Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-28 / 30. szám
30. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. július 28-án. Hatodik évfolyam. Megjelöli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza I 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanill kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . —■ — 10 ,, Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán szó-' mittatnak. A fa iránti szelletet, a ^tenyésztési hajlam felköltésére a népnevei és utján Jiatni, lett a müveit, világ jelszava és ez okból hazánkban is a népiskolák mellé a legtöbb kö^ségekbep faiskolák hasittattak ki, -— de sajnos, hogy azok ftöbb helyen árvaságban sinlődnek. így tehát nem tartom időszerűtlennek, most az iskolai szünidők alatt indítványozni, hogy vétessék fel a fatenyésztés az elemi népiskolákban rendkívüli tantárgyul, hogy ezen úton a néptanítók .némi díjazás mellett a nép gyenge ifjúságát a fatenyésztéssel megismertetvén, a fa iránti hajlamot és szere- tetet bennük felköltsék s betanitva a fatenyésztés körüli eljárást, igy, ily utón és módon letegyék egy nagy fontosságú ipar alapját. ’ Erős meggyőződésem, hogy ha ezt tesszük, akkor hazánk dús földje paradicsomként virágzásnak indul s a most nagyobbrészt szegénységben tés- pedő nép azon polezra emelkedik, mely nem ismer nyomort. Ifj. Schuler József, néptanító. Különfélék. — A központ! választó-kerület értekezlete folyó évi julius 21-kén egészen rendes lefolyású volt. A kitűzött órára a városház nagyterme megtelt választókkal s az ösz- szehivók egyike részletezte az okokat, melyek őket arra bir- ták, hogy az értekezletet összehívják. Az elnök és jegyző megválasztatván, előbbi a jelenlevőket a kijelelés eszközlésére felhívta, mire Ellmann Miklós egy jól átgondolt és I hatásos beszédben jelöltül ajánlá Szigeth Gábor szeg- I zárdi ügyvédet. A harsány éljen, mely felhangzott, mutatta, hogy a jelenlevők többségének akaratát eltalálta. Utána Schöner Imre szegzárdi ügyvéd szófiait fel 1 szinte sikerült indokolással^G eisz Lászl ó-tolnai birtokost ajánlá jelöltül; a párt azonbaD, mely Geisz László urat. támogatni hajlandó lett volna, az értekezletben igen jelentékeny kisebbségben lévén, az éljenzést elnyomta a „nem kell“ felkiáltások zaja. Erre az elnök azon nézetben lévén, hogy az. értekezlet tulaj donképeni ez élj át: az egyhangú kijelelést. úgy sem érheti el, az értekezletet bezárta; mire a kisebbség eltávozván, a többség pártclubbá alakulta meghívta Szigeth Gábor urat programmja elmondására. Szigeth ur megjelenvén, szívélyesen megéljeneztetett s tetszésnyilatkozatok közt magát ellenzékinek vallá; az 1867-ki kiegyezést szült-. séges rosznak nyilvánitá, a vám- és bankügyi kiegyezést elitélé s magát a józan democratia hivének jelenté ki. — Képviselőválasztás*! mozgalmak. A helyzet lassan bár, de következetesen tisztul; a követválasztási mozgalmak mindinkább batározott_irányt vésznek fel s most mar azon helyzetben vagyunk, hogy a,jeleltség határozott sorozatát közölhetjük, mely a jövőben, tekintettel a csekély időre, mely a választás idejéig lefoly, alig fog változást szenvedni. A szegzárdi választó-kerületben Szigeth Gábor szegzárdi ügyvéd független szabadelvű párti és Geisz László tolnai birtokos közjogi ellenzéki programmal állnak szemben. Mindkettő nagy párttal rendelkezik; a küzdelem rendkívüli erős lesz s a kimenetel felette kétes. A völgységi választó-kerületben a szabadelvű párt Döry Dénes volt megyei alispán körül csoportosult. A közjogi ellenzék Pe rezei Antalt léptette fel. Ismerve a kerület, hangulatát, mi Döry Dénes megválasztatását kétségen ki- j vülinek tartjuk. Kölesden Yizsolyi Gusztávnak nincs A fatenyésztés hasznaiból kifolyó hivatása a népnevelőknek. A mezőgazdaság, kézmtí- és gyáriparnak, a kereskedelmi forgalom eszközeinek és az általános művelődésnek nélklilözhetlen tényezője a fatenyésztés. Hogy hazánkban a fatenyésztés, úgy mint kívánatos volna, nem képes lábra kapni, oka azon szégyenletes hajlamunkban fekszik, melynélfogva a fát nem hogy előmozdítanánk tenyészetében, hanem azt kíméletlen merő pajkosságból kárositjuk. Saját magunk törvénykezése bizonyságul szolgál arra, hogy a legszigorúbb mezei rendőri törvények sem voltak kielégítők a fa védelmére s hol a fatenyésztés és annak kimélete örvendetesen jelentkezik, egyedül a fa iránti szeretetben gyökerezik az. Úgy hiszem, nincs ember széles e világon, ki nemes gyümölcsöt termő fát ne óhajtana udvarában, kertjében, ki ha bii'tokába jut, ne gondozná, ne ápolná azt, hogy nyáron a mezei munkában eltikkadt nép, mely borral, pálinkával kénytelen kábitni szomját, üde gyümölcs élvezetével testét lelkét felfrissíthesse. Az öreg sopánkodik a szép gyümölcsfa után, de nem ültet, nem nemesít, hisz amúgy sem veszi életében már hasznát; az ifjú napról-napra halogatja, mig az ifjúság fogalmainál fogva szükségesb életgondjain keresztül esik. Váljon helyén van-e ezen közömbösség, ezen idegenkedés a gyümölcsfák tenyésztése irányában? TÁRGZA. A gyönki ref. magyaregyház története. (Felolvastatott a százados ünnepélyen 1877. deczember 2-án. A gyönki ref. magyaregybáz keletkezéséről s viszontagságairól adataink igen hézagosak, oka ennek őseinknek sajátságos gondolkozás, módjában keresendő, mely egyáltalában nem tartotta szükségesnek az egyház kebelében történt nevezetesebb mozzanatokat az egykoruak által feljegyeztetni. Ezen könnyű gondolkozás mód, hogy másnak ne nevezzem, annyira megy, hogy még az örökösödéshez okvetlenül megkivántató anyakönyvi adatok sincsenek pontosan feljegyezve. Ha tehát előadásom hiányos leend, ezt nem a történetet megíró hibájának, hanem 'azon nehézségeknek kell tulajdonítani, a melyekkel nálunk egy egyház történelmének megírása összekötve van. Amit mégis az anyakönyvek, jegyzőkönyvek, szentedények, feliratok s egyéb mellékesekből^ kiböngészni lehetett, azt a következő felolvasásban veszik a t. hallgatók. Ez előadásban 3 ^szempont van szemelött tartva, 1. a gyülekezet, 2. az isteni tiszteletre szánt szent eszközök, név-: szerint a templom, keresztelési s urvacsorai szent edények, 3-or a gyülekezet lelkészei névszerint. E 3 pontról kiilön- külön van szándékom szóllani. L A református magyargyülekezet kezdődése Gyünkön 1705-re tehető egész biztossággal, mi valószínűleg összeesik a község keletkezésével is. Ez a vidék azon időben a Sándor család birtoka, pusztahely lehetett, vagy legalább falu létezésének semmi nyoína, de azt már feljegyezve találjuk, hogy 1705rben Magyari Kossá Péter ekebi lelkész és szuperintendens védelme alatt települtek meg itt református magyarok s kezdték meg az isteni tiszteletet Debreezeni István predikátorsága mellett. Honnan jöttek ? mennyien lehettek ? kik voltak e megtelepülök ? annak, semmi nyoma, a népviselet, mely késő századig megmarad, azt engedi sejteni, hogy Veszprémmegyéböl Berhida vidékéről jöhettek, legalább e vidék lakosaira emlékeztetnek még most is népünk öltözete s arezvonásai, számuk feljegyezve nincs, papjaik eleitől fogva elvannak sorolva egyik anyakönyvben, de a nép számáról említés nem tétetik; az igazsághoz aligha nem közel járunk, ha 30—40 családra mintegy 200 lélekre I tesszük e megtelepedők számát, legalább az 1736-ik évi