Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-12-09 / 50. szám
50. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. deczember 9-én. Ötödik évfolyam. Megjelcn: hetenként egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon FejÖs-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hová '' az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának', a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlöhye. A ponyvairodalom ügyében. H. Ügyünknek jó szolgálatot vélek tenni, ha az in- terpellatiókra, melyek a nevezett társulathoz, mint olyanhoz, mely tekintélyes számú tagjait tekintve, meghaladván a 6000-et, nagy sikerrel működhetik, intéztettek koronkint, visszatérek és azokat idézem, mint mondám a tájékozás és miheztartás végett. 1867-ben megjelent egy „Népünk érdekében“ czimü czikk, mely ezeket is tartalmazza: „Ezen társulat az, mely tagjául tekinthet majdnem minden kath. lelkészt és igy könyvei hazánk minden kath. községében el vannak terjedve — de sajnos, hogy csakis a plébános s tehetősb földbirtokosnál, nem pedig a nép között. A nép ugyanis még bö években sem áldoz forintokat könyvekre, nem pedig ily szűk világban; már pedig a társulat által kiadott könyvek nagyobbrészt forintokra menő árral áruitatnak, igy tehát a nép ezt meg nem szerezvén, olvasása által nem épül. Vagy ha a lelkész ajánlja a könyveket olvasni, a nép nem akarja, mivel ez sok időt venne igénybe; mig ellenben nincs bucsuhely, melyet a nép meglátogat, honnét a ponyvairodalomból egykét példányt ne hozna haza, mert olcsó s ezt már nemcsak hogy maga elolvassa, de másoknak is odaadja, mert rövid tartalmú. Ebből pedig haszon és épülés helyett mérget szí, miután haszontalan elbeszélések és mesék által az egyház te- kiiitélyét csak csökkentik. Azért nem szűnöm meg a nép nevében annak hitbeli épségéért küzdeni addig, mig a ponyvairodalom hatása kisebbszerü füzetkék kiadása s szétosztása által nem akadályoztatik. E tekintetben legjobbnak látnám, ha a Szent-István társulat egyes kérdéseket tűzne ki, melyek a nép szükségletéhez lennének mérve, azok kidolgozását 3 vagy 4 hónapra határozva, fél év után már dlvasná a nép; mert 1) olcsó lehetne; ha maga nem is venné meg, mindenesetre találkoznék a derűs és világi urak közül több, kik a pénzszük világf daczára számosabb példányban szerezvén meg, a nép között szétosztanák és igy a nép olvasná; 2) mert rövid tartalma nem sok idejét venné igénybe. Hogy pedig a kérdések minél talpraesettebben legyenek kidolgozva, azokhoz némi pályadíjt is kellene csatolni, igy több pályázó közül mindig találkoznék egy absolut becsű munka. E társulat által kiadaiidó kis népszerű (hazai) történet kidolgozása is, véleményem szerint, pályázat utján jobban sikerülne, hisz 20 frt egy Ívért elég jutalom s remélem többen jelentkeznének. Adja Isten, hogy nézetem viszhangra találjon, mert égető szükség — azt mi tudjuk, kik künn vagyunk a nép között — a minden oldalról föltolakodó álbölcsek ellen védeni a szegény hiszékeny népet.“ Lám ismét egy hang, mely a n é p- és p o n y- vairodalmat sürgeti és pedig erélyesen sürgeti s habár vallási tekintetben leginkább, mégis dicséretes buzgalmat fejt ki a népirodalom érdekében. E lelszóllalás után ismét egy évtized merült a végtelenségbe s nem történt semmi, vagy csak igen kevés ez ügyben. Nem vádolunk senkit; nem akarunk senki ellen, hanem csakis az igazságügy mellett izgatni — e hibánkat, az izgatást meg fogják bocsátani mindazok, kik elég higgadtan olvasandják el sorainkat és mindazon czikkeket, melyek a nép- és ponyvairodalom mellett agitálnak. Indokolva, helyes következtetéssel szóllaltak fel a nevezett vidéki lapokban megjelent czikkek irói s alapos ismerettel fel is tárták a bajokat, hogy azok orvosoltassanak. Én is ismerem a köznépet és helyesléssel fogadom az elmondottakat. Úgy látszik nekem, hogy a nép- és ponyvairodalom emelése s fölvirágzása leginkább két tényezőtől függni1 mondatik és ez: az irmodor, hogy a nép nyelvén írassanak a népies művek és hogy a nép azok olvasásához könnyen hozzá férjen. A többi mind ennnek kifolyása. De épen e kettő a kérdések kérdése! Az elsőre nézve csakhamar tisztában lehetünk, ha oly irók szövetkeznek, kik a nép között élvén, ennek nemcsak anyagi s szellemi szükségleteit ismerik, hanem annak nyelvén is képesek írni. Ez utóbbi alatt pedig nem azt értem, hogy pórias kifejezéseket használjanak, vagy épen ilyeneket magok alkotni törekedjenek, hanem igenis a nép felfogásához mért eszmemenettel, tiszta, minden czikornyától ment m a- gyarsággal írjanak. Ez igazi nyitja a megérth#- tésnek. Egyes szólamokat a nép ajkáról fölhasználhatunk ugyan, de azok hajhászása nem kellő eljárás arra, hogy magunkat megértessük. Ennek be- igazolására elég felhoznunk a néppel való közvetlen érintkezést, midőn vele beszélünk, társalerunk. A nép fia könnyen és teljesen megért bennünket, ha , egyszerű magyarsággal élünk, még az elvontabb fogalmakat is megérti, ha nem vagyunk előadásunkban túlzók, dagályosak, ha virágos nyelvészettel nem élünk; valamint ő is magát velünk megérteti, oly TÁRGZA. Bruce Róbert. Történeti kép. Walter S c o t t u t á n. Skótországban III. d. Sándor király halála után a trón követelők közt keletkezett kegyetlen pártviszályok arra in- diták a büszke skót nemességet, hogy Eduárd angol királyt válassza meg királylyá, ki aztán törekedett is a kimutatott utón az országot elfoglalni. Legelőször is lemondatta Baliol Jánost, a ki körül gyülekeztek némelyek hónuk függetlensége visszaállításának megkisértése végett, ki azután a koronáról Eduárd részére kárpótlás mellett le is mondott E lemondás elidegenité tőle a honfiakat és ö megtagadva honát, 15; évig külföldön élt; idejének nagy részét azonban Eduárd angol király mellett mint fogoly élte le. .Nagyon természetes dolog, hogy egy oly nép, mint a skót, még mindig készen állt hazájának az angol járomtól leendő megszabadítására s oly király után sóvárgott, a ki alatt egyesülten megtörheti Angolország hatalmát. Közérzület volt tehát nem tűrni tovább az angol kormányzást s épen ezért az események hatalma által elnémított pártok újólag elő álltak s kedvenczeik számára követelték a koronát. Különösen két párt élén két gazdag nemessel (mert Baliol János lemondása s fogsága miatt minden jogát el- veszté) vonta a közfigyelmet magára. Az egyik párt főnöke Bruce Róbert, a másik Comyn János, ki közönségesen megkülönböztetve rokonától, az arczszinéröl u. n. Fekete Co- mynnak szokott neveztetni. E két hatalmas pártfőnök Sir Wallace Vilmossal együtt részt vett ugyan az Angolország elleni háborúban, de a falkirki csatavesztés után félve nagy birtokaik elvesztésétől s Skóthon szabadságának visszaállítását lehetetlennek tartván, nemcsak meghódolt Eduárdnak s nemcsak elismerte azt Skóthon törvényes királyául, de fegyvert is fogott azon honfiak ellen, kik a bitorlónak még mindig ellenállni merészeltek. Azonban Bruce érzelmei a régi hagyomány szerint egy közbejött eset miatt csakhamar változást szenvedtek. Angolország ekkor sok háborút folytatott részint a hozzátartozó kisebb tartományok, részint pe- dik a skót honfiak ellen. A csaták egyikében Bruce Róbert is jelen volt s angol lobogó alatt segítette kivívni a diadalt. Elfáradva a csatában, csata után ebédelni ült le déli barátai s szövetségei társaságában, a nélkül, hogy kezeit megmosta volna; kezein még látszottak a sebéből kiömlött vérnyomok. Az angol urak csakhamar felhasználták ezt s maguk között — de azért hallhatókig gúnyosan kezdték suttogni: Nézd csak azon skótot, ki saját vérét eszi. Bruce meghallotta s elkezdett gondolkodni a mondottak igazsága felett s azon meggyőződésre jutott, hogy ezen vér méltán mondatik övének, mert ez még szabadságért küzdő bátor honfiai véréből maradt fenn s ő azon elnyomók mellett küzdött, kik csupán gúnyt űznek belőle ezen természetellenes tette miatt. Ez által mélyen érezte magát sértve: ott .hagyta az asztalt. Nem messze onnét állott egy kisded kápolna, abban keresett menedéket, könyezve kéré Isten bocsánatát az elkövetett nagy bűnért s egyszersmind ünnepélyes fogadást tett minden hatalmában álló eszköz által hona felszabadításán működni. Az angol sereghez többé nem tért vissza, hanem várta az alkalmas pillanatot, melyben hazája iránti buzgó- ságát tettleg is kimutathatja. Bruce Róbert egész Skóthonban páratlan egyéniség, igen jeles vitéz s kemény ember volt. Igen bölcs, okos s kitűnő hadvezér; tudta csatára vezetni s elhelyezni a sere- i get ép oly jól vagy tán még jobban mint korunknak bármelyik hadvezére. Igen nemes és udvarias természetű; de nem hiba nélküli. Hibái inkább korában, mint jellemében keresendők. Büszke és szenvedélyes s szenvedélyében néha kegyetlen s szivnélküli. A mint emlitém, Bruce Róbertnek határozott szándéka volt megkísérteni még egyszer az angolokat kiszorítani Skót- honbol; óhajtott továbbá a koronához kötött igényeiben ve—1 télytársa Sir Comyn fölé emelkedni és azt Ígéretek által rábírni az idegen ellenség kiűzésére való egyesülésre. Ezen szándékkal Londonból a skóthatárok felé utazott, hogy Co- mynnal találkozhassék. Egy templomban a nagy oltár előtt volt a találkozás. Mi történt köztök, mi nem? azt bizonyosan nem tudhatni; elég az hozzá, összevesztek azért-e hogy a koronához! jogáról egyik sem akart lemondani, vagy mert Comyn az angolok ellen tervezett felkeléshez megegyezését nem adta; vagy mint némely irók mondják, mert Bruce azzal vádolta Comynt, hogy felkelési szándékát az angoloknak elárulta ? Melyik igaz ez emlitett okok közül, azt nem tud-' hatni, de annyi bizonyos, hogy e két föur illetlen szavakkal illette egymást, mig végre Bruce, a ki mint mondtam, nagyon szenvedélyes volt — megfeledkezve a hely szentségéről, Comynt meggyilkolta. E borzasztó tett elkövetései után a templomból kiszaladt s lova után kiáltott. Kiséretér ben levő két barátja s honfitársa Lindesuy és kirk patrick látva öt sápadtan, véresen s izgatott állapotban, kérdék mi történt? . *. n.íÉi-ímS „Meggyükoltam Fekete Comynt“ váloszolt Bruce.
