Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-03 / 9. szám
9. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. márczius 3-án. Hatodik évfolyam illrgjrlen: hetenként sgyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . *------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap ' szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Szúrhráywifoza t 72. ssrhw, Ihw* ; az előfizetések, hinlolniénvek és felszólamlások kiHdrmlök. Egyes példányok ugranilt kophatok. Tolnáméop törvényhatóságának, a, tolnainegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos .... közlönye. Egy jó törvény a papíron és az életben. ii. Egy olyan törvényt, mint a mi népiskolai törvényünk, egy olyan országban, mint a minő a mienk is volt a népnevelésügyet illetőleg, tekintve a nép egy részének, a huzamos iskolázást-il, könyvvételtől, bizonyos tudományoktól való viszolgását, hogy ne mondjam irtózását; hozzávéve éhez az államhatalom iránti féltékenykedést, felekezeti sajátságos viszonyokat, szóval a számos nehézséget mind tekintetbe véve, egy olyan törvényt — ismétlem szavaim — végrehajtani nagyon nehéz, azonban nem lehetetlen, ha akaratunk csakugyan komoly. Azonban ez a kó- moly akarat hiányzott régebben legalább látszólag* Es nem is lehetett ez másképpen, mert különben több állami iskolával találkoznánk, mint a mennyit a többször említett ministeri jelentés 1876-ról is felmutat (125). "fin 'ugyan* nein “vagyok hajlandó hinni, Iidgy"áz a 15263 iskola mind megfelelne a törvény kellékei nek; de persze, lia valamelyiket bezárnánk, akkor á helyett állami iskolát kellene állítani, arra pedig nincs pénz vagyis az egyszeri tót diákkal, mi is azt kérdezhetjük: mibúi, mikor minden drag a?! A törvénynek ez a pontja tehát már nincs végrehajtva, nem is lesz mostanában; de minden kellék nem is éppen főben járó dolog. Nem főben járó dolog p. o. az a kivánalom, hogy csakugyan annyi □ lábnyi tér jusson egy-egy gyermekre, a mennyit a törvény: előír, — majd'meg lesz az is, úgy 100 év múlva (ha t. i. addig még lesz Magyarország.) Nagy baj tehát, a törvény ilyen mellékes pontjának még eddig végre nem hajtásából nem származik; hanem az kívánatos volna, hogy a főbb pontok végrehajtva legyenek és én részemről legfőbbnek tekintem a törvényben kiszabott iskolai szorgalom-időnek szigorú keresztülvitelét, szerintem, ebben lévén a törvénynek punctum saliense. Járjon1 az a falusi gyermekfis iskolába évenként legalább is 8 hónapig, -e- azonban fájdalom! még ez a 1 pont'sincs kefesztiilvivé, sót még intézkedés sincs, hogy keresztül vitessék. E§ itt van a főbaj, mert i az. iskola vezetőjének vjlláin fekszik a teher, azokra esik vissza a nyári iskoláztatás ódiuma. Tapaszta- | lásból beszélek. Tudok p. o. lelkészt, ki minden áron j keresztül akarta vinni a. 8‘; hónapi szorgalomszakot két vizsgálattal s e miatt ki tette magát a nép idegenkedésének, szóvali bántalmazásának. Igen is! mert abban a községben volt niég másik 3 iskola, hol csak hat hónapi volt a szörgalomidő és azt kérdezték az atyafiak — igen helyesen — hát azokat nem kényszeríti a törvény a nyári iskolára, egyedül csak minket?! Es lett az, hogy*a következő évben aligha jött néhány gyermek a nyári iskolába, a vizsgálatra pedig — demonstrácziókóppen, a mint előre meg- mÖndófták ö* n e m /el ént meg'‘egye'Éle iTegy szüle sem, --- volt egyedül.maga a pap a tanítóval és a gyermekekkel- Szabad volna ilyennek megtörténni ?! ? Az iskolába járás valamicskével talán fontosabb dolog volna, mint p. o. a torna-eszközök, vagy természettani ábrák meg vagy nem létele, — mert mit ér minden eszköz az iskolában, ha nincsen meg a komáromi prépost által is mégigért legszükségesebb dolog? ! En részemről e fölött őrködném legszigorúbban s biintettetr.ém kérlelhetetlenül az iskolamulasztók szüleit. Kétj év alatt teljesen rend lenne .... Hiszen megbüntetik a szolgabirák csak jelentse be az elöljáróság! mondja az ellenvetés. Igaz! én részemről nem panaszkodhatom, az általam bejelentett hanyagokat a szolgabiróság megbüntette; hanem az a baj, hogy az elöljáróság nem tesz jelentést. De ki jelentse fel a hanyagokat? A tanító? azt megkövezik. A lelkész? azt legszelidebben szólva megfenyegetik. Az elöljárók? Azok néha, ha nem éppen közvetlen is, maguk is bele merülnek az iskola mulasztás bűnébe; de ha maguk nem is, belekerül a fiam uram, vagy a sógorom, vagy az öcsém stb. stb. Ki tegye tehát a jelentést? A törvény megmondja és én erre alapitom magánvéleményemet. Ha tagja volnék a közigazgatási bizottságnak, kimondatnám azt, hogy az iskolai szorgalom idő (egy havi három részre osztott kis szünettel) tart October elejétől június végéig s ez idő alatt minden hét szombatján az iskolai széknek egy tagja tartozik bemenni az iskolába s a névsor felolvasása után feljegyezni a hiányokat s azok szüleinek névjegyzékét — a még meg nem intettek kivételével — azonnal beküldeni a szolgabirólioz megbüntetés végett, (a községi bírák legnagyobb részét ezért hiába keressük meg) a ki azután alkalmazná a törvény szigorát, — a mely iskolaszéki tag pedig meg nem tenné kötelességét: azt büntetném fokozatosan. Eff hTs?eín~sof biztosan möffdh'STó'£ff,‘3rbüntetés 3—4 fokát már nem kellene alkalmazni, mert akkor már nem lenne iskola mulasztó. Jaj! de ehhez határozott akarat mellett a nép gondolkozásának s természetének egy kis ismerete is szükséges volna! azt pedig igen sok tanfelügyelő urnái hiába keressük. Vannak ugyan egyes kivételek; de a legnagyobb rész hivatalba lépte előtt a néppel egy általában nem volt ismerős, — hivatalba lépte után pedig az irodai sok munka miatt a népet ki nem ismerheti. A törvény ugyan azt mondja, hogy a tanfelügyelői hivatalra, hozzáértő embereket kell alkalmazni, a legújabb kinevezések azonban ~ néhány szerencsés — s köztök a bennünket legközelebb érdeklő — választás kivételével — csak úgy mint a régebbiek a járt kerékvágásban maradtak, olyan formán t. i. hogy a kinek jó pártfogója volt, ki lett az nevezve, még ha erdészeti vagv joggyakornok volt is. Talán még, a TÄRGZA. Z s i g m o n d. — Történeti beszély. — (Folytatás.) — De hd le kérlek körülményesen Zsjgmondot — vévé fel ismét a szót Emelka — több szem többet lát, noha azt szokták mondani, hogy a szeretőnek szeme még a ködön át is meglátja szerelme tárgyát. Ilka teljesíté Emelka kérelmét, elmondta $Isö találkozásukat s épen akkor, midőn első szerelmi vallomását kéz- dé mondani, a bevonuló csapat láthatóvá lön. Zsigmond király mintegy 100 fegyveres kíséretében lovagolt oldalán a hü Garával és. az ország nádorával, ki néhány föurral eléje vágtatott. Az egész csapat igen egyszerűen volt öltözve és inkább hadi tekintetű volt. Úgy látszék, Zsigmond nem fog sokáig Budán időzni, mert kisérctének nagyobb része cseh s német lovagokból állott. Ilka szüntelenül a kíséreten jártatta szemeit, de nem találta közte Zsigmondot. A menet a ház elé ért: Ilka meglátja a királyt és egy sikoltással eszméletlenül rogyott Emelka karjai közé. Ilka majd fél óráig feküdt eszméletlenül, teste egészen elhidegült. Képzelhetni az atya és Ákos fájdalmát! Ákos mint örült térdeli előtte, könyekkel és forró csókokkal halmozó el kezeit. Ilka egy pillanatra eszniélni látszék. Lázas őrültséggel átkot szórt Zsigmondra: csaljon meg kit legjobban szeretsz, soha boldog ne légy! Mintha az átok kimerítette volna erejét, ismét gyenge önkivületbe esék, később magához tért. Arcza egészen nyugodt, de nagyon halavány volt. :Nyugodtsága azonban csak pillanatnyi volt, mert azonnal szabad folyást engedett könyüinek és hangos zokogásba tört ki. Kezeit tördélve, szemrehányást tett magának, hogy miért nem hitt Márthának és miért hitt' Zsig- mondnak, mikor annyian jósolták, hogy Zsigmond öt boldogítani soha sem fogja; egész külseje állbatatlanságot és ravaszságot árul el. Azután mintegy saját ellenvetéseire felelve, folytató: — Hisz minden szava oly őszinte, hangja oly érzékeny, szívből fakadtnak látszott, hogy elfeledém a földi állapotot csalfaságaival együtt és a menny boldogsága közepette gondoláin magamat. Arcza oly nemes, hogy róla lova- giatlan tettet még gondolni sem mertem volna, nem, öt csalónak, kéjeneznek nem képzelhettem. Zaynai és Zárdy tudták, kit látott Ilka; midőn Zsigmond királyt meglátták, mindketten meglepetve kiáltának fel, mert az állítólagos Brandenburgi Zsigmondban Magyarország királyát ismerték fel. A meglepetést hirtelen harag váltotta fel és csak alig csillapítható le őket Bárdfay. Gerenday Etelka szintén felismerte, kit szintén mint Ilkát 'tőrbe ejtett, kinek egy csókjáért falut adott, de melyet Etelka mint menyasszonyi ajándékot fogadott. 0 nem szerette Zsigmondot, tehát szinte kellemes volt csalódása, mert ö inkább atyja akaratának jiódolt volna, ha Zsigmond nejévé lesz. Most utálattal fordult el az ablaktól. Az előbb még oly vig ház kihaltnak látszék, elhallgatott a leánykák ezüst csengésű hangja és vig csevegése; mindenütt szomorúság és elnyomott harag. Azonnal készülődések tétettek az elutazásra. Zaynai másnap már visszatért Zaynára. Ilka ágybanfekvö beteggé lön, éjei lázas nyugtalanságban töltek el: majd szerelemről beszélgetett, majd eszébe jutott’ á Budán töltött nap és ilyenkor erős reszketés fogá el tagjait és egy gyenge sikoltással ismét előbbi állapotába esett vissza. VI. Sötét téli éj van. A csillagok ezrei nem ragyognák királynéjok körül. A hideg téli szél üvöltve zúg a falu n'ép- telen utczáin, megrázva a fénytelen ablakokat és seperve, süvöltve hordja le a havat a háztetőkről. Az idő 'már későre jár: a házak ablakaiból már eltűntek a világitó mécsek, mi még fokozza az éj setétségét. Csak egy gyenge fény pislog a vár magas tornyának ablakában, rémes világítást vetve a komor faiakra. A várban már minden pihenni látszék, de a figyelmezö még is hallhatná néha a felvonó- hid lánczának zörgését. Sötéten, feketén egyes árnyalakok tűnnek fel, melyek nesztelen, zajtalan léptekkel sietnek a vár északi oldalára. Vajon kik lehetnek az éj ezen emberei? miért az elövigyázat? hisz falun vannak, egy nemes várában; miért a késő idő | Hogy ezt megérthessük, kövessük az ép most érkező férfiút, ki lépteit az északi torony felé irányzá.
