Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-07-22 / 30. szám

■ppp 30 . szám. Ötödik évfolyam. m Szegzárd, vasárnap 1877. julius 22-én. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnainegye lörvényhalóságának s a lolnamcgyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ....“> frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán szá­míttatunk. Szabadság, egyenlőség közös teherviselés! /•Mind oly magasztos eszmék, melyeknek meg- | teremtéséért s érvényesítéséért már milliók meg mil­liók vére ontatott; s melyekért még számtalanok fog­nak elvérzeni, életet elölő börtönökben ülni, ólom­bányákban dolgozni, ha nem is kereszt, de némileg ebhez hasonlító fára függesztetni. Minden öntudatos ember érzi ezen magasztos eszmék horderejét s iparkodik is annak megteste­sítésén, csak is a magát mindenek felé helyezni kí­vánó ellenzi s követ el mindent e szent igazságok­nak eltiprására. A fentebbi szavakat hangoztatják az embert embernek elismerő lapok, ezeket az alkotmányos törvények alkotói, ezeket kiáltja ma mindenki, ki már emberi tudatára megérett, ki tudja azt, hogy ember­nek s a törvények szerint egyenlőjogn embernek jsjzületett. embertársával s mégis, midőn a törvényal­kotók,’ a törvények végrehajtói, de különösen önön­magunk cselekményeit elfogulatlanul vizsgálat és bí­rálat alá vesszük, különösen a közteherviselés és köz­adózás tekintetében, legtöbbnyire úgy találjuk, hogy e téren igen kevesen vannak, kik a magas feladat­nak mindig és mindenekben pontosan eleget tesznek és tettek, sőt a legnagyobb résznél — annak tudatában is, hogy az eltitkolt jövedelem mint adóköteles tárgy­nak pontos be nem vallását felfedezés esetén orszá­gos törvényeink keményen büntetni rendelik, — ez azon tér, hol mindenki mennyire csak teheti maga, vagy} mások által okkal-móddal menekülni kíván, ez az a tér, melyen a magas állam s azon magasztos eszme iránti tartozó kötelezettségünket leróni legke­Ti o o vésbé iparkodunk, (kivévén a kiveendőket) ez az a tér, hol az emberek önzésüket leginkább ki­mutatják; midőn e téren vizsgálódunk, tapasztaljuk, hogy e magas eszmék egyikétől t. i. a közös teher­viselés igazságos megosztásától igen sokan mily mesz- sze állnak még, tapasztaljuk, hogy mit másoktól megvárnánk — sok részben magunk sem felelünk meg e tekintetbeni kötelességünknek. Különösen tapasztaljuk ezt azon adóztatási ala­pot képviselő jövedelmeknél, melyek a honpolgárok­nak elsősorban hazafiui kötelességüktől függenek : ilyennek tartom én a keresetiadó III-ad IY-ed osz­tályát, a kamatjövedelmet, a fény űzési adó alapját képező bemondásokat, a bányák, gyárok és más ha­szonhajtó foglalkozások után nyerendő jövedelmeket mint lelkiismeretesen s a valódisággal egyezőleg be­vallandó adóalapokat. Jóllehet e tárgyban országos törvényünk a jö­vedelmét eltitkolóra szoros büntetést mond, mi ha felfedeztetik ■—- kiméletlenül végre is hájtatik, — különösen tapasztaljuk egt az illetékek s bélyegcson- I kitásoknál, —- s különös kötelességet ró a törvény az adófelügyelők és községi elöljárókra; — igen, csakhogy ők is emberek, még pedig kisebb nagyobb mérvben gyengeséggel felruházott emberek s ők sem láthatnak a szivekbe s nem vizsgálhatják a veséket, s jóllehet az országos törvény alkotói intézkedtek arról, hogy kik igy első sorban önmagukról, másod­ízben embertársaikról megfeledkeznek, — büntetve legyenek s ellenőriztessenek: mindazonáltal adózási törvényünk e részbeni ellenőrzési rendszerében talá­lom én tapasztalatom után azon hiányt, mely az adó­zó közönségnek oly tág tért nyit az adózás alól ha nem is egészen, de nagy részben kibújni s különö­sen azoknak, kik több adófizetésre volnának méltók és kötelezettek. Nem állítom, hogy minden e részbeni mulasztó rossz akaratból, vagy szántszándékosan jut az ily bű­nösök közé; sőt állitom, hogy igen sokan önkény­telenül és tudtuk nélkül, mert ki a kisközségi s fa­lusi életet ismeri, az tudja és tudhatja, miként ily kisközségben hányán vannak oly iparosok, kik ipa­rukról vagy üzletökről szabályszerű hitel vagy üz­letkönyvet nem vezetnek, ha vezetni akarnának sem tudnak, az ilyenek nem hogy évi jövedelmük való­diságát, de vagyoni állásukat sem tudják határozot­tan mérlegelni, az ilyenek csak ugyszólva azt tud­ják, hogy most jobban vagy rosszabbul megy üzle­tük mint máskor, mert most több vagy kevesebb pénz jön kezeikbe, — most már lia az ily egyének felhivatnak — a minthogy minden évben fel is hi­vatnak, hogy jövedelmeiket adózási szempontból val- ják be, mit tesznek? ha tesznek valamit, azt semmi esetre alapos s mindenki előtt hitelt érdemlőleg el­fogadható alapon teszik, hanem teszik, vagy gondo- lomra, vagy csupa formaszerüségből, de legtöbbnyire mit sem tesznek „úgymond úgyis híjába írunk vagy TÁRGZA. A duna-fö!dvári czéhek. (Folytatás.) V. Bognár és kovács egyesült ezéh. (VI. Asztalos ezéh.) A földvári bognár (Wagner) v. kerékgyártó és kovács ezéh szabályait a székesfehérvári szintén egyesült bognár és kovács'ezéh 1753-ban kelt német 30 pontból álló szabá­lyaiból kölcsönözte, melyeket alább magyarul kivonatban adunk, valamint az ugyanezen egyesült ezéh ládájában ta­lált, állítólag II. József korabeli, 18 pontból álló szabályo­kat, is. E szabályok, a német vargák czéhládájában 1777-böl németül léteznek. Egy 1803-ki eskümintában az új mester esküszik, hogy a ezéh artikulusait félelem, atyafiság, ajándék nélkül meg­tartja, valamit parancsol véghez viszi, abban szerényen, iga­zán eljár; a ezéhvégzés titkait el nem árulja, ki nem jelenti, sőt a ezéhnek gyarapodására lesz szorgalmatosán, híven, igazán. Jelenleg a kovácsok saját ipartársulatban állanak, a bognárok pedig az asztalosok, lakatosok, bádogosok, szitá­sokkal együtt külön ipartársulatot képeznek. Az asztalosok­nak régibb okmányaik nincsenek. Pöcsétjök ily körirattal: „Földwár.“ Kettő van, egyik 1751. másik 1775-böl. Czimer : gyalu, czirkalom, háromszög. Ugyancsak az asztalosok czéh­ládájában van a rézlemez, melyen a tanuló- s mesterleve­lek kiadására felső czimerül: Földvár mezővárosának táj­képe van vésve. —• A lakatosok, kolompárok stb. egyesült ezéh 1873-ban az asztalosokéba olvadt. A) A székes-fehérvári egyesült bognár és kovács né­met ezéh szabályai 1753-ból. (Magyar kivonatban.) A ki e ezéhbe fölvétetni akar: jelentkezzék elsőben a helyhatóságnál, azután a czéhmesternél s alkalmazkodjék a további ezéhszabályokhoz. A ezéhmester minden évnegyed­ben gyűlést tartand, melyről a ki ok nélkül elmarad, fizet egy font viaszt; ez alkalommal minden mester egy tallért fizet a czéhládába. A mely mester a nyilt czéhláda előtt szidalmazza, becsteleniti mestertársát: a czéhbeállási mes­terdíjban lesz elmarasztandó, vagy a körülmények szerint a hatóságnak följelentendő. A ki a nyilt czéhláda elé enge- delemkérés nélkül lép: birsága egy font viasz. A mesterek­nek és legényeknek egymásközti viszályait a ezéhmester intézze el 4 frt birságig, a nagyobb kihágások, verekedések elítélése a városi hatóság elé tartozik. A mely mester vagy legény a ezéh becsülete elleni valamely vétség tudomásával bírna s azt elhallgatná: birsága egy font viasz. Ki az ur- napi, feltámadási,,és egyéb ünnepélyes processiótól elkésik, ok nélkül elmarad, abban kezdettől végig részt nem vesz: birsága a ferenczi atyák részére, ha mester 2 font, ha le­gény egy font viasz; a czéhláda részére pedig, ha mester: öt forint, ha legény: busz német silling. A ezéhmester egv- j hangulag (?) választandó, ki aztán egy évig híven becsület­tel viselje hivatalát. A kovácsremek: egy kocsi megvasalása és egy szilaj lónak mind a négy lábára megpatkolása. A bognárremek: egy kocsi négy kerékkel, két üléssel. Mind­kétféle remek hibátlan legyen, különben a hibákért arányos birságot fizet. A ezéhmester a remeklő részére illető mes­tereket jelöl ki fölügyelökíil, kiket a remeklő, míg munká­jával elkészül, tisztességesen élelmezni köteles. Ha a meg­halt mester özvegye néhai férje mesterségét folytatni akarja: a ezéhmester az özvegy kérelmére, egy a kézmüvet foly­tatni képes legényt adjon. Ha valamely czéhbeli tag fia akar mester lenni, vagy leánya ugyané czéhbelihez férjhez menni: az ilyen csak félremekléssel, de a ezéhtagok részére egész mesterebéddel tartozik. Ha egy idegen akarna itt ezéhbe állani: jelentkezzék a czéhmesternél, ki aztán öt egy évig valamely mesterhez rendeli munkába; ha ez alatt a legény valamely czéhbelinek özvegyét vagy leányát venné el nőül, ezen mester év, valamint az egész remek félig el- I engedtetik neki. Ha egy idegen mester kívánna közénk te­lepedni: | ezéhmester figyelmeztetni fogja öt: mi nálunk a remek és a mesterebéd. Az elengedbetlen mestertorhoz min­den mestertárs és a városi magistratusból két ur meghí­vandó. A nőtlen mesternek nem szabad egy éven túl nőtlen s a mesterebéddel elmaradni. A mely mester vagy legény a nyilt láda előtt bepanaszoltatik: az egész böcsületes ezéhet megkövetni tartozik. A a ki e megkövetés alatt a ezéhmes- teren kívül a szobában marad: fizet egy font viaszt. Ha va­lamely „kund“ — munkáltató — az elkészített munkáért fizetni nem akar, s más mesternél rendel meg új munkát, azon mester, a ezéh által meghatározandó birság alatt a munkát föl nem vállalhatja, mig előbb a dolgot mostertár- sával ki nem egyenlíti. A fölveendő tanuló nyilt' czéhláda előtt a mesterek, legények és két polgár jelenlétében három évre szegödtessék. A kitanult inast a mester, fölavatásakor új ru­hával vagy tiz írttal ellátván, az egész ezéhnek beinuta- tandja. A legénnyé avatott tanuló fizet a czéhládába négy, mestere egy tallért. Egy. mester se csalja el 1 másiknak le­gényét, egy font viasz birság alatt. Egy ko'vács legény heti bére: 18 kr; fölmondási idő: egy hét; s a legény vasárnap változtassa gazdáját. A bognár legény heti bére, két próba bét után: tiz garas, vagy minden keréktől Öt Tkrajczár. A vándorlegényt az öreg legény | legöregebb mestertől kezdve az ifjabbakhoz elvezeti munkát keresni. A hol sor szerint munka akad: a vándor két heti próba időre megmarad. Ha e hely nem tetszik, újra sort járnák, mig nem a kereső oly helyre talál, mely neki megtetszett. A mely legény gazdája mimkajat elhanyagolja, hetenkint egy két napot szünetel: birsága egy font viasz. Ha valamely katonának, ki a mes­terséghez ért, kedve jönne miihelybe állni: bánjanak elvele úgy mint más kézműves legénnyel. Ezen 30 ezéh artikulusok másolatának másolata Tolna- megye levéltárába letétetett Simontornyán 1765. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom