Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-24 / 47. szám
47. szám. Szegzárd, 1878. vasárnap november 24-én. Hatodik évfolyam. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. A mai pénztelenség. i. Oly théma, melyet mindenki ismervén, senki előtt újság ingerével nem bír, — olyan baj, melyet mindenki érez, — olyan tárgy, mit mindenki hangoztat uton-utfé!en a nélkül, hogy annak valódi okát kutatná vagy tán sejtené is. „Magyarország zsírjában fullad meg“ mondá egykor egy bölcs és hogy e bölcsnek igaza volt, mutatja leginkább az idei esztendő, a midőn, daczára annak, hogy legalább megyénkben minden — de minden bőven termett, alig csikorgunk, alig jutunk néhány rongyos forinthoz, í— ha pedig nagyobb összegre van okvetlen szükségünk, elborzadunk azon nyers termény halmaz felett, melyet oda kell adnunk, ha már a készpénzzel fizetést semmiképen ki nem kerülhetjük. Valódi eldorádói állapotban vagyunk. Búza, bor tulbőségben és most már meglesz a harmadik a békesség (az egyszeri ember ezt a három b-t kívánta komájának névnapi köszöntőjében) is, uszunk a boldogságban. Hat forint a búza, négy a rozs, két garas egy liter bor, (még csak nem is itcze mint hajdanában) egy kis kalbász, hurka majd szintén akad nemsokára, én magyarom was willst du noch mehr ? .... Az ám! ha csak evés-ivásból állna az élet és más nem kellene .... de kell ám! még pedig igen sok .................és mindaz mi nem nyers termé ny igen drága! Drága a ruha ... a bolti holmi, no meg a nyers termények közül kettő t. i. a hús meg -a fa . . . Az iparos, a kereskedő, sőt még a fuvaros is úgy beszél úgy gondolkozik, mint anno 10 frtos búza 5—6 frtos bor idejében lehetett és abból a mit kimond, nem enged semmit, mert tudja, hogy szükségünk van az iparczikkre és megadjuk a követelt árt, ha fele bor vagy búzatermésünket érte kell is adni, a nélkülözni tudás nem tartozván épen- séggel nemes tulajdonságaink közé. Hisz ez mind nem újság! mondja az olvasó sőt némelyik azt is hozzá teszi: jobban eltudnám én ennél mondani panaszomat, ha épen neki akarnék fohászkodni az írásnak. Meghiszem, hogy a baj csakugyan nagy .... általánosan érzett; de ha általánosan érezzük, próbáltuk-e már kutatni annak okait, hogy az okokkal megismerkedve gondolkozni lehetne valami gyógymódról, a mi által ezt a kiállhatatlanná lenni kezdő bajt, ha megszüntetni nem is . . . leg- alább némileg enyhiteni lehetne! Es az a.czélja már jelen soroknak, épen ez ügyben megindítani az eszmecserét, ha ugyan valamit lehetne e dolgon lendíteni. Első oka a pénztelenségnek: a kereskedelem íj e k európai különösen a gabnakereskede- lemnek pedig magyarországi pangása. Nekünk leginkább csak akkor van pénzünk, ha a gabonának nagy forgalma van, ha ez hiányzik: sóhajthatunk .... s mint a puszta vándora a szomját oltó vízért, mi is epedhetünk néhány megviselt forintért . . . Európai gabonaforgalomra van tehát nekünk szükségünk vagyis arra, hogy a mi gabonánk is forgalomba jőjön. Ez pedig megtörténik vagy akkor, ha Európa gabonatermő országaiban silány termés volt; vagy akkor, ha a korai szükségletnek mi hamarabb megtudunk felelni mint mások, vagy végre akkor, ha jutányosabb árakon tudunk adni, mint versenytársaink. Az első és utolsó esetben erős versenytársakkal kell megküzdenünk, különösen Amerikával. Ez felette erős versenytárs a mennyiség dolgában, mert gabona termelését a legközelebbi 12 év alatt óriás mérvben fel tudta fokozni. Míg p. o. 1866-ik évi termelése 35 millió hektolitert tett: addig az idei már 100 millió hektoliterrel többet mutat. Vegyük ehez még az amerikai gabonánál hasonló minősége mellett a lényegesen olcsóbba kerülő szállítási díjat: ott állunk, hogy mi ezentúl jelentékeny gabona kiviteké, vagy legalább jó árakra fájdalom! igen ritkán számíthatunk, megmarad tehát rendesnek a mostani nyomott gabona ár, ha csak, vagy a köténdő kereskedelmi szerződésekben nem lesz megkönnyítve a bevitel vagy pedig a termék eladásával meg nem előzzük a tönkre juttató konkurrenseket. Hogy az elkésés megöl bennünket: arra legvilágosabb példa az idei esztendő. Julius hónak nedves — második fele lenyomta a gabna árt, az előtt hallatlan pontra és a kereskedők még ezen a rendkívül olcsón megvett gabonán sem tudnak túladni, mert azóta újra meg újra esés van a nyers termék ez ágában. A borral azonban másként állunk, nem jobban de másként. Itt nem a kereskedelem pangása, I hanem saját értetlenségünk s valljuk meg hamis-, kodni akarásunk eredményezte azt, hogy országunk I nagyszerű kincsbányáját kiaknázni nem tudjuk. Boraink legnagyobb része képezhetne kereskedelmi czikket, mert ha értelmesen kezelnők, lennének oly minőségű asztali boraink, a minőket Ausztriában, Németországon, Francziaországban közönségesen használnak (a franczia közönséges borok semmivel sem jobbak a mieinknél). És mit látunk? .. Azt, hogy borainkból csak egy néhány kiválóbbat (tokaji, somlai, egri, szegzárdi, budai, ruszti) ismer a külföld, olyanokat tehát, melyek valóságos fajborok s a melyek áruknál és minőségüknél fogva egyáltalában nem a közönséges használatra termeltetnek. Balatonvidék, érmellék, Baranya, Tolna borairól már az osztrák is alig tud valamit, annál kevesebbet a német vagy angol. A közönséges minőségű borokat pedig szívesen megfizetné ám a cseh, a német, az orosz sőt talán még az angol is. A közönséges magyar borok piacza azonban majdnem teljesen hiányzik. Oka ennek egy részről a teljesen TÁRCZA. A szegzárdi temető költészete. Jelige: „Mérhetetlen boldogság van azon eszmében, hogy életünk túlhat a jelenen.“ Eötvös. (Folytatás.) A sírhalmok közt tovább bolyongva találunk három, classikai versmértékben is (az u. n. hexameter éspentame- terekben) írt sírverset; melyekről bátran elmondhatjuk, hogy a temető költészetének legszebb virágait képezik nemcsak tartalmok, hanem mértékeiknél fogva is. Ezek között mégis már ideje miatt is első helyet foglal az 1852-ben elhunyt St . . . J . . . sírján lévő pompás distichonokból álló sír- versezet: „Hu férj, gyengéden szerető atya nyugszik e sírban; Hült porait nyugalom s béke lebegje körül. Bánatos özvegye és a buzgó gyermeki hála Gyengéd emlékét sírja fölé helyezik.“ Ügy látszik teljesen ennek nyomán készült a J . . . V.-né keresztjére vésett versezet; amennyiben a 2. és 4-ik sor teljesen megegyez a fönebbivel, mig az első és 3-ik sor a körülményekhez képest kissé megmásittatott, mi azonban csak a versmérték rovására történt s melyek ép ezért teljesen elrontják a jó hatást, illetőleg avers értékét; ime: „Hü nő, gyengéden szerető anya nyugszik e sírban; Hült porait nyugalom, s béke lebegje körül. Bánatos férje s ártatlan négy leány gyermeke Gyengéd emlékét sírja fölé helyezik.“ A harmadik, a H . . . J . .'. emlékén lévő disticho- nok méltán versenyeznek az elsővel s mind a külalakra, mind a béltartalomra megüti a mértéket; gondolatja igen szép s nyelvezeténél és képzettársításánál fogva az elsővel együtt kiváló helyet foglal el: „Aiszod a sír álmát; feltünnek-e édes alakban A kiket itthagytál ily rövid élet után? Itt zokogunk együtt sírodra összéborulva: Hűség minden köny, mely poraidra omol.“ Mig a sírhalmok közt bolyongva ennyi síriratot összegyűjtöttünk, eljutottunk egyszersmind a temető közepére. S ha most figyelmesen végig tekintjük gyűjteményünket, azt tapasztaljuk, hogy habár azok kisebb-nagyobb mértékben megfelelnek is a kivánalmaknak: a költészet magaslatára még sem emelkednek föl. — A szegzárdi temető összes sír: verse között csak egy lép föl a parnassusra, mely mint valódi remek tündöklik egy egyszerű kis kopott sírkereszten s ép azért hagytuk utoljára a többi között, hogy róla, szerzője miatt is, kissé bővebben szólhassunk. — Ama kis emlék a temető közepén lévő u. n. temetői nagy kereszt mellett van, kis akáczfa árnyában, következő felirattal: „Itt nyugszik Veverka Aloyzia, meghalt 17-ik évében, október hó 1-én 1846. évben. Mint tavasszal a virágszál, Nyílt, virágzott életem; A halál hideg kertében Itt elhullott levelem. Jó szülőim, jó barátim Érettem ne sírjatok; Síromon minden tavasszal Mint virág felujulok.“ Mindjárt az első olvasásnál ráismerhetünk Szegzárd nagyszülöttje, koszorús költőnk hangjára, — s valóban e szép megható kis (költemény szerzője Garay János. — Garay szelid lantjának jellegét viseli e kis versezet minden izében: az a szende, egyszerű hasonlat, melyben az ifjú nőt a tavasszal nyiló virághoz hasonlítja s mely hideg éghajlatra '— a temetőbe — elhervad; az a szép kép, midőn vigaszul mondja a bánatos szülőknek és barátoknak, hogy az ifjú leányzó nem távozott el teljesen körükből, mert a természet felújulásában mint virág jelenik meg közöttük; a virágok nyelvén szól, a virágok illatában küldi áldását hozzájuk. — S mily szép kerekdedség van I kis költeményben: az élet tavaszán hervadt el az ifjú hölgy s a természet tavaszán ujul meg mindig, — igy hozza összeköttetésbe a költő az életet a természettel. Az élet nyiló rózsájára korán rálehelt a halál rideg, fagyasztó szele: s minden hervadást az élők fájdalma kisér. De mi szebb, mi enyhítőbb vigasz, mint el-
