Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-06-24 / 26. szám
26. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. junius 24-én. Ötödik évfolyam. Megjelen: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegje törvény hatóságiinak s a lolnamcgyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 Irt — br. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny“ 1877. évi ötödik évfolyamának második felére. Előfizetési ár 1877. július 1-től 1877. deczember végéig 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legkésőbb folyó évi junius 30-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Igaz-e, hogy a magyar embernek nincs pénze ? ii. Azonban a fényűzés vádja nemcsak a nőket terheli; terheli-az a férfiakat is,' mert azok éppen úgy, vagy talán még jobban rabjai az áramlatnak, a divatnak mint a nők. Gavallér nemzet voltunk s vagyunk mi magyarok, meg is adtuk az árát elégszer, csak az utolját ne most járjuk. Nem szólok a putznak különböző nemeiről, miket adóssággal bőven megáldott főuraink némely része még most is folytonosan űzni születésheli kötelességének tart, a középosztály költekezéséből hozok fel csupán csak egy példát. Vegyük teszem fel a dohányzást. Ez TÁRCZA. Fürdői levél. Tisztelt szerkesztő ur! Ne tessék különösnek s idő- előttinek tartani, ha junius elején, vagyis a régi naptári elnevezés szerint Szent-Iván havának mindjárt a kezdetén — mikor még igazi ur fürdőre nem igen megy nálunk, kivevén az arra komolyan rászorult beteget — én már megeresztek egy fürdői levelet. Ennek tisztelt szerkesztő ur több oka van; untatni nem akarva önt, most csak a legfőbbeket írom papírra. Első ok: hogy a tisztelt szerkesztő ur, úgy is tudom, nemsokára csakugyan elmegy — szokása szerint s rangjához (? A szerk.) illöleg — valamelyik fürdőre. Hogy hová: arról nem értesültem. Megakarom tehát előzni a t. szerkesztő urat, kiről tudom, hogy — szokása szerint — fürdői életének nevezetesebb mozzanatait s élményeit bizonyosan meg fogja imi szerény lapunk számára, majd ha az Isten oda vezérli, a hova ez idén szándékozik. Első akarok lenni az ily fajta közlemény kinyomattatásában, mert akkor már igénytelen soraim úgy sem találnának elég helyet lapunk hasábjain. Második ok: hogy közlönyünk szerény munkatársai különben sem rendelkezhetvén sem idővel, sem — kivá t- képen — pénzzel a világhirü fürdők látogathatására: csekély személyiségemnek be kell érni egy rögtönzött házi, vagy jobban mondva udvari fürdő élményeivel. Én ezen fürdőt használom. Ha nem unja t. szerkesztő ur, röviden leirom lefestem fürdő szobámat, melyben épen ma tettem az első kísérletet; elmondom élményeimet s fürdőm hasznait. Házam hátsó végének van két kiálló oszlopa; e két oszlop egyike mellett van a baromfi tenyésztő intézet, másika mellett boros pinezém. Tehát környeznek az ételek s italok. Azonban, hogy a czivilizált világ igényeinek úgy, mint a magam kényelmének és az egészségi szempontoknak elég tétessék: ama két oszlopot —melyek közt jó Kramerolyan időtöltés — ha úgy tetszik élvezet — mely egyszerű megszokásnak következménye, a mely orvosok véleménye szerint használni ugyan nem használ, de bizonyos esetekben átt. A dohányzás nálunk — köszönetét szavazhat ezért a kincstár — meglehetősen el van terjedve s a pipadohány nem is éppen kerül sokba. Nálunk Magyarországon okszerű kezelés mellett meglehetős minőségű — legalább nekünk elég jó — dohány terein, mit pipadohánynak használhatnánk, sőt bizonyos fajokból magunknak szivarokat is készíthetnénk. Nekünk azonban a magunké nem kell, a pipázásért megszidják az embert, elmúlt már a dohányzacskó korszaka, igaz ugyan, hogy nem éppen régen Bismarck hosszuszáru pipákkal és nem drága külföldi szivarokkal kínálta meg magasrangu vendégeit; de ez csak ő nekijárja, mi hozzánk nem illik, nekünk a társadalmiélet csak azt engedi meg; hogy az oldaíf sébbeti hordott förok- dohánytartó tartalmából illatos czigarettákat csináljunk vagy legalább is a regelitáson kezdjük, mert már a britanika is nagyon nyers s rósz szagu s lehet a társaságban még olyan felebarátunk is, ki annak szagától tüstént migraine-t kap. így van vidéken, hát még mit kíván a fővárosi világ? azt hallom, hogy a képviselők közül még igen sokan — még talán azok is, kiknek napidíja biróiiag le van foglalva — rangjukon alulállónak tartják 40 krajczárosnál olcsóbb féle bádog fürdő kádam elhelyezve van, tojásdad alakban zöld repkény s különféle gályákból készített természetes sátor futja körül. Fürdőszobám ajtaja szeget nélkülöző, spa- géttal összefűzött vastag bodzafa szövedék, melynek elég tág rovátkáin — fürdésem alkalmával —kiváncsi baromfiak fürgén villanó szemei szórják be sugaraikat. Ez még nem zseniroz, hanem mikor a ludak hosszú orraikat is bedugják s addig izgelüdnek, mozgolódnak hangos gágogás közt, mig