Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-24 / 8. szám
kokkal a föutczán le visszajött az egyenlöségi körbe, hol a I törzs előtt tisztelegve vonultak be. A tűzoltók csinos egyen- rubájok és katonás inagoktartásukkal általános tetszésnek örvendettek. — A szegzárdi dalárda tánczczal egybekötött dalestélyt rendez 1878. évi marczius 5-ón Szegzárdon az uradalmi vendéglő dísztermében. Beléptidíj: Személyjegy 1 írt 50 kr. Családjegy 4 írt. Kezdete 7 órakor. Jegyek előre válthatók: Patits Ágoston és Untermüller Alajos urak üzletében. Müsorozat: 1. „Vadászkar“ Huber Ivárolytól. Énekli a dalárda. 2. „Népdalok. Énekli Borzsák Endre ur. 3. „Kis templom“ Beckertöl. Énekli a dalárda. 4. „Duett.“ Éneklik Márczy Gizella és Safari Irma urhülgyck. 5. „Olyan a te dalod“ Huber Ivárolytól. Énekli a dalárda. 6. „Ária“ Kunokból. Császár Györgytől. Énekli Gózonv Endre ur. 7. „Vigadó“ (polka) Storch A. M.-töl. Előadja a dalárda, a szegzárdi ze- neegyle.t, Babits Ilka, Halasy Erzsiké, Haidekker Mathild, Horváth, Györgyike, Horváth Erzsiké, Kopácsek Mariska, Márczy Gizella, Márczy Ilka, Módly Ida, Módly Sarolta, Pap Sárika, Rausz Gizella, Rausz Janka, Safári Irma, Steiner Anna, Szendrődy Sarolta urhölgyek,Krammer János, Schvartz- kopf Alajos és Szeredy János urak közl’8müködésével. — A „Bonj Iiárii dalárda“ 1878. évi marczius hó 2-án az „Arany oroszlánhoz“ czímzett vendéglőben tá,nczczal egybekötött dal- és zene-estélyt rendez. Müsorozat: 1. „Bordal“ „Ernani“-ból. Énekli a dalárda. 2. „Tell-Ouverteure“ Rossi- nitól. Zongorán játszák: Stern Engenie és Weber Mari kisasszonyok. 3. „D’Siraandl,“ komikus négyes. Énekli négy dalár. 4. „Concert-Walzer“ Hofer Istvántól, ocarinán játsza a szerző, zongorán kiséri Weber Mari k. a. 5. „Le fou.“ Scene Dramatiqne Kalkbrennertöl. Zongorán játsza Stern Eugenia k. a. 6. „Kozebu’s Verzweiflung.“ Szavalja X., zongorán kiséri Hofer ur. 7. „Entrainante.“ Valze de concert Aschertöl. Zongorán játsza Weber Mari k. a. 8. „Sängersmarsch.“ Énekli a nagy álarezosmenet. Kezdete 7 órakor. Beléptidíj személyenként 1 frt. Jegyek előre válthatók Weber György urnái. — Pariiéval. Marczius 3-án lesz a d.-földvári tűzoltók 2-ik tánczvigalma, mely azonban tombolával nem lesz egybekötve ; remélhető, hogy a nemesszivü hölgyek ezen tánez- vigalmat is pártolni fogják. — Egy modern Kinon. „Mikor szűnik meg a nő szerelmes lenni ?“ A hires Ninon d’Énclos, ki még fehér hajjal és ránczos homlokkal lábainál látott szerelemért esedező ifjakat, 70 éves korában igy válaszolt ezen kérdésre egy marquisnak: „Ezt ne tőlem, hanem egy sokkal idősebb asszonytól kérdezze meg!“ És valóban, a leghelyesebb felelet azon kérdésre, hogy a nők mikor hagynak fel a szerelemmel? ezen egy szó: „Soha!“ Az idő, a kegyetlen, kérlelhetetlen idő elveheti a női nem bájait, ifjúságát, szépségét, de szeretetreméltóságát nem! Mindig voltak és mindig lesznek aggkoru szerelmesek j csHia az ily elkésett szerelmet férfaknál nevetségesnek mondjuk és reá alkalmazzuk a német közmondást: „Alter schützt vor Thorheit «nicht!“ a hölgyeknél (nemcsak udvaidasságból) ezt őszintén tiszteljük, sőt mitöbb: csodáljuk! — — — — Ily Ninon élt Szt.-E . . ! ! községben is; egy ottani gazdag, hajdani szép özvegy visz- szavonultan töltötte idejét már 40 év óta (mióta férje meghalt) olvasás és imádkozás között: midőn égy szép napon szunnyadbzó, 75 éves szive újra lángra lobbant. Hogy történt, hogy nem? az a szerelem mysteri.imáihoz tartozik. Elég az hozzá, K. M. Bölcske községi foldmíveslegény jött hozzá szolgálatba s már néhány órával később mondhatta Caesarként: „Veni vidi, vici!“ Az úrnő a parasztifjut teljhatalmú háznagyává tette, reá bízván mindenét: házát, birtokát, szivét. Majdnem egy decenniumon át élt ezen pár zavartalan boldogságban együtt és a nő utolsó napjait, éltének estéjét édesité ezen viszony, inignem néhány hó előtt elaludt a modern Ninon 85 éves korában, 35 éves Seladónja karjai között örökre. És a könyek, melyek a bús K. szemeiből ravatalára hullotta!:, szív»' mélyéből jöttek. Még most is, midőn K. mint vagyonos ember Bölcskén él, mély szomorúsággal emlékezik vissza azon szép napokra, melyeket — a szerelemnek szentelve — hófehér, selyemhaju Dulcineájá- val átélt. — D.-Földvárról írják nekünk: Rósz időket élünk; kül- úgy mint belügyi viszonyaink zavarosak. Az időjárás is köpenyforgató: addig, mig kiilíigyéri gondviselésünk a muszkákkal kokettirozott, zord, hideg, fagy, jég, hó volt; most, midőn John Bullái szÖvétkeTzünk, a sáros, füstös, ködös időből ki nem fogyunk. Addig,' inig muszka politikát űztünk, a Duna jege tántorithatlamfl állott; a muszka barátság symboluma, a j é g elzárt bennünket az egész világtól és semmi hatalom nem tudta megtörni erejét: mit pedig sem orkán, sem vizár, sem Zubovics nem bírtak, az sikerült akkor, midőn elfordultunk az éjszaki cpllossustól a nyugoti civilizaczióhoz, midőn újból szövetkeztünk (?) természetes barátunkkal az angollal. Ekkor leojvadt szivünkről úgy mint a Dunáról ama rideg jéghártya, mely eddig a testvéreket egymástól távoltartá és oly természfetelencs viszonyokat szült. Béke lesz-e vagy háború? Ez a nagy kérdés, mely minden honfi szivétjfoglalkoztatja. A békére kedvező előjelnek tekintem a — vasárnap este Schillinger kávéházában volt közvacsora alkalmával — történt megnyugtató felköszöntéseket. Ekkor, t. i. két ügyvéd a számos vacsorázó közönség lelkes éljenzése között ékes szavakkal toastírozott a testvériségre, békére s egyetértésre. Ha tehát az ügyvédek, mint a pör és a vita képviselői, éltetik*a békességet: akkor némi biztonsággal lehet állitani, hogy távol van a háború, de közel az örök béke uralma! Ad vocem Zubovics! A múlt héten azt hiresztelték a fővárosi lapok, hogy Zubovics Fédorfog Paksra menni s ott Dynamittal és torpédókkal légbe röpi- tendi a Duna jegét. Az erre kitűzött nap volt 13-ka. Innen lementünk akkor többen Paksra, hogy ezen szép experimentumot megnézhessük: hanem Pakson senki nem tudott semmit Zubovics felöl. Kérdeztük a vendégfogadóbeli pinezértöl, molnái-októl, a folyambiztostól, a gözhajózási ügynöktől: de mindenkitől-ugyanazon stereotyp választ „Zubovics nincs itt“ nyertük. Mi maradt hátra ? Ebédeltünk és hazamentünk. Később hallottuk, hogy a „sprengolások“ mégis megkísértettek Zubovics által és pedig állítólagosán Zádorban és Ger- jennél; Pakson pedig erről nem tudtak semmit. Oly sáros és rósz az ut még az országutakon is (lásd Földvár — Szegzárd) hogy az ember nem is kívánkozik lakhelyéből sehová, ha csak a kényszerűség nem hajtja. Ha már az országutak ily rósz állapotban vannak, mennyivel rosszabbak a mellékutak! Például az ut Szt.-Iványra. Czeczére, Simontornyára! Pláne a simontornyai tit, mely még a nyár közepében, legszárazabb időben is oly állapotban van, hogy annak, ki Földvárról oda utazik, először végrendeletet kell csinálnia! És mégis találkozott városunkban három vakmerő, ki elég bátor volt a múlt szombaton Simontórnyán rendezett bálra elmenni! Ezen modern Argonauták hosszú kalandoros utazás után oda is jutottak; hanem minő veszélyek közt. Egynéhányszor kiestek a hóba; többször meg maguknak kellett leszállniok s tolni a kocsit, mert különben nyomtalanul el- sülyedtek volna a sártengerben. Ha igazság lenne a földön, akkor ezen bállátogatók az elsőrendű nagy aranyérmet kapnák bátorságukért; igy pedig a legközelebb ismerőseiken kívül senki sem méltányolja fényes tettüket. Pedig a személyes bátorságot kellene mindig jutalmazni, hogy a nemes példa minél számosabb követőkre találjon! —---------------Em lítést érdemel a simontornyai bálróli étlap, melyet Nagy József vendéglős szerkesztett és a melyet curiosum gyanánt ide mellékeltem. Ét Lap Borjú Szelet 40 kr. Borjú perkelt 30 kr. Sunka 30 kr. Tojásos panes 40 kr. Tehja 30 kr. Fehér kávé 20 kr. Fekete kávé 12 kr. Oh fehér bor 20 kr. Uj fehér bor 15 kr. Pezsgő 2 frt 50 kr. Nagy József Vendéglő. Butelia Sör 26 kr. Különösen jó volt a „Tehja“ (téa,) az „Oh fehér bor“ és a „Butelia Sör.“ 1ST srilt,t:é3rA Mindenható és kérlelhetlen gondviselés által férjem halálával reám és családomra mért lesújtó bánat hatása alatt vettem a szegzárdi elemi iskola mélyen tisztelt tanítói kara részvétnyiiatkozatát és a helybeli polgári olvasókör, úgy a dalár-egylet kegyeletes drága figyelme, melylyel üdvözölt férjem emlékére gyászzászlóját kitűzni, annak ravatala feléki- tésére értékes koszorúkat szentelni s a temetési ünnepélyt fáklyásküldöttséggel s illetve karénekkel megtisztelni mél- tóztattak. Fogadják a mélyen tisztelt egyletek a bánattört özvegynek gyermekei nevében is örök háláját, hogy akkor, midőn élete világa elborult, oly kifejezést adtak kegyeletüknek, melyben az elhunyt emlékéhez kötött szeretet és ragaszkodás nyert életet. Köszönetemet fejezem ki egyszersmind Szegzárd nagyközség összes lakossága iránt is, mely a boldogult iránti jó indulatának a temetési ünnepély alkalmával oly tömeges részvétében adott kifejezést — melyben ugyhiszem — üdvözölt férjem mint számos évig községi tanító emlékének volt kiváló része, mi arról tesz fenkölt bizonyságot, hogy Szegzárd közönsége nemcsak nemesen érez az ember — de hálás és kegyeletes is tud lenni közhivatalnoka iránt. Kerem Istent,., hogy ne érjen közülük senkit az enyém--. hez hasonló sors, vagy ha kikerülhetlen lenne, tegye a2ft elviselhetővé a nemes szivek részvéte! Özv. Séner Fcreuczné. Szerkesztői üzenetek. Hoffman 2t N. urnák helyben. A beküldött czikk nem közölhető. A levélhez mellékelt pénzt a szekesztöségnél átveheti. Hivatalos rész. 33. Tolnamegye alispánjától. alisp. ein. PáSyázaíi Iiirdefiiiény. A néhai gróf Lymburg Styrum-féle alapítványi simontornyai tápintézetben" egy hely üresedésbe jővén, annak betöltésére ezennel pályázatnyittatik sföihivatnak apályázni óhajtók, hogy kellőleg fölszerelt folyamodványaikat folyó évi márczius hó 15-ik napjáig alolirtnál benyújtsák. Hiteles bizonyitvánnyal igazolni tartozik pályázó: 1) hogy Tolnamegyei lakos, kétségtelen nemes származású s romai katholikus vallásu. 2) hogy idős korra nézve, munkaképtelen, házi szegény és nem kolduló; végre 3) hogy józan életű, nyugodt, csendes- természetű s kifogástalan erkölcsi magaviseletü. Kelt Szegzái’don 1878. február 12-én. Perczel Dezső, alispán, vál, elnök. 695. Tolnainegye alispánjától. alisp. Bi ő r ö z é 8. A nagyméltóságu m. kir, belügyministerium folyó évi január hó 17-én 2215. sz. a. Kelt értesitvényével tudatja, hogy a budapesti rendőri főkapitány folyó évi január hó 10-én 1252. sz. a. kelt jelentése szerint Káró igazabban Károlyi János volt 1848-ik évi honvéd tiszt (lakott Mária- utcza Ballassovits-féle házban) Káró igazabban Károlyi István öcscsével együtt nagyobbszerü csalásokat elkövettek, a menyibben a fővárosban állomásozó különféle ezredeknél tényleg szolgálatban lévő közkatonák nevében, megbízás