Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

23. szám.

Szegzárd, vasárnap 1878. junius 9-én.

Hatodik évfolyam.

ij ülegjclen:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

$

Előfizetési árak:

Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre...... Z „ 50 „

Egyes szám ára .-------10 ,,

Sz

erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illptö közlemények intézendök.

Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelckezet nélküli tanító-egyletnek hivatalod

közlönye.

Néhány szó a középiskolai nevelésről.

T

X.

Nem épen nagy ideje annak, hogy szót emeltem a népiskolai törvény végre nem hajtása s nem egészen korrekt felfogása miatt, most egy lépéssel odább megyek és próbálom kimutatni a középiskolai nevelésnél észlelhető hiányokat. Mint mindenbe: úgy ez ügyben is, a külföldi intézetek adják a mintát és mi próbáljuk az idegen növényt hazánkba átültetni, — meghonosítására, felvirágoztatására elkövetünk mindent, az eredmény azonban nemcsak hogy a lelkiismeretes fáradozásnak meg nem felel, sőt egészen mást eredményez, mint a mit mi reménylettünk. Mi reménylettünk haladást már a legközelebbi években, mint ezt remélni biztosan lehetett és kaptunk zavart, ingadozást, experimentálást, hogy ne mondjam konfusiót.

Ilyen körülmények között nem csuda, ha az ügy előre nem halad, szerencse, ha visszaesés nem mutatkozik. A haladás útjában álló okok közül néhányat felmutatni megkísérlem, talán használ valamit, ha az ügyre az illetőknek figyelme felhivatik.

A középiskolai ügy elő nem haladásának egyik legfőbb oka szerintem a törvény nélküli állapot.

I Magyarországon ez az ügy majdnem 30 év óta van olyan alaktalan állapotban, a minőnek a kül- ügyminister jellemezte a forrongásban levő keleti anyagot. Thun grófnak megboldogult Entwurf-jától fogva számos kísérlet történt az alakba öntés megkísérlésére ; de a kísérletek * legtöbbje, nem hogy egyöntetűséget nem hozott, sőtj még a tantárgyakat sem tudta teljes egészükben megállapítani, legföllebb is egyes tantárgyakat emanczlpálf, önállónak vett fel a tantervbe vagy az előbbinél más osztályba helyezett. A 60-as évek még sajátságosabb képet mutatnak, ezekbe az Entwurfnak maradványai és a függetlenségi harcz előtt követett tahférv s tananyag beosztás küzdenek egymással. Valóságos arrabilis confu- sió, a hány iskolai hatóság, annyi féle beosztása az osztályoknak, tantárgyaknak. Az egyik hatóság megtűrte a 8 osztályú gymnasiumot s megkapta a fő- s algymnasium nevezetet, —í a másik a 6 osztályra redukált gymnasium fölé 3 osztályú bölcsészeti folyamot helyezett, de a második bölcsészeti osztály növendékeit érettségi vizsgára kötelezte. A harmadik lyceum nevezetet igényelt 8 osztályú intézetének s ez abban különbözött a 8 osztályú főgymnasium- tól, hogy meg volt joga a 8-ik osztályon felül egy egyetemre elokészitő osztály felállítására, habáré jogot tanuló hiánya miatt igénybe nagyon ritkán vette, így állt a dolog a tantárgyak beosztásánál is, itt is harczban állt a régi és új egymással. Az egyik intézetben tanították p. o. a földrajzot, régiségtant, vegytant önállólag; másikban más tárgyak függelékeként, — némely intézetben a mértan már az első osztályban rendes tantárgy volt: a másikban az alsó négy osztályból teljesen hiányzott, — az egyik intézetben a német nyelvet kezdték az első osztálylyal, a másikban: a másodikkal, — a harmadikban: a harmadikkal stb. szóval, az a tanuló, ki pár év végzése után egyik intézetből a másikba átlépni akart,

végetlenül meg volt akadva; többnyire magánvizsgálatra, ha épen nem osztály ismétlésre utasítva.

Ma már e tekintetben még is vannak némi megállapodások, mert a ministéri. tantervet követik (?) a nem protestáns felekezeti tanintézetek mindannyian; hanem az a baj, hogy még e tekintetben sincs megállapodás, vagyis az olvasztott anyag még nem nyert végleges alakot. Nem tudom ugyan bizonyosan, hány tervvel tett már kisérletet a magas ministerium; de azt olvastam, hogy régebben a latin nyelvre akarták alapítani az egész methodust, újabban pedig azt hangoztatták, hogy a magyar történelem legyen a gymnasiumi képzések azon fókusa ,melyhez kell köz- pontosulni a többi tantárgyaknak. Megállapodni nem tudás tehát még itt is, — hát ha még ehhez hozzá gondoljuk azt, hogy a most déli álmát aluvó középiskolai törvényjavaslat már a harmadik ilynemű kísérlet és még erről sem lehet remélni biztosan, hogy ebben a tizedben törvénynyé tétele által csak- némileg is egyöntetűvé tegye — ha nagy mértékbén előre nem viszi is — középiskolai ügyünket. Igaz, hogy újabb és újabb rendeletek által iparkodik a ministerium pótolni a hiányokat, igy p. o. sürgeti a módszertani értekezések megtartását; de ez nagyon keveset érő orvosszer, törvény kellene itt, a melyhez alkalmazkodni azután mindenkinek kötelességében állana. E törvény nélküli állapot csakugyan egyik legfőbb oka középiskolai ügyünk előbbre nem menésének.

Másik oka a tankönyvek készítésében való dis- harmónia. Nem hiszem ugyan, hogy nagyon sok ország volna olyan, hol a tankönyvek oly gombamódra

TÁRCZA.

