Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

nőnének ki a földből, mint a mi hazánk ; de azok legtöbbjével annyira meg vagyunk akadva, mint hajdanában a magyar nyelven irt rémes nyelvtanok a deklináriosok számával. Az egyik számított 5-öt, — a másik 4-et, — a harmadik 2-őt, — a negyedik pedig 9-et. Mi se tudjuk tehát magunkat elhatározni, melyik tankönyvet adjuk hát csakugyan a tanuló kezébe ? Az egyik tanférfiu ngyan azt mondja, hogy tankönyv nem is kell, tanuljon a gyermek szabad előadásból szabadon előadni. Ilyen véleményben azonban nem sokan vannak, — a többség tankönyveket sürget. De milyet adjunk a tanuló kezébe ? Itt azután igazán megakadunk, mert egyik intézetben tanítják p. o. a nyelveket elméletileg, a másikban gyakorlatilag, — egyik tanár tanít politikai földrajzot, — a másik tanítja ugyanazon tantárgyat különös tekintettel a természeti viszonyokra. Az egyik intézet tanára a világtörténelmet életrajzokhoz csoportosítja, — a másik az emberiség művelődésére fekteti a fősúlyt, — a harmadiké a régi mód mellett megmaradva a szegény növendéket hely- személy nevekkel s évszámokkal halmozza el, úgy a mint az általa megkedvelt tankönyv előírja. így van majdnem minden tudománnyal, a hány egyén vagy intézet: annyi féle előadási mód és annak a szegény fiúnak, ki több iskolát meg akar a gymnásiumi tanfolyam alatt látogatni, támad a fejében egy oly nagy chaosz, mely alig enged neki valamit sejteni abból, a mit tudnia kellene. így azután megtörténik az, hogy midőn a növendék az érettségihez közeledik, minden erejét meg kell feszítenie, hogy azon keresztül mehessen és még sem tudja igen sok megszerezni azt a képzettséget, mi a felsőbb tudományok hallgatására s megértésére okvetlenül megki- vántatik. Ha a gombamódra szaporodó tankönyvekből csak az használtathatnék nyilvános tanítás vezérfonalául, mely erre szakértő férfiak megvizsgálása után alkalmasnak találtatik: akkor egyöntetűbbé lenne a középiskolai oktatás s bizonyosan kedvezőbb lenne az eredmény is.

Harmadik, nem csekély oka a középiskolai oktatás nem egészen kielégítő eredményének az, hogy a tanári állomásokat a legújabb időkig, a legtöbb ember átmeneti állomásoknak tekintette s mint ilyenre az országos tanárképző intézet leállításáig igen kevés ember készült, pedig ha valahol nem járja: itt nagyon veszedelmes a dilettánskodás. Voltak ugyan az 50-es évek óta okleveles tanái*aink; de igen nagy rész más pályára készült s csak a véletlen által sodortatott a tanári pályára s működött addig, mig bele nem unt vagy más állomást nem kaphatott. Igaz az is, hogy nem ritkán lettek ezekből kitűnő tanférfiak, kik valóban di§zére váltak a tanügynek s javára a nemzedéknek (Arany Jánost, Szilágyi Sándort s számos más jelesünket még máig emlegetik tanítványaik); de mit használt rövid mű— Úgy e szerint én csalódtam, midőn ama gondolatban voltam, hogy engem kegyed önmagamért fog szeretni, kegyed szeret engem, egyedül azért, mivel emlékeztetem régi szerelmére. Nemde Mariska?

A térti hangjában nem volt semmi durvaság vagy gu - nyolódás. Mariska felemelte szemeit, melyek most egy boldog ragyogó szempárral találkoztak. Egy pillanat múlva derekát ^kedvese karjaival érezte körülfonva ... a másikban már ö hajtá fejét annak keblére.

— Maradj igy! kedvesem még elmondok neked egy régi történetet, no de ne reszkess madaram, vagy engem tartasz vissza a beszédtől.

E pillanatban hangzott a doktor szava a társalgó szobából.

— Clifton kisasszony! jöjjön csak, mi nagyon szeretnénk, ha egy dalt hallhatnánk kegyedtől.

Manfredi felkelt és Mariskával a társalgóba lépett.

Doktor! — szólt — épen most akartam a kisasszonynak elbeszélni egy történetet, önnek nem kellett volna most minket megzavarni. Most ha már megvan, énekelni fog a kisasszony, ha csakugyan kivánja.

— Bizonyára! mindenesetre! — válaszolt a doktor és székét a pamlaghoz közelebb vitte, melyen a jegyesek ültek. Megfogta Mariskának egyik kezét és ujjait hanyagul helyezte annak kézcsuklójára. Clifton és neje azon helyükön maradtak, mely Mariskának és Manfredinek a csarnokból való belépése alkalmával foglaltak el.

— Kedves Mariskám! — szólt Cliftonné, — a te szemeid kéretlen könyektől még most is nedvesek, hiába ipar- kodol azt eltitkolni, kérem Manfredi ur, ne beszélje el most történetét, nagyon feltalálja azzal szegényt izgatni.

Mariska csudálkozva nézett körül, anyjának könytelt azemei, atyjának belső szorongást kifejező arcza, az o.ryosködésük, ha tanári pályájukat ők is azonnal odahagyták, mihelyt lehetett, mert a tanári állomást véglegesnek ők sem tekintették. Hanem lehetett-e ez másképpen, midőn csak nem régen is a tanári állás tekintélye nagyon relatív valami volt s leginkább az egyéntől függött. Nevezett jeleseinket ugyan nem a tekintélyhiány késztette más pályára; sőt ellenkezőleg az olyan nevek mint az övéké is, kölcsönzött épen tekintélyt a tanári állásnak; de nem kevesen azért hagyták épen el a tanári pályát, mert annál tekintélyesebbet óhajtottak. Külföldön bármilyen egyszerű ember legyen valaki, ha már tanár, van tekintélye ; nálunk csak az, ki egyéni kiváló sajátságaival, világban való jártasságával imponálni tudott, számíthatott tekintélyre, még ha tanár volt is. A tanárnál többnek tartotta magát a legutolsó egyházban működő lelkész, azért mondotta egyszer egy valaki egy tanárnak: pap már uram öcsém ? vagy még csak tanár? Nem csuda tehát, ha ilyen állásra senki egyenesen nem készült, ilyent véglegesnek nem tekintett s a mint lehetett, szabadult tőle. Most már nem hiányzanék a tekintély, — a tanári állás ,a mai időben minden okos embernél érdemszerinti méltánylásra számithat; de mit használ a méltánylás, ha a díjazás legtöbb tanári állomáson oly gyarló, hogy — mellékfoglalkozás nélkül — abból megélni a lehetetlenséggel határos. Az állam sem fizeti a tanárokat valami fényesen, hát még a felekezetek ? Ezeknél máig is hallani 500 frtos tanári állomásokról, holott egy járásbirósági írnoknak (ki pedig két osztályt végzett ember is lehet) 600 frt fizetése van. Ez azonban nem azt teszi, hogy ez utóbbinak fizetése sok; hanem azt, hogy az előbbié szégyenletesen csekély. És mégis találkozik e fizetésre is ember! Igen is! de nem is fordíthatja fő gondját hivatala teljesítésére s a megélhetés gondjai aligha befolyással nincsenek a középiskolai növendékek csekély előrehaladására, a minthogy az másképpen nem is képzelhető.

Mindezekkel azonban nem azt akarom állítani, hogy a felekezeti iskolák tanárai mind dilettánsok s e rosszul fizetett tanárok volnának okai a középiskolai ügy pangásának. Egyáltalában nem. Ismerek felekezeti tanárokat, kik tanári vizsgálat letétele nélkül s csekély fizetésük daczára úgy megteszik kötelességüket mint a diplomás tanárok (hirszerint Budapesten pár felekezeti középiskola jelesség tekintetében előtte áll az állami intézeteknek) és megérdemelt tiszteletben részesülnek s a gyakorlat megadta nekik azt, mit még a tanárképző intézet sem adhat meg növendékeinek — az életrevaló tanmódot s a tanítványokkal való bánni tudást. Ehhez azonban idő kívántatik, (ezt egj^szerre eltalálni kevésnek adatott) azért volna szükséges, hogy az iskolát fentartó intézetek a tanároknak tisztességes s lehetőleg egyforma fizetést adnának, hogy az állomások ne lennak eltitkolhatatlan gondoskodása — mit jelenthet mindez?!? kémlöleg irányozta szemeit jegyesére. Clifton felkelt és leánya felé közeledett.