fürdő-szobám rácsajtaját kinyitják s capitoliumot röktönöz- nek körülöttem: ez már kihoz sodromból rendszerint.Ilyenkor fürdő-szobám valamelyik bútor darabja egy gyors kézmozdulattal kiebbittetik, igy lesz vége a betörni akarók éktelen zajának. Fürdő-szobám bútorzata pedig valóban nagyszerű! Két tuskó darabon mint lábakon nyugvó igazi ruganyos diván tölgyfadeszkából (ruha raktár s vetkezde) szobám falán az „Üstökös és „Bolond Miska“ legjobban talált képei a lefolyt pár évtizedből, hogy mosolyogva menjek bele a kellő hideg vizbe. Két fa-szeg a két oszlopba verve; egyik a ruhafogas, másik óratartó, hogy tudjam, lássam mindég a fürdés idejét s igy saját orvosi rendeletemuek eleget tehessek. Égy k étszázadot túlhaladott s már eltüzelt zongora (vagy akkor még jó magyarsággal u. n. klavir) kotta-tartója fenn a magasban, két, szintén beezölöpölt tölgyfa karón állva, rajta a „Puncs“, „Nevessünk“, „Komáromi kalen- dáriom“, „Mokány Bérezi“ s egyéb humoristicus olvasmányok megnevezhetlen nagy serege, miket fürdő-kádamban olvasgatni szoktam s miknek egyes példányai szoktak kirepülni olykor-olykor a bekandikálló szemtelen ludakra. Szobám padlója egy múlt századbeli szú-ette asztal sarkat- lan teteje, vagy fedele. Fürdői zeném: a kulipintyómba épen benyúló eperfaágakon néha napján bus melódiát zengedezö csalogány, vagy fürdőm szobájának falát olykor félelmes koppanással megütő felsö-utezai dongó. íme a belső berendezés. — És most lássuk fürdőm gyógyítását. Mehádia, Harkány, Issingen, Kissingen, Báden és Balaton, Karlsbad és Lengyeli, Ischl és Kutyatanya, Marszivart színi s ki ilyent nem venni elég okos, szállásán kivttl inkább lemond a dohányzásról. így vannak más szokásokkal is, miket megváltoztatni, elhagyni ^nem tudnak a képviselők s a kitől nem kerül, kénytelen ott hagyni képviselői állását, mert nem bírja azt a költekezést, melynek egy honatya okvetetlenül ki van téve. Hozhatnék még fel más példát is; de ez a két példa is eléggé bizonyítja, miszerint a magyar embernek van pénze a fényűzés megkivántató nemére; habár némelyik adóját csak akkor fizeti is ki, miker éppen már exequálni akarják. Még van egy kis mondandóm. A magyar embernek nem igen van pénze a jótékonyságra; de van, kell lenni a maga mutogatására. Alaptalan s méltatlan állítás! mondják sokan. Tettek-e valamely országban ily sokat ajótékonyczélok felsegélésére valamikor mint nálunk a legújabb időben. Ott' van'az akadémia palotája, tőkéje, ott a sok szobor, emlékmű, az Eszterházy képtár, a számos kisdedóvó, szeretetház, árvaházak, kórházak stb. melyek mind a jótékonyság adományából gyűjtötték s gyűjtik tőkéiket s nyerik fenmaradásukat. Yan egy kis igazság az ellenvetésben, csakhogy meg kell gondolnunk, 1-ör azt, hogy van olyan ország pedig, talán nem is egy, Európában, hol a társulásnak a kér. vallás alapelvei s a humanitás fogalmai szerint egy ekkora terület mint megyénk tett s tesz annyit a jótékonygitsziget és Csörgeteg: mind semmi ahhoz képest, a minő az én fiirdöházam, az én kedves kulipintyóm! Mások elmennek — mert betegek — gyógyulni divatos, hírre kapott fürdőkbe; s mi az eredmény legtöbb esetben? — Az,hogy az utazás s a fürdői élmény vág néha a sziveken (hol sok nő volt) vág néha a zsebeken (hol sok kártya-játék volt) itthon is sajgó, mély sebet; az én fürdőm pedig megtakarítja a csendes házias erényt, a családi boldogság számára, — megtakarítja a pénzt arra, hogy mikor csakugyan komolyan kell a gyógy-furdö és nemcsak amúgy divatból szokásból, szórakozásból: lesz rá valamelyest — mint a magyar ember mondja. De hidje is el tisztelt szerkesztő ur! hogy a mai világnak annyira vérében van már a fürdőkre menni ebben a hónapokban — ba van rá kincs, ha nincs — miszerint a túlhajtott divat-majmolás annyi zsebnyomorékot teremt a társadalomnak, hogy a fürdők locsolgatása által eszközölt adósságot alig képes elmosni a végrehajtások gőzfürdője és az ez által vágott mély sebeket sehogysem képes gyógyítani a híres Balaton. Ezért örülök én azon szerencsés helyzetnek, hogy szárnyszegett lévén: nem röpülhetek, — hogy pénzem hiányozván: nem gyógy fürdözhetek. így legalább — mikor szerkesztő ur majd oda megy is, a hova úri (? A szerk.) gusztusa ez idén viszíl— én itthonn maradok s kulipintyóm ^fürdőhelyiségé- ben élvezettel fogom olvashatni adandó fürdői tárczáját, sőt ba azon idő alatt valami non putarem jönne közbe s lapunk anyagi bevételét, valaki bármi okon lefoglalni akarná: én leszek az első, ki fürdő-szobám, kulipintyóm imént leirt drága bútorzatát azonnal készséggel feliratom foglalás tárgyául. Úgy hiszem, ez munkatársi gavallériának elég! És most jó fürdést kívánva tisztelt szerkesztő urnák — s óhajtva, hogy mig oda lesz: tüztengerben soha no fü- rödjenek tűzoltó közvitézei: bezárom fürdői levelemet s megyek vizet húzni fürdő-kádamba. Monon.
