Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-07-22 / 30. szám

mondunk annyit, a mennyi valósággal jövedelmünk, (megjegyezvén azt, hogy a jövedelmet bevalló ipa­rosok minden felvilágosítás daczára is azt hiszik, hogy jövedelem az, mi év végével minden kiadáson kivül tisztajövedelemként megmarad,) mert azt úgysem hi­szik el, — írjanak mit akarnak. “ Ha üzleti könyvet nem tud vezetni az iparos, már ebből önként követ­kezik az, hogy jövedelmét sem tudja alaposan meg­mondani, igy hát, — ha vall, az is baj, ha nem vall az is baj, mert ez esetben a községi elöljáró, ki szintén nem szakértő, de ha az volna is, vagy az is, az üzleti könyv hiányába csak úgy találom, gon­dolom I a küllátszat után [Ítélve, kötelességszerüleg előirányoz ennyit vagy annyit, — és igy elkészít­vén vagy egybeállitván a községi jegyző vagy a vá­rosoknál az e czélra kijelelt városi közeg a kereseti és jövedelmi vallomásokat beterjeszti a megyei vagy kerületi adófelügyelőséghez, hol is a munkahalmaz zal ellátott adófelügyelő, helyettese vagy más közege vizsgálat alá veszi a vallomásokat s mivel azok tán a múlt éviektől eltérők, vagy nem éppen gondolata szerintiek, mind a felek által tett bevallásokat, mind a községi elöljáróság által előirányzottakat minden felvilágosítás vagy megkérdezés nélkül (probatum est) kitörli s saját nézete s gondolkozása szerint Pé­terre vagy Pálra ir annyit, mint mennyi neki tetszik; igaz, hogy az igy kiigazított vallomások megtekin­tés és netáni felszólamlás végett a községek vagy városok hatósága utján az illetőkkel közöltéinek s mesrenffedtetik a felszólamlás s a felszólamlás illető- leg a tárgyalásra a séi’tettnek érzett fél személyesen is megjelenhetik s felszólamlását élő szóval, annyi- valinkább ha volna hitelt érdemlő okirata, azzal vé­delmezheti s ott vannak a községi bizalmi férfiak, kik vagy szakértők vagy nem, kik szintén ha szak­értelemmel bírnak is, hitelt érdemlő okmány hiányá­ban csupán a küllátszatra s úgy találom s gondo- lomra véleményt mondanak a kérdés alatt levő egyén állásáról, melyet alaposan legkevésbé ismernek s ha ezeknek véleménye sem elégíti ki a bizottság elnö­két vagy annak bármelyik tagját, az a községbeli la­kosokat is kikérdezi, kik szintén a kérdés alatt levő egyén állásáról alapos ismerettel csak igen kevés esetben bírnak s bírhatnak; de nem egy esetben megtörténhetik az is, hogy mind a kérdezett községi bizalmi férfiak, mind a községi lakosok a kérdezett iránt vagy rokonszenvező, vagy ellenszenvező, vagy éppen lekötelező állásban vannak, igy már ezen szenvedélyekből kifolyólag sem nyilatkoznak a tény­leges állással egyezőleg; de történik nem egy eset­ben az is, hogy sem a bevalló, sem a bizalmi fér­fiak előterjesztései a bizottság elnökét, vagy annak egyes tagját az előirányzat, vagy a mások által tett vallomásokhoz képest ki nem elégítik, — mi törté­nik akkor? — Megkérdeztetnek a megyebizottsági tagok, kik sok esetben nemcsak hogy a kérdés alatt álló egyén valódi jövedelemforrását nem ismerik s nem tudják s nem is tudhatják, de magat a vallo­mást tevőt, vagy annak jellemét még kevésbbé is­merik s ez esetben döntő ezeknek véleménye, mely ellen még ugyan meg van a fegyver nélküli legyó- zöttnek a harcztér, vagyis a felfolyamodhatas tere; de mit ér ez, ha mással, mint saját öntudatával nem bírja ügyét védelmezni. Ily esetek fordulnak elő a közös teherviselés igazságos és méltányos keresztülvitelénél s érvényre emelésénél. Hogy lehetne ezen segélni s mi módon lehetne a részint öntudatosan, részint öntudatlanul e hibába esőket ezen bűntől megóvni s ezen adózásra sokkal biztosabb eljárást követni? Nézetem szerint akként: ha országos törvény utján elhatároztatnék az, hogy a szabad ipar foly­tatása csakis az iparnak megfelelő adózás mellett folytatható mindenütt és mindenki által és pedig oly módon, hogy országos törvény kimondaná azt, mi­ként ez vagy amaz ipar, tekintve a városok, közsé­gek népességét, kereskedelmi vagy ipar üzleti esz­közeit és a hely fekvését, mindezen tényezőket te­kintve az ipar és pedig mindennemű iparra vonat­kozólag a minimum adó megállapittatnék, ha tán ezen ipar vagy üzletág segédszemélyzettel is folytat­talak, itt már a kereseti adó fokozatával könnyen lehetne az összeírások utján az adót fokozni, ez eset­ben a bevallások nélkülözhetők lennének, úgy mint ezen eljárással egybekötött töméntelen írások s min­den néven nevezendő visszaélések, de az adózó kö­zönség sem lenne semminemű zaklatásnak kitéve, mert önkéntes akaratától függne a már előre tudva lévő adózás terhe mellett, itt vagy ott, ezt vagy amaz ipart folytatni, vagy telkesnek érezvén az e részbeni adót, azzal felhagyni; ez állana különösen a IH-ad kereseti adó alá tartozókra. A IV-ed osztályú kereseti adóknál pedig a sze­rint volna a legbiztosabb bevallás igen könnyű mód­dal elérhető, ha az egyháziakra nézve az egyházme­gyei vagy kerületi főnököktől, a megyei s községi­ekre nézve a megyei hatóságtól vagy községi ható­ságoktól kéretnék be a rendes fizetéssel ellátottak- róli kimutatás s ez évről évre maradna, ha csak a rendes fizetést huzó fizetésében akar felemelés, akar leszállítás utján változás nem történnék, mit szintén felelősség mellett a fent irt hatóságok a változás esetétől számítandó 8 nap alatt az illető adófelügye­lőségnél feljelenteni köteleztetnének. Ez történnék a kegy- vagy nyugdíjat húzókkal is; mit én vélemé­nyem szerint nem is kivánnék már adóztatás alá venni; mert ki nyug- vagy kegyelemdíjra szorul, az már vagy eleget adózott, vagy a nyug- és ke- gyelemdíja megélhetésére okvetlenül szükséges mint munka- és keresetképtelennek. A mi pedig a tőke s kamatadót illeti, hol min­denesetre legtöbb a visszaélés! s legnehezebb ennek kinyomozása, e tekintetben nézetem az, hogy ha or­szágos törvény által kimondatnék az, hogy mind­azon tőkék, melyek kölcsönítéstől számítandó 8 nap alatt az illető hatóságnál adózási szempontból be nem jelentetnek, mindazok a hitelezőre nézve egy­szer mindenkorra elveszettnek kimondatnak s min­dennemű bíróságok által mindazon követelések, me­lyek jövedelmi adó alá bevallással hitelt érdemlőleg nem igazoltatnak: meg nem ítélhetők s ha ez igy történnék, mennyivel több és méltányos adó folynék az úgy is mindég deficitet mutató országos pénz­tárba. Igaz, hogy ezen indítvány oly nebáncs virá­got rejt, melyet ez ideig még a Szél sem mert érin­teni, nehogy sok szeget éppen a fején találjon, mi tán nagyon kemény lenne. A mi a gyárok, bányák és más egyéb hasznot hajtó üzletek megadóztatását illeti: erre vonatkozó­lag a tulajdonosok köteleztetnének hitelt érdemlő üz­letkönyvet vezetni s ezen üzletkönyvet minden év január havában az előző évről bemutatni s ott min­dig az előzött évbeni jövedelem lenne az adózás tár­gya, ki ezen hitelt érdemlő üzletkönyvet kellő idő­ben beterjeszteni elmulasztaná, az üzleti jógát el­vesztené, sőt ezen felül fogsági büntetéssel lenne büntetendő, a községek vagy városoktól csupán az üzletfolytatók névjegyzéke kivántatnék be évről-évre. Végül a mi a fény űzési adót illeti, én ezt egé­szen mellőzném; mert ezt pótolná eléggé az iparo­sok által fizetendő adó, tudváu minden fényüzési czikket áruló iparos, hogy fényüzési árujától mily adót kell fizetni, ez venpé be a vevőtől, mit ő fizetni köteles; meghagynám a vadászati adót, sőt azt még a vadászebekre, de minden közbiztonságra nélkülöz- hetlennek véleményezendő ebekre is kiterjeszteném, meg kellene határozni, hogy kisvárosok, faluhelyek és pusztákon minden családnak hány kutyát, mint biztonsági tekintetből szükséglendő ebet szabadjon adózás nélkül tartani; — ha végig tekintünk csak egy pusztán vagy egy falun, hány eb tartatik mint kevésbé hasznot hajtó vágy közbiztonsági szempont­ból nélkülözhető, sőt igen sok tekintetből káros és veszélyes állat, de hány tartatik városon csupán fény­űzés vagy csupán szenvedélyből, hány szegény sze­rencsétlen árva vagy szegény nyerhetne azok élel- mézese helyett táplálékót vagy segélyt. Ezen módosítások mint biztos adóalapok által nem csak hogy igen sok írás, idő, nyomtatvány s más rendű költségek volnának az ország és a kö­zönség javái-a megtakaríthatók s kimélhetők s a kö­zös telierviselés a vagyonosság alapján elérhető, de el lenne az is érve, hogy nemcsak a föld, különösen a kisbirtoku földtulajdonos lenne kényszerítve az adó alól ki nem vonható földje után a máris a föl­det mint tőkét alapjában megtámadó adót viselni, ha­nem ezen módon okvetlenül előállandó jövedelem for­rással a földadó terhes voltán is majdan könynyitni. $z. J. Királyi ügyész ur félévi előterjesztése a központi börtön állapotáról. A közigazgatási bizottság félévi működése eredményéül számos jelentés terjesztetett elő a legutóbbi ülésen a szak­előadók által. Ha lapunk tere engedi, mindanyit ismertetni fogjuk, mert tartalmuk közérdekű; jelenleg akir. ügyészség­nek jelentését közöljük bő kivonatban a szegzárdi börtönök és lakóik állapotáról, — örömünket fejezvén ki a nevezetes haladás fölött, mely a rabok szellem-erkölcsi életének javí­tása körül Papp Lajos kir. ügyész urnák kiváló érdeme. Folyó évi január 1-töl ugyanazon évi junius 30-ig le­tartóztatva volt összesen 449 egyén. A kir. törvényszéki rabok élelmezésére kiadatott 3774 írt 99 kr. Rabélelmezési költség téritmény czimén a kir. ügyész­ség által behajtatott 1670 frt 42 kr. Követelés alatt régibb időiül számitva künn van kü­lönböző hatóságoknál 645 ügydarabon összesen 10,310 frt 20 kr. Ezekből: Valószinüleg nagyobb rész vagyontalanság miatt be- hajthatlan lesz; egyrésze szülei hatalom alatt állókra nézve kétes jövőjű reménybeli örökség által fedezhető; egyrésze folytonosan befolyand s havonként a helybeli adótárba fog beszolgáltatni. Fekvöségekre bírói végrehatás alatt van. 48 követelés, mely 1440 frt 27 krt képvisel. A börtön felszerelést a helyi körülmények és pénzügyi mostoha viszonyokhoz képest kielégítőnek lehet mondani. A kir. ügyészség a rabtartási meggazdálkodott ösz- szegböl a hiányokat pótolva, rendesen minden év végéu folyvást beszerzéseket tett, melyekből egyszersmind a külső kir. járásbirósági fogházak a szükséghez képest időnként lehetőleg elláttatnak. Mellőzve