— Mariska! légy készen egy igen nagy, érdekes történetre, hiszed, hogy nem fog megrázni ha elmondják ? ! ?

— Ugyan mi lehet az atyám? én eltudok tűrni mindent az egy bizonytalanságban tartáson kívül. Mindent figyelemmel kisérek itt, tudnom kell tehát, mi az amitől félnem kell?

— Semmitől sem kell félned gyermekem! sőt inkább nagyon de nagyon örülnöd, mi rászedtünk tégedet, jegyesednek neve nem Manfredi, nem gyanítanád, hogy kicsoda hát?

Egy villámló tekintet! volt a felelet Mariska részéről, mely egy pillanat alatt járta be a jelenlevők arczát, valami tulvilági fény, a diadalmas gyönyörnek sugara derült fel a leányka arczán, amint felsikoltott:

— Károly! kedves Károlyom! ó szivem, fejtsd meg nekem ezt a talányt — szólt — s vőlegénye karjai közé omlott.

— Ó megvan mentve, legyen hála az Istennek — szólt az orvos, amint elfordult a könyező, de boldog társaságtól. Csudálatosán jól sikerült a dolog, megvallom nem kevéssé aggódtam; de ez a nő mindene, valóságos koronája lesz féijének. Sohasem esudájtam öt még úgy mint most, mintha gondolta, érezte, vagy álmodta volna az igazat, vagy a jelennek valami más megoldását.

Nem türtőztette magát a derék orvos, mivel a társaságtól el volt fordulva, könyeket törölt ki szemeiből, pedig öt — habár nem volt is fiatal gyerek -— még senkisem látta sírni. Midőn visszatekintett, igy szólt:

,— Hohó! most már boldogok vagyunk, semmi baj, most már el nem engedjük azt a bizonyos történetet; minének gyakori változásoknak kitéve. Az állandóság megadná a kezdetben hiányozhatott szakképzettséget, — a tisztességes fizetés a hivatalának élésre s kedvvel folytatására ösztönözné az egyént, mi azután a növendékeknek s a tanügynek használna legtöbbet.

Különfélék.

— Meghívás. A „Szegzárd-központi felekezet nélküli tanító-egylet“ 1878. junius 13-án Szegzárdon a belvárosi fi- tanoda 3-ik osztályában d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tart, melyre minden egyleti tag és tanügybarát tisztelettel meghivatik. Tárgyak: 1. Elnöki jelentés. 2. Jegyzőkönyv hitelesítése. 3. A kitűzött paedagogiai dolgozat felolvasása és a statistikai adatok átadása. 4. Gyakorlati előadás a számtanból, előadja Petrovits ur. 5. Gyakorlati előadás a földrajzból, előadja Várkonyi ur. 6. A tizedes törtek szorzásának röviditése, gyakorlatilag előadja Számháberné urhölgy. 7. A tornászat elemei, előadja Számháber ur. 8. A telephon gyakorlati ismertetése, előadja Kálmán ur. 9. A magyar he- lyesirás következetlenségeiről, előadja Abaffy ur. 10. Az iskolai takarékpénztárakról, "»előadja Koszorú ur. Szegzárdon, 1878. évi junius hó 1 én. Koszorú István, egyleti elnök.

— A Tortrix Pillcrinára vonatkozólag írják nekünk : Ezen ártalmas hernyó, mely megyénk különböző vidékein ijesztő mennyiségben jelentkezik, az uzd-borjádi szöllöhe- gyen is, mint ez ideig ismeretlen, vagy legalább kellőleg meg nem figyelt szöllöpusztiló nagy sokaságban található. E becses lap múlt számában már lett a közönség ennek több helyen való felléptére figyelmeztetve s azok szorgos pusztítására felhiva. Időszerűnek találom ennek életrajzi leirását a főbb vonásokban Nördlinger után közölni s a nálam már megejtett irtás eredményéről egyetmást felhozni, azon reményben, hogy általa szöllösgazda társaink érdekeltségét ezen nálunk is nagy károkat okozható hernyók életmódjának szigorú megfigyelésére felébreszteni s ez által az ellenök foganatosítandó irtás legkönnyebb és olcsóbb módját gyakorlatilag megállapítani sikerülend. A Tortrix' Pille rína (springvickler) lepkéje feje, háta és csápjai barkák. Szárnya, nyugvó helyzetben tető alakú, Színe váltakozik, majd fénylő sárgászöld, majd barna alappal. Az első szárny alsó felének tövén barna folttal. A lepke hossza kitárt szárnyaival 22 mm., repül kora tavasszal, de csak esthomály beálltával, a nappalt árnyékos helyen tökén ülve tölti. Élete igen rövid. A hernyó kinőtt korában 20 mm. szennyeszöld; hasa fele világosabb, 8 pár lábbal, feje fekete, nyakpánczéla fénylő setétbarna, háta közepén végig vékony fekete vonal, teste tiz gyűrűből áll, minden gyűrűn oldalt két-két fehér pont. A hernyó, mint lepkéje napfényt nem szeret, ezért a szöllő levelét összeszövi s abban él rejtőzve. Ha szétnyitjuk e levelet, igen élénk ficzkandozással s gyakran hárafelé tett gyors mozdulatokkal iparkodik tova illanni. Innét a német elnevezés. A bábbá átalakulás junius hóban történik. E hernyó főleg a szöllő leveleiből él, a tapasztalás mutatja azonban, hogy gyakran szöllöbimbókat is a levél közé fon, hol azokat felemészti, igy ha túlságos sokaságban nem lép is -fel, hogy az összes levél elpusztítása által a szöllötöben a szabályos nedvkeringés s a gyümölcs fejlődése nem zavartatnék is, már elég kárt tesz a bimbók egy részének meg- semmisitése által. Ezért tehát alaptalan sokaknak azon állítása, hogy mivel a hernyó túlnyomólag csak levélen található, mik ha elvesznek is, a termés bősége miben sem csökken ; s igy az irtásukra forditott költség nem volna megtérítve. Erre nézve például felhozhatom az általam 5000 [“] öl

ként is ismerhette meg kisasszony öt, mi még nem mondtuk meg kegyednek kicsoda. Hátha ö az örök zsidó vagy épen Belzebub maga, ki magát mindenné tudja változtatni.

Másnap megtudta Mariska az egész történetet, melyet neki Manfredi ur, másként Grenville Károly elbeszélt.

Az Oxford hajó, melynek utasai közé nevét csakugyan beírta, nélküle utazott el, mert ö arra határozta magát, hogy délre lakó barátai sürgető rábeszélésére Uj-Orléánsba megy s ott tölt néhány hónapot, A legközelebbi két év alatt Európában tesz körutat. Hallotta az Oxford hajó szerencsétlenségét és gondolta azt, hogy amerikai barátai elveszettnek fogják öt tartani. Kész volt rá, hogy ő is annak tartja magát és a sok felmerült terir közül egyet csakugyan választott. Ezen szándékból, haját hosszúra növesztette és teljes szakáit kezdett hordani.

Az Egyesült Államokba történt visszatérése alkalmával legbensőbb barátai sem ismertek reá. A Clifton családot nem találta honn, hiába kereste fel a legkülönbözöbbnemü fürdőket a nyár folyama alatt, .Európába jött ismét s esetlegesen Nápolyban találkozott volt jegyesével. 0 magát Clifton úrral azonnal megismertette és elbeszélte annak eddigi viszontagságainak részleteit és nem titkolta el azon óhajtását sem, hogy megakarja nyerni Mariskának második szerelmét. A doktor tanácsolta, az atya nem tagadta meg beleegyezését és igy mint az orvos barátja lett Károly bevezetve Cliftonékhoz Manfredi név alatt. Az eredmény ismeretes.

Nem sok idő múlva a nápolyi palotában megtörtént Grenville Károly és Clifton Mariska esküvője és bár Mariska tagadta folytonosan, a férj határozottan nem szűnt meg állítani, hogy 6 peiének második szerelme volt.

\