Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-05-06 / 19. szám
Szegzárd, vasárnap 1877. május 6-án. Ötödik évfolyam. 19. szám. . • r Megjeleli: ^ i hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-útcza 172. szám, hava az ' élőfiMefeelí,' hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok Ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tol namegyc törvény hatőságnnak s a lolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 írt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán szú* ■Hittatnak. Tanügyi dolgokról, M./.r/í.uiV,:, .iúqj-■ M ' Ä jeleli sokkál nagyóbb követelésekkel lép föl a, népiskolák.irányában, mint ezt a múlt tette,, . A jel^n kor igényeihez mérten az 1868. 38. t. ; ez. határozza meg a népiskola feladatát s hatáskörét. E törvényezikk az általános tankötelezettség elértek álláspontjára helyezkedve, iskolakötelesnek nyilvánít'mindétikit 6 évestől egész 15 éves koráig; oly- ,formán, hogy az elemi népiskola illető osztályainak (végeztével minden iskolaköteles tartozik vagy az ismétli vagy a felsőbb népiskolába^ vagy pedig, a polgári iskolában tanulmányait folytatni s végezni. (Nem5 szólva azokról, kik közép tanodákra mennek.) "j' ' Áz’ elérni néptanoda llát évfolyamból áll, vagyis 'é|''tanŐda föladata ;a számára előirt tananyagot bat jévfólyamban előadni s azt az ugyanannyi évig is iskolába járni köteles tanonczokkal elsajátíttatni; s az igy szerzett ismereteket az, ismétlő-iskolának, vagy nagyobb 'községekben a felsőbb népiskolának, illetőleg pedig a1 polgári iskolának föladata folytatólagosan kiegé^títéni s teljesebbekké tenni. E folytatólag továbbképző tanintézetek (t. i. az ismétlő v. felsőbb nép- vagy polgári iskola) csak úgy leendnek képesek az előbb szerzendő ismereteket ki- szélesbitni s teljesbekké tenni, ha az elemi népiskola 6 tekintetben a tanonczoknál a kellő alapot megvetette. A népiskolának é föladata természetesen másként érvényesíthető, kisebb községekben, hol csak egy- s másként a nagyközségekben, Hol több tanító végzi ugyanazon fóladatot; de bizonyára ott fog a legteljesebb'eredmény elérhető lenni, a hol az elemi népiskola hat évfolyamban ugyanannyi teremben s ugyanannyi tanító vezetése mellett végzi teendőit. Azonban vajmi sok helyen messze visszamarad a gyakorlatilag kivihető eredmény a törvény által | ezélzott eredmény mögött ! Mégis hol várhat inkább a törvény rendelkezéseinek lehetőleg legtelj esb valósítása, mint nagyobb városokban, vagy éppen megyei székvárosban? A hegyre épített város nem rejtőzhetik el; me- sziré ellátszik, hogy vannak-e szép, tiszta házai és rendes utczái s lia ezek nem ilyenek, akkor jobb lenne városnak nem lenni, vágy legalább saját guny- jára nem lenni e helyen. Egy megye székhelye ily hegyre épült városhoz hasonló s éppen azért, mivel kiválik a többi fölött, rendezettebbnek‘ts’kell lénnfé” mindén'^téltíntétben,11 de főkép iskoláira nézve. Az ember jellemének vallás erkölcsi elvek szerinti helyes irányöztatását s megszilárdítását, a honpolgár politikai jogai s honfiúi kötelességei érzetét s tudatát, valamint a fóldmives, iparos s az egyszerűbb üzlet emberei az érdekeik követelte ismereteiket a népiskolában szerzik meg. Ne mondja senki, mindezt az élet pótolja s a gyakorlat megszerzi. Nehány szerencsés pótolhatja mulasztásait; a legtöbb azonban, ha az iskola nem adta meg a kellő alapot, a közjónak úgy, mint önmagának kárára sohasem fog tisztába jönni oly dolgok iránt, melyek körül fontos jogai és kötelességei vannak s mik a leglényegesb életérdekeivel vannak ösz- szefűggésben. Mindenesetre kétségtelen tény, miszerint a honpolgárok óriási többségére nézve az egyedüli érdelem- és jellemképzési alapvető eszköz a népiskola, nem kell-e tehát, hogy ez eszköz mindenütt; ,a lehető legtökéletesbbé s föladatának megfelelő leg;-, szerveztessék ?! / All ez minden tanodára, de főképen városi tanodára nézve; mert ha a városi élet mozgalmas!) természete, élénkebb üzlete s általán kiválóbb szerepénél fogva több értelmességet igényel, úgy: éppen városokban kell módot nyújtani arra, hogy ott egy értelmesebb úgynevezett középosztály fejlődhessék ki. Az eddig mondottak főkép fitanodákra vonatkoztak s vájjon másként álbo a, dolog, ha leány tanodákról van szó ? Mi fontosabb a társadalomra uézve, műit a nőnevelés ? Milényegesb, mint a nőket jó családanyáknak nevelni ? Ha e fontos kérdés helyesen oldatik meg, akkor sikerülend még a korhadt társadalmat is újjá teremteni ; mig ha ez elhanyagoltatik, legyenek -bár egyébként a legbölcsebb törvényeink s a legüdvösb intézményeink, társadalmunk el fog korcsosodni s ezzel veszni a jólét minden föltételé. Nem lehet itt föladatunk nőnövelésünk hiányaiból bővebben szólni; csak azt kérdjük: van-e gondoskodva kellő ész- és szivképzésről általán nőinknél, tehát éppen ott, hol egyrészről a képzelet természettől élénkebb s azért mérséklendő volta, más részről a szívnek többnyire s túlnyomón az érzelem .y. a tAhcza. C s e r e. (Histprico-Socialistico-Humoristikus értekezés.) . s ‘ Nem fiijába volt M- Fábri Pál előadása szerint —-i olyan hi- Vés5 és nevezetes ember hajdan, még a 14-ik században Nagy- Ajtäi Cserei Balázs ö kegyeimé, áld Zsigmond alatt a király bandérium hadnagya volt, s kiről Írva vagyon, hogy a-há- 'fiarufian'öyakát épen leszelni akart török spahit ügyesen tnegelözte s' ö- vágta le annak fejét derék székely vitézséggel (tniérf is'adatott neki 1393-bán a balázsfalvi urodalom és ama czímer, amelyen egy pánczelos vitéz jobbjában kardhegyébe 1 ttizött csalmás törökfej díszelgett). Nem híjába volt — mondom — ilyen hires hajdan a Cserei família, de csakugyan fenn is hagyta hevének .emléket a hú magyar nép iiimjff, kiváltképen pedig Tolnavármegyében ! Igenis, kedves olvasó! mert á csere édes magyar hazánkban mendenütt dívik, A— mint talán egy országban sem a földgolyón de ”aunyiFä~selioF' á síelés" házában, mint Tolnavármegyében. Epen ezért nem szólok én most bővebben arról a cséréről, mikor honi vásárainkon a jól kipuczolt gebe sokszor-szem- TenyVeSzfö'imbdon' elcseréltetik a-jóra való lóval is, melyről Írva vagyon a nótában: „Kár megöregedni;41 — nem szólok.lá'ímagyarosikifejezésről: ,,b.ar,átom! cseréljünk pipát,“ — melynek nevetséges következménye szokott len- .m. hogy a két összekocczantott pipa közül csak kettő marad nyaka nélkül; hallgatok a nem honi franezia négyesnek u. n. nő cser éj ér öl, mély jeles figurában: sok félj - ■ ha épen saját néj ével tánczolt azelőtt csupa becsületből — úgy szeretné örökre állandósítani a tánezrendezö commandirózását, hogy még! — Nem szólok a könyveknél, de különösen a vidéki lapoknál annyira dívó „cserepéldányokról,“ — miknek a vidéki hírek szépséges átvétele miatt á szerkesztők — olykor! — úgy örülnek. — Mindezekről — mint