a közönséges régibb alapfelszereléseket és kisebb, úgy a mái* elavuláshoz közel álló tárgyakat, főbb té­telekben felemlitni nem tartom feleslegesnek a következő használható felszereléseket: pakrócz 139, lepedő 101. szal­mazsák 115, vánkos 106, férfi ing 111, gatya 84, férfi téli felöltő 25, férfi nadrág 54, férfi mellény 44, férfi bakancs 34, sapka 34, férfi nyári felöltő 45, férfi nyári nadrág 26, férfi mellény 42, nyakravaló 33, női ing 8, nyári szoknya 14, téli szoknya 10, nyári dóka 5, nyári bakancs 4, töriil- közökendő 97, vánkos héj 43, mosdó cseréptál 24. Szagtalan iirszék a rabkórházban, a női és honoracziór börtönökben elhelyezve 5. Jövő évben az összes fogdákban ily szagtalan ürszé- kek beszerezhetéséhez reménység van. A börtönön személyzeten kivül a rabkórház 15 drb. női börtön 8 drb, a honoratiórok két helyisége 6 drb. vas­ágyakkal van ellátva. A börtönháztartási szabályokban előirt szerelvények az állam nagyobb megterheltetése nélkül ily módon időnként lassanként beszereztetnek. Az összes beteg létszám volt 71. Ezekből: váltólázas 12, gümökóros 4, bélhurutos 11, görvélyes nyakdaganat 3, elmebeteg 2, szemlobos 6, csontszulyos 2, roncsoló-toroklob 9, láb daganat 4, tályok 6, toroklob 6, lövött seb 1, sziv- bántalmas 2, vizkóros 1, függélyes 1, venericus 1, összesen 71. Ezekből meghalt 3. Felgyógyult 63. Gyógykezelés alatt maradt julius hóban 5. A közegészségi állapot általában ki­elégítő volt; ragály nem uralkodott; csupán martius 9-én a toroklob, •— de nem kizárólag a roncsoló — egyszerre töb­beknél mutatkozott; mely tömeges fellépésével látszólag jár­vány jelleggel tiint fel ugyan, de gyors orvosrendöri intéz­kedés és orvosi kezelés folytán ugyanazon hó 24-ig teljesen megszűnt. Az élelmezés általában szabályszerű volt s panasz nem tétetett. Egyes kivételes esetekben a kenyér adag hiánya, vagy a kenyér minősége ellen feljelentés tétetvén, a meg­felelő szabályszerű intézkedés annak idején azonnal meg­tétetett. E helyen megemlítem, miszerint folyó évi január 1-töl fogva 3 évre a központi rabok élelmezése felsőbb helyen megerősített szerződés szerint Leicht Farkas helybeli lakos régi időtől fogva élelmezönél folytatólag biztosítva van, a nagyméltóságu m. kir. igazságügy ministerium által megál­lapított étkezési lap és rend köteles megtartásával az előbbi évekbeli árnál olcsóbb módon, adagonként 2 krajczárért. Egy egészséges rab étel-adag, mely áll naponként 35 centiliter leves, 35 centiliter főzelék, 56 dekagram kenyér­ből s ehez különösen minden vasárnap- és ünnepnapon, úgy minden csütörtökön 105 gramm marhahús járul, adagonként 15 kr, a böjti adag 112 dakagramm kenyérért 12 kr. A beteg rabok részére szinte felsőbb helyen megálla­pított különböző osztályú és áru étel adagok árából 15% le­engedtetik. A rabok általánosabb foglalkozását illetőleg kilátás van a kosárkötés házi közmunkát, mint a helyi viszonyok közt legkönnyebben létesithetöt lehetőleg rendszeresíteni; erre nézve az elölépéseket megtettem; s a mint a kivihetőség szempontjából részletes gyakorlati tervet adhatok, nem fo­gok késni a tekintetes közigazgatási bizottságnak ügy buzgó hathatós pártfogása alá felterjeszteni, hogy a reá szükséges pénzerö felsőbb helyen kieszközöltessék. Ugyszinte kilátásban van a könyvkötés mesterséget is meghonosítani; melyre egy szakértő fegyencz mint tanító

Next

/
Oldalképek
Tartalom