nélkül I vidéken lakó szülök vagy rokonaihoz leveleket oly érteleidben Írtak, bogy jöjenek Budapestre, magukkal egy bizonyos pénzösszeget is hozzanak azon czélból, hogy őket a katonai kötelezettségtől teljesen felmentsék. Káró István az utóbbi csalás megkísérlése alkalmával a rendőrség által letartóztattatok, s kihallgatása alkalmával, Káró igazabban Károlyi Jánost megnevezte mint bűntársát, illetve bünszerzönek mondotta. Károlyi István a budapesti királyi ügyészségnek átadatott, mig ellenben Károlyi János a fővárosból nejének hátrahagyása után megszökött s az eddigi nyomozások eredményre nem vezettek. Minélfogva nevezett egyén az alábbi személyleirás alapján nyomozandó és feltalálás esetén a legközelebb eső királyi ügyészségnek átadandó. Személyleirása: Születéshelye: Budapest, kora: 52 év, vallása, r. cath. állapota: nős, beszél: magyar és keveset németül, nagysága: magas, testalkata: erős»' arcza: hosszas, arezszine: barna, haja: ősz (barna), homloka: magas, szemöldöke: barna, ösz- bevegyült, szeme: barna, orra: hajlott, szája: rendes, fogai: hibás, feketék, bajusza: barna, öszbevegyült, szakálla: áll- szakál barna, öszbevegyült, álla: hosszas, ruházata: fekete télikabát, barna télinadrág, ha sipka asztragán, ha kalap pörge, lábán csizma. Továbbá ugyanazon nagyméltóságu m. kir. ministerium- nak folyó évi január hó 19-én 1031. sz. a. kelt leirata folytán közhírré tétetik, bogy a Horvát-Szlavón királyi országos kormány múlt évi deczember hó 30-án 25884. sz. a. kelt előterjesztése szerint Valpova községben m. évi deczember 6-án egy igazolvány nélküli ismeretlen egyén lett letartóztatva, ki nevét, származási vagy illetőségi helyét megmondani nem tudja, a föltett kérdésekre csak magyarul és nagyon keveset felel. Ezen egyén hosszabb idő óta községről községre -járt koldulni, nehézkórban szenved és ennek következtében elmebeteg, miokból az eszéki közkórházba szállíttatott. Ugyanannak arcza; hosszas, barna szinii, termete: alacsony, haja: gesztenye szinü, rövidre nyirott, bajsza: fekete kicsi, szemöldöke: ritka fekete, szemei: feketék, szakáia: fekete, kis termetű, kora: körülbelül 28—30 év, ruházata: ing gatya házi vászonból, rövid kék parket ujjas, fején ócska bőr sapka, nyakán pamut sál. A leirt egyén neve és illetőségének nyomoztatása elrendeltetik. Kelt Szegzárdon 1878. január hó 31-én. Perczel Dezső, alispán. Ili Tolnamegye alispánjától. alisp. & & V Ö lés. A nagyméltóságu in. kir. honvédelmiministerium folyó évi január hó 9-én 51936. sz. a. kelt értesitvényével tudatja, bogy: a neustadti kerületi .kapitányi hivatalnak, a prágai helytartóság által a folyó évi deczember 4-rol 55424.' éz. a. hozzám áttett jelentésből az tűnik elő, bogy a folyó évi május 16 és szeptember 1-én eszközlütt fegyvergyakorlaton meg nem jelent Zeuuer Yenczel giszhübeli (Csehország) illetösé- j gü tartalékos katona Magyar országban tartózkodik. A nevezett tartalékos katona 1876-ik évi October 24-én Doraaschinácz Mehádiára leendő utazás végett jelentkezett, a hova azonban el nem utazott; s ekkép ily jelentkezések által a fegyvergyakorlatra leendő további behívását j sikertelenné teszi. Minélfogva Zeuner Yenczel tartalékos katona a következő személyleirása alapján nyomoztatik. Személyleirása Zeuner Venczel tartalékos katonának testmagassága GO’A b. b. arcza: széles, szeme: barna, szemöldöke: fekete, baja : fekete, orra: széles, szája: közönséges, ajka: gömbölyű, különös ismertető jele: nincsen, beszél: németül és csehül. Kelt Szegzárdon, 1878. február 1-én. Perczel Dezső, alispán. i Laptulajdonos és felelős szerkesztő: lioda Vilmos.