születések, melyeknek száma 11, erre engednek következtetni. Ez a lélekszám idővel szaporodott, mert 1740-ben már lő, 1745-ben 28, 1755-ben 35, 1765-ben 28, 1775-ben 32 a szülöttek száma, mi ugyan a 60-as évekig nem tiszta magyar, a német leánygyülekezet kereszteltjei is ide lévén bevezetve; de 75-töl már csupán a magyaregyház keresztelt- jeit találjuk és az a 32 keresztelt már legalább 4—500 lélekre enged következtetni. A későbbi években sem igen szaporodhatott- e lélekszám, mivel a kereszteltek száma soha- I sem volt több 72 év alatt 39-nél, mi a jelöltem lélekszám- i nak felel meg. Az 1842-ik évi egyházi névtár a lélekszá- I mot 451-re teszi. Kik voltak a megtelepülő családok, arról sincs biztos tudomásunk. Az 1735-iki keresztelési anyakönyben a legelső bejegyzés Elek István Erzsébet nevű leányáról szóll, ezen évről van még beírva 5 szülött Szitay, Szabó, Veres, Balog családok gyermekei, keresztszülőkul beirvák a Pósa, Kis, Bálint, Nagy családok. A gyülekezet tagjai nagyrészben jobbágyok lehettek. Voltak azonban nemes családok is, de e tekintetben is oly hiányosak az adatok, hogy csak emlékezet után említhetünk meg néhányat, ilyenek a Magyarikossa, Csúzi, Szombaty, Kántor családok. A most elsoroltaknál többen is lehettek, azonban legalább a templomépitési költségviselés, miről alább lesz szó, erre enged következtetnünk. Későbbi betelepedett úri családok közül megemlíthetők a Sárközy, Hajós, Vizsoly, Halász. családok, melyek egynek kivételével most már mind elmentek Gyünkről. A gyülekezet eleitől fogva anyagyülekézet volt, ezt mutatja lelkészeinek meglevő névsora, hogy azonban valami fényes fizetést nem adhatott papjainak, a lelkipásztorok itt tartózkodásának csekély idejéből alaposan következtethető, amennyiben alakulásától a mostani templom épitéseig 17 lelkésze volt s ezek közül csak az utolsó töltött itt 12 évet 3 hét évet, a többi legfóUebb' 3—4 óv alatt itthagyta állomását, sőt 5 lelkész csupán egy-egy évig működött itt. A lelkészekről alább lévén szó, itt azt említem meg, hogy e gyülekezet 1794,ben a helybeli németajkú-—ekkor leánygyülekezettel — egyesült lelkésztartás végett, mely egyesülésről való eredeti szerződés a külső Somogy egyházmegye levéltárában még most is megvan. E szerződés a két fél között egyjoguságot sejtet a teher viselésére nézve, vagyis mindegyik fél járult a lelkészi fizetéshez párszám szerint, a tanítói hivatalnak mindegyiknél önállókig fentartása mellett. Az egyesülés azonban mézes heteit is alig élte túl, márvi- szálkodásban találjuk a két egyházat, amint erről az 1810. év február havában tartott presbyteriális gyűlés jegyzőkönyvéből értesülünk, hol kimondatik, hogy a két fékjíz épületek iránt semmi módon megegyezni nem tudott. Ez'ugyben az 1813. márczius havában tartott gyűlés jegyzőkönyve ad bővebb felvilágositást, melyből nemcsak azt tudjuk meg, hogy a két fél az egyház terheit eddig párszám szerint viselte, hanem azt is, hogy a viszálkodás oka épen az volt, hogy a németek azt kívánták, miszerint a magyarok mint feles jogot gyakorló fél, felerészben járuljanak az épitésf költségek fedezéséhez, nemkülönben azt is, hogy a magyar telkesek száma ez időben 35, a németeké 52 és végre azt is, hogy a magyarok 55, a németek pedig 80 házat birtak ez időben. Hogy a viszás ügy miként döntetett el, azt nem tudhatni, a papiak megmaradt s javítási költségeit valamint a temploméit i^egyformán viselte a két gyülekezet egész az 1836-ik évig, a mikor a teherviselésre a magyarok részére az egyharmad lett megállapítva. Ez időtől fogva semmi nevezetes mozzanatot népi jegyeztek fel gyülekezetük állapo-
