Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-24 / 47. szám
ki nem forrt borok (a magyar közönséges bor legnagyobb része ilyen) szállításra alkalmatlan volta, — másrészről a termelők s szállítók lelkiismeretlensége. Ismerem népünket, melynek nagy része még csak rendén kívül való dolognak sem tartja azt, ha borát megvizezi I sőt akad olyan is, ki azt állítja, hogy a kereskedő az ilyen keresztelt bort szívesebben megveszi i a tisztának elibe teszi. Ha azután az ember azt mondja az ilyen paphatnék atyafinak, miért ront el 15—20 akó jó bort pár akó többletért? azt a választ nyeri: „azzal is több lesz! Ebből a mániából következik aztán az, hogy a ki egyszer valahol ily keresztelt borral rá lett szedve: oda ugyan nem megy többet venni s azon község bora hitelevesztett lesz. Mondhatok rá példát. Van megyénkben egy község, mely borait évek előtt Stájerba szokta szállítani, szívesen megvették. Akadt azután egy kompánia, mely jó mustrát adva, jól megkeresztelt borokat szállított; ez az egy csalási kisérlet teljesen hitelét vette a nevezett község borainak. Az ilyen esetek okozták azután azt, hogy borunk nem kell senkinek sem s ha mégis eladni akarjuk: ígérnek érte kevesebbet mint a mibe a termelőnek van s az, a helyett, hogy potom áron eladja, inkább megissza, igy a nép rászokik az iszákosságra, mi aztán lesz a legtöbb rosznak szülője. Másik oka a pénztelenségnek: a tőke hiányzás. Egyszer már beszéltem róla, hogy nálunk a tőke, egy osztály — a kereskedői osztály kezében van. Ez azután tesz vele a mit akar, — tetszés szerint elzárja vagy kibocsátja s megesik az a furcsa eset, hogy szombaton az ember úgy falu helyen, csak egy szerény ötvenest is a legnehezebben tud felváltani. Ha az okszerű takarékosságra s a gazdálkodásnak legelemibb alkatrészeire rá tudnék szoktatni gyermekeinket: nem lenne igy. Az iskolai takarékpénztárak megkezdték már a munkát, érünk-e czélt? .... az attól függ, hogy a magyar gyerekkel megtudjuk-e értetni, miszerint garasból illetőleg krajczárból lesz a forint. Nehéz munka lesz mindenesetre gyermekkel megértetni olyat, mit az apja sem volt képes eddig megérteni. Harmadik oka a pénztelenségnek az i p ar cz i k- kek roppant drágasága, mi iparunk fejletlen állapotának s az ipar folytonos üzésétől való irtózásnak természetes következménye. Iparczikkek nélkül nem lehetünk. Oltönydarabokra, házi eszközökre okvetlen szükségünk van és ezek roppant sokba kerülnek. De a többiről jövőben. Nyílt kérdés Tolnavármegye tekintetes kir. tanfelügyelöségéhez. Tekintettel arra, hogy a nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatási minisztérium azért tartja fenn és küldi minden elemi tanítónak a „Néptanítók Lapját/‘ hogy a csekély fizetésű s e miatt szaklapot nem járatható, szakkönyveket nem szerezhető tanítóknak alkalmuk lehessen az önképzésre s szakmájukban a korral való haladásra. Tekintettel arra, hogy ugyancsak a fentjelzett nagyméltóságu ministerium kötelezi a tanítókat a „Néptanítók Lapjáénak megőrzésére s az iskola könyvtárába az évfolyamoknak évröl-évre elhelyezésére. Bátorkodom azt kérdezni, hogy van-e tudomása a kir. tanfelügyelőségnek, hogy több helyen a Néptanítók Lapjának számai sem meg nem őriztetnek, sem össze nem gyüj- tetnek, sem az iskolai könyvtár részére el nem tétetnek, hanem szétszóratnak, bepiszkoltatnak s rendeltetésökkel merőben ellenkező czélokra használtatnak. Van-e szándéka e tekintetben a nagyméltóságu ministerium rendeletének eleget tenni; illetőleg a tanfelügyelőség fogalmához kötött igényeknek a tanítók szellemi elhaladására és önképzésére vonatkozóleg megfelelni s szándékozik-e azon tanítókat, kik a „Néptanítók Lapját“ az iskola számára gondosan meg nem őrzik, a rendelkezésére álló eszközökkel erre kötelezni s az okozott kárért őket vagyoni- lag felelőssé tenni?. Egy tanügybarát. Különfélék. — Katonai önkény, A múlt hó közepe táján elrendelt demobilisatió megkezdésekor felsőbb rendeletre a közhivatalnokoknak és tanítóknak a hadsereg tettleges állományából soron kívül s kivétel nélkül elbocsáttatni kellett. Hogy azonban e rendeletre is mennyit adnak a katona urak, mutatja az az eset, hogy a gyönki református magyar gyülekezet tanítója, augusztus elején behiva, daczára többszörös kérelmének, még most is Gracsaniczában térparancsno- koskodik és ígéret szerint nem is bocsátják elébb haza, mig a Mollinary ujoDczok oda meg nem érkeznek. Nevezett gyülekezet ideiglenest ez időre nem kapván, az iskola még nem nyílt meg. Kérdem az igen tisztelt tanfelügyelő urat, nem lehetne neki ez ügyben a nm. m. kir. oktatásügyi ministeriumnál kieszközölni azt, hogy azt a szegény tanítót a világos törvény és felsőbb parancs ellenére ne sanyargassák ott s talán nem rogyna össze katonai államunk, ha annak a tanító őrmesternek helyét egy közönséges polgár gyermekből lett őrmester foglalná el ?! ? — A roncsoló toroklob Gyönkön járvány alakjában kezd mutatkozni. A községi elöljáróság a körorvos és lel* készek inditványozása folytán — a szolgabirói hivatal hozzájárulásával — megtette a szükséges óv intézkedéseket a baj jó időben lenndő elnyomása — illetőleg megfékezésére. Az egészségügyi vagy is jobban mondva a járvány bizottság megalakult s választattak egyének, kik a község különböző részeire beosztva, meglátogatják az egyes házakat s a betegedésekröl az orvosnak jelentést tesznek, a betegekkel teendő elöleges bánásmódról pedig — a körorvos ur előleges utasítása folytán — a lakosoknak felvilágosításokat adnak. A község szegényei számára, az orvosszerek a községházánál letétettek. Talán-talán sikerülend e borzasztó betegségnek némileg gátot vetni. Adná Isten! — A megyei rendeleteket másoló litograpbgép kezelőjének. Az újabb időben a lelkészi hivatalokhoz számtalan rendelet érkezik, a melyre az illető közegek választ vagy legalább intézkedést kívánnak. Azonban ha ez kívántatik, az is szükséges, hogy az illető felkeresett hivatalbeli el tudja olvasnia rendeletet, nem áll ez igen sok rendeletről s fatális olvashatlan írás, különösen nem áll a megye központján litographirozott megyei rendeletekröl. Felhivandónak vélem azért az illető közeget vagy inkább a megyei rendeletek irodájának főnökét, szíveskedjék utána nézni, hogy a rendeletek olvashatólag vagy legalább láthatólag litographiroztassanak, mert ha azután az elolvasni nem tudott rendeletekre válasz nem érkezik be, vagy azok teljesítetlen maradnak, annak egyáltalában nem lesznek okai a lelkészi hivatalok. Egy lelkész. — A kollekta hatásköre, A gyengébbek kedvéért, kik talán e szóval ismeretségben nem volnának, szükségesnek látom megmagyarázni, hogy a „kollekta“ szó alatt azon bor értendő, mit a falusiak különösen a protestánsoknál hivatalnokaiknak leginkább pár szám szerint adni szoknak. Ide bizony nem mindenki adja a legjobbat, kád mosadék, vízzel feleresztett aljabor, seprő is szerepelnek néha némelyik buzgó hallgató öntözőjében, — nem csuda tehát, ha e szedelék bor nagyon erős lenni sem igen szokott. Elismerte ezt a somogyi kurátor is, (egy persóniális beszédű atyafi) s papjának kollektáját kostolva igy adta a borról magas véleményét : jó, jó ez a kollekta tisztelendő uram! csak az a kár benne, hogy egy kissé kevés a hatásköre. — Válalkozás. Gyönkröl egy Bosniából visszatérő kocsis Bródba nagyobb mennyiségű bort akar szállítani. Remél akójáért 6—8 forintot, itt pedig veheti 2 forinton a j a- vát. Sok szerencsét sógor! — Koldusaink napról-napra kezdenek jobban elszaporodni, nem múlik egy délelőtt, melyen 10—12 koldus ne jelentkeznék az ember szobaajtajánál; igy van ez legalább a főutezákban! Egyik is másik tud valami pályára hivatkozni, egyik mint iparos, másik mint tanító vagy katona (volt hadnagy és főhadnagy) harmadik pedig mint 48-as stb. állít be. Es közülük többen egész a szemtelenségig hajtják a kéregetést, mig csak nem ad nekik az ember valamit, meg sem motszannak. Valóban megfoghatatlan az, hogy ezek száma főleg bortermő vidéken rúg legmagasabbra. Néha- néha egész karaván módra, két-három kocsival megrakodva, érkeznek be városunk falai alá s batyuikat ott künn lerakván, megkezdik egész buzgósággal a házalást. Igen jó lesz, ha a helyi rendőri hivatal e törvényellenes üzelmekről tudomást vesz. — Piknik. A gyönki nők kezdeményezése folytán folyó hó 27-ik napján a casinó helyiségében piknik név alatt egy kis társas összejövetel és zeneestély terveztetik. A zeneestély a kaposvári Barcza-féle zenekar közreműködése mellett élvezetesnek lenni ígérkezik — ha ugyan addig még el nem olvad ... — Politika és diplomaczia. Hogy mi a politika és diplomaczia: azt még senki sem magyarázta meg oly kéz- zelfoghatólag, mint a b-i földműves. A polgártársnak ugyanis egy leánya szolgálatban lévén bizonyos intelligens családnál: többizben hallotta emlegettetni e két szót: politika és diplomaczia. Miután „curiositas foeminini generis“ a leány — midőn egyszer szülőit látogatni haza ment B-re: édes apjának a következő fontos kérdést vetette fel: „Halljaked édes apám! Az én gazdám házánál valahányszor csak vendégek vannak, mindig a politikát meg a diplomácziát emlegetik. Nagyon szeretném tudni, hogy miféle szentek azok. Magyarázza meg ked, — ha tudja.“ — „Jól van édes lányom — szólt az apa — megmagyarázom. Nézd, ide teszem kezemet az asztal sarkára s neked azt mondom, hogy üss rá a jobb tenyereddel akkorát, a mekkorát csak tudsz. Ez a politika. A leány neki készül, felemeli kezét, hogy majd üt; ekkor az apa hirtelen elkapja saját kezét az asztal sarokról s a szegény leány nekilóditott tenyere apja keze helyett az asztal sarkával jő fájdalmas érintkezésbe. „No édes lányom — végzé magyarázatát az apa — ez meg a diplomaczia!“ — „Uhün! — szólt a leány sajgó ujjait szopogatva — érzem már! Hogy lepné meg a rebeteg a kifundálójukat.“ —■- bj gyógyszertár. Kölesden, Barbacsy Pál, gyógyszerész felsőbb engedély alapján gyógyszertárt állított fel, mely november 15-én átadatott a közforgalomnak. — Nyeremény-tervezet az országos magyar képzőművészeti társulat tagjai között;. 1878. deczember 1-én rendezendő sorsolásra. 1. Thán Mór: Tükör előtt. Olajkép 650 frt. 2. Ujházy Ferencz: Csendélet. Olajkép 600 frt. 3. Molnár József: Az adakozó. Olajkép 500 frt. 4. Bruck Lajos: A konyhában. Olajkép 400 forint. 5: Ligeti Antal: Részlet Jeruzsálemből. Olajkép 300 frt. 6. Marko Károly: Olasz enyő-erdö. Olajkép 250 frt. 7. Gyulai László: A fáradt vadász. Olajkép 250 forint. 8. Agházy Gyula: Szérű. Olajkép 200 frt. 9. Telepy Károly: Hegyi tájkép. Yizfestvény 200 frt. 10. Lotz Károly: Homokbuczkák juhokkal. Olaj hervadást a jövő szebb tavaszban történendő felujulással biztatni?! — Mély egyszerű szavak, mely szende kép és mégis mily vonzó, mily megható és vigasztaló! — E sírverset Garay az elhunyt rokonainak felhivására készítette s melyre ő, szintén mint rokonuk, a legnagyobb készséggel vállalkozott. S mi e kis sirverset, mint egdig ismeretlent, az irodalom barátainak, illetőleg vezetőinek figyelmébe bátorkodunk ajánlani azon okból, hogy az, Garay összes költeményeinek eddigi kiadásában nem lévén fölvéve, a harmadik kiadásban vagy az „emlékversek,“ vagy a „sírvirágok“ sorozatában méltó helyet foglalhatna el! ... . S igy, miután az egész temetőt bejártuk s annak szebb virágait, a sírverseket egy koszorúba összekötöttük, czélun- kat elértük volna: de hogy azt még egy kis Cyprus-ággal szebbé tehessük, látogassuk meg még az alsó-temető sír- halmait. A szegzárdi alsó-temető, bár korán sem dicsekedhetik oly szép fekvéssel, oly nagyszerű kilátással, annyi síremlékkel, mint a felső-temétö, — tekintete mégis vonzóbb, fekvése kedvesebb s szomorú kinézése mélyebb, maradandóbb benyomást tesz a lélekre. Erre valóban el lehet mondani, hogy igazi egy temető !! — Elhagyatott, lesülyedt sírhalmok, szegényes, itt-ott eltört keresztek, gyakran jelnélküli sírdombok emlékeztetik az embert a múlandóságra. — A sírok itt távolban vannak egymástól, itt-ott láthatni egy-egy jobb módú sírboltját, de a fák, melyek csaknem erdőt képeznek, ezeket is elfedik a távolabbról szemlélő előtt. E temetőre nagyon ráillik minden tekintetben, a holtak városa elnevezés, mert itt élőién} t nagy ritkán láthatni; nem igen látogatják, nem igen ápolják a sírhalmokat, de nem is , kell megütköznünk, hisz többnyire mind szegény ember nyugszik itt keserű, fáradt napjai után, minek háborgatnák őket?! Oly csendes, siketitő csendes itt minden; a nap alig hathat be sugaraival a fák lombjain keresztül; a madarak is szi- vessebben keresik föl a vidámabb helyeket, nem igen akarják még kedves énekökkel sem zavarni a holtak álmát, úgy hogy az elmélázó, (melancholiára hajló) ember önkénytelenül fel fog sóhajtani: „Mily jó lesz itt megpihenni, ide lenn majd nem fáj semmi!“ —------De a mily szegény a síremlékekben, ép oly szegény a szép síriratokban is; mindössze egy három soros, igen szép — a gyermeki szeretet és hála szavait tartalmazó — hexameterekben irt versecskét találunk az öreg Garay-pár, nagy költőnk szüleinek sírkeresztjén: „Ötvenöt évet együtt töltött hű párt föd e sír itt, Es e szerény emléket gyermeki hála tévé rá. Mig föltámad a hű pár, béke lebegjen e síron!“ És ezzel azután befejeztük, illetőleg kifejtettük a szegzárdi temető költészetét. Összegezve már most eme sírvirágok számát, azt találjuk, hogy az mindössze 21. Ez, igaz, nem sok, de hogy megfelel-e ennyi is Szegzárd szellemi állapota s lakosai számához, azt szorossan megítélni nem áll jogunkban; mert ezt jogosan s igazságosan Szegzárd művelt közönsége és a nyájas olvasó teheti. Mi csak kötelességünknek tettünk eleget, midőn a sírfeliratokat összegyűjteni s hogy unalmassá ne váljunk — oly röviden előadni, megismertetni iparkodtunk, a mint azt a tárgy méltósága megengedte. — De szabadjon itt még elmondanunk véleményünket. Mi annyi sírirattal teljesen megelégedhetünk, mert találunk Szegzárdnál nagyobb városokat, melyek még ennyit sem tudnak felmutatni. S habár a sírversek nem is a müköltészet remekei s némelyik kissé gyenge: azért a szép gondolat, a szeretet és bánat egyszerű, összinte szavai egyikben tem hiányzanak; s azért még sem akad egy sem oly túl gyenge, nevetséges vagy mi több, adomára szolgáló „született Debreczenben, meghalt hasrágásban “-féle sírfelirat. —------------------------------------------—--------1 — Czélt értünk; de mig a sírhalmokat sorba látogattuk s némely sirnál kissé tovább elméláztunk, a nap ‘is nyugodni készült. — Egy bucsu-pillantást vet a holtak birodalmába, utoljára ragyogtatja be a síremlékek aranyozott betűit s azután a hegyek mögött leáldozik . . . Beáll a homályos est, a madarak édesded csevegése elnémul, elszunnyadnak a fák ágain. A néma csendet csak az öszikék mélabús fü- tyürészése zavarja meg, azok fújják el még egyszer a holtak bús danáját, a fák lombjai pedig titkos hangon suttogják a néma légbe: „Beati mortui, qui in Domino mori- untur!“ Yárkonyi Endre.
