Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

így tett ez idén is! Itt volt már akkor, midőn a java borok még kádon voltak; kérte mindenfelé a mintabort; ezt azonban kevés helyen kaphatott. Mégis egy szép reggelen, mielőtt magát a mi­nőségre nézve tájékozhatta volna, kijelentve, hogy a szegzárdi bor kiilkereskedésre nem alkalmas, osten- tatióval kocsira ült s világgá ment. Nos Lőwy ur ezen helytelen nyilatkozata s a „Pester Lloyd“ koholmánya közt oly feltűnő ha­sonlat van, hogy czélszeriinek tartottuk becses sze­mélyét megörökíteni. Persze a szegzárdi bortermelők levertsége Lőwy ur eltávozása folytán leirhatlan rémületté fokozódott! Mert hát Lőwy ur — azt hisszük Jalics ur tudta nélkül — az az egyén, ki Szegzárdon nagyon kevés, ugyszólva semmi bort sem vásárol, hanem a körülfekvő falukon; persze, hogy a falusi borokat Szegzárdra szállittatja s innét viteti Jalics ur nagy­szerű pesti üzletébe. Hogy ez a Szegzárdról szállított várdombi és szálkai bor minő néven szerepel Jalics ur üzletében, mert hát szálkai és várdombi viegnettákat még nem láttunk, arról sajnálatunkra, nincs tudomásunk! Különfélék. PERCZEL HERMINE. Alig tarthatja magát tovább a kétség, mely a na­pok óta szárnyaló szomorú bir ellenében a remény utolsó foszlányához szivósan ragaszkodott, hogy eltekintve sa­ját érzelmeitől, megkímélve lásson egy általános tisz­teletben levő családot egy újabb irtózatos sorcsapástól. Minden jel odamutat, hogy a testi báj és szellemi tulajdonokban phänomen jelenségkép szereplő ifjú hölgy Perczel Hermine a szép kék Dunában kereste és találta korai sírját, melyről már körünkből távozása alkalmával annyit ábrándozott! Nem a földről való volt! Visszatért hazájáb aü Megyénk egész közönsége bánatos részvéttel állja körül ismeretlen sírját! Adjon az ég erőt a sokat sújtott családnak s a böcsületben megőszült apának az uj, nagy fájdalom el­viselésére ! — Az idők jele. Szomorú tény, de igaz, hogy szép és nagy Tolnamegyében egy nagy gymnazium vagy reál­tanoda nincs; és (köztünk mondva) ezek felállitása a mi szerény véleményünk szerint szükségesebb, mint egy mo- nographiai bizottság megalakítása. De még szomoritóbb azon körülmény, hogy a már fenálló tanintézetek is kény­telenek létökért küzdeni. Ennek bizonyságául szolgál a Du­na- Földvárottlévő Szentessy-féle leány növeide. Szen- tessy Béla ur ezelőtt mintegy öt évvel jött Duna-Földvárra és úttörő gyanánt működött oly téren, melyre előtte Föld­várott senki sem mert lépni. Egy leánynöveldét állított fel, amely úgy szép külseje, mint a kitűnő tanerők által bár­mely nagy városnak is díszére válnék. Szentessy ur fárad- ! hatatlanul dolgozott ; kis vagyonát ezen tanodára költötte: vett házat, az udvart kertté alakította át, fogadott jó tanítót és tanitónét,-------— szóval mindent megtett, hogy inté­zeté t hivatása magaslatra emelje. Azonkívül rendezett Szen­tessy ur tanonczaival évenkint többször szinielőadásokat, melyeken alkalma volt a közönségnek, szép haladásukról meggyőződést szerezhetni. Nincs szándékom Szentessy ur számos érdemeit elősorolni, arra a rendelkezésemre álló hely nagyon szűk lenne; de konstatálnom kell azon mélyen szomoritó ténykörülményt, hogy Szentessy leánynöveldéjében . ma tehát öt évi fennállás után 12, mond tizenkét t a- noncz van!!! A mit ezek tanítása jövedelmez, az alig elés a tisztességes úletre! — — — — — Ezek után nem .csuda, hogy (a mint hallottuk) Szentessy ur szándékozik D.-Földvárt és Tolnamegyét elhagyni. Mert mily reményt köthetne az ott maradáshoz, mikor a helyett, hogy emel­kednék, minden évben száll tanonczai száma ? —------­----------Pedig Duna-Földvár és környéke érdekében lenne mindent elkövetni, hogy Szentessy ur intézete tennállhasson; mert ily szépen berendezett leánynövelde egy hamar nem jönne oda annak elmenetele után. De még a megye értel­miségének sem válnék valami nagy dicsőségére, ha az egész nagy Tolnamegye területén levő két leánytanoda közül az egyik elpusztulna a miveit lakosság közönye és részvét­lensége következtében. — Pályázat. 1688.|Eln. sz. A duna-földvári kir. járás- biróságnál lemondás következtében egy 500 forint évi fize­tés és 100 forint lakbérrel javadalmazott aljegyzői állomás üresedésbe jővén, annak betöltése végett igazságügymini- ster ur ö nagyméltóságának folyó évi október hó 28-án 3365. |I. m. E. sz. alatt kelt magas rendelete folytán ezen­nel pályázat hirdettetik. Felhívom tehát mindazokat, kik ezen állomást elnyerni óhajtják, hogy szabályszerűen felszerelt bé- lyeggel ellátott kérvényeiket, melyben az 1869. IY-ik törv. ez. 6. és 7. §§-ban meghatározott kellékeknek megfelelő elméleti és gyakorlati képzettségük kimutatandó: jelen hir­detménynek a hivatalos lapban 3. beiktatásától számittandó 4 hét alatt és pedig hivatalban levők illető főnökük utján az alolirt elnökséghez annál bizonyosabban nyújtsák be; mint­hogy ezen határidő után a bírói ügyszabályok 5. §-a elle­nére beadott kérvények ügyeimbe vétetni nem fognak. Kelt Szeerzárdon 1878. évi november hó 1-én. Simon Rudolf elnök. — Fegyen czszö k és. LÖrincz Péter, a kir. törvényszék börtönében fogva tartott s a fáskamrában munkára alkal­mazott, gyilkosságban részvéttel vádolt vizsgálati fogoly, felhasználva a reá vigyázó őrnek a mellék munkahelyiségbe távozását, a megyeház nyitott kapuján át folyó évi novem­ber 11-én délután 3'A órakor megszökött. Nyomozására s elfogatására megtéttettek a kellő intézkedések. — Tűzoltóink közül egynéhány, elnézésből kimaradt a dicséretre méltók jegyzékéből, mit is ezennel ulánpótolunk. Neveik: Csizmazia Sándor és Pförtner Ágoston. — A bajai fftgymiinsimiiot jövő tanévtől kezdve a cisterciek fogják átvenni s Hanzéli kir. tanácsos, ki e na­pokban járt Baján és Zomborban, már a bajai Szemző- féle házat is megvette számukra, állítólag 24 ezer írton. Már a jövő tanévben 6 cisterci áldozár foga fögymnasiutnban működni s a jelenlegi tanári karból 6 fog részint Fehértemplomba, részint Zomborba s más helyekre áthelyeztetni. Amily arányban alkalom nyílik a jelenlegi ta­nári kar tagjainak más állami gymnasiumhoz való áthelye­zésére, oly arányban fogják azt időről-időre a cisterciek sa­ván iráshibával s a szavak érteménye hibásan használtaik: a kegyeletes, szép gondolatot a sírirattól, a legszebb em­beri érzést és becsülést ez egyszerű embertől meg nem ta­gadhatjuk, sőt bátran példányképül állíthatjuk föl az alsóbb néposztálynak. Mindenesetre méltó, hogy legalább e helyen megörökítsük. Találunk ez után 2 oly sírverset, melyeknek olvasásá­nál, hacsak azon elvet: „De mortius nihil, nisi bene“, s a hely szomorú méltóságát szem előtt nem tartanók, csaknem erős mosolyra fakadnánk; mert oly gyéngék nyelvezetökre nézve, hogy csakis a nagybetűvel kezdődő sorok miatt lehet azokat komolyabb versnek tekinteni. Sajnos mindenesetre, hogy ily gyarló compositiókat vésetnek az elhunytak meg­örökítése végeit síremlékeikre; de miután ezek is a temető költészetének körébe tartoznak, ugyanazon jó indulattal kö­zöljük, mint a többit; az egyik ez: „Itt nyugszik néhai ns. Gy. J. szeretett hites párjával Hat gyermek fájdalmas szülője K. A.