzői segéd és az ügy iránt érdeklődő minden kifogástalan jellemű egyén.

c) Tiszteletbeli tag az, a kit az egylet ilyenül felkér.

4. §. A rendkívüli tagok felvételét az elnök vagy jegyzőnél jelentkezés folytán -a választmány általános szavazat- többséggel eszközli; tiszteletbeli tagok felvétele, a választmány előterjesztésére, a közgyűlés által történik.

5. §. Tagdíjak:

Minden rendes tag köteles belépése alkalmával az alaptőkére egyszer mindenkorra 2 (két) frtot, azonkívül félévenként előre, tagdíjul 1 (egyi) frtot az egylet pénztárába befizetni ; a rendkívüli tagok mindezekhez csak félannyi arányban járulnak.

6. §. A tagság véget ér : elhalálozás, elköltözés, hiva- talbóli elmozdítás, vagy kilépési nyilatkozat folytán, mely első esetet kivéve, a kilépő az azon évre eső tagdíjat még befizetni tartozik. Minden kilépés az .elnök vagy jegyzőnél bejelentendő. A kilépés azonban csak a rendkivüli tagokra vonatkozik.

7. §. Minden tagnak jogában áll az egylet közgyűlésein megjelenni; a vitatkozásban és tanácskozásban részt- venni és indítványt tenni. E jog gyakorlása másra át nem ruházható. Szavazási joggal csak a rendes tagok birnak.

8. §. Ezzel szemben köteles :

1. Minden rendes tag:

a) A közgyűléseken pontosan megjelenni, ó) Az egyletet minden megtámadás ellen védeni és c) A gyűlés által reáraházott irásboli dolgozatot annak idején felhozni.

2. Minden tag:

a) Az 5-ik §-ban megállapított tagdíjat rendesen befizetni és

&) Az egyleti szabályokhoz alkalmazkodni..,

IV. Az egylet szervezete.

9. §. Az egylet ügyeinek elintézésére hivatva vannak: a) Az elnök, alelnök, jegyző és pénztárnok,

ó) a választmány és t c) a közgyűlés. ■ j.

A,' Elnök.

10. §. Az egylet elnüjke a közgyűlésen a rendes tagok által titkos szavazás utján,J általános szavazattöbbséggel 3 évre választatik.

Időközben, netáni üresedés esetén, rendkivüli közgyűlés utján uj elnök választandó, ki ezen tisztséget a három évből még hátralevő időn át viseli.

Az elnök képviseli a? egyletet a hatóságok és harmadik személyek irányában, miért is minden okiratot, mely az egyletre jog- és kötelezettséget von maga után, a jegyzővel együtt aláír. (Folytatjuk.) ,

Különfélék.

— Figyelmeztetés. A szegzárdi dalár-egylet pártoló tagjai tiszteletteljesen figyelmeztetnek, hogy akik továbbra is az egylet pártoló tagjai kívánnak maradni, ebbeli szándékukat 15 nap alatt' az egyleti pénztárnok Stockinger János urnái bejelenteni szíveskedjenek. A pártoló tagsági díj egész évre 4 frt s azon elönynyel van összekötve, hogy a pártoló tag családjával együtt az egylet által rendezendő dalesté- lyckre díjtalan belépési joggal bir. A dalárda elnöksége.

— Halálozás. Özvegy Decleva Jánosné szül. Brückner Eugenia, úgy Körösy Lajosné szül. Decleva Matild és Körösy Lajos a maguk és gyermekeik: Géza, Lajos és Jolán, valamint testvérjei: József, Ferencz és Mari nevében szomorodott sziwel jelentik felejthetlen kedves férje, édes apja illetőleg ipa, nagyatyjuk- és testvérüknek Decleva János Tolnavármegye főlevéltárnokának a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi június hó 8-án déli 12 órakor életének 60-ik, boldog házasságának pedig 23-ik évében tüdő- vizkór következtében történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei junius hó 9 éri délután 5 órakor fognak a bát- taszéki sírkertben örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise áldozat pedig e hó 17-én fog a báttaszéki plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Bátta- széken, 1878. junius hó 8-án. Áldás és béke hamvaira!

— Juniális. A szegzárdi dalár-egylet kezdeményezése folytán f. é. junius 29-én Szegzárdon a vámházi kis erdőben nagy dalárösszejövetel, juniális és dalverseny fog tartatni. Résztvesznek a bonyhádi, báttaszéki és szegzárdi dalárdák. Az ünnepélyre kiadott meghívók s a napirend következőleg hangzanak: A szegzárdi dalárda a bonyhádi és báttaszéki dalárdák közreműködése mellett 1878. junius hó 29-én a vámházi erdőben dal- és tánczczal egybekötött ju- niálist rendez. Beléptidíj: Személyjegy 1 frt. Családjegy 3 tagra 2 frt 50 kr, ezen felül minden személy 50 kr. Beléptijelvények csakis az ünnepély színhelyén válthatók. Napirend I. A szegzárdi dalárda által e hó 29-én rendezendő juniális következő rendben tavtatik meg. II. Mindkét szomszéd dalárda fentebb jelzett napon reggeli 5 órakor indul. III. Bát- taszék a szegzárdi dalárdától 7 órakor az alsó város végén fogadtatik; innét mindkét egylet a felső város végére a bonyhádiak fogadtatására indul, mely 7 és fél órakor lészen megérkezendő. Innét ünnepélyes bevonulás a casinó udvarába, hol a dalártagok elszállásolása fog eszközöltetni. - IV. Délelőtt 10 órakor a casinó nyári csarnokában közös énekpróba és ennen befejeztével mindhárom egylet a rendelkezésükre álló fogatokon äz ünnepély színhelyére vonul ki. V. Délután 1 órakor közös ebéd. VI. Délután 6 órakor az előadás tartatik. ,

— Le n Kalappal. Néhány szegzárdi lelkes hölgy tudatában annak, hogy a szegzárdi dalárda nem bir oly zászlóval, melylyel a székvároshoz méltóan a pécsi országos dalversenyen megjelenhetnék, felkarolta az eszmét, hogy az egylet részére a szegzárdi hölgyek egy diszes zászlót szerezzenek be. E czélból AbaffyDomsics Antónia és Rausz Gizella urhölgyek nemes önfeláldozással gyüjtö- ivvel járták be a várost. Fáradozásaik eredménye lett, hogy a fentebbi czélra 56 frt 80 kr gyűlt össze s ha a tervezett dalünnepély sikerül, a khüzött szép czél el leend érve. Az adakozók névsorát itt közöljük: Abaffy-Domsics Antónia 6 frt. Rausz Béláné 5 trt. Haidekker Károlyné 1 frt. Őrffy Lajosné 1 frt. Pápé Gyuláné 2 frt. Spányi Antalné 1 frt. Sass Istvánná 2 írt. Tottli Istvánná 1 frt. Ferdinand Béláné 1 frt. Steiner Mátyásné 1 frt. Horváth Kálmánná 1 frt. Schöner Imréné 1 frt. Németh Jánosné 1 frt. Várkonyi Sándorné 50 kr. Mehrverth Ignáczné 50 kr. Szendrődy Károlyné 1 frt. Simon Rudolfné 1 frt. Háry Edéné 50 kr

Szuttinger

Ifi IMF. I!!

Kérője persze annyi volt mindkettőnek, hogy egyét- egyét sem lehetne tiz újunkon megszámlálni, udvarlóik számát pláne még akkor sem, ha lábunk újait hozzávesszük is. Mindeniknek volt egy kapitány, két hadnagy s vagy fertál- tuczat őrmester; azok szerencséjükre nem tudták letenni a kaueziót, emezek visszautasittattak. Ez utóbbi szerencsében részesült a többi kérő is, akikről a kisvárosi nagyvilág ugyan semmit sem tud, de lát — nemis szokás a kosárral dicsekedni.

