Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-17 / 46. szám
czegovinai lakosokra u. m. 1. Mindennemű termesztmények után 10% fizetendő be, nem számítva a termelés után járó külön illetéket. 2. A jövedelmi adó 1 -töl egész 4%, tekintetbe nem véve váljon az adózók bevándorlottak-e vagy bennszülöttek, fizetendő az adó mindennemű jövedelem után; éppen úgy az ingatlanok értéke után, kivéve ha az ingatlan birtoka egy holdnál kevesebb. 3. A házadó 4% az épület és lakosztályok becsértékéhez képest, mégis a bérházak után még ezen fölül 3% fizetendő. 4. Az italmérések után 25% fogyasztási adó fizetendő, mérvadóul a helyiség után fizetendő bér vétetik. 5. A favágó-malmok 10%-ot fizetnek az előállított készítmények után. 6. A lovak és marhák eladása után 2% fizetendő. 7. A munkaváltság fejében fizetendő 5 nap után járó napszámot, az eddigi szokás szerint fizetett napszám nagyságához képest. Ezek azon adónemek, melyek egyelőre behozattak, az érvénybe léptető körrendelet a következőkben intézkedik: megkívánja, miszerint eme adók a lehető legrövidebb idő alatt — tehát már ez idei évre is beszedessenek; figyelmeztetnek az illető polgármesterek, hogy a kellő erélylyel járjanak el és netalán szükség esetében biztosok vagy bizalmi férfiak neveztessenek ki; ellenben ha valaki a már előbbi parancsokhoz képest, nem a rendes szabályozó intézkedéseknek megfelelöleg járna el, a legszigorúbban fog megbüntettetni; különösen a zsaroló és hűtlen pénzkezelő. A beszedett adók, minden nyolcz nap alatt a helyhez legközelebb lévő „Ettappen-pénztárok- nál“ lesznek átadandók, egyúttal megkívánja, hogy az adókimutatások legföllebb november hó végéig neki bemutatva legyenek. A körrendelet, a mint tehát látja az olvasó, egyszerűsége mellett is igen szép szellemben intézkedik, mostani financziális helyzetünknek megfelelöleg; csakhogy ez egyszerű ábrándja a magas diplomatáknak, — de annak a jelenlegi állapotban, reálisálását hogy valaki higyje — ezt már én sem hiszem. Mert oly két ország, mint Bosnia és Herczegovina, a melyek három évig dúló háború alatt gazdaságilag tönkre tétettek, a nép vagyonilag teljesen elszegényedett s ily korai intézkedés mellett nem csakhogy ez adókivánalmaknak nem tehet eleget, hanem még inkább mint a gyámoltalan s elhagyott csecsemő feljajdulni fog elkeseredettségében. Mert az adóügyet megelőzni kellett volna a birtokrendezési kérdésnek; e nélkül az előbbit helyesen alkalmazni nem lehet; már pedig Bosniában a tulajdon fogalmat ma nem lehetne oly könnyen tisztába hozni a lakosok között, mert occupált mindenki s igy minden dolognak sok az ál-tulajdonosa, — ha csak nem minden birtokos tulajdonosnak mondatik ki — a mit nem hiszek; tehát először alapot kell teremteni, hogy jól építeni lehessen, ügy látszik, a lakosoknak nem is tetszik az újabb civilisatió, a miért naponként igen sok család elhagyja lakhelyét, a kivándorlások mindennapiak; elmennék a félhold után s prófétát keresnek Konstantinápolyban! En is egy prófétát keresek, a ki megjósolná a szabadulás várva-várt óráját. Bony- hády Antal, káplár. — Ez is valami, ha ugyan igaz hogy megtörtént. Ugyanis egy csáthi ember Miskolczra vitte két hordó borát, hogy ott eladja. Kérték is tőle a bort hordóstól együtt 5 írtért. E miatt az atyafi megharagudott s a bort a hordóból kiöntve, elment a város másik végére s ott eladta a két üres hordót 10 írtért. — Székvárosunk még sok kívánni valót hagy fel különösen az utczai rend és tisztaság tekintetében. Nyáron a végtelenül nagy por, télen át pedig a feneketlen sár bo- szantja lakosainkat. Innen van, hogy közegészségünk folyton veszélyeztetett lábon áll. Az év minden szakában tömérdek beteg található nálunk s köztük legnagyobbrészt olyanok, kik ugyan fent'járnak, de nemesebb szervi bajokról panaszkodnak s azért komoly munkára mégsem alkalmasak. Légzési-, mell- és gyoraorbajok a leggyakoriabbak, mint melyek a jó és tiszta levegő kérdésével szorosan ősz- szefüggnek. A sarat jóllehet helylyel-közzel összehányják kupaczokba, de ez nem elégséges, hanem szükséges, hogy azokat onnét el is hordják, nem úgy mint most is történt I a Széchenyi-utczában, hogy a sarat a csatornák közelében nagy területekben összevonták és aztán ott hagyták az esőzésnek. Lett belőle aztán akkora sártenger, hogy az a szegény öcsényi ember midőn abba belekeveredik lovával, kocsijával, nagyon is furcsa fogalmakat szerezhet magának a székváros utczai tisztaságáról. Ezen a bajon pedig mielőbb segíteni kell, kívánja ezt másodsorban városunk tekintélye is! A városi tanács azt hisszük, nem fogja továbbra is tétlenül tűrni e dolgot; hanem törekedni fog rajta, hogy a hiányon mielőbb valami lendittessék. De ezt tenni kötelességében is áll! Mindenekelőtt, ha nem is mindenütt egyszerre, legalább a Széchenyi-utczán, mint főutczában kellene pár, egy méternél szélesebb átjárókat elkészíttetni; mert az egész ut- czában csupán az egy báró Augusz-féle lakház körül találhatók azok, de ott is oly gyarló állapotban, hogy csupán a puszta czimet bitorolják. Azonkívül felebb újvárosnak, sőt annak egészen elejéig nincs egyetlen tisztességes átjáró, melyet a közönség haszonnal vehetne, igénybe. Aki pld. a polgári olvasókör során lakik és történetesen a túlsó oldalon, de vele szemben létező házban van dolga, kénytelen ezért néha tiz perczig tartó utat megtenni. — Szerencsétlen esés. Szabó Lajos ács a csörgető tónál épült szélmalmon javitásokat. eszközölvén, annak tetejéről alázuhant s fejtetőre esvén azonnal szörnyet halt. Oz- vegye és három kiskorú árvája siratja korai halálát. — Botrányos utczai jelenet. A közel múlt napok egyikén délután 2 óra tájban, ugyancsak erős félelmet s szokatlan izgatottságot kellett a Széchenyi-utczában járó-kelőknek kiállnia: A köz-kórház felöli utczatorkolatból ugyanis nagy lárma közepette egy teljes mértékben felböszitett, nekivadult bikát vonszoltak 6—8-an egy hosszabb kötélnél fogva. A bika mintegy érezve végzetes sorsát, majd jobbra majd pedig balra irányzott erős ugrásokkal mutatta be elé- gületlen voltát. Helylyel-közzel meg-megállott s ilyenkor nem voltak képesek a vezető emberek őt a legnagyobb erőfeszítés daczára sem tovamozditani helyéből. De végre is az állapot tarthatatlanná vált; az utczában igy nem maradhattak rövidebb pihentetés után egy adott hatalmas vezényszóra ismét a kötélbe kapaszkodtak a már-már türelmüket veszteni érző vontatók. Nem használt semmit. Szegény állat csak mereven nézett maga elé s terpesz állásban iparkodott a kényszernek ellentállaní. Erre aztán a kiséret közül ketten annak háta mögé kerültek s hatalmas somfa fütykösökkel iszonyatos ütéseket mértek szegény pára nyakára, fejére, szemeire, szóval mindenüvé a hova csak hozzá férhettek könnyű szerrel. A bika az elviselhetlen fájdalmak súlya alatt végre elkezdett ordítani, majd rendetlen futásnak eredt. Ekkor pedig a közreműködőkkel jelenvolt nagyobb, e czélra már betanított kutyák estek a sokat szenvedett állat fülének s lógtak csüngtek azon forma|szerint, miáltal a dühödtséget Csak fokozták, emelték nála. Rázta a fejét szegény, de mind hasztalan, a pajkos kutyát testes volta miatt nem volt képes onnan leteremteni. Ezután következett egy jelenet, mely többeknek, akik képesek ugyan gyönyörködni abba, élvezetes mulatságot nyújtott; t. i. a zaklatott állat megunva a folytonos kinzást, hatalmas ugrással egyik épen ellőtte állt lihegő kutyára ugrott elölábaival s azt amúgy igazán megtaposta. A kelepczébe került nagy komondor még ugatni sem ért rá; de bezzeg aztán, restelve a vallott kudarczot, amint lábai közül szabadult, talán a szégyen érzettől is indíttatva, ismét a bika fejéhez ugrott s magát annak fülébe akasztván, néhány rendbeli tetszetős mozgást produkált, miközken az állat erős ügetésben megindult. No hiszen volt kaczagás! A bika egyre erősebb iramba törtetett előre, mit megpillantva a vontatók legott elhányták maguktól a kötelet és különös szerencsére; egy kis mészáros fiúcska volt velők, kinek ügyessége eredményezte, hogy a kedvező időt felhasználva a kötelet egy erős fa törzsére többszörösen rácsavarván, mege- rösité s igy az egyedül szaladó állatot futtában a megállásra kényszerité. No hiszen volt ekkor meg ijedezés! E látvány mindenkit irtózattal töltött el, aki csak szerét tehette házba menekült, mások a kapu sarokban és fák mellett húzták meg magukat csöndesen. Azonban még csak ezután következett a haddel-hadd. Ugyanis az állat mindjobban a fatörzs köré csavarodott kötelével, hogy úgyszólván szarvával a törzset érintette. Senkisem mert feléje közelíteni, míg nem később megint a kis mészáros fiú oszlatta el a fenforgó nehézségeket, lebukván a fa mellé a kötelet lassan felbontá. Vázolt jelenet épen a mészáros gazda lakása előtt folyt le I | részben szerencse volt. A ház nagy kapuját eközben felnyitották, hogy azon a bikát bevonszolják. De ez meglátván a tárt ajtót azon mintegy ösztönszerüleg beszaladt. Es ezzel zárjuk a jelenet rajzát azon kijelentés kiséretében, hogy annak részleteibe készakarva bocsátkoztunk, hadd lássa a nagy közönség is, mily veszedelemmel jár az ily művelet. Részünkről tudjuk jól magunknak képzelni, hogy egy ily állat bevonszolása, számos nehézséggel jár és ép ez okból kell, miszerint rosszalásunkat kifejezzük az ez ügyben érdekelt iparos eljárása ellen, ki oly időben végezteti ezt a munkát, midőn az_utczákban, különösen délután 2 óra tájban, legnagyobb a járás-kelés főleg a zsenge korú tanuló-, ság részéről. Nagy bajoknak lehet ez szülőanyja. Nem fog ártani, ha e helyütt mindjárt alkalommal röviden tudomást vesz azon szerencsétlenségről, melyet a napokban több lap közölt egy vidéki városról, hol is egy feldühödt bika három egyénnek halálát és mintegy 15-nek testi megcsonkitását okozta. — A játék vége. Báttán folyó hó 8-án egy valóban megdöbbentő eset adta magát elő, mely annál is inkább meglep, minthogy még csak serdülő fiuk által követtetett el. Mélyen elszomoritó kép ez, mely társadalmi viszonyaink kedvezőtlen voltáról tanúskodik és égetőn követeli a valláserkölcsi alapon nyugvó nemzeti nevelést. Alig hiheti az ember, hogy jelen felvilágosult korunkban, midőn a népnevelés terjesztése érdekében oly kedvezőnek látszó mozgalmak vannak folyamatban, ilyesmi is előforduljon. Az eset a következő. Ugyanis a fönti napon d. u. 3 órakor nevezett helységből öten, egészen fiatal 13—16 éves gyerköczök találkoztak a várossal szomszédos úgynevezett tölösi réteken. Tulajdonkép csikóőrzes hozta e helyütt az illetőket össze és egymással találkozva, mint pajtások, elkezdtek játszani. Egy kis ideig szépen folyt, de aztán valami csekélység fölött összevesztek ugyannyira, hogy közülök ketten, ncvsze- rint Balázs Mihály 15 éves és Imrö János 13 éves egye-, sülve neki estek harmadik társuk Szabó Andrásnak és őt a közelben levő polyvás földre vágták. Egy ideig szenvedélyesen folytatták a tusát, majd később Szabó András körmeik közül szabadulván, felhevülésében és ingerült állapotában magáról teljesen megfeledkezve, nyaka körül zsine- genTiiggő kését kézbe kapván, azt egész erővel Imrő János mellébe szúrta úgy, hogy az a végzetes sérülés következtében fél óra alatt meghalt. Mire a szerencsétlent vérében fetrengve a helyszínén hagyták. Az esemény később a helység birájánál bejelentetvén ez azonnal intézkedett a hulla beszállításáról. Az ügy jelenleg a szegzárdi kir. járásbíróság tárgyalása alatt áll, ahol a fiatal gyilkos megérdemlett büntetését várja. — Javítsuk iskoláinkat és törekedjünk azokba alapos képzettségű néptanítókat nyerni, kik a szükséges tudnivalókon kívül a hitoktatókkal egyesülve, a gyermekek szivébe az igazi valláserkölcsösség érzetének magvait hintik el. Minél nagyobb erőt kell kifejteni e téren, mert csak ekként lesz remélhető, hogy az ily jelenségek mentül ritkábban fognak előfordulni és ezek helyébe a kölcsönös tisztelés, becsülés lépnek, mint melyek az emberiség boldogságának tényezői gyanánt vannak elismerve. — Időjárásunk a lefolyt héten igen kellemetlen volt, minduntalan esett, úgy látszik az idő kezd egészen ősszire változni. A korai nyirkos, nedves szelek annyira meghüsitik a levegőt, hogy a melegebb öltönyök csakhamar előkerültek a ruhatárból. Hivatalos rész. 8237. Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Szilágyi Kati állítólag magyarszéki lakes dohánycsempésznek tartózkodási helye ismeretlen lévén, nyomoztatása oly hozzáadással rendeltetik el, hogy feltalálása esetén jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1878. november 3-án. Perczel Dezső, alispán. 8353, Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö r ö z é s. Tóth Istvánná szül. Cseh Éva decsi lakostól f. é. szeptember hó 3-ára virradóra egy setét pej, 8 évés, hámos, csillagos homloku, bal ezombján D. P. bélyeggel ellátott heréit, és egy fekete 8 éves, jobb hátsó ezombján H. bélyegü szintén heréit lovát ismeretlen tettesek ellopván, azok úgy a tettesek köröztetése ezennel elrendeltetik. Kelt Szegzárdon, 1878. november 6-án. Perczel Dezső, alispán. 8311- Tolnamegye alispánjától. | alisp. Körözés. Mallet Mártin Alfonz Francziaország Lisieux városában levő „Caisse Commerciale nevű bank üzletvezetője különféle bűntények elkövetése — nevezetesen hamis bukással vádol- tatván nevezett városból folyó évi ápril 24-én több milliónyi passiva hátrahagyásával megszökött, folyó évi május hó 12-én Brüsselben volt, a hol is magát mint „Hamburgba utazó Beneton Louis Párisban Szervandoni utcza 12. szám alatt lakó üzletvezető“ tovább utazás végett jelentette is, ez időtől azonban minden nyoma elveszett. Nevezett egyénnek köröztetése oly hozzáadással rendeltetik el. hogy feltalálása esetén a legközelebbi kir. ügyészséghez kisértetendö. Semélyleirása: 60 érés, termete 1 méter 777 miliméter magas, haja: gesztenyebarna, ritka göndör, szemöldöke: gesztenyebarna, bajusza : szürke, homloka: magas, szeme : kicsiny, élénk szürke, orra: egyenes, arcza : hosszas. Kelt Szegzárdon, 1878, október 9-én. Az alispán távollétében: Púpé Gyula, főjegyző. 8311. Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö r ö zés, Brassómegye Pürkerecz községében folyó évi január hó 5-én egy ismeretlen nevű siketnéma egyén tartóztatott le, kinek a brassói szegények aggkórházában történt ápol- tatása folytán 32 frt 34 krnyi korházi költség merült fel. Személyleirása: kora mintegy 24 év, vallása keresztvetése után Ítélve görögkeleti, növése : közép, ábrázata: hosszudad. haja: fekete, hos'szu, kórházban levágatott, szemei: szürkék, szemöldöke: fekete, orra, szája: szabályos, szakálla: nincsen, különös ismertető jegye: mind két szemére kancsal, Írni nem tud, öltözete: fejér halma posztóujjas és harisnya, hosszú románosan kibocsájtott meglehetős finom vászoning, bárány sapka és börczipö. Ezen egyén kiléte és illetősége felderítendő. Kelt Szegzárdon, 1878. évi november 9-én. Az alispán; távollétében: Púpé Gyula, főjegyző. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos.