országosan, sőt sok tekintetben világ szerint divatos cserékről — ez idő szerint hallgatok. — A „Tolnamegyei Közlöny“ tározójában álljon most csak pár szó a tolnamegyei cseréről. Nálunk a gyermekcsere a leginkább divatozó — és erre legfőbb alkalmat-szolgáltat Hessen-Kasseli és más apró német fejedelemséghöl hajdan kiugratott, vagy hozzánk édesgetett, most már igazán, sok derék magyar honpolgárt keblükbe rejtő szomszédos falvaink német ajkú polgárainak magyarul tanulni törekvő gyermekeiknek közénk özönlése s viszont a, tőlünk hozzájok küldött zsirosszáju magyar gyermekek németül tanulni vágyása. Híjába, csak szép a kölcsönösség és viszonosság. Igaz, hogy az eféle. nyelvtudomány egyik részről sem emelkedik a classical magaslatig és, sem a magyar gyerek nein lesz Majoson se Schiller, se Goethe,,-— sem a német gyerek nem hatol feljebb a magyar nyelvtudományban Szegzárdon,' mint hogy némi ■ kis fogalma lesz arról, miszerint a „bab“, és „pap“ .nem mindegy; ‘.no, de ez mindegy! Én is (öndicséret nélkül legyen mondva!) kitűnő osztályzatot kaptam hajdan Kecskeméten a németnyel vböl, holott nem voltam „cserébe,“ — mig a Gyünkről jött kis Schillerek, akik (szerényen megvallva áz igazat) stylusomat megcsinálták egy cigarettáért: olyan secundát kaptak, mint a pinty! Azért én ma is.elismerem,..hogy a csere: hasznos dolog, 1-ör, mert nem kerül pénzbe; 2-or, mert a zsirosszáju magyar gyerek tanul egy kis németes finomságot s jobb gazdálkodást; 3-or, mert a német szót és egyél? német dolgokat megunva: annál jobb magyar lesz belőle! Breviter et confuse kifejtén) az eddigiekben a „csere“ historicus és socialistikus oldalát; következik még, hogy — a czimnek megfelelöleg — szóljak a humoristikus oldalról is. Valami nagyszerű látmány az, midőn a cserégyerekek szülői, úgy vásárkor, vagy egyéb, pl. hazaszökési alkalommal, részint látási vágyból készakarva, részint a szökevény visszaszállítása miatt, akaratlanul ellátogatnak a szomszéd magyar, vagy német faluba. Mily jól érzik ilyenkor magúkat a szülök, — hát még a gyermekek! A szülök különösen dicsérik a cseregyermekeket, hogy milyen jók, milyeíi ügyesek, mily gyorsan tanulnak s' nein is csoda — | mondják — mert nálok olyan koszt van, hogy azt az ételt a király is megehetné. Minden nap húsleves, tészta és pecsenye; még az iskolába is. mindig visz a gyerek valamit — és igjr tovább. Akkor aztan a gyermekek bivják felre szülőiket s keservesen panaszkodnak, hogy milyen rósz itt a koszt, soha se lehet jól lakni, nem úgy vau :áru, mint otthon! A fater —— ha estenkint a korcsmából jo fejjel haza jön fip szidja a nemzetségemet, hogy én vettem él valahová a csizínahu- zoját; a muter, az még5 egesz nap zsembel, hogy ilyen meg amolyan kenyes vagyok, amiért nem eszein meg a paradicsomos káposztát csipetkével. Csak tűrj egy kissé fiam! — mondja a magyar anya — majd nemsokára haza jösz már | olyan j° töltött káposztát csinálok, hogy minden német szót elfelejtesz tőle. Ellenkező látogatás alkalmával hasonló panaszt nyújt be szülőinek a német gyerek, azzal akülönb- seggel, hogy ez a magyar koszt miatt nem panaszkodik (ezt csattanó piros arcza meghazudtolná) lianem sírva beszéli el, hogy a magyar gyerekek „németnek“ csúfolják, ö e.gyalázatot tovább nem tűrheti stb. Az is érdekes, mikor aztán , a cseregyerekkel együtt látogatást tett szülők haza készülnek, vivén természetesen;
