Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-04-15 / 16. szám

ujabbi, igazságszolgáltatás menetét. Hiszen, ha nem akarja is, hall az ember eseteket, midőn valaki perének elintézésére évekig haszontalanul várakozik s szintén tudomást vesz olyanokról, midőn valami ügyes prókátor hasonló dolgot pár nap alatt kieszközöl. Különösen áll ez, a telekkönyvi átíratásoknál. Egy birtoknak átíratása, vagy követelés bekeblezése, ha legtisztábban áll is az ügy s az iratok teljesen rendben vannak, a legjobb esetben félévbe kerül; de vannak esetek, hogy ilyenek éveket vesznek igénybe, még megtörténik az is, hogy valaki hitelezőinek nagy ámulatára az átíratást néhány nap alatt véghez viszi. Megengedem én azt, hogy a legújabb nyomasztó viszonyok között mikor a lelketlen uzsora oly sok szegény kisbirtokost tett tönkre — tömegesen érkeztek be a telekhivatalba i az átiratási kér- | vények; de éppen mivel tömegesen érkeznek, kellene sorrende t tartani az átíratásoknál, hiszen talán ki volna vagymi mondva a törvény előtti egyenlőség és a törvény talán nem diktálja, hogy azoknak kérelmét, kik hitelezőiket csúffá tenni akarják, előbb tekintetbe kell venni, mint azokét, kik takarékoskodásuknak keserves gyümölcsét, a bekeblezés által szeretnék biztosítani. Ha a sorrend meg volna tartva, mindenkinek bele kellene nyugodni sorsába s ha vészit, nem okozna senkit, egyedül önma gát.(?)

Van még a sorrend nem tartáson kívül más baj is, s ez az expediálás lassúsága. Sokszor a végzés meghozatala után, hónapok múlva küldik ki a határozatot s a fél, ha csak magát utazási költségbe verni nem akarja, félhet, sziszereghet ügyének függőben létele miatt. Ha már kevesebb idő alatt héín lehet valami ügyét elintézni,mint a mennyi alatt végezni szokták :'legalább ne hevertesse a bíróság a végzést hónapszámra1 az1 irodában expediálás nélkül.

A fölebbi' bajokhoz járul a harmadik, a legnagyobb . a' n agy 'on költséges igazságszolgáltatás. Nem azt értem, hogy a bírói személyzet az államnak sokba kerül, ez az ő dolga, bár mi fizetjük, de adót mindenkinek kell az államban fizetni; hanem az már nagyon szomorú dolog, hogy a drága közegek mellett, oly sokba kerül az igazságszolgáltatás, hogy ha valakinek kevés a követelése, inkább mondjon le arról, mint magát oly sok boszuságnak s embertársát oly sok költekezésnek tegye ki, mint a mennyibe a leghaszontalanabb per most kerül. A legfőbb baj az, hogy az ember, a törvények óriási halmaza s a szövevényes eljárás miatt a legegyszerűbb kötelezvény követelésen kívül nem képviselheti magát, vagy legalább nem tanácsos ha képviseli, ügyvédet kénytelen vallani. Valaki a fölebbi években kimutatta egy napilapban kuriosumképen, hogy egy 5 frtos per behajtása éppen 25 írtba került, — én is azt mondhatom, hogy egy majdnem hasonló összegű követelés behajtása ügyvéd nélkül 10—12 forint perköltséget okozott. Hátha még ügyvédet is

De már ezt tovább ki nem állhatám;. agyam égett, minden vér fejembe tolult, félőrülten feleltem principálisomnak :

— Nem teszek én semmi szívességet többé az urnák, köszönöm a bizalmát; nem leszek én sem vőfély, sem ügyvédbojtár többé. Áldja meg az Isten!

— Ejnye öcsém mi a maga baja?

— Nem tudom.

Oh! ezt a két szót oly gyönyörrel ejtettem ki, mintha a délelőtti „nem tudom“-okból származó f összes kellemetlenségeimet boszultam volna meg.

I — Elmegyek' éh uram haza szántani — mondám azután — látom ott az én helyem az, ekeszarvánál.

— Ejüye iá, maga tálán a lányomat szerette? Igaz az is mondott valami ilyéüfélef ma délben, mikor a fiskális elment. De hát miért nem szólt öcsém, a lány is fiatal, várhatott volna, lássa magának is odaadtam volna.

— Hát adja oda tekintetes ur?!

■ _- Oh, barátom! most már nem lehet, szavamat adtam

1 fiskálisnak, hanem ha előbb szóll —. — —- —' — •------— Ugyancsak jókor mondja ügyvéd ur! hanem én is szavamnál maradok, engem többé nem lát.

— Sajnálom, öcsém! Dé ezt a kérvényt legalább még beadja.

— Nem bánom, meg teszem.

__ Tegye meg ezt a kis szivességet a Haas palotába

kell vinni, a cs. kir. szab. osztrák földhitel intézethez. Ott van most a helyisége.

Mint az örült rohantam el s ha e perczben találkozom bámuló barátommal, jelentkeztem volna nála azonnal, hogy vegyen fel óvodájába „legnagyobb gyereknek.

Sírva átkoztam meg martíus 13-áí.

Sfigf.

kell vallani?!? .akkor legalább,is két annyi lesz a költség. Tudok esetet, midőn e4y kaposi szomszéd szomszédja földjéből mintegy 65 □ ölet elfoglalt, ez a kis foglalás alperesnek 100 és néhány forintjába került a nélkül, hogy a felperes csak egy krajczár kárpótlást kapott volna. Tudok másikat, a midőn egy 14 frtos követelésért egy szegény embernek házát adták el s a felperesi költségek mintegy 50—60 írtra rúgtak és még követelnek rajta 80 irtot. Hát még a nagyobb pereknél mennyi lehet a költség?!?

Mi lesz a vége ennek? Aligha jó. Nem tanácsos a húrt a szakadásig1 feszíteni. Jó volna ezt azok- nak, a kiknek e bajon segíteni módjukban állana, idején figyelembe venni.

Különfélék.

. ; Halálozás. April 11-én kisérték örök nyugalomra

— a környék tisztikarának teljes részvéte mellett ünnepélyesen — Tojnamegye egyik veterán gazdáját a hidjai pusztán Szalay Istvánt, — ki 1818 ik évben született Farádon Sopronmegyében, iskoláit Kőszegen végezte 1838-ik évben és még ugyanazon évben került a nagylelkű és nevű Beze- rédj István iskolájába. Az ö oldala mellett sajátította el azon szép gyakorlati gazdaságot, melyet Hídjának minden pontja fényesen hirdet. — Urával jó és balsorsban egyaránt osztozott. A boldogultnak halála óta pedig a honleányi erényeiről méltán magasztalt özvegye Bezerédj Etelka ö nagysága jóváhagyása mellett 21 éven- át ugyanezt a gazdaságot tapintatteljesen vezette. Megemlítjük még, hogy már atyja Szalay József Bezerédj Györgyöt, mint úrnője atyját Vas- megyében Sennyén mint gazdatiszt 31 évig liiven szolgálta. A mily jó gazda, — Óp oly nemesszivü atya, hazafi és jó barát volt. Áldás lebegjen hámvai fölött. Az elhunytéról kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Özvegy Szalay Istvánná szül. Hofrnan Erzsébet, úgy a maga és gyermekei Szalay Erzsébetférje Kelemen Mór, Szalay László, Dezső, Etelka, valamint unokái Kelemen Irén és. István nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja felejthetlen forrón szeretett férjének, illetőleg atyjuk-, ipa- és nagyatyjuknak Szalay Istvánnak Hidján folyó évi april 9-én reggeli 5 órakor tüdővizenyő folytán életének 59-ik és boldog házasságuk 27-ik évében történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 11-én délutáni 3 órakor fognak a hidjai sírkertben öröknyugalomra tétetni s ugyanakkor az engesztelő szentmise-áldozat is az egek Urának bemutattatok Hidján, 1877. évi april 9-én. Legyen emléke áldott és béke lebegjen hamvai felett!

— A szegzárdi polgári fin- és felső leány-iskola építésére beadott ajánlatok nem vezetvén eredményre, az árlejtésre újabb határidő tűzetett ki. Ajánlatok beadására határidőül f. hó 30-ka, déli 12 óráig határoztatott, — a felbontás pedig május 1-én leszen 10 órakor toganatositandó.

— Gyünkről írják nekünk: Nem tudom, mi az oka annak, (a hivatottak qualificálhatlan-------hogy is mondjuk-------kény

elemszeretete. A szerk.) hogy mig más vidéki közlönyökben, majdnem minden vidékéről a megyének jelenik meg legalább negyedévenként egy-egy tudósítás: addig a mi közlönyünk csak elvétve hozhat ilyet s e miatt a megyei közönség alig van tájékozva saját megyéje dolgairól is s nálunk is bebizonyul a magyarokról mon.dott állítás: „a magyar ismeri Német-, Franczia-, Angol-, Olaszországot, sőt még némileg Amerikát is; de saját hazáját nem,“ — mi is ismerjük országunk igen sok megyéjének dolgait; de' saját megyénk viszonyairól alig tudunk valamit. E lap egyik feladata, éppén megyénk viszonyainak ismertetése lévén, óhajtandó, hogy minden nevezetesebb központon íegyepek tudósítók s szerkesztő ur — hiszem — szi- vésen közölni fogja tudósításaikat'. Ez általános megjegyzés után szólok helyi viszonyainkról. Lakóhelyünkről (— mert magunk is. nagyban szenvedünk a magyar kényelmesség bűnében —a legközelebbi tudósítás egy évnél régebben jelent meg s ez idő alatt helyi viszonyaink nagy átalakuláson mentek keresztül és a régebbiektől meglehetősen különböznek. Gyönk néyézetes volt eddig élénk társaséletéről, a családok összetartásáról stb'\ Most énnek alig van valami, nyoma. Nálunk az íntellígéntia meglehetős mértékben volt képviselve; de ennek tagjai annyira visszatartózkodók, hogy ne mondjam széthúzol^ miszerint jelen viszonyaink között társaséletnek hire^ hamva is alig van. E baj oka majdnem megfoghatatlan . Máshol az ilyen jelenségeket, a kisvárosi aprólékosságokkal foglalkozó kicsinyességek okozták. Nálunk nincs ez az eset és a családok mégis oly ritkán találkoznak, mintha nem is egy helyen laknának. Mintha mindeki a nyomasztó anyagi helyzet rabságában sinlenék — minden család teljesen visszavonja magát, a társas összejövetelek a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Az egymást látogatások a nők között nem ritkák ugyan, de. csakis ebben marad azután minden. Hasonlóképén van az egyleti élet is. Volna nekünk casinó és lövészegyletünk is. A casinóí a múlt ősszel nagy nehezen újra összetákolták három évre s van annak mintegy 45 tagja; de az egylet helyisége még télen is oly látogatat- lan, hogy alig fordul meg abban 10—12 ember, — ily számnak együttes jelenléte pedig , a ritkaságok közé tartozik. Lö- 1 [ vészegyletünk | múlt évben is fennállott s ez évre is nagy i valószínűséggel megalakul; kenem ez az egylet a valóságban valódi lucüs a non lucendo. Lövésnek — illetőleg a lö- J

vésben való gyakorlásnak hire sem volt, a honvédparancsnokságtól kikért puskáink csak tisztogatáskor látnak napvilágot. A múlt ősszel alakult egy dalárda is újra, élt fél évig, alkalmas tagok — különösen tenor hang — hiánya miatt mártiusban megboldogult; hanem ezt kisebb kiadásban talán még fel tudjuk támasztani? A szépirodalmi könyvtár még fennáll s gyarapszik; ez sem örvend azonban olyan pártolásnak, milyennek örvendhetne. A könyvtár javára folyó hó

2-án tartott tánczvigalom a résztvevők elégtelensége miatt a rendezőknek egy kis gyenge deficitet jövedelmezett. A mily nyomasztó az élet az intelligentia körében: éppen olyan ez a községnél, a népnél is. A község máig az alatt az óriási teher alatt nyög, a mit némely könnyen gondolkozók ez előtt néhány évvel a túlságos drága községház vétele által vállára akasztottak. Hogy kitisztul-e a község valaha e bajból ? azt nehéz megmondani. Annyi áll, hogy ez a nemzedék egész életében érezni fogja e terhet. A községi törvény nálunk csak árnyoldalát mutatja, — a nép nem bízván az intelligentiában — eltérő pártnézete miatt — a képviselőtestületből az egyetlen kaputost is kilépni kényszeritette, hogy maga gazdálkodhassál Gazdálkodik is; de hallgatok! Ezek mellett az uzsora és szédelgés egyenként' szedi áldozatait. Mi hozzánk majd csak még ezután üt be igazán a krach; de már legközelebb 4—5 igen vagyonos polgártárs áll közel ahhoz, hogy háza előtt megütik a dobot. Hát még mi lesz akkor, ha az uzsorások törvényes behajtás utján akarnak követeléseikhez hozzá jutni?!? Szomorú dolgok ezek; de igazak. Adja az Isten, hogy más vidékről örven- detesebb tudósításokat olvassanak e lap pártolói!

