Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-12-09 / 50. szám
kifejezéseket használván, melyek értelmesek, világosak. S igy, ha szóval a néppel egyszerű tiszta magyarsággal társaloghatunk, magunkat vele megértetjük, miért ne tehetnők ugyanezt irataink s nyomtatványainkban is? Igen, használjuk fel, ha alkalmasak s nyelvünk szellemével egyezők, a népszólamokat, de soha se fogadjunk el ferdeségeket, ne is erőlködjünk ezeket felhasználni; mert ha le is ereszkedünk nyelvészetünkkel a nép rétegébe, de ezt nem azért tesszük, hogy ferdeségeket, silányságokat szedegessünk össze hitvány kavicsok gyanánt, hanem hogy az aranyat, a gyöngyöt a salaktól különválasszuk és nyelvünk szép koszorújába füzzük. így értelmezem én a népies irmodort s tapasztalásból mondhatom, hogy eddig megjelent számos művem a népies irodalom terén sikert aratott. Hinni akarom, hogy irótársaim, kik velem remélhetően szövetkezni fognak, ugyanazon nézetben leend- nek. A nép- és ponyvairodalom nem zárja ki a szép nyelvet, csak egyszerű s tiszta magyar legyen az. Sokkal nehezebb és fejtörőbb a másik kérdés : hogyan férhet a nép a népies művek olvasásához? — könnyű és azonnal előtérbe állna a felelet, ha az áldozatkészséget hozhatnék fel | mind a nép, mind a műveltebb és tehetősb honpolgárok részéről, de minthogy ez szomorú, száz oldalról igénybe vett napjainkban alig remélhető, legalább nem oly mérvben, mint az kívánatos, más valamiről .kell gondoskodnunk. Röviden elmondom ebbeli nézetemet. Társulattá kell alakulnunk kellően kidolgozott és hatóságilag szentesitett alapszabályok értelmében. Ezekben mindenelőtt ki kell fejteni s megállapítani elveinket, melyek a nép- s ponyvairodalom fölvirágoztatásában vezérelnek. A főczél szerintem kell hogy legyen: a magyar nép művelése I pedig szellemi s anyagi tekintetben és épen | azért az eddigi haszontalan, sőt károsnak bizonyult ponyvairodalomnak leszorítása az elfoglalt térről és azon a jó és hasznos népiratok meghonosítása | s pedig azok kiváló olcsósága által. Természetes, hogy e népiratok az irodalom min- j den ágára kiterjeszkednek, a mulattató a hasznossal párosulva s mig a kedélyt fólvidítani törekednének | az emberi érzület nemesítésén fáradoznának és kép- | viselve a szellemi kiképeztetést, az anyagiak, vagyis a jólétnek megszerzésében vezércsillagul kívánnak szolgálni s mindezt olykép, hogy a legegyszerűbb közpolgár is megértse s fölfogja a leírtakat. Sem vallási, sem meddő politikai pártvitatkozá- sokba a társulat nem bocsátkoznék, de a hazaszeretet és hon polgári kötelmekre nézve buzditani i kellő felvilágosításokat adui szép és nemes kötél- j mének tartandja. A társulat czéljának elérésére minden honpolgár közreműködése fölkéretik, kivétel nélkül bármi vallásfelekezethez és politikai párthoz tartozzék is; mert midőn a magyar nép műveléséről van szó, akkor egyéb éi’dek nem jöhet kérdésbe, a haza, a nemzet jólétének előmozdítása lebeghet csakis lelki szemeink előtt, midőn a nép- és ponyvairodaimat valódi s nemes értelmében fölvirágoztatni óhajtjuk. Igen, nép- és ponyvairodalmi társulatot kell alakítanunk, mint a „Népirodalom“ czikk írója, ki lelkesen szól is ez ügyről és buzditón elmondja: „A jó népirodalmi művek megszerezhetését könnyit- sük a lehető helyes utón. „Eddig, ha ilyen dolgok voltak szóban, mindig a lelkészek, tanítók, jegyzők voltak a sorban, hogy tegyenek valamit, terjesszenek ily műveket. Terjesz- szük ki e nemes kötelességet minden gondolkodó, nemesen érző hazafira. Igen, minden fölvilágosodott érzelmű ember álljon azok sorába, kik hivatva vannak szellemi világosság terjesztésére. — Alakítsunk köröket, három négy községet tegyünk egy körbe s itt legyen egy becsületes polgár, ki magára vállalja a jó népirodalmi termékek terjesztését. Bizonyos idejű leszámítolásra rendeljenek meg olvasmányokat s a mint azokat eladták, küldjék be az árát. Ily módon lehetne utat törni a nép szivéhez és eszéhez. Ha csak írunk s betesszük a könyvárusi boltba, nem lesz annak névleges értékénél több, de ily község- csoportositás által egy-egy ügynökkel birnánk, a ki különösen nov. martius hónapok között törekednék nemes buzgalommal a hasznos olvasmányok terjesztésén, én hiszem, hogy népirodalmunk hatásában nem lenne ily meddő és az fel fogna virágozni. „Itt van az ősz, a tél is közel, karolja fel a megye t. bizottsága az eszmét, ennek keblében találtassanak azok a lelkes hazafiak, kik a nép értelmi és erkölcsi képzésének segítői akarnak lenni, ők volnának legalkalmasabbak arra, hogy a kitűnő népirodalmi termékeket terjesszék s a népnek annak megszerzését megkönnyítsék — s bizony háladatos munkát végeznének.“ Ez mind igen szép és kívánatos is; de nem elég ennek elmondása, vagy leírása arra, hogy valóban létesüljön is. Hány bizottsági tag van, például csak itt Baranyában is, ki a „Pécsi Figyelő“-t nem olvassa s ha olvassa is, ezen nemes és üdvös eszmét figyelmére sem méltatja! ? — Szükséges ugyan, hogy a lapokban tárgyaltassék ez ügy; de az eredmény egészen mástól függ. Valódi agitátornak kell lenni, korteskedni kell a szó szoros értelmében, értekezni, vitatkozni utón útfélen, mig az emberek tudomására jön az eszme s vele egy kissé legalább meg is barátkoznak és — közreműködnek! Meg aztán Istenem, uram! mily nehéz dolog az a községcsoportositás, midőn még egyes községekben sem lehet még csak egy kis „olvasókört“ sem alakitani, holott némely községben terjedelmes- ségénél fogva akár három is lehetne! TapasztalásComyn meggyilkolása borzasztó kegyetlen tett volt s Bruce története azt tanúsítja, hogy e tettért az ég meg is boszulta magát, mf*rt nem volt ember, ki több szerencsétlenségen ment volna keresztül, mint ö, bár végre is csakugyan nagy dicsőségre emelkedett. Az elkövetett tett Brucet csaknem kétségbeejté. Oly tettet követett el, mely bizonyosan fejére hozza Comyn rokonai dühét, az angol király haragját és a szent hely meg- I. fertöztetése miatt az egyház átkát. Elhatározta tehát mind- r ezekkel daczolni s a skót koronáhozi igényeit oltalmazni. E czélból párthiveit összevonta s meghívott oly föurakat is, j kik még nem vesztették el a hon szabadsága ’ iránt táplált reményeiket s megkoronáztatta magát a Sionei apátságban, hol a skót királyok rendesen fölkenetni szoktak. Minden a koronázással együtt járó szertartás gyorsan í teljesittetett. Hamarjában egy kis arany karika rögtönözte- tett, jelképezve Skóthon régi koronáját, melyet Eduárd magával vitt. Tife gróf vitéz Maedoff utóda, kinek kötelessége j lett volna a koronát a király fejére tenni, megtagadá beleegyezését. De a szertartás végre lön azért hajtva testvére 1 Izabella Buchan grófnő által a testvér és férj megegj'ezése 1 nélkül. Néhány four, a kiknek neve hazájokban nagytekintélyű volt, egyesült Bruce-al skóthon függetlensége vissza!| .szerzésének megkisértésére. Eduárd király borzasztón elkeseredett, midőn meghallotta, hogy a történt szenvedések s vérontás daczára is újra kísérletet lesznek a skótok az ö királyi tekintélyét meggyön| giteni. Öreg, beteges, gyenge létére udvaronczai jelenlétében I egy éji ünnepély alkalmával tett fényes fogadást, miszerint 9 Bruce-on és párthivein veres boszut állami 1 oly boszut, a ■ mely után többé nem húzza ki kardját keresztyén ellen, haj nem egyedül csak a szent sír megszabadításáért. Csakhamar egy tekintélyes sereg élén Bruce ellen indult. A vállalat kezdete Brucera nézve a lehető legszerencsétlenebb volt. Márczius 29-ón történt koronázása's már május 19-én Comynnak a szenthelyen meggyilkoltatásáért kirekesztetett az egyházból a pápa által; melynélfogva a vallás áldásaitól megfosztatvu, bárki által is büntetés nélkül meggyilkoltathaték. Bruce hadserege pedig a junius 19-ki csatában az angolok által teljesen semmivé tétetett. Lovától meg- fosztatva fogollyá lön, de szerencsére egy angol szolgálatban levő skót lovag foglyává, kinek aztán megmenekülését köszönheté. Bruce néhány társaival, köztük a később jó Jamesnek nevezett Douglas lorddal a hegyek közé menekülve, egy helyről a másikra a legnagyobb veszélyek s kemény nélkülözések között bujdokolt. Neje most Skóthon királynője több más hölgyekkel követé férjét és társait 1 bujdoklás ideje alatt. Élelmüket vadászat s halászattal szerzék be. A hegyek közt egyik helyről a másikra üldöztetve, más helyről kiéheztetve, a lakosok ellenállása közben másoktól nyomatva kísérletet tett Bruce Lomba bemenni, de mindenütt csak ellenséggel találkozott. M. Douglus gazdag család, az angolok nagy pártolója, felfegyverezvén embereit s megtámadta Bruce csapatját, midőn a kísérletet tenni akará. Végre a veszélyek oly nagyra nőttek a merész Róbert körül, hogy kénytelen volt nejét s vele voltakat elbocsátani, annyival is inkább, mivel azok nem lettek volna képesek a bekövetkezendő tél hó és fagy zivatarait kiáltani. Bruce nekik lakhelyül még fennmaradt egyetlen várát Kildrummiet jelölte ki s a várparancsnoksággal legifjabb testvérét Srigelt bizta ból tudom, és pedig elég fájdalmasan esett, hogy minden törekvésem és kérésem daczára, nem voltam képes a már korábban megalakíthat, de ismét áldozatkészség hiányában a föloszlástól megmenteni, csak 1, mond egy árva forint igény éltetnék erre a helyi- ség és legalább egy politikai s ismeretterjesztő lap megszerzésére. Ennyit csak megkívánhat az ember a néptől, melynek anyagi s szellemi javára törekszünk! A k ö n y V e 1 ár u s i t á s i foglalkozás is csak akkor eredményes, ha ez társulati vagy egyleti intézkedés kifolyása; mert az ily esetekben kell, hogy felelősséggel járjon az; ez másként nem is képzelhető az adásvevés terén. Az egylet nyújt kellő ga- rantiát a könyvárusoknak, kik aztán a műveket bizományba adják megszabott százalék mellett. Ekép ez is nagy nehézséggel jár, alig legyőzhető akadályokba ütközik. Újra hangsúlyozom, hogy nép- és ponyvairodalmi társulatnak kell keletkezni, mely a népies művek terjesztésének kell, hogy köz- és gyú- pontja legyen és pedig, legalább meggyőződésem szerint, nemcsak a népirodalom terjesztésére legyen hivatva, hanem ilyen munkálatok kiadását is tűzze ki czéljául; mert ekép alkalma nyilik a társulati tagoknak, de másoknak is jó műveket adhatni s a kitűzött czél elérésére hathatósan közreműködni. Ennek, vagyis a népies munkálatok mikénti kiadását és a költségvetést egy közelebbi czik- künkben fogjuk előadni. Garay Alajos. Különfélék. — Felhívás. A „Szegzárdi dalárda“ rövid de fényes múlt után, mindnyájunk fájdalmára, megszűnt létezni. Tiszteletlel alolirtra, mint ki a „dalár egylet“ legutolsó közgyűlésén az elnöki állással megtisztelve lettem, azon szomorú de elódázhatlan kötelesség hárul, tehát, hogy az egylet vagyonának hováforditása iránti intézkedés végett a megszűnt dalárda volt pártoló és működő tagjait közgyűlésre összehívjam. Midőn annak határidejéül 1877. deczember 16-ikának d. e. 10 óráját a „casinó“ éthelyiségeibe kitűzném, egyszersmind a dalegylet volt jegyzője Perger Sándor és pénztárnoka Ujfalusy László urakhoz azon kérelemmel járulok, hogy az egylet ügyére vonatkozó összes irományokat és számadásokat magokkal hozni szíveskedjenek. Szegzárd 1877. deczember 5-ikén. Boda