Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-08 / 36. szám
lemre szorítkozik, de nem is képes valóban tiszta levegőt nyújtani, melyben úgy az éleny mint az ozon tartalom a kellő mennyiségben bentfoglaltatnék. És ezen nem is lehet csudálkozni, ha meggondoljuk, hogy körűié minden oldalról nagyobb épületek állják útját a szabad légáramlatnak és magából a megyeházából az ott naponként szép számmal megjelenő egyének kigőzölgései, a csatornákban rothadó többféle anyagok mindenféle gázok és gőzök alakjában ölik az éltető levegőt. A növényekből kifejlett illatár néha pedig tdlerős. Még egy másik ok, hogy a szülők a rácsozat és támfák gyönge volta miatt nem merik oda vezetni gyermekeiket. A sétá- lás pedig nem ritkán ezekért is történik. Egyéb más hely nem lévén, e szerint tehát eljutottunk volna azon pontra, hogy im már e tekintetben előálljunk javaslatunkkal. Tesszük ezt azon édes reményben, hogy első sorban a városi tanács, mely is legilletékesebb e dologban, másod sorban a közalapitványi uradalom tisztsége magáévá tevén ez ügyet, részükről el fognak követni mindent, hogy jelen javaslatunk, mely a nagyközönség meleg óhaját fejezi ki, elfogadtassák és ennek érdemében az előkészületek általuk hovahamar megtétettessenek. Az említett várkerti sétatéren kivül bírunk egy másik térrel is, ez azonban kevésbé látogatottabb i amannál, de azért korántsem teljesen megvetendő hely. Berendezést, gondozást nem ismer ugyan, hanem előnyös fekvésénél fogva megérdemli, miszerint vele egy keveset foglalkozzunk s illetőleg javaslatunk tárgyául elfogadjuk. Szólunk pedig az úgynevezett „libapró Hiénádéról.“ Silány, puszta, elhagyott kis hely biz ez, méltó elnevezéséhez; de azért még sem hiányzanak esti látogatói. Forró napjainkban estenkint ellátogatnak oda többen, nagyon valószínű, hogy ez nyújtott előnyeiért történik; sokkal zavartalanabb és szabadabb ott a szó, mint bárhol másutt a város területén. fásítását az úgynevezett Pesti- és Kopácsek-féle házak felőli részen. Valóban ennél csinosabb sétatért kivánni sem kellene. Két-két fasor megtenné az egészet s a czél el volna érve. Az országút mellé tanácsos lenne akáczfákat ültetni, mivel ez szívós természeténél fogva az időjárás szeszélyeit és a folytonos port leginkább kiállaná. Azonban belül vadgesztenyét lehetne alkalmazni, mig közvetlen a házak mellett azok tulajdonosait volna előnyös e cselekmény végrehajtására szorítani. A tér közepén építhetne aztán akár a város, (?) akár pedig az urodalom (?) közönségünk igényeinek egy megfelelő kioszkot, melyben kávét, hűsítőket, bort, sört, hideg ételeket árulhatna a bérlő. Ne higyje valaki, hogy ezáltal a vásártér eredeti rendeltetésétől elvonafnék, éppen nem, a vásáros bódék a fasorok közt éppen úgy megállnák helyeiket mint annak előtte. És a mi legfő, mindez csekély költséggel, nagyobb fáradság nélkül végrehajtható ! Valóban kiszámithatlan haszon háramlanék ebből városunk lakosságára, fökép egészségi szempontból, mig más tekintetben tetemesen emelné városunk külbecsét is. Erről pedig gondoskodni egyenesena városi hatóság hatásköréhez tartozik. Rajta tehát! tőlünk telhető módon iparkodnunk kell, miszerint a vásártérnek legalább ’említett fele része fákkal csakugyan beültettessék. Minél több fát ültetni legyen jelszavunk annál is inkább, mivel tudva van, hogy ezek a káros mi- asmákat is felbontják s megsemmisítik s a járvá-' nyos betegségek erejét megtörik. Adja Isten, hogy jelen sorok az illetők keblében viszhangra találván, a közel jövőben