— A bonillád! takarékpénztár beküldött 1876-ik évi ügyforgalmi kimutatásából közöljük a következő tételeleket: a forgalom tett: 456279 frt 1 krt; nyeremény; 4268 írt 13 krt. Jótékony czélokra fordittatott: 175 frt. Pénztári maradvány 1876. deczember 31-én 4224 frt.

I. — Öngyilkosság. A fővárosi divatos betegség időnként a vidéken is felüti fejét. — Nöttling János nagy-szé- kelyi lakos 50 éves családapa a múlt hó 18-án kútba ugrással vetett véget életének. A szerencsétlen halál oka búskomorság, mely őt már régebben is öngyilkossági kísérletre ösztönözte.

— Talált hulla. A kis-székelyi határban martius 18-án mintegy 30 évesnek látszó ismeretlen női hulla találtatott. A nyakban levő koldustarisznyáról és annak tartalmából ítélve, a szerencsétlen nő koldusasszony lehetett és a bon- czolási vizsgálat azt derítette ki, hogy nevezett nő a martius 9—10-én dühöngött hózivatar alkalmával fagyott meg— Véletlen halál. Zsolnai János alsó-péli 25 éves molnár legény martius 17-én ittas állapotban Kölesdről éjjel haza térve, másnap reggel a malomkerekek alatt a malomárokban halva találtatott. A megejtett vizsgálat minden kétség nélkül kimutatta, hogy a boldog állapotban levő szerencsétlen éjszakai fekhelyéről kijőve, az árokba való véletlen beleesés által lett a halál áldozatává.

I— Ló lopás. Diós-Berény községben martius 24-én esti 10—11 óra között ismeretlen tettesek két istálóból 4 lovat loptak el. A károsodottak egy gyula-jovánczai lakost vettek gyanúba, de a gyanú a megejtett vizsgálat után teljesen alaptalannak bizonyult.

; Betörés. A szakadáthi plébános urnák egy pár gazember husvét utáni meglepetést szerzett. April 4—5-ike között ugyanis ismeretlen tettesek éléskamrájából, melynek egyik fala a kert felé volt — minden disznóhust és zsira - dékot ellopták. A kár 80 frton felül van, — a nyomozás eddig eredménytelen.

■ Fránya menyecskék. Nem mondom meg hol történt, mert megtalálnak verni az illetők, csak annyit mondok, hogy megtörtént és pedig a mi vármegyénkben. A tavaszi helyváltoztatás alkalmával a huszárokat más faluba rendelték szállásra és pedig az előbbeninek szomszédságába. A katona mindig fránya egy jószág a fehér cselédek körül hát még a huszár? Nem csuda tehát, hogy az említett község asszonyai közül mintegy 9-—10 összebeszélt, hogy az eltávozott gyöngyvirágokat új kovártélyukon meglátogatják. És úgy tettek a mint beszéltek. Azonban hogy üres kézzel ne menjenek, össze sütöttek, főztek elébb mindent. Fánk, rétes, I pecsenye, kalbász, oldalas halomszámra gyülekeztek a vitéz hadfiak iránti vonzalom kifejezésére. Midőn a férfiak kérdést intéztek oldalbordáikhoz: minek ez a rengeteg készület? A heti vásárra visszük — úgymond — mert ott jó áron megveszik és a jámbor atyafiak megnyugodtak benne. Másnap harmadnap beszélte azután a fáma kisasszony, hogy milyen jó huszárnak lenni most, amikor az embert tyúkkal, kalácscsal tartják, sőt az ajándékokat a szép asszonyok néha még csókkal is megtoldják. Szerkesztő ur! nem jó volna nekünk is besoroztatni magunkat a 10. k. huszárezredbe, legalább arra az időre, mig Tolnavármegyében fekszik?!? (nem!)

— A tolnai helv. hitv. egyházmegye tanító-egylete múlt hó 22-én tartá közgyűlését, mélynek lefolyásáról, elkésve ugyan, egy terjedelmes tudósítást kaptunk; melyből közöljük a következőket: Elnök ur szívélyes szavakkal megnyitván az ülést: először is mély részvéttel s fájdalommal emlékezik meg az egylet egyik volt tiszteletbeli tagjának Dömötör János urnák gyászos haláláról, — kéri a köztiszteletben állott férfiúnak dicső nevét s emlékezetét jegyzőkönyvileg megörökíteni; mit is a jelenvoltak közfájdalommal teljegitének. Több kevésbé fontos ügyek letárgyalása után az egyleti és özvegy-árvái péntár alapszabályai revideáltat- tak, azokban sok fontos változtatás történt s illetve törvény-