-val. 23 tavaszt éltek le együtt boldog házasságban Sokat fáradván s szenvedvén ez árnyék világban Lásd túl*) Mig végre a kegyetlen halál Hozzájok belépvén e’ szavakat intézé: Éltetek orrája im lejárt, Reszüljetek! S ezután őket áj hideg sírba inté.! A másik még gyengébb ennél, s úgyszólván érthetet­len, íme: „Ezen gyászbolt fedi hű férjnek hamvait Kinek Isten nyugtassa porait T ! ! I J . . ! volt az ki nyugszik e sírban Kit a Jézus hívót ama jobb Hazába földi vándorlása 52 észtén '*) -E „lásd túl“ azt jeJeyli, liogy folytatása a síremlék hátsó oldafm vau, A kinek az élet továb nem kedvező 1849-dik évben 6-dik hónak 6-dik napja volt eltemetése.“ Tovább menve ezeknél mégis jobbra találunk P. J. sírkeresztjén: „Elfelejthetlen atyánk te nem vagy többé Földi élted fáját a halál letöré Legyen emléked vigaszunk. Hála könnyel neked kik adózunk s érted imádkozunk.“ A kezdettlegesség fokán áll s nem sok költöiséggel biró e kis. versecske is W. J. sírján: „A ki elmegy előttem Imádkozzon érettem jj En is imádkozom Istennél ö( érette.“ Ennél nyelvezetére szebb, de érteményre csekélyebb ér­tékű a G. sz. P. V. sírverse: „Pihenj édesdeden Magányos ágyadon Viruljon hála föl Mohleptp sirodon.“ De igazán megragadó, szivreható búcsú-szavait olvas­hatjuk az atyai szeretetnek és fájdalomnak, melyek Bécs- ben született s Szegzárdon elhunyt 13 éves fia II. J. sírke­resztjére vannak vésve; rövid és mégis oly megható: „Ruhe sanft in deines trauernden Vaters heimatlicher Erde!“ Az § mellett levő E . . . H . . . emlékén pedig eme elmés versecske áll: „Alle die ihr vorübergeth und bei meinem Grabe steth, was ihr seit, das waren Wir was wir sind, das werdet ihr.“ Mint biztos kutforrásból értesültem, a boldogult, kinek síremlékén e sorok olvashatók, a bécsi temetőben egy síron ját embereik által pótolni. — Mint mondják, e változást a bajaiak örömmel üdvözlik. Részünkről szintén sok szeren­csét kívánunk hozzá!-------— — Executió-portió. A szegzárdi olvasókör könyvtá­rát a hátralékban levő fényüzési adóért végrehajtási utón lefoglalták. — Apai szívtelenség. Egy szegzárdi illetőségű ismeret­len apa kis lánykáját, ki úgyszólván maga is gondos ápolás­ra szorul, a szomszéd faluk egyikébe küldte szolgálat vé­gett, öt már eme zsenge korban arra kényszerité, hogy ke­nyerét sajátkezüleg keresse meg. Szegényke azonban az ide­genek közt sehogysem tudván megszokni, valószinüleg a mostoha elbánás miatt magát arra határozta el, hogy a na­pokban visszatér édes atyjához. Úgy is történt. De sajnos! midőn ennek lakása ajtaján belépett, kérve öt arra, hogy fogadná jujraj körébe, a szívtelen apa az útközben amúgy is meghűlt s igy megbetegedett lányt sértő módon onnét ki­utasító. Szegény most hóna alatt magánál rejtegetett batyu­jával az utczákban csatangol s a sors szeszélyének kidobva valóságos tengéletet visz; kiéhezett, didergő, beteges külse­jével az utczában járó-kelő emberekben valóságos részvé­tet ébreszt fel. Vajha ráakadna egy jótevőjére, ki megszánva öt s az életnek megmentené. Saját elbeszélése szerint édes anyja már meghalt, apja nevét azonban nem tudja. Népne­velés ugyan az egyszer már mikor jő el a te országod ?! — Boszniai levél. Brood, 1878. november hó 10 én. (Az urlaub, a Száva és Bosna folyók áradása, az adókive­tés Bosnia- és Ilerczegovinában és a kivándorlásokról.) Megjött Bécsböl a commando és megy a katonaság egy ré­sze urlaubra, csakhogy én úgy vagyok vele, mint mikor a kért eső megjön, de nincs köszönet benne, „mert hát azt mondják nem adnak engem galambomnak.