már az ott ültetett fák árnyaiban legyen alkalmunk üdülést keresni. Árgus. Csak egy kis jóakarat kívántatik s megy azután minden. Köztudomás szerint úgy ezen,-valamint a báró Augusz-féle kert hátsó kerítésétől kiebb a legelő irányában elterülő vásártér az alapítványi uradalom birtokát képezi. E tér, mint jól tudjuk, vásári czé- lokra szolgál, annak idejében a különféle bódékat szokás ott felállítani. Meg vagyunk győződve arról, hogy az alapítványi tisztség készséggel megengedné ezen tér beKülönfélék, — DiiMos Bandi. Bizonyára sokakat érdekel megtudni, hogy Gózony Endre barátunk, ki tudvalevőlég, mint az Este I ezred tizedese behívatott, jelenleg hol jár? E czélból közöljük a jó fiúnak e lapok szerkesztőjéhez intézett levelét, mely igy hangzik: Vukovár, 1878. augustus 31-én. Kedves Vilmosom ! Közeledünk agrániczhoz, sőt a nagy melegben érezzük a szagát is. Hétfőn távozva kedves körötökből, reggel Pestre értem s másnap délben hallva nővéremtől azon lesújtó hirt, hogy kedves jó apám halálos ágyán fekszik, mellőzve minden ka tonai fegyelmet — még haza is rándultam, de fájdalom, I már csak jelekkel nyertem el jó apám áldását, mert beszélni már nem tud. Ily kinteljes válás azt hiszem egyet sem ért társaim közül, annyival is inkább, mert anyám fájdalmai válásomnál kétségbeejtök voltak és alig várom testvérem értesítését, hogy nem-e betegséggel végződött. De elég ennyi a szomorúból, itt megélni szomorkodva nem lehet. Pestről oly leirhatlan ovatiokkal távoztunk, a mire még semmiféle teremtés és semmiféle alkalomkor nem emlékszik. Hajóra szállva többeken úgy, mint magamon is erőt vett a válás fájdalma, de a másik perczben kitörő s fanatikus lelkesedéssel «s szivet rázkódtató szent ihlettel énekeltük el a „Hymnust“ és „Szózatot“; az ezernyi szemekből csillogó könycsepp végre megfásitá sziveinket s többé sirni nemtüd- tunk. Az osztrák hadsereg példás szokása szerint 2 órakor felkeltettek azért, hogy a 8 órakor induló hajóról el ne késsünk. Végre eljött a várva várt perez s utazásunk több pontján kisebb nagyobb ovatiokkal leptek meg. Iszonyú hőség volt az uszály hajókon s mi a szemérmetesség határait szem előtt tartva, a lehetőségig kényelembe helyeztük magunkat. Örömmel Írhatom, hogy ennyi sok intelligens s jó pajtás közt a jövőre irányzott aggodalmakat, a legkedélyesebb együttlét, sötét színéből kivetközteti. Velem egy századnál vannak: Erdélyi Gyula pestmegyei földbirtokos, bizottsági tag és iró: Németh Béla a „Családi lapok“ szerkesztője ; Koroknay Pista (vulgó: káplár ur Vörös) végzett jogász és földim j’Devits Laczi szabadkai törvényszéki jegyző ; Morvay Lajos vasúti tiszt; Hoblik Ottó: más századoknál: Szabó Alajos, Dinyés Ödön, Volecz Miklós, Tóul Richárd, I és többen, mind nobilis, de a mellett mokra gyerekek. Régi magyar szokás szerint a hajókon 2 napon keresztül nem volt egyéb dal és ivásuál. A fent leirt compania a 2 nap alatt felemésztett 5 rúd szalámit, 2 kiló szalonnát, 5 kiló sajtot, 8 pint trébert, 147 liter bort, 12 liter limonádot •— keverve ruhmos rostopcsinnal (ajánlom megpróbálni kitűnő ital. A limonádé nem czitrommal, hanem acidum cytricummal volt készítve) 2 nagy főző edény (mintegy 8 liter) fekete kávét, ugyanannyi theát, 3 kacsát, 2 csirkét, 2 galambot, 2 nagy gombótz túrót s mindezekre ráadásul mintegy kosárra való zöld paprikát. Még most nem kezdem meg a Peczek Demeter-féle tudósításokat s azért teljesen elhiheted a fentieket ; azért Írtam pedig le, hogy ily étvágy mellett se én, se ti ne csodáljátok, ha éhségről fogunk panaszkodni. Vu- kováron egy pimasz ronda nép lakik, a melynél haszontalanabb nem képzelhető. Felháborodott bennem minden jobb érzés, midőn, azt hive, hogy édes hazám egy városában jól fogom magam érezni s belépve oda főutczáját ellepve találtam fekete sárga és szerb zászlókkal. Világosság és igazság jöjjön el a te országod; megutáltam szivemből e népet, nem érdemli a magyar levegőt. Egy szegény, egy szobában lakó napszámoshoz szálásoltak be egy jó pajtásommal és a putzmajszteremmel (namentlich infanterist Stefán Tolvaj) a a neve nem valami ajánló, de ö maga igen jó gyerek. Az éjjel lett szerencsém 7-ed magammal egy szobában aludni, mert amint kilestem a kuczkóban 2 kis tarka csikós malacz hüssel. Hajnalban 3 órakor indultunk Vinkovczára s onnan a jó Isten tudja hová —1 — —-r — Az ismerősöket, úgy mint téged csókol a távolban: Dallos Bandi káplár. választmány tagjai kellő számban megjelentek s érett megfontolás után abban állapodtak meg, hogy Annából nem fognak kisasszonyt nevelni, hanem cselédet, mert később csak rosszul esnék neki, ha az álláshoz mért anyagi eszközök Hányjában az élet keserű csalódásokban részesítené. A nő- egylet által mindig szem előtt tartott takarékossági elv alapin azután határozattá emeltetett, hogy Annát Csiszéri Mátyásáé, egy helybeli csizmadia jótékony segélyezésre szorult özvegyénél helyezik el s neki nagylelkűen tartás fejéren havonként 10 irtot utalványoznak. így legalább meg esz takarítva a Csiszérinének amúgy is kiszolgáltatni ren- lelt 5 frt havi segélypénz. Egy csapással két legyet! Csi- zérinének azután szigorúan meghagyatott, hogy Annát minien munkára kényszerítse, mert cseléd fog belőle válni s gy nem jó lesz, ha elkényezteti. A kis Annát meg kellett kötni s úgy kellett elszállí- ani uj nevelő anyjához; mely körülmény még inkább felzudi- ítta ellene a jótékony nöegylet tagjait s most már Csiszé- inének kiadatott az utasítás, hogy Annával szigorúan bánik s benne a makacsságot megtörje. Csiszériné azután teljes mérvben meg is felelt a változásnak, mely személyéhez fűzve volt. Hat napig foly- mosan verte a szegény kis árvát a lábszíjjal, melylyel bol- ogult, de a szeszes-italok iránt kiváló előszeretettel viselte férje .rajta szokta gyakorolni életében a férji gyöngédig elavult fogalmát. Hat nap kellett hozzá, mig e bánásodhoz nem szokott árva arra volt kényszeríthető, hogy siszérínét, kit visszataszitó külseje s másokkal szemben nusitott kigyó|zerü, sima, édes modora miatt ösztönszerü- I de véghetetlenűl gyűlölt 1 ki iránt legyözhetlen undort :ett, anyjának nevezze. Ez természetesen csak azért volt ikséges, hogy ha a nőegylet valamely tagja érdeklődnék ris leány sorsa iránt s igy annak állapotáról magának »■gy őzöd és t kívánna szerezni, saját tapasztalata alapján íhassa, hogy az egylet nevelt leánya jó bánásmódban ré- lül. Ha a kis leány korán érett s ritka ellentállásra ké- tett szelleme felzudult nevelő anyja ellen s a szomszé- kérdései folytán panaszkodni mert, a mindennapos iplileves elvonatott tőle s kenyér és vízre lön szorítva, múlt el év év után ss Csiszériné üdvös nevelési rend: szerének sikerült Annából 12 éves korára cselédet nevelni. Ellentállás nélkül fütött, sikált, vágta a fát s ette a száraz kenyeret. A nagyszabású női erényekre hivatott s a fekete szemekből már kisded korábaú kisugárzó lélek elsatnyult s egyenlépést tartott a test összezsugorodásával. Susánna néni, ki a nevelésnek tört szívvel szemtanúja volt, mindent elkövetett, hogy a nöegylet befolyásos tagjait a szomorú állapot felől kellőleg tájékozza; előterjesztései, kérései, könyörgései azonban süket fülekre találtak. Annyira megvoltak a kitűzött elv s az annak keresztülvitelére alkalmazott eszközök választásának helyességéről győződve, hogy annak megváltoztatásáról egyátalán nem akartak tudni. A gyermek rósz indulati! makacs gyermek volt, kit meg kell fékezni 8 erre igen alkalmas volt Csiszériné lábszíj ja. Csiszériné maga minden kitelhetőt elkövetett, hogy a nöegylet tagjait ezen feltevésükben megerősítse; elferdítve adta elő a makacsságot, mely a gyermekben mindinkább fokozódik, úgy hogy már az ö kínszenvedései indokából havi bérének felemelését kezdette emlegetni. Azután csak ily neveléssel lehet a gyermekből jóindulatú cselédet képezni, ki gazdájának vissza nem felesel. Szegény gyermek! mennyit szenvedett állítólagos makacsságáért, mely tulajdonképen, a nemes lélek küzdelme volt az elaljasítás rendszere ellen; de bámulatos kitartása, emberfeletti erejének volt egy kiapadhatlan forrása, mely őrködött felette! mely mindég mellette volt, midőn szükség volt reá! S ez az erőforrás Susánna néni, az apáczatőnök volt! Ha a gyermek aljas munkára lön kényszerítve, ő volt, ki türelemre, kitartásra ösztönzé! Ha éhség kjijpzta, Susánna néni volt, ki lopva élelmiszert hozott neki! Ha erőtlensége folytán a kitűzött munkát teljesíteni képes nem lévén, verésben részesült. | volt az, ki szemeiről lecsókolá a fájdalom kőnyeít! Végre azonban az ő türelmének is vége szakadt. Látva hogy a szegény leány testi fejlődése minő hátrányt szenved; hogy a lélek apródonkint miként törik meg s válik minden iránt kevésbé fogékonynyá; elhatározá magát a gondjaira bízott gyermeket türhetlen állapotából kimenteni. Még egy végkisérletet tett a jótékony nöegyletnél! Sorra járta a tagokat, hogy figyelmüket e lélekölö, embertelen bánásmódra felhívja. Azonban hasztalan. A nöegylet némely tagjai nem tartották hatáskörükhöz tartozónak, hogy az ügybe avatkozzanak: mások nem akartak az igazgató választmánynyal ujjat huzni; a legtöbb pedig igazoltnak s helyesnek találta a neveltetési rendszert. Ekkor félretéve minden tekintetet, Írásban kérte fel a választmányt, hogy bízzák gondjaira a gyermeket; ő ingyenesen látja el és részesíti illő nevelésben. Azt felelték neki rá, hogy ismerik a czélzatot, mely öt ezen ajánlatra ösztönzi, de miután apáczát nem akarnak a gyermekből nevelni, nem adják oda! Erre azután megérett Susánna néni határozata! A bárónéval ez ügyről nem beszélhetvén, elment Annához, kikopogtatta az ablakon s pár szót súgott fülébe. A szegény leány zokogva borult nyakába ! Azután elment a bárónéhoz, Elvirát összevissza csókolta : kórházba érve, egy csomagot rejtett zsebébe s eltávozott. Másnap az apáczanénék bámulva tapasztalták, hogy Susánna néni nyomtalanul eltűnt. A hírlapok egy ideig ingerlő megjegyzésekkel tettek említést az. apáczaszökésről, mignem elavult ez a tétel is s csak a szép báróné gyámleánya, a szép Elvira áldozott még néha könyeket a kedves tanítónőnek, midőn esténként imájába foglalta; különben az egész eseményre a feledékeny- ség fátyola borult. Sokaknak azonban feltűnt a körülmény, hogy ugyanaz nap Csiszériné gyámleánya, a makacs Anna is eltűnt. Egy ideig kerestették, azonban valószínűnek tartván, hogy a vízbe ölte magát, megnyugodtak sorsán,! A nöegylet tagjai is megkönynyebbült szívvel vették tudomásul az eseményt, hogy fékezbetjen nevelt leányuktól s a — — havi fizetésektől megszabadultak! (Folytatjuk,)
