Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-24 / 8. szám
mint némely ujsagczikk. Es a mi a fii: Az Ő kezein keresztül menő czikkek olyan igazi „achtfaringnek volnának, hogy merő pazarlás volna azok mosásához szappant használni, nem kell azokhoz más, mint maró lúg! Végül még egy megjegyzés: A kérdéses czikk- ben többször előforduló feljajdulások mint: mi adjuk meg az árát“ „gazdagabbak volnánk“ stb. egy kis magyarázatra szorulnak! Kiket ért czikk- iró a „mi“ és a „volnánk“ kifejezésekkel ? Ugyhiszem a hazában létező egyes hitfelekeze- tek társadalmi egybeolvadását lehetőleg előmozdítani édes mindnyájunk komoly hazafiui kötelessége, a ki pedig az egyes hitfelekezetek között — fájdalom, habái' roskadt, de még mindig egészen le nem dőlt válaszfalat társadalmi téren támogatni és az ellentéteket mindinkább élesbiteni igyekszik, az a hazának alig tesz jó szolgálatot! Egyébiránt — mint azt bizonyára nagyon sok nemzsidó is tudja — a zsidó — igy rendeli annak vallástana — midőn imáját végzi, mindig napkelet felé fordul, mintegy kifejezendő, miszerint minden áldást csakis a világosságtól vár. En is ezen sorokat azon óhajjal fejezem be: „Fölvilágosodás jöjjön el a te országod!“ Egy izraelita magyar.*) A gyönki reform, templom százados emlékünnepe. Lapunk a megyei érdekek képviselője s a megyei események tolmácsolója lévén, legelső sorban, nem veszi rósz néven a t. olvasó, ha egy lélekemelő ünnepélyről e lapok hasábjain 'néhány szóban megemlékezem. Ezen ünnepély a gyönki helv. hitv. templom százados emlékünnepe. A Rákóczy-féle mozgalom után — mint mindenki előtt ismeretes — szomorú idők virradtak a jobb sorsra érdemes protestánsokra. E szomorú — mintegy 50—60 évi — időköz, a nevezett hitfelekezetek tagjaira azért volt különösen fájdalmas, mert a templomfoglalások, gyermek elvételek, más szertartásra kényszerítések napirenden voltak, új templom vagy imabáz építésről pedigjmég álmodni sem lehetett. Mária Terézia tanácsosai, különösen azzal tüntették ki magukat, hogy a különben gyengéd szhü uralkodónönek, a protestánsok iránt különösen kemény bánásmódot javasoljanak. Mária Terézia uralkodásának utolsó 10 évében azonban lényegesen megváltoztak a viszonyok, legfőbb tanácsadójának a későbben II. Józsefnek nevezett lánglelkü férfiúnak befolyása következtében. E megváltozott viszonyokat illetőleg a regens Józsefnek türelmesebb gondolkozását használva fel a protestánsok, mindenfelé hozzáfogtak a templom építésekhez, úgy hogy Magyarország igen sok vidékén ez időre esik a templomok építése. Különösen vidékünk adja a legekla- tánsabb példát e tekintetben, úgy hogy templomaink nagy részének építése vagy teljes átalakítása ez idő tájra esik és igy nem csudáíkozhatni, ha a legközelebbi évek alatt ol*) Azon elvnél fogva, hogy a védelmi tért senkitől meg nem tn- gadjuk, közöltük e czikket, kijelentve, hogy ezúttal a czikkirú és a „társadalmi bajaink“ szerzője közt felmerült kérdésben a bírói szereptől tartózkodnak I utóbbi részére lapunk tere készséggel nyitva áll. A szerk. vasni vagy hallani fogjuk, hogy itt vagy amott ültek ismét templomszentelési vagy építési százados emlékünnepet. A százados emlékünnepet, a gyönki református egyházak, múlt év deczember havában ülték meg, mert templomunk, — melynek épitési engedélyét 1774-ben kapták meg — 1775-ben kezdett épülni s 1777-ben szenteltetett fel. Az ünnepély, a két ajkú s egymástól teljesen független gyülekezetek által külön tartatott meg, mi még abban is leli magyarázatát, hogy a templom a két gyülekezet tagjait s a vendégeket egyszere befogadni nem tudta volna. A magyar gyülekezet ünnepélye tehát deczember 2-án, a német gyülekezeté pedig 30 án tartatott meg. Az első ünnepélyt a gyülekezet közéneke nyitotta meg, melynek elhangzása után a gymnasium! tanulók'énekkara énekelte a „Jövel szent lélek“ kezdetű ének 1 versét. Az éneklés megszűntekor egyházvidékünk veterán papja, az örök ifjú s a megyei közönség nagyrésze által ismert Kálmán Dániel ur lépett az nrasztala elé s mondott a legnagyobb meghatottság közepett egy szép alkalmi imát. Az imát a gyönki dalárda jól választott s igen szabatosan előadott karéneke követte, mely után az emlékbeszéd következett a gyülekezet lelkésze Bocsor Lajos által tartva, azon kérdés fölött: vájjon az az idő, melyben e templom épült, nem tebetö-e elébe a mostani időnek, melyben annak százados emlékét ünnepeljük? s a kérdés fejtegetése alkalmával összehasonlította a múltat a jelennel, kimutatva mindegyiknek fény és árnyoldalait. A beszéd értelme oda ment ki, hogy vallásos buzgóság, kegyelet, hazafiság és nemzetiséghez való ragaszkodás tekintetében az ősöktől bizony-bizony volna mit tanulni. E beszédet szinte a dalárda karéneke követte, mely után Széki E. gymnasiumi tanár ur, felolvasta az egyháznak történeti vázlatát, mit csupa tanulság szempontjából nem lesz érdektelen e lap olvasóival megismertetni, tudva azt, hogy minden ilyen kis mouographia, a nemzet mivelödési történetének megírásához szolgáltat apróbb, adatokat. Az egyház történetének felolvasása után ismét gymnas. tanulók karéneke következett s az egész ünnepélyt a gyülekezet közéneke zárta be. Ilyen formán folyt le deczember -30-án a német gyülekezet ünnepélye is azon különbséggel, hogy itt a gymnas. tanulók énekkara helyett a németajkú serdülő fiuk és leányok énekeltek, — a lelkészi teendőket pedig a német gyülekezet lelkésze t. Poór József ur egy edül végezte,tanúságát adván kifáradhatatlau erejének s szorgalmának. Az ünnepély alkalmára a két gyülekezet tagjai önkéntes adományaiból a szószék, papszók feldiszittetett, az urasztalára pedig diszteritök szereztettek. Kern látom feleslegesnek megemlíteni, hogy mindkét ünnepélyen a más felekezetek helyben lakó tagjai, különösen az intelligentia, majd teljes számban vettek részt, sőt a vidék is szépen volt képviselve. A dologban még nem kis nevezetességű eseménjüil lehet felemlíteni, hogy egyik ünnepélyt sem követte ünnepélyes lakoma. — A szegzárili polgári olvasókör tánczvigalma, mely f. é. február 16-áu az. urodalmi vendéglő nagytermében tartatott meg, mint mindig,,„ugy ez idén is egyike volt a leglátogatottabb tánczvigalmaknak. Szegzárd középosztályának szine-java adott találkát egymásnak, hogy egy szerepét nagyrészben eljátszott nemzedéknek bemutassa az újat, mely tőle az élet színpadán a kormánybotot immár átvette. Sok szép ifjú hölgy, kit csak a legutóbbi két év nevelt nagygyá, ifjú szépségének teljében pompázott s rabolta, törHarczosy, ki némileg értett a sebészeihez, megvizsgálta Ákos sebét; a seb igen nagy volt, de nem halálos. Ha néhány vonallal közelebb ment volna a vas, úgy Ákos halál fia. Gondosan kimosta, bekötözte sebét, hüssítö italt nyújtott neki, mire elszenderedett. Ákos jó kezekben volt; nappal Ilka, éjjel a jó Mártha ápolta. Lázas állapotában folyton Ilkával társalgóit, öt csókolta, egyetlen szerelmének — drága nejének monda. Ilka nem állhatá meg, hogy ne könyezzék ily forró szerelem láttára és szivében valódi. testvéri szer etetet érzett Ákos iránt. Ákosnak jól esett a gyengédség, melylyel Ilka sebét kötözé, legnagyobb fájdalmai között is, midőn Ilka letörlé homlokáról a láz okozta csepeket, mosolygott. A seb mély volt ugyan, de a gyengéden ápoló kezek, Ákos ifjú ereje és Ilka bájos tekintete következtében gyorsabban gyógyult, mintsem hitték volna. Es mire a fecskék utoljára gyülekeztek össze, hogy távolabbi melegebb hazába költözzenek, már annyira üdült, hogy egy csatlós által segittetve, a kertbe is mehetett az üde léget élvezni. A tél elmúltával teljesen felüdült, ép testtel, de vérző szívvel és könyes szemmel távozott Zaynáról. Az öreg Zayjminak és Hiúinak óhajtásán* meg kellett Ígérnie, hogy minden héten legalább egyszer átjö Zaynára; megígérte, mert örök bálára yolt kötelezve ápolói és élte megmentéi iránt, noha jól tudta, hogy szivének sebe mindannyiszor sajogni fog, valahányszor Ilkát meglátja. V. A természet levetette gyászruháját és ismét ragyogásának teljes pompájában jelent meg. Mindenütt, a merre a szem csak tekinthet, a természet ifjúit erejét látja. Víg csevegéssel siet a csermel, melynek a nap sugaraitól ragyogó kristálycsöppjei gyöngyszemekként csapódnak pajzánkodva a parton zöldeíö fűszálra. Mily megragadó a természet nagy egyszerűségében. Kinek szive ne repesne látásakor ? még az öreg is ifjú erűt érez testében; mindenki örül, mindenki élvezni óhajt, a beteg is a szabadba vágy. Ákos is örült a tavasznak, mert meghozta a szép vi- I rágokat, melyekből valahányszor Zaynára ráudult, Ilkának csokrot kötött. A tavasznak első ibolyáját Ilka tűzte szűz keblére; ö mindig örömmel'fogádá az ajándékot és bájos moBolylyal köszöné meg. Órákig eltársalgott Ilka Ákossal, mint szeretett testvérrel. Az idő azonban múlott és Zsigmond még semmi életjelt sem adott magáról. Ilka sokszor álmatlanul töltéazéjet komor sejtelmektől kinoztatva. Talán már meg is halt, talán beteg, ah! vagy talán hütelen lett? de nem, ezt einem hihette, hisz oly forrón szerette Zsigmondot és az is örök szerelmet fogadott. Zaynai is i sokalta már és elhatározta, I hogy tudakozódni fog felőle a királyi udvarban. Erre igen alkalmasnak látszék azon idő, midőn Zsigmond király krakkói utjából visszajö. Azonkívül Ilka is látni óhajtá Budát és a királyt. Elhatározta tehát, hogy felmennek Budára. Ákos kísérőül ajánlkozott, mit Ilka cs atyja örömmel fogadtak. Zaynai azonnal futárt küldött Bárdfayhoz, tudakozódván, mikor leend a király bevonulása? s hogy ekkor harmadmagával meg fogja látogatni, j A futár visszaérkezett s meghozá a választ: Bárdfay | nagyon szívesen várja őket, kiket már oly rég nem látott. ! Megizente, hogy az | Emelkája is már megnőtt és hogy Gerendayék is feljönnek hozzá. Volt-öröm: Ilka örült, mert reményiette, hogy biztos I hirt halland Zsigiuondról, vagy talán meg is látja öt | ki- I rály kísérői közt. Szegény nem is sejté, hogy saját vesztére örül, nem is álmodta, hogy reá nézve mily szivsebzö j eredményű lesz ez utazás, mely eddigi reményeit és álmait | te, zúzta a fogékony férfi sziveket; köztök már csak elvétve merült fel egy-egy szépség,'ki az ünnepeltetésre még némileg jogos igényt formálva, eljött az újak sikerét kérdésessé tenni. Mindkét rendbeliekből ime álljon itt egy tökéletlen névsor: Somogyi Paulin és Mariska, Ferdinand Mariska, Tóth Etelka, Altsädter Anna, Ferger Mariska, Zsigmond Orzsike, Babos Terézia, Oszoly Ágnes és Körösi Gizella. A táuczvigalom anyagi eredménye következő: Bevétel 261 frt 60 kr. Kiadás 237 frt 13 kr. Jövedelem 24 frt 47 kr. Feliilfizettok: Szokoly Károly 2 frt. Id. Rill József 1 frt. Boda Vilmos 3 frt. Lipich István 1 frt. N. N. 1 frt. Imberl Ferencz 1 frt. — IX. Piu-' pápa a rom. cath egyház fejéért a gyász- szertartások f. é. február 17-én vették kezdetűket Szegzár- don. Három napon át órákon keresztül a harangok bús hangja hirdeté a nagy halott iránti egyházi gyászt, mígnem f. é. február 20-án a világi hivek óriási száma tódult a belváros I rom. kath. templom felé, hogy leróják a kegyelet adóját. A gyászmisét Bocsor Antal prépost ur tartá nagyszámú segédlettel s a dalárda miseéneke lényegesen hozzájárult az: ünnepélyesség emeléséhez. — Egy minin pénzintézet. A sz'-gzárdi takarékpénztár, mely a legválságosabb uzsorás időkben is kamatlábát 97o-nál magasabbra nem emelé, a lefolyt évben oly nagyszerű forgalmat csinált, mely a vidéki kisebb pénzintézetek történetében hallatlan. Előttünk fekszik' nevezett pénzintézet mérlege s abból közöljük a következőket; a forgalom tett: 1870503 frt 73 krt. Pénztári maradvány 1877. deczember 31-én 35451 frt 47 kr. Tiszta nyeremény: 22713 frt 90 kr. Jótékony ezélra fordittatott 521 frt. Az osztalék egy részvény után körülbelül 50 frt lesz. Üdvözöljük e szép eredményért az igazgatóságot! — A siinnntnrnyai polgári olvasókör f. é. február 2-áu a nagyvendéglöben saját könyvtára és a török sebesültek javára tánczestélyt rendezett, melynek tisztajövedelme a török sebesültek javára 27 forint. azaz huszonhét frt o. é. A felülfizetök névsora kővetkező: Ismeretlen 40 kr. Sebes- tyény Péter 20 kr. Osvát István 10 kr. Barát István 20 kr. Tóth János 40 kr. Samsula Arthur 60 kr. Ozv. Scbestény Józsefné 10 kr. Kászner GyÖrgyné 60 kr. Takáts József 80 kr. Lövi Ignátz 40 kr. Ferenczi Zsigmond 60 kr. Hencsli Vilmos 1 frt. Kobiérszky Lajos 20 kr. Kováts Márton 20 kr. Fridman Herman 60 kr. Tanos János 1 írt. Tanos Erzsébet 1 frt. Tanos József 60 kr. Ismeretién 20 kr. Freind Miksa 20 kr. Puch Ignácz 20 kr. Blaicher Lajos 60 kr. Czabuk István 60 kr. Herssai Gábor 20 kr. Fördös István 20 kr. Gotlieb Miksa 10 kr. Bauj Károly 10 kr. Vörös Ferencz 20 kr. Pulsier István 60 kr. Kőműves József 20 kr. Kováts János 20 kr. Szölősi József 10 kr. Posvai János 10 kr. Kándlik György 10 kr. Fajfer József 60 kr. Csős György 20 kr. Lies Sándor 1 frt. Légárth János 1 frt. — A d.-földvári tűzoltók ünnepe. Folyó hó 14-én a d.-földvári tűzoltóságnak ünnepe volt. Azon napon ugyanis reggel 9 órakor indult az egylet teljes számban en pleine parade ideiglenes helyiségéből az egyenlöségi körből a plébánia templomba. Az egész utón, valamint a templomban sok nép gyűlt össze, hogy láthassa a tűzoltókat, kik- következő rendben vonultak be: elöl a törzs (állva a főparancsnok, 2 alpai’ancsnok, orvos, titkár és pénztárnokból;) azután 4 kürtös, az elnök, 12 választmányi tag, 2 mászóparancsnok, 20 mászó; a szivattyuparancsnok, 5 szivattyucsapat, 2 szertárnok, a sebész és a 12 rendőr főnökével. A templomban volt „Venisancte“ diszmise teljes segédlettel; a mise végén Nagy János apát-plébános ur az egylet működésére kérte az ég áldását. Innen a legénység a csapatpai'ancsnomind megsemmisíti. Ákos örült, mert folyton Ilka közelében lehet; mit törődött ö azzal, ha szive folyton vérzik is. Zaynai és Ilka Ákos kíséretében csakugyan megérkeztek Budára. Bárdfaynak szerény külsejű emeletesháza a királyi lak közelében volt. Az emeleti teremben találjuk ismerőseinket Bárdfayval és bájos leánykájával, a rózsabimbóként fakadozó még alig 16 éves Emelkával, ki Ilkával épen élénk beszélgetésbe van merülve. Tiszta, tojásdad arczát két gyönyörű bogárfekete szem világosítja meg, melyeknek se- lyemernyöi félig árnyékolják be azokat, mig hollófurtjei csigákban gyürüdztek keble körül. Itt látjuk még. Gerenday Etelkát is, kinek csókjáért Zsigmond király egy falut aján* dékozott; fekete szép szemei Ákoson nyugosznak, mig rózsás arczának gödröcskéi öt lebilincselni igyekeznek. — Nézd Ilka Ákost —- folytatá a kis Emelka — mily halavány, mosolyától megijed az ember, olyan, mint hideg télen a ragyogó napsugár, meleget mutat és mellette mégis megfagyhat az ember. Atyámtól baliám, hogy téged szeret és a mióta Zsigmóndnak igéréd kezedet, napról-napra fony- nyad. Ah! ha a te helyzetedben lennék Ilka, inkább annak adnám szivemet, kinél szebb férfiút még nem is láttam, mintsem Zsigmondnak, ki, mint mondád, már több hónapja feléd sem néz. Azt hiszem, hogy Ákos karjai között boldogabb lennél és jobban meg is érdemelné kezedet. Nem félsz, hogy csalódni fogsz Zsigmondiján ? de im jer az erkélyre, vagy ha úgy tetszik, menjünk az ablakhoz, mert már hallom a zenét és a tömeg éljenzését. t ' • Íj En kedves Emelkám — viszonzá Ilka — jobb szeretnék itt maradni és innét az ablakból nézni, a merjetek Mindketten az ablakhoz léptek, Zaynai és Zárdy szintén | szobában maradtak, (Folytatása következik.)