“ Nem mehet kend haza, mivel Schreiber és lesz még irni való elég; sőt több az eddiginél, igy beszél a nemesszivü ezredes — jó ember az öreg ur, de azért mégis — haza nem ereszt! Kérdeztem miért? Erre lakonice azt mondja: majd meg­látja kend! És igazán, most látom, hogy van ok elég. A Száva megböszült, eddigi medrét elhagyta és maga akarja Bosniát meghódítani; van is ereje hozzá, a haragra ingerelt hullámok erősebbek minden fegyvernél, nem lehet ellent- állni sem a bosnyákok amerikai fegyvereivel, sem a Krupp- féle ágyukkal. Megfékezhetlen elemeivel széthordja a rend­ben összegyűjtött készleteket és a Száva közelében lévő raktárak, recsegő hangon adják jelét múlandóságuknak. A Száván túl pedig a veszély még nagyobb, mert ott össze­esküdött vele a vad Bosna, a dühtől tajtékzó véres testvér­folyó és igy történt, hogy Dobojnál a hid virradóra össze­omlott s a Száván létezett hadi hid szétszedetett. A közle­kedés most a Száván át gőzerővel történik, a kocsik és a roppant halmaz mindennemű anyagok lassú rendben szállít­tatnak át; ez még megjárná, de oda át bekövetkezik a chaos; az ut majdnem járhatatlan: a kocsik rendellenes já­rása miatt sem ide sem oda nem mehetnek, sőt valami 600 kocsi áll az országúton Kotorszkánál, a melyek már 6 nap óta se előre se hátra nem mehetnek. A valódi baj tehát csak most kezdődik s az áradás által okozott kár kiszámit- hatlan. Ily körülmények között bizony nehéz a reformokat az admin istratióban keresztül vinni, de annál nehezebb adót szedni, pedig Bosnia és Herczegovinában az adó-cataster megállapittatott és már folyó évi October hó 12-én kelt és Philippovics altábornagy aláírásával megerősített körrende­let által érvényesíttetett is. A körrendelet valamennyi kai- makámékhoz (polgármesterekhez) van intézve és rövid ki­vonatban a következő adónemeket rója a bosniai és her­látta e sírverset s annyira megtetszett neki, hogy az övére is ezt vésetni rendelte; igy jutott aztán a bécsi sírvers má­solatban a szegzárdi temetőbe. Egyszerű, de mégis sok költöiséggel biró, kevés, de sokat mondó K. J. sírján hátrahagyott övéi fájdalmának eme remek kifejezése: „Családja mély fájdalma viraszt sírja felett.“ A szülői fájdalom, de egyúttal ennek vigasza olvas­ható az öt kis P .... fiú sírján eme egyszerű sorokban „Rövid volt éltetek, de gyönyörrel teljes, Kora elválástok azért oly keserves! — De él a hit s remény szülői keblünkben, Hogy örök életet élünk együtt menyekben.“ Ehhez tartalomra teljesen hasonló a négy K . . . . gyermek sírversezete: „Rövid ideig voltatok ti Szüléitek édes örömei; De bús szivünket vigasztalja, Hogy elköltöztetek szebb hazába.“ A gondolatmenetben e két utóbbihoz még némileg ha­sonló a 3 éves E . . . E . . . sírirata; melynek végsora szép és elmés gondolatot fejez ki: „Nyugodjál csendesen gyermekünk! Szép reményt veled eltemettünk. Szüleid szivében emléked r Állandóbb lesz, sem e sírköved.“ A naivság, a gyermekdedség egy példányára is talá­lunk a 15 éves G . . , M . . . német nyelven készült kö­vetkező versében: „Ihr alle meine Lieben, Duth eich nicht betrieben, Liebe Eltern und Geschwistern Gute Nacht, Ich wil schauen was Jesus macht.“ (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom