Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-12-30 / 53. szám

Különfélék.

— Közgj ülés. A szegzárdi casiuó folyó évi január 6-án tartja tisztújító közgyűlését. Itt is nyílik tehát tér —

a korteskedésre.

— Egy új liortcNeszkúz. Feltűnő jelenség, hogy 1 folyamatban levő tisztújitási mozgalom egy uj korteseszközt hozott forgalomba, mely egyesek által nagy kedvvel használatik fel. Ezen uj találmány a következő fokozatosan bekövetkező körülményekből alakittatik s ha termő talajra talál, végzetes következményű lehet. Hogy kitől ered, honnétjöu, azt senkisem tudja, egyszerre csak egy kósza hir merül fel, melyet mindenki tovább ad titokban, forrás nélkül, hogy N. Ujj kinek véleményét megszoktuk hallgatni Sz. G. tisztviselői jelelt mellett nyilatkozott. A kinek ily módon kellett nyilatkozni, erről mit sem tud, hanem azt veszi észre, hogy pártfelei hidegen fogadják s titkolódznak előtte. Az illető természeti tulajdonai kifolyásakép azután vagy megbosszankodva, hátat fordít pártjának s az ellentáborba csap át, vagy pedig visszavonulással ipaxkodik a kellemetlen és kimagya- rázhatlan helyzetből kibonyolódni. Mindkét esetben az intéző czélt ért, mert egy veszélyes ellenfelet ártalmatlanná tett. így folytatja azután az arangeur mindaddig, mig az ellenpárt el nem züllött, vagy egymás iránt bizalmatlan, tehetetlen csoporttá nem satnyult — ha történetesen az illetők rá nem jönnek, hogy egy egészen közönséges mystificatió tárgyai. Ezen leg újabb.maneuver ellen pedig 1 eg- hathatósabb eszköz az egymás iránti őszinteség é s lvözlékenység, hogy igy az ily módon gya- nusitottaknak alkalom nyújtasséií magok igazolására.

— A telephon bemutatása a nagyvendéglöben uralkodó folytonos zaj miatt csak részben sikerült s a közönség nagy közönyösséget mutatott az uj találmány iránt. Kálmán Károly ur a telephont következő "ismertetéssel bocsájtá a jelenvoltak rendelkezése alá: Az uj csoda, mely a találmányok történetében kétségkívül csak fokozatos helyét foglalja el ^s bizonyos fokig természetszerűleg megmagyarázható: a telephon. Uton-utfélen halljuk most e nevet; vitatkoznak fölötte, fejtegetik s bonczolgatják; elitélik, majd ismét taglalgatják a gyakorlati hasznot, mely alkalmaztatásából várható s sokan a nélkül, hogy látták volna, pálczát törnek fölötte, nem nagy fontosságot tulajdonítanak neki s azt hiszik, hogy ha majd szűnt az újság ingere, nem foglalkozik vele többé senki. S lehet, hogy igazuk lesz. Hisz hány fontos találmány, ha nem bizonyult azonnal gyakorlatinak, ej tetett el igy, hogy később phoenix gyanánt uj életre ébredjen; de a tudós, ki valamely eszmét fölkarolt s azon csügg feláldozva nappalát, éjjelét, dolgozóasztala előtt ülve fárad, találmányát folyton tö- kéletésbiteni igyekszik, mig végre sikert is arat. Készemről hiszem is, hogy amaz aránylag csekély nehézségek, melyek a telephon gyakorlati alkalmazásának még eddig útját állották, eloszlattatván, még a távirón is túl fog tenni egykor. A telephont Bell Graham, az Egyesült Államokban, salemi tanár mutatta be folyó évi május hó 4-én Bostonban a nagy közönségnek. A telephont kevéssel ezután fel is említették az európai lapok és ime rövid néhány hó múlva általános figyelmet ébresztett s általában a legelső találmányok közé soroltatik. A telephon a hang és szó továbbítására szolgáló eszköz. Mikép a táviró a jegyeket, úgy a telephon a szavakat közli változatlanul egy perez alatt több mértföldnyi távolságra. Bostonban kísérleteket tettek ezen eszközzel s képesek voltak egy New-Yorkban adott koncertet világosan meghallani, holott a két város 250 angol mértföldnyire fekszik egymástól. New-Yorkban már 6—700 magánházba behozták ezen eszközt s a tűzoltók ez által közlekednek egyritésbez. Mind kivehetőbb lesz a duett. A kerítésnél nem győzhetem le kíváncsiságomat, hogy legalább az egyiket, a i csinos sopránhangut, ki hihetőleg hangjához mért csinos nő lehet, ne lássam. Agoskodni kezdek, . . de hiába — midőn, a teremtő a lábak osztogatása alkalmával, a leghamarabb hozzá érőnek adá a leghosszabbat, én alighanem a sereghajtók közt voltam — nem láthatok át; lassan — ovatos szerelmes módjára, nehogy a bugo gerlét — az isteni hangok birtokosát megugraszszam — kletitiával s boronatüskével béllelt kerítésemre, a tüskéket ügyesen elhárítva, fel- mászok . . '. ‘Biztos talajt-érezve lábaim alatt—már amennyire egy karvastagsagu korhadt ag annak tekinthető — gyorsan fölvetem szemeimet, átnézek és . ....................

Itt vagyok szobámban s összeszurdalt kezemről mosogatom a folyton bugyogó vért.

Oh, képzeljék önök mit láttam? Ki volt, illetőleg kik voltak az isteni hangok birtokosai?! Oh én

...........buzgalmamba

n elfogódva a hangok hallatára, nem gondoltam arra, hogy azok egy löcslábu kolduspártól is jöhetnek! . . Itt állt az isteni hang tulajdonosa kedves élete párjával, ö az egyik, bordája amásik ragasztójánál szomszédom lakója konyhaajtójának j arczczal egymás felé voltak fordulva s égre meres»*-^ gze_ mekkel fújták az istentelen duettől: fezek láttárftj a rettenetes csalódás szülte bán-jattól megragadtat va, elveszték lábaim a biztosnak hitt talajt s én igazán tüskön bokron keresztül potytyantam érett gyümölcsként a földre.

Azon reményben mentem kertembe, hogy mentve leslek minden tolakodástól s mily óriási csalódás! . . De hát mit csináljak, hová menjek? ... El, el akárhová, ki a szabadba! itt fullasztó rám nézve a lég. (Vége következik.)

mással. Bármennyire tanúskodnak is ezen adatok az uj találmány fontosságáról, annak jelentőségét egyátalán nem képesek megmagyarázni. A fényképiráshoz hasonlóan itt sem annyira a csudálatos eredmény, mint inkább azon mód, mely által az eredmény létrehozatik, méltó a bámulatra. Az új találmány nem a hanghullámokat vezeti tovább, hanem — merész e épen azért nagyszerű kisérlettel — átalakitja azt aether rezgésekké. Bell Graham; geniális találmánya magát a természetet lopta meg, sőt azt tökéletesité is. Ugyanazon telephon legkisebb változtatás nélkül, egymagában pótolja a fül és a száj szerepét. A mértföldeket átfutó drót egyik végén a készülék a beszélő szavából a hanghullámokat aet- herrezgésekkó változtatja át, a másik végen pedig a hallga- tódzó ember számára ismét visszaalakítja azokat hanghullámokká. A készülék igen egyszeri. Legfontosabb része egy mintegy deczimeter hosszúságú mágnes darab, alsó végén egy czentiméter nagyságú lágy vasdarabbal, mely utóbbi finom selyemmel ellátott sodronnyal van bevonva. A lágy vas alatt s kissé távol tőle van égy korong alakú vaslemez, legföllebb papirvastagságu s könnyen mozogható. Ez az egész egy faburkolatban van, melynek súlya alig egy font s zsebünkben kényelmesen el lehet helyezni. A rézdrót két vége a készülék alsó végén levő kéti csavarig megy, hol azután a vezető sodronnyal összeköttetésbe hozatik. Mindez oly egyszerű s természetes, hogy az ember az egész gépet szétszedheti a nélkül, hogy azt legkevésbé megsértené. S épen ezen egyszerűségében rejlik a szex-kezet nagysága. E kisded gép segélyével, habár a hang meglehetős gyengén hallatszik is, teljesen tisztán meglehet különböztetni a hang minőségét. Legnagyobb baj az,. hogy a hangot még nem tudja egészen tisztán s kellő erővel visszaadni. Úgy a hallgatóknak, mint a beszélőknek igen közel kell államok a csőhöz. A hangot csupán egy hallhatja, ki a telephont szorosan füléhez tartja. A hangot a hallgatódzó úgy veszi észre, mintha szomszéd szobából, vagy épen pinezéböl hallaná. Ki merné tagadni, hogy pár év múlva ezen bámulatos találmány csak oly mindennapi leend, mint ma a fényképek. Hogy a helybeli nagyérdemű közönségnek alkalma nyujtassék az elolvasottakról meggyőződni, bátor voltain egy telephont hozatni s azt ezennel tiszteletteljesen rendelkezésükre bocsáj- tani.

— Hogy ruházkodnnk a vároiiginük? Egyik legszegényebb kis község Tolnamegyében Várong, de a leányok közt a luxusnak még ,sem szabad hiányozni; de hogy is hiányoznék, mikor ők oly olcsón jutnak a czifx-a ruhához. Van a faluban egy kanászné Horváth György neje, ennek egész évi teendője az, hogy egyik vásárról megjön, a másikra elmegy Somogy-, Tolna- és Baranyába s a vásárokról kocsiszám hordja a lopott táx-gyáliat, végszám a legdrágább ruhakelméket és selymeket, nágy- és kiskendöket és tuczat szám a czipőket; a legközelebb elmúlt töi-ök-koppányi és szakcsi vásárokról haza hozott — hallomás szerint ■— 3 vég- ben 150 röf feketesely met, 24 selyemkendöt és több pár brünel-czipöt s most adja széltibe hosszába a selyem röfit 50—60 kron; az a legbámulatosabb, hogy még eddig nem volt reá eset, hogy rajt vesztett volna lopásán, de ha az igaz, a mit ö maga is beszél, akkor még sem lehet csodálni; azt beszéli ugyanis, ha vásárra megy, első teendője a pandúrokat jól megvendégelni, sőt a lopott tárgyakból is ád nekik, egy szóval megvesztegeti öltét: s igy ha egyik vagy másik kárvallott észre veszi is és kéri a pandúrt az elfogásra, addig himül-hámul, mig az asszonyt elhagyja szökni és azt mondja, hogy nem találja sehol s ezen i-oszlelkü asz- szony már oly szabadon űzi gonosz tettét, hogy épen senkitől sem tart, ha már a várongi birő ennyire elpalástolja a rósz asszony gonoszságát, kénytelen vagyok én felhívni a bíróság figyelmét, vonja kérdőre először is az elöljáróságot, hogy mer ily nyilvános tolvajlást elpalástolni? másodszor pedig a gonosz asszonyt” méltóképea megbüntetni.

— A csehek Magyarhonija». D.-Földván-ól ii-ják nekünk: Tisztelt szerkesztő ur! Ziska és Procop nemzete több férfi és nő egyén által van városunkban képviselve; ma csak egyről akarok Írni és pedig madame Hurkáné asszonyságról. Ismei-i-e madame Hurkánét? Nem?! Csodálom! Komában lenni és pápát nem látni, nem oly csuda, mint Duná-Földvái-ott lenni és madame Hurkánét nem látni; ö városunk egyedüli kesztyütjsztitója s ezen téren nagy érdemeket szerzett magának. De mai levelem czélja, csak szerelmi viszonyáról írni. Madame Hurkáné, özvegy örmes- terné, ugyanis még a legjobb (50—60) években áll; és habár (mint maga mondja), szivéből soha nem fog kihalni férje emlékezete, mégis szerelmes lett egy fiatal szabólegénybe, a szép Ottiba. De Otti, mint egy második bibliai József, ellenszegült féi-fiasan Hui-káné-Putifár minden csábítást k mindaddig, mig a vagyonos özvegy bugyellá>”áá]ja n jva' csengő argumentumokat nem használj g madame Hurszép '"^inak H vukát, vett neki aranygyűrűket, vaxTÓgépet s öt a szabólegénység

káné csináltatott a órát láuczozal

por..uól magához felemelve, megosztott vele szivet, asztalt, lakást és szerelmet! Otti műhelyt nyitott, Hurkáné varrógépén dolgozott | az özvegy örinesterné —boldogult férje emlékével szivében — túlboldognak érezte magát. De az Istenek irigyek a halandók boldogságára s nem engedik, hogy az tartós legyen. Túlcsigázottak voltak e a féltékeny madame Hurkáné igényei, vagy más okozta-e? Elég az hozzá, hogy Otti („Sie kennens ja den Otti? mint Hurkáné mondja) egy idő óta Bacchusnak túlságosan áldozni kezdett. Egy este hazajővén „izgatott“ állapotban a korcsmából, megverte az Egeriáját és szidta öt „alte Hex“-nek. A ’szerelmes keztyütisztitóné elnézte volna kedves Ottijának a verést; de hogy öt „vén“ boszoi-kánynak elnevezte, ezt a női hiúság meg nem bocsátotta neki. Más napon megjelent a kir. járásbiró- ság fóruma előtt, elősorolta cseh- német- magyar jargonjá- ban mindazon jót, melyben a háladatlant í-észesiteíte s hogy ez elismerésből öt megsértette s meg is verte; hogy, annál nagyobb legyen a hatás, felemelte ezen szavak után „bájai fátyolát“ s megmutatta a kővé vált bírónak az ütések nyomait. Nagyobb hatást még Ziska hőstettei sem szültek, mint Hui-káué ezen tette; a biró sietve utasitá őt egy ügyes ügyvédhez, ki aztán kibékítette madame Hurkánét imádott Otti- jával. Midőn még a szerelem Istenének állásit könyörgöm a szerelmes párra, nem mulaszthatom el madame Hurkánét a „T. K.“ minden olvasóinak mint kitiiuö keztyütisztitónét ajánlani.

— Duna-FöldvároU jövő évi január hó 19-én lesz az ottani tűzoltó-egylet első tánczvigalraa, egybekötve tombolával. Remélhető, hogy a nagy részvét mellett, melynek a tűzoltó-egylet öiwend, tánczvigalma fényesen sikexüilend.

— A „Bonyhádi dalárda“ 1877. évi deczember hó

31-én az „Ai’any oroszlánhoz“ ezimzett vendéglő nagytermében „Sylvester-estélyt“ rendez. Müsorozat: 1. „Csatadal.“ Hubertöl. 2. „Vineta.“ Ábttól. 3. Madai’asi csárda.“ Népdal. 4 „LiebeslusL“ Zant Ferencztöl. 5. „Nincsen apám.“ Müller Józseftől. 6. „Simandl.“ Chomicus négyes. 7. „Taika madái’.“ Hoffer Kái’olytól. 8. „Die gebildeten Hausthiere.“ Müller Józseftől. Kezdete pont 7 órakor. Belépti dij a pái-toló tagok részére 40 kr, a nem pártolóknak 80 kr. A pártoló tagok kéretnek belépti jegyüket Weber György egyleti pénz- tárnok urnái átvenni.

— Adomány. Föglein János polgártársunk, a részére egy pei’ben megítélt 5 frtot a tűzoltó-egyletnek adományozta, mely összeg a parancsnoksághoz küldetvén, az a nemes adományozónak lapunk utján hálás köszönetét mond.

— „Hunyadi-album“ czimü válalatunk a nagy közönség részéről a jelen viszonyokhoz képest csaknem példátlan pártfogásban í’észesült. Eddig közel 800 előfizető jelentkezett, úgy hogy nemcsak a vállalat, de tiszta jövedelem is biztosítva van a hunyadmegyei eloláhosodott magyarok javára. Mindamellett többek felszóllitására az előfizetési határidőt jövő év január végéig a czél érdekében meghosszabbítjuk. Midőn e helyütt is a közönségnek s lelkes gyűjtőinknek az ügy nevében köszönetünket nyilvánítjuk, felkérjük mindazokat, kik gyüjtöiveket óhajtanak, szíveskedjenek e végett alolirt szerkesztőkhöz fordulni. Az előfizetési pénzek — egy példány ára 2 frt — az Athenaeum kiadó hivatalába küldendők. Budapest, deczember 22. 1877. Szathmáry Gyöi’gy és György Aladár a „Hunyadi-album“ szerkesztői.

yilttér.*)

Van szerencsém a t. közönségnek tudomására hozni, hogy Stann Jakab urnák a mértékhitelesítő hivatal által bérben birt házánál virágok és melegágyi növények tenyésztésére kertet rendezvén be: a bekövetkező báli idény alatt franczia virágcsokrok, april hó elsejétől kezdve pedig oltó rózsák, nyári virágplánták és korai melegágyi növények is említett kerti helyiségemben megrendelhetők; megjegyezvén, hogy a megrendeléseket a szükséglet előtt négy nappal tudatni kérem.

A virágcsokrok ízléses kiállítására nézve kezeségül szolgálván több nagy kertekben e téren szerzett tapasztalatom s az igények kielégithetése végett eleve biztosított összeköttetésem: azon reményben vagyok, hogy a t. közönség részesíteni fog kegyes pártfogásában, mit is midőn tisztelettel kérni bátorkodom, vagyok a t. közönségnek

Szegzárdon, 1877. évi deczember 29-én.

alázatos szolgája: Morhardt Lipót, mükertész.

Válasz.

A „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 51-ik számának „Nyilttér“ rovatában hozzám egy szegzárdi lakos által intézett kérdésre.

A leánytanoda épület tetejéről leszedett használlxatlan fazsindely 1876. junius 18-án Frey Ignácz nagyközségi elöl járósági tag és Lau^encsics János elemi iskolák gondnoka, mint az árvej\ez£sre megbízottak által, nyilvános árverés ut- ján «hatott el négy frt húsz kron ; de az összeg számadásom alá be nem utalványoztatott, hanem az iskolaszék világi elnöke által nálam letéteményeztetett mindaddig: mig az elkészített uj tető a bizottság általi fölülvizsgálása és a végszámolás az épittövel bevégeztetnék. Egyszersmint felkérem a szerény kérdezőt s mindenkit, ne terheltessenek, ez s I netalán egyéb kételyeik eloszlatása végett a könyvek vezetését, illetőleg számadást, bármely hivatalos órában betekinteni, hogy ekkép tiszta fogalmuk lehessen a talán különben elüttök obseurus állapotról.

Szegzái’don, 1877. deczember 21-én.

ticiusik János, felek, iskolaszéki pénztárnok.

*) Az e rovatban közlöttékűrt felelősséget nem vállal a szerk.

i