Egy leánykának első és második szerelme.

Angolból.

(Vége.)

A társalgás egészen megváltozott. Manfredi ur nagyon pompásan tudta elbeszélni a nápolyi életet. Kitűnő jó előadása volt és Mariska többször kapta magát rajta azon csínyen, hogy rajta felejtette szemeit és több érdekkel nézett rá, mint akit már évekkel azelőtt ismert. Atyja örömmel vette észre a változást és a jó orvos megelégedetten mosolygott s dörzsölte kezeit, a mint mondotta Clifton urnák : mi meg fogjuk érni még a második szerelmet. Mariska, csak keveset sejtve az összeesküvésről, haladt szülői és kitűnő orvosa között. Tervük jó alapra volt fektetve.

Amint múltak a napok egymásután, egyik sem érezte azt, hogy valami kellemetlen volna a gyakori találkozás; sőt Mariska úgy vette észre, hogy nagyon hosszuaknak tetszenek azok az órák, amelyekben nincs ott az a bizonyos oldala mellett; Manfredi pedig elveszettnek tartotta azt az időt, melyet Mariskának lakásán nem együtt tölthettek el. Végre mintegy ‘egy hónap múlva megismerkedésük után Manfredi forró vérmérsékletének egész szenvedélyével Mariska lábaihoz borult s minden habozás nélkül vallotta be lángoló szerelmét.

— Még ne! még ne! — susogta Mariska — legyünk jó barátok, de most még nagyon hamar van!

— Nem! — viszonzá Manfredi — nem élhetek tovább hegyed mellett bizonytalanságban, nem lehet kegyed iránt oly érzéssel senki, mint én, Kegyednek szeretnie keli engemet kisasszony és ha nem ad nekem reményt, elhagyom e helyet még ez éjszakán örökre. Ne forduljon el tőlem, kö- nyörgok kegyednek. Tekintsen rám .... olvassa szerete- temet szemeimből . . . szerelmet szavakkal kifejezni nem lehet, csak egy szóért esedezem: menj vagy maradj! mindent megakarok tudni még éz este

.........

Ma

riska felemelte epedö szemeit. . . szemeik találkoztak .... ez volt a pillanat .... ez a pillanat visszahozta neki az elmúlt napokat és bár nem törölhette le teljesen emlékezetének táblájáról az egykori emlékeket, lehajtotta fejét s megpihentette annak vállain, bevallva annak keblében lángoló második szerelmét.

A gyönyörteljes pillanat elfelejtetni látszott Mariskával a fájdalmas múltnak minden emlékezetét. Magához csak akkor tért s mint a vad madár repesett, midőn kedvesének karján haladott keresztül a palotának pompás termein. Énekelt kedvesének azokból a dalokból, melyeket évekkel azelőtt Károlynak énekelt és midőn az a megindulás miatt kö- nyeket törölt le szeméből, az ö szemében is megjelentek az örömnek könyei.

Azután bebolyongták a kertet. Mariska kedvencz virágából a fehér jázminból koszorút font saját fejére, mi szépségét még inkább fokozta.

Eljegyzésük után harmadik este, az öbölbe néző csarnokban találjuk őket. Manfredi sajátságos gyöngéd tekintettel pillantott imádott menyasszonyára, ki a holdfény által megvilágítva, előtte valóságos tündérnek látszott.

— Szép nekünk itt is kedves Mariska; de mondja csak legdrágábbam, volt-e már Németországban ?

. — Soha! atyám azt akarta ugyan mielőtt idejöttünk volna, hogy oda menjünk, én biz azonban egy kissé akara- tosan viseltem magamat és ő engedett kivánságomnak.

— Már nekem kedvesem az az óhajtásom, hogy nász- utunkat oda tegyük. Némethon a legérdekesebb ország az utazókra nézve. Ritka hely az, melynek magának nincsen valami sajátságos története vagy legendája s egyik azok közül igen megható. Olvastam egyet ezen legendák közül s akkor arra határoztam magamat, hogy olyan nőt soha sem fogok elvenni, ki már azelőtt valamikor valakit szeretett.

Mintha egy árny vonult volna kérésziül Mariska ar- czán, kezét horgolásáról elkapta és szemeit azokban rejtette el.

f

— Én pedig szerettem már azelőtt Lörincz — szerettem csaknem oly forrón , és igazán, mint most szeretem önt.

— Szeretett már mást! lehetetlenség az! —- sóhajtott fel Manfredi.

— Nem! nem lehetetlen! oly sajátságos hasonlóság volt annak hangjában az önéhez, az ön szemei rá emlékeztetnek első szerelmemre, melyet higyje meg, még most is érzek és képzelje csak Lörincz, oly nevetségesen csekély oka volt a mi szétszakadásunknak, olyan szétszakadásnak, amely három évvel ezelőtt majdnem életemtől fosztott meg.

— De mégis Mariska, ha úgy ismét tolálkoznélc vele, nem felejtene el engemet ?

— Az lehetetlen! ö hajótörést szenvedett egy hónap múlva elválásunk után. Reszketett, amint beszólt. Manfredi megfigyelte és igy szólt: Mariska! kegyed még most is szereti őt!

— Oly sajátságosán össze van keverve iránta való szeretetem, az ön iránt való vonzalommal Lörincz, hogy én azt csak érezni tudom, annak kifejezést nem adhatok, bámulatomat csak képzelheti; de önnek modora, hangja, szemei annyira hasonlítanak az övéhez, mintha csak őt látnám szólt izgatottan a leány és elhallgatott.