Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

leginkább 4—5 osztályt végzett tollnok urak helyett is lehetett volna a népiskolai ügyet jobban értő egyé­neket kinevezni?!? No de! ez 1 excellencziája dol­ga, ki úgy látszik a tanfelügyelő főteendőjét az iroda falain belül levőnek tartja, különben nem nevezné ki folytonosan az ideiglenes iskolalátogatókat hozzá értők és nem értők közül. Hiszi a t. olvasó, hogy ez által el lesz érve a czél? Én nem hiszem. Nem hiszem pedig azért, mert nem olyan sok szabad idejii embert ismerek, ki minden fuvar és napidíj nélkül, csupa ügybuzgóságból, teljesítse azt a teendőt, minek véghezviteléért az állam, a nem éppen kevésbe kerülő tanfelügyelői intézményt felállította és meghagyta. A puszta statistikai adatok összeállítására na­gyon drága mulatság volna az országnak, — az iskoláknak meglátogatása s a törvény miként vég­rehajtásának megvizsgálása volna a tanfelügyelői in­tézménynek fő feladata. Mig ez nem lesz, mig az államnak felelős közege, csak a statistikai adatok gé­pies összeállítója, az iskolai hatóságokkal csupán le­velek által érintkező transcendentalis valóság leszen, — mig maga nem néz utána az iskolai ügynek s személyesen nem intézkedik a szükséghez képest szóval, tettel, szigorral, sőt ha kell büntetésekkel is: addig ne is várja senki, hogy a különben jó isko­lai törvény csak bizonyos tekintetben is megvaló­suljon az életben s hasznára legyen a magyar ál­lam mivelődésének. Különfélék. x. í® 1 Dr. THODOROVICS LAJOS orvostudor 1 Szegzárd nagyközségnek évtizedeken át tisztelet és szeretet által környezett orvosa t. é. február 25-én reggeli 4 órakor jobblétre szenderült. Szelid nyá­jasság, vig kedély, szennytelen múlt és elismert szak­értelem voltak a tulajdonok, melyek a boldogultnak a társadalmi életben oly kiváló állást biztosítottak, hogy korai halála általános megdöbbenéssel fogadtatott s a sírt, mely tetemeit befogadá, Szegzárd minden osztályú lakosságának összessége állta körül. A mélyen átérzett I s sokak által osztott sajnálkozás lesz a fejfa, mely a I jelenleg szereplő nemzedék életében emlékének femna- ■ radását biztosítja. — — A halála alkalmából kiadott I gyászjelentés a következőleg hangzik: Özvegy Thodo- S rovics Lajosné szül. Schwarcz Clementina maga és só- * gorai: Thodorovics Ignácz, Thodorovics Máté s özv. Török Jánosné szül. Thodorovics Mária, mégis számos rokona nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja fe- lejtlietlen félje, illetve testvérük s rokonuk dr. T h o- j dorovics Lajos orvostudor és Szegzárd nagyköz- | ség több évtized ótai orvosának példás és munkás éle- | tének 59-ik és szeretet- s boldogságteljes házasságuk j 19-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után j rövid szenvedésre mai napon bekövetkezett gyászos halálát. Boldogultqak hült tetemei folyó hó 27-én di u. 3 órakor fognak a szegzárdi sírkertben örök nyuga- J lomra tétetni, — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ( e hó 28-án reggeli | órakor a szegzárdi belső plebá- I nia templomában az egek Urának bemutattatni. Kelt I Szegzárdon, 1878. február 2ő-én. Áldás és béke lebeg- I jen hamvai felett!! Báró JESZENSZKY SÁNDORNÉ szül. Somogyi Emma e megyénkben kiváló helyet foglaló, szeretetremél- tósága folytán általánosan böcsült főrangú hölgy folyó évi február 28-án reggeli 4 órakor, mint a megdöb­bentő hirt tudatja, rövid betegeskedés után jobblét­re szenderült. Enyhítse a közrészvét a mélyen sújtott család méltó fájdalmát! A haláleset alkalmából kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Báró nagy-jeszeni Jeszenszky Sándor maga és gyermekei: Sarolta férjezett gróf Poninczky