Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-24 / 12. szám

12. szám.

Szegzárd, vasárnap 1878. mározius 24-én.

Hatodik évfolyam.

Megjelelt:

hetenként egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Előfizetési árak: 1 |

Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ .

Sz

erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 1 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt knpltatúk.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezeti nélküli tanító-egyletnek hivatalos j közlönye.

Paks, 1878. márczius 12.

A kisebb polgári peres ügyekben való eljárás tárgyában alkotott 1877. XXII. t. ez. folyó évi mar- czius 1-én életbe lépvén, ennek 57. §-a egy, eddigi polgári peres eljárásunkban ismeretlen, uj intézményt az érdemleges Ítélet felebbezhetlenségét hozta be és e mellett a kir. törvényszékeket semmisítő hatáskörrel ruházta fel.

A községi bíráskodás alá nem tartozó ilynemű, ügyekben a bizonyítékok szabad mérlegelése nem hozatott be; hanem maradt a kánonjogi processus- sal felnőtt törvényes bizonyítási elmélet. Ezen bizonyítási eljárás alapján hozott határozatok fölött lesz hivatva a törvényszék a semmisitő hatóságot gyakorolni.

Törvényes bizonyítási elmélet és felebbezhetlen- ség egy és ugyanazon, törvényben torzszülött marad, ép úgy, mint a hogy torzszülött az az intézkedés, miszerint az esküdt bíráknak (községi elöljárók) a bizonyítékok szabad mérlegelésé álapján (18. §.') hozott ítéletei, a törvényes bizonyítási elmélet szerint ítélő egyes birákhoz felebbezhetők nemcsak a jog, hanem a tény kérdésben is.

De ez a törvény végre is törvény, és ezt a törvényt most végre kell hajtani.

Az igazságügyi politikának ily különböző, ellentétes elemeinek compromissuma által alkotott törvényben száz meg száz vitás kérdés szokott felmerülni, a melyeket máskép fog megoldani az, a ki az egyik nemű elemeket tekinti teljes igazságügyi politikának, máskép az, ki a másik nemű elemeknek barátja. Az ily törvények alkalmazásánál számos egymásnak ellentmondó határozat szokott keletkezni, a törvénykezés iránti közbizalomnak és bírói tekintélynek nem csekély hátrányára.

Ezen bekövetkezhető esélyek iránt már előre is állást kell foglalni annak,. ki a törvény végrehaj- tásásával, vagy végrehajtása feletti őrködéssel van megbízva, ügyelnie kell arra, hogy a praktikus alkalmazásban maga is ellentrnondó határozatokat ne hozzon.

A mi a törvényszéket illeti, ez leginkább az által lesz elérhető, I13, a kisebb polgári peres ügyekben beadott semmiségi panaszok mindig ugyanazon előadók által ugyanazon egy tanácsban adatnak elő. Ezzel azonban csak a törvényszék határozatainak egyöntetűsége lesz elérhető. A törvényszék területén működő békebirák és járásbíróságok eljárásának egyöntetűségét ez egy maga nem biztosíthatja.

Ehhez szükséges, hogy a most tisztelt hatóságok a törvényszéknek nézeteit és eljárását ismerjék, tudják előre: semmiségi panasz beadása esetén mily határozataik fognak megsemmisittetni, milyenek nem.

Kell tehát módnak lenni, mely által a békebirák és járásbirák a törvényszék nézeteivel és állandó gyakorlatával megismerkedjenek.

Az országos (Legfőbb hatóságok gyakorlatának és megállapodásainak ismertetésére szolgálnak a jog- tudományi szaklapok és a döntvénytárak, melyeknek egyike vagy másika a jogszolgáltatási kar: bírói, ügyvédi, és közjegyzői kar minden tagjánál feltalálhatók. A kisebb polgári peres ügyekben valamely törvényszéknél elfogadott gyakorlat és létrejött megállapodások csak szükebb kört érdekelvén, azok

gyűjtése és közzététele szükebb körre szorítandó ugyan, de az egyöntetűség biztosítására okvetlenül szükséges.

A mód iránt, azt hiszem, soká habozni nem lehet.

A vidéki közlönyök száma már nem csekély. Majd minden törvényszék székhelyén jelenik meg folyóirat.

Ezek szerkesztői bizonyára méltányolni fogják az ügy fontosságát és közölni fogják a törvényszékek ide vágó döntvényeit; ha az illető törvényszék és elnöke is segédkezet nyújt.

Ezek szerint arra kérném a szegzárdi kir. törvényszéknek a jogkereső közönség méltányos igényei irányában mindig érdeklődést tanúsító elnökét és szerkesztő urat, hogy az előadottakat becses figyelműkre méltatván, a kisebb polgári peres ügyekben a szegzárdi kir. törvényszék által hozandó elvi jelentőségű határozatokat a „Tolnamegyei Közlöny"- ben, mint erre egyedül hivatott lapban közölni szíveskedjék.

A kir. törvényszék is 'csak saját munkáját köny- nyiti, ha elvi jelentőségű határozatainak közkézre bocsátását elősegítvén, a bíróságokat és a közönséget is előre is tájékozza az iránt: mily esetben lesz a semmiségi panasznak eredménye és mily esetben nem.

T. A.

Tolnamegye, márczius 20.

Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának 8. számában közzétett fölszóllalásom ellenébe, ugyancsak b. lapjának 10. és 11. számában oly czikkek jelentek meg, melyeket meg- í jegyzés nélkül hagyni nem akarok; — s habárt. szerkesztő

TÁRGZA.

Z s i g m 0 n d.

— Történeti beszély. —

(Vége.)

Mig Zaynán ily csendben folyt a menyegző, Budavár viszhangzott az ujjongok és mulatók vig zajától. Már hajnal óta zúg a járók-kelök zajától, mindenütt csakúgy hemzseg a népség. Itt ezen csoportban lovagok állanak, sisak - jok és ezüst pánczélgyürüjük vakítón fénylik; arczvonásaík- ról könnyen felismerhető az idegen. Amott jókedvű magyar katonák deli leánykákkal festői csoportozatot képeznek. Ifjú, öreg, férfi és nő vegyest járkál föl-alá az utczán. A házak ablakai mind virágokkal, szalagokkal és szinesken- dökkel ékesitvék. Minden ablak tele van nézővel, mind kíváncsian tekint le. Néha „éljen Zsigmond király“ — „éljen felséges menyasszonya“ kiáltások töltik be a léget. Vájjon minő ünnepély ez? hallgassuk meg ama leányok és hadfiakból álló csoport beszélgetését.

— Jancsi bátyám! — mond egy köpezös, élénk, fekete szemű leányka — maga tegnap a várban is fönn volt, hát tudhatja, hogy hogyan lesz gróf Cilley Borbála jövendőbeli királynénk öltözete, a nyoszolólányok, Garay kisasszony ruhája szép lesz-e? Hát még azé a szép Bubek leányé? lesz-e ékszer hajuk közt, vagy csak virággal díszítik föl? ki esküdteti királyunkat a hatalmas Cilley gróf leányával?

— Ej húgom, de kiváncsi vagy — veté oda a katona — válj még egy pár óráig és majd meglátod; különben kisebb gondom is nagyobb annál, hogysem én ilyféléröl kérdezősködjem. Hanem hát a királynak lesz ám lova! magának a török szultánnak a méneséből került ki. A Józsi lovász azt mondta, hogy olyan fekete, mint a korom, lábai kesék és homlokán fehér csillag van, ezen lovagol majd menyasszonya oldalán. Annyi hatalmas ember lesz itt, hogy aligha lát Magyarország hamarjában ily fényes menetet.

De ime vig zene hangjai ütik meg fülünket és már távolról a ruhákat ékítő arany és ezüst csillogása a menet közeledését árulja el.

Elöl királyi hírnök lovagol gazdagon ékített disz magyarruhában ; mellette' a koronaőrök közt az ország zászlósa, arannyal hímzett nemzeti lobogóval. Azután jöttek az idegen és honi daliák; az idegenek gazdag pánczélöltözet- ben, a honiak disz magyarruhában. A király és menyasz- szonya előtt néhány püspök; aranyhimzetü püspöksüvegük fénylik I a hosszú drága felöltönyük bő redözetben ereszkedik alá lovaik hátára. Végül jön Cilley Borhála hat hófehér méntől vont díszkocsin, mellette Zsigmond lovagol az említett fekete ménen, körülötte Borbála rokonai s néhány föur. A menetet urak és fegyveresek zárják be. A menyasszony leirásába nem kezdek, mert le nem festhetném, legyen elég annyit mondanom, hogy szép volt minő csak Éva leánya lehet.

A menet a budai egyház elé ért, azonnal leszálltak és a templomba mentek. Fényes fegyverzetű lovagok és deli hölgyek nagy csoportjától környezve lépdelt Borbála királyi vőlegénye karján az oltárhoz. Büszke szemeit győzelmesen jártatá körül az összegyifiteken. Valóban királyi volt és nem lehetett elragadtatás nélkül szemlélni.

Mig a tomplomban levők mindegyikének arczárói öröm sugárzik és kíváncsiságot árul el, addig egy a templom egyik oszlopa mellé támaszkodó, a többi pompás díszruhával ellentétesen egészen vasba öltözött férfiúnak belsejében ellenkező érzet látszik honolni. Lebocsátott arezvédje alól csak szenvedélyes kék szemeinek tüze látszik. Amint Borbála az oltárhoz lépett, kezét kardja markolatára tévé és fenyegető mozdulattal huzá ki félig hüvelyéből. Azonban mihelyest Borbálára tekintett, tompán dugá azt vissza hüvelyébe és mély sóhaj között távozott a templomból. A nagy csillogás közepette senki sem vette észre az idegen szokatlan magaviseletét. Hogy e lovag ki volt, nem nehéz kitalálni.

Talán egyszerre hangzott el Ákos és Ilka, Zsigmond és Borbála ajkáról a „holtomiglan holtáiglan,“ de minő különböző érzelmek között! Ákos és Zsigmond a forró szerelem hiv szavával, Ilka a gyengéd ragaszkodás hangján, mig Borbála remegő hangja alig volt érthető.

Ákos boldog lön nejével, ki később a nagy ragaszkodást és szerető gondoskodást látván, valódi szerelemre gyulladt Ákos iránt.

Ugorjunk át néhány évet és vessünk egy futó pillantást Ákos és Zsigmond családi szentélyébe.

Gyönyörű reggel van: a hegyek gerinczei bíbor fényben úsznak, felleg nem borítja az eget, a látkör széleit megaranyozó nap sugaraitól rezegve áll előttünk a Zárdiak ősi vára. Gyönyörű dús lombozatu fák árnyékában terített asztal mellett találunk négy tagból álló családot. A férfiú térdein, ki nem más, mint Ákos, angyalszöke kis vidor kék- szemü fiúcskát ringat, mig neje a karján ülő bogárszemü kis Ilkát árasztja el csókjaival. Mindkettőnek arczából a tiszta zavartalan boldogság sugárzik. Ákos hihetőleg már megirigyelte a sok csókot a kis Ilkától, mert nejét gyengé-. den átkarolván, forró csókot nyomott ajkára.

— Ilka — szófiait meg Ákos — ma ismét azon nap évfordulati napja van, melyen először mondalak enyémnek: János atya már hihetőleg vár; jer és adjunk hálát Istennek a meg nem érdemlett kegyelemért.

Csinosan díszített várkápolnába siettek, hol az öreg