Mint tudjuk, mindenki szokott helyén.

— Te mama — szollal meg Manczi kisasszony, levéve kezeit a billentyűkről — azt gondoltam, talán jólenne öltözködéshez fognunk, ha nem akarunk elkésni.

— Első csak nem akarsz lenni ? Pfuj ! milyen gondolkodásmód attól félni, hogy elkésünk. Ha egy falusi lányka gondolkodik igy, megengedhető, de te — .-----------Pe

rsze Manczi kisasszony sem sietett hajdan oly igen | mulatságba, de most már szeret annak idején pláczon lenni. Talán érzi, hogy múlik az idő, siet élvezni, mig lehet.

— Mama, Manczi képzelete csal! — sikit Tera kisasszony, lobogó hajjal göndörülve be az ajón, mely rettenetes dörrenéssel vágódik be utána — jaj Istenem, jaj de megijedtem! — fújtat mint egy öblös kazán.

' — Mit?

— Mit képzeljünk?

— Ugyan beszélj már Tera!

— Csak nem-------—

— De igen, hát képzeljétek csak, a nagy diófa körül sétálgatok s olvasok. Ah mily szép jelenet! Cartofail megjelenik kedvese kertjében s rá akarja bírni öt a szökésre;

lerajzolja előtte a jövő boldogság napjait, édes szavakat suttog fülébe, majd kéri, kényszeríti, fenyegeti —------— H

ogy elrabolja őt, ha nem enged kérésének — vág közbe Manczi boszankodva — tudom jól, hagyd el a többit s térj a dologra.

— De mikor olyan kedves jelonet, sohse fogom feledni.

— Elhiszem, kivált ha hozzászámítjuk ez ijedtséget, aminek már csakugyan ideje volna egyszer okára térni.

— Jaj Istenem, ha rágondolok! Cartofail épen ölbekapja Láliját s rohan az ájulttal a kert hátulsó kapuja felé, midőn — itt megakad, az ajtó felé tekint, váljon nem jelenik-e meg Cartofail kedvesével — midőn a nagy diófa ága

S recsegni, ropogni kezd, én ijedtemben visszaugrom, alig vagyok a fától tíz lépésre, midőn az ág valami feketével együtt lezuhan a fo’íh’e • erre elsíkoltom magam, futni kezdek mint csak birok, hátra a \7 tágért sem merve nézni s most itt vagyok.

— No ezért ugyan kár volt megvárakoztatni, azt gondoltam legalább is agyonütött a fa csupa véletlenből.

— De az a fekete valami ugyan mi lehetett — tóditá meg a mama — mert feketét láttál nemde? Talán jó lenne körülnézni a kertben.

— Jól mondod mama, én is azt hiszem —• szól Manczi.

— Menj Manczi, te bátrabb vagy Teránál, nézd körül

a kertet. Talán csak nem félsz ?

■ /

'•— En — kiált Manczi lábával toppantva s mintegy nyomatékot akarván adni szavának, kivonul a szobából,

Mintegy öt perez tellett el, mig visszatért diadaltól ragyogó arczczal, tenyerei közt valami feketét szorongatva.

— Ki találja ki mi ez? — kiált.

A kíváncsiság a legfőbb fokra volt csigázva, anya és lány a szó szoi’os értelmében rohantak a fekete valamire s kiásván azt a diadalittas expeditor kezeiből, kiteriték az' asztalra.

Ott feküdt agyonszorongatott kinézéssel a kiváncsi szemek előtt az ártatlan corpus delicti: egyik szárnya valami fiatal fekete frakknak.

Tera kisasszony az árván maradt szárny jogszerű birtokosa mosolyog; Manczi kisasszony, az expeditio egyetlen tagja s a feke oázis felfedezője, hahotáz; egyedül a mama az a három közül, ki nem hahotáz, még csak nem is mosolyog, hanem jobb kezének mutató ujját homlokára téve, nagybölcsen mondogatja: ez valami.

— Tera, kutya, akarám mondani frakk volt a kertben, ez jelent valamit. Nem hiszem, hogy birtokos?!, hiába mászkált a nagy diófán. Már csak el ne szaladtál volna, vagy ha már megugrottál, legalább visszatekintettél volna. Nagy szeget Ütött fejembe az egész dolog, még utóbb lehet belőle valami,

Ha a mamának szeget ütött fejébe a szárny, Tera kisasszonynak léppel vastagon bekent szive ellenálhatlan erővel vonzódott annak birtokosához. Regényes kedélyére iszonyú hatása lön a leélt kerti jelenetnek. Kevéssel ezelőtt szé- gyelte, hogy gyáván megugrott, de most már kezdi nagyon természptegnek találni ezt. Tulcsigázott képzelő erejével maga elé állitja a dióíuhőst szaggatott frakkjával, a toldalékot kezében szorongatva, lelkesült pillantással néz a maga elé képzelt alakra, látja azt lábainál térdelni, esedezni szivéért, szerelméért; tovább nem állhatja, nagyot fohászkodik g készületeket tesz az előtte térdelő alak szivére nehezkedni, ősidőn , , , . , , $ piama harsány hangja gördül füleihez.

—■ Manczi, Tera, jérteit öltözködni. (Folytatjuk.)

kor teszünk valamit, majd akkor némileg gátot ve tünk a nem kis veszélylyel fenyegető bajnak.

Mert hát hogy is áll csak a dolog? Ilyen for mán: a rendelet kiment minden községbe, néhol vég rehajtják és pedig oly lelkiismeretesen, hogy a egész község egyértelmüleg, nem azért mivel a szol gabiró ur parancsolja, hanem saját javának ösztö néből mintegy ellepi a szőllőt s irtja kézzel-Iábba a pusztító ellenséget mig nem késő. Máshol, kihir detik ugyan a rendeletet; de annak azután senk utána nem néz (a községi elöljárók közül) vajjoi végrehajtják-e a lakosok ezt az üdvös rendeletet éí igy nagyon könnyen megesik az, hogy a németekr« is elragadni kezdő magyar indolenczia, mely az mondja: máskor is volt már! még sem ártott, var a szőllőnek más veszedelme is — majd elviszi i hernyókat egy hideg eső stb. — erőt vesz a hernyók-nyugodtan lepkévé lehetnek; elláthatják petékkel szőlleinket úgy, hogy esztendőre megköszönhetjük, ha tőkéink megmaradnak, — ezt fogja eredményezni a rendeletnek községenkénti végre nem hajtása. Az nem használ semmit, hogy egyesek teszik En p. o. leszedethetem a magam szőllejéről — s mint hogy le is szedettem — de használtam-e csak egy keveset is, ha a kedves vendégek szomszédjaim gyöngédsége folytán nálam bármikor bekopogtathatnak ?! egy hét múlva ismét neki állhatok a munkának és ez igy tarthat mindaddig, mig a kedvesek színes pillangókká válva, ott nem hagynak ideiglenesen a faképnél azért, hogy esztendőre teljesen kiéljenek.

Nagyon fontos dolog ez szőlleinlcre nézve. Fel- hivandóknak vélem tehát még e lapok utján is, a különben is gondos szolgabiró urakat, vegyenek szigorúan számot a rendelet végrehajtásáról s ne elégedjenek meg a chablonszerü szokásos jelentéssel; hanem a hatóságuk alatt álló törvényszolgák kiküldetése által is vegyenek tudomást a dolog mibenlétéről, a netalán beérkező panaszokat vizsgáltassák meg s a rendeletet a legszigorúbban nem teljesítő elöljáróságot minden kezük alatti eszközzel kényszerítsék oda, hogy a baj tovább ne terjedjen ; mert szegény lenne ugyan Magyarország, ha é baj mindenfelé elterjedne; de ebben egyáltalában nem az utolsó helyen lenne sújtva megyénk, a melynek területén oly sok ember él a szőllőnek munká- lásából vagy munkálása után.