Romualdné, leánya Mária; úgy Ignácz, Emma, László, György, Károly, Paula és Anna; nem­különben gyöngyösi Somogyi Károly és neje szüle­tett báró Prónay Emma; úgy testvérei Somogyi An­tal és neje Tóth Czézarin, valamint gyermeke; Eleo­nóra, László neje Ivazy Irene és gyermeke; Ilka fér­jezett Mocsonyi Györgyné és gyermekei; Gizella férjezett báró Nyáry Adolf aranykulcsos kamarás, József föherczeg segéde és gyermekei; ugyszinte báró Jeszenszky Anna özvegy Kazy Istvánná és gyermekei; Terézia férjezett Bánó József országgyű­lési alelnök neje és gyermekei; úgy báró Jeszensz­ky József és gyermekei, valamint Kálmán és neje született Morávcsik Clotild és gyermekei nevében megtört szivvel jelenti' felejthetetlen kedves neje, a legjobb anya, a szerető gyermek, a kedves testvér, páratlan sógornő, jó rokonnak báró nagy-jeszeni Jeszenszky Sándorné szül. gyöngyösi Somogyi Em­mának élete 41-ik, boldog "házassága 26-ik évében f. é. február hó 28-án reggeli 4 órakor rövid beteg­ség után bekövetkezett halálát. Csibrák, 1878. feb­/ r ruár hó 28-án. Áldás és béke lebegjen hamvai felett!! — A szegzárdi takaréktár évi közgyűlését f. é. feb­ruár 28 án tartá meg a részvényesek élénk érdeklődése mel­lett. A megjelent részvényesek a közgyűlés tartamára elnö­kül Simon Rudolf urat megválasztván, figyelemmel hall­gatták végig aKramolin Emil vezérigazgató ur által nagy szorgalommal s kiváló szakértelemmel összeállított igazgatói jelentést s azt egész terjedelmében helyeselvén, a felment- vényt megadá. Azután inegállapittatott a tisztviselők nyug­díjszabályzata s a gyűlés a fényes eredmény szülte megelé­gedettség jelei közt oszlott fel. — 1>.-Földvárról kapjuk a következő levelet: Tisz­telt szerkesztő ur! Legyen szives becses lapjában — mely nemes irányánál fogva minden szép és jónak hű hirdetője — társadalmi életünkből egy kis resemény“ elbeszélésének tért engedni; a múlt héten egy hózivataros délután dolgaim városunk egyik félreeső zügutczájába vezettek, midőn egy­szerre nagykendőkbe burkolt három köztiszteletben álló hölgy gyorsan előttem elsuhanni igyekezett; meglepetésemet egy cseppet sem kevesbítette, hogy az egyikben saját nőm­re ismertem; mosolyogva kérdeztem, ily farkasorditó idő­ben miért járnak most ezen szokatlan utón? pirulva, mint rósz tetten kapott gyermek, habozva beszélték, hogy tudo­másukra esett, hogy ezen a tájon valahol egy szegény, min­denkitől elhagyott asszony kórágyon fekszik, annak ápolá­sára mennek, a mosoly eltűnt ajkaimról s gyorsan elsiettem, nehogy a könyet meglássák, mely szemembe tódult s ez által férfiúi ,Reputatiómatl< veszélyeztessem, de későbben a tényről meggyőződvén, a nyomort irtóztató torz alakban ta­láltam, egy fütetlen kamrában, egy darab deszkán, minden ágynemű nélkül feküdt a szerencsétlen beteg nő; másnap titokban utána tudakozódtam s örömömre meggyőződtem, hogy a beteg nő fütött szobában s tiszta ágyban fekszik, orvosi segély s rendes táplálékkal van ellátva. Bár -a .sze­rénység, a jótevők megnevezését tiltja, mégis annyit elárul­ni merek, hogy a három nő a d.-földvári izr. nőegylet el­nökségét képezi. Ha tudósításaimmal tisztelt szerkesztő urat nem untatom, alkalmilag ezen — szép tettekkel gazdag —■ jótékony intézetről többet fogok irni. (Köszönettel fogadon!. A szerk.) — időjárásunk a'rendes tél után szép enyhe és ta- vaszias volt a hó folytán; mígnem február 26-án .délután 6 órakor egy merész ugrással egyszerre nyári zivatart insce- nirozott s villámlás és dörgés közt olyan jégesőnk volt, hogy beillett volna a legmelegebb nyári évszakra. A közmondás erre igy hangzik: kora dörgés — késő éhség! — Felhívás a párisi közkiállitás gépcsarnokának ma­gyar osztályában levő ablakok a napsugarainak behatása el­len függönyökkel lévén ellátandók, ezen fíigönyök a kiállító urak által igen czélszerüen üzleti hirdetményekre lennének felhasználhatók. A hirdetmények díja igen mérsékelt lesz és csak az előállítási költségek fedezésére szolgáland. Felhivatnak tehát az érdekelt kiállító urak, hogy a fügönyöknek emlitett czélból való igénybevétele végett az országos közp. bizott­ság irodájában jelentkezzenek, hol a közelebbi feltételek iránt felvilágosítás fog nyújtatni. Budapest 1878. február 24-én. Az országos közp. bizottság nevében: Bernolák Sándor, titkár. — Eredeti levé’ozini. Ezen levél adasság J ............ Gy . . . nak kezeibe ki ezelöt botos legeny vöt a nagy vas bodba de most ur a megye házba Szegzárd Tolnamegye. — A sinioiituriiyni ifjúság által február hó 16-án a török sebesültek javára rendezett, tánczmulatság tiszta jö- vödelme 29 frt volt, melyhez felülfizetéssel következő urak járultak: Szikora János 5 frt. Báró Jeszenszky Ignácz 3 frt. Grónay Imre 2 frt. Blauhorn Károly 2 frt. Barbacsy György 1 frt. Fried Mór 1 frt. Babits Sándor 1 frt. Ausch Pál 1 frt. Légát János 1 frt. Garay Antal 1 frt. Dubniczky László 1 frt. Krizling Ferencz 1 frt. Hesz Pál 1 frt. Kollmann Gyula 1 frt. Lestyán Dezső 1 frt. Tottli Ödön r ivfrt. Pfei­ffer József 1 frt. Lits Sándor 1 frt. Lövi Ignácz 1 frt. Heck­man Emil 1 frt. Frommer Jakab 1 frt. A nemesszivü ada- hozóknak a rendezőség a jó ügy érdekében őszinte köszö­netét féjezi ki s el nem mulaszthatja, hogy azon simontor- nyai családoknak is, kik a báli vendégeket házaikba fogadni szívesek voltak, mélyen átérzett háláját ne fejezze ki. HS Duiin-Fwldvárról írják nekünk: A ki figyelem­mel végig sétál Duna-Földvárott, annak legelőször szemébe ötlik a sok pálinkamérési czégtábla. Egy* angol utazó,-, ki véletlenül ide jönne, bizonyosan drága pénzen összevásárolná vagy legalább lemásoltatná őket. Ha városi hatóságunk több müértelemmel bírna, már régen felállittatott volna ezekből az Eszterházy-féle képcsarnok mintájára egy képtárt s egy' pillanatig sem kétlem, hogy közelről s távolról nem jöttek volna egy kis entrée mellett megnézni és megcsudálni e kép­tárt. Mai levelemben csak 4 ily czégtábláról akarok irni s a t. olvasók meg fognak győződni, hogy fennebbi beveze­tésemben nem túloztam. A vásártéren van egy pálinkaház, melynek czégtáblája egy embert" ábrázol, kinek arcza ugyan kopott már és ki nem vehető, de alakja oly tiszteletgerjesztö, egész külseje oly megnyerő, hogy akaratunk ellenére is cso­dálva állunk meg előtte; kezében tart egy üveg pálinkát és igy kiált fel: „éljen a haza!“ Ezen kép festöjetéhát ha­zafias motívumokból indult ki s a kép jobb sorsot érdemel, mint egy pálinkamérés ajtaját díszíteni. A második képen látunk három részeg munkásembert karöltve, kezükben az elkerülhetetlen pálinkás üveggel; a kép alatt pedig ragyog­nak eme szavak: „éljen a társaság!“ Ennek festője va­lószínűleg socialdemocrata, mert ö a tulajdonképeni társa­Az udvaron végig haladva, földszinti ajtóhoz ér; kö­rűié minden csendes. Kard ja markolatával háromszor kopog­tatott, mire az megnyilt, de küszöb én senkit sem lehete látni, belülről sötétség tátohgott kifelé. Bátran belépett: azonnal két izmos kar ragadta meg. — Ki vagy? -p kérdé egy mély hang. A jövevény feleié: — A sötétség embere. — Mire azonnal szabaddá lön és 24 lépcsőn lefelé haladva, ismét egy ajtóhoz ért. Meg­nyitván ezt, gyengén világitott előszobába ért, hol ismét két fegyveres állott őrt és ezek ismét a jelszó után kérdezős­ködtek. — Sötét az éj, csak a vasam fénylik — feleié a jö­vevény — mire egy harmadik ajtót nyitott fel. Lépjünk be vele. A terem, melybe lepett, tágas és erős oszlopokon nyu­govók. Az egész helyiséget a tetőről lelógó csillár világitá meg; a gyertyák lobogó fénye rezgedezve játszott a már­vány oszlopok sima lapjain. A sarokban levő tágas kandalló mellett egy csoport férfin értekezett, mig mások a terem­ben fÖl-alá járkálának. Midőn emberünk megérkezett, mind fölkeltek és kezet szorítottak vele. Az iijonnan érkezett szabályos arczu, magas, öles fér­fiú, koromfekete szakája közé már egy-egy fehér szál is ve­gyül, fekete, mély tiizii szemei tiszteletet parancsolnak. Tes­tét egyszerű fekete magyar ruha födi, keze súlyos kardja markolatán nyugszik. Arczárói a büszkeség, dacz és ural­kodni vágyás olvasható le. Már névleg ismerjük öt, leányával az ép oly bájos, mint csintalan Etelkával már találkoztunk Budán Bárdfayék- nál; ö Gerenday Zoltán, ki leányát Zsigmotjdnak akará nőül adni. Midőn Etelka Budáról hazajött és a történteket elbe­szélte volna, a büszke ur halált kiáltott Zsigmond fejére. Nem kelle sok tehát, hogy a szövetségnek megnyeressék. Midőn Zárdy a szövetség szerzője és feje öt a titokba bea­vatta, a boszuért lihegő férfiú egész szenyedélylyel fogadá. a felszóllitást és ö lön a szövetség legtúlzóbb tagja. A te­rem, melybe t. olvasóinkat vezettük, Zárdy várának egyik titkos földalatti terme, melyet az ellenség ellen épített egyik őse. Gerenday volt az utolsó: tehát ennek megérkeztével mind együtt voltak mintegy huszonnégyen. Azonnal egy magasb állvány köré csopqrtosultak, melyen Zárdy, a házi­gazda állott. Mély csend uralkodott, melyet Ákos belépte zavart meg csak; de azután ismét mind elhallgattak. ;— Barátim! hü magyarok! — kezdé Zárdy — már háromszor ujult meg. a hold, mióta tanácskozunk: tervünk kész, de kivitele még bizonytalan. Czélunk: hazánkat a zsarnok hatalma alól -megszabadítani. Az anyák csak sírnak, a leányok átkozzák, a férfiak fenyegetik a zsarnokot, de tenni eddig még nem mértek. Ma jöttünk utoljára össze, hogy határozzunk. Avagy összetett kezekkel azt várjuk-e, hogy a sors tegyen helyettünk? Nem, mi teszünk; a zsar­noknak meg kell halnia. Ki a karddal és csak vérével meg­festve tegyük vissza hüvelyébe! — Zsigmondnak kardunk által me^ kell halnia! — kiáltanak egyhangúlag. — Vesszen el bár életem, de kardomat szivébe ütöm — kiáltott Gerenday. t Ákos megrendült a pártütö szavak hallatára. Rendit- hetlen bátorságot érzett magában szembeszállni a pártütök- kel, kinek feje, lelke szomorúságára édesatyja volt. Halvá­nyan, de biztos léptekkel sietett az emelvényre. Egyszerű, fekete kamuka ruha födi szabályos tagjait. Oldalán di'ága kövekkel kirakott görbe magyar kard függ, melyet lovagjáték alkalmával ügyessége jutalmául nyert. Bátran állott ott; lelkes szemeit körüljártatá a hallgatagon figyelő csoporton. De midőn szólani kezdett, elhalaványult és szemei előtt minden egybefolyt. Hangja remegett, de lelki ereje lassanként győzött félelmén, hangja mindig errösebbé és érczesebbé lön. —- Jól tudom, — mondá a többi között — hogy Zsig­mond hazánkat nyomorba dönté, ismeretesek is előttem ki­csapongásai, hallom áldozatainak boszukiáltásait, érzem még a sebet, melyet rajtam és szivemen ejtett: de hü magyarok! ö felszentelt királyunk, kinek személye szent és sérthetetlen a magyar előtt, ö Szt. István koronáját hordja fején. Vajon egyenes ut-e ez ? lovágias magyar nemeshez illő-e ? Azt mond­ják, hazánk boldogsága czélunk, igen, legyen honunk dicső és boldog, de ne királyi vérnek ontása által. Az Isten sem segit fölkent királyok ellen! Félre hü magyarok ily tervek­kel! Fosszuk meg trónjától, bűnhődjék példásan; de hagy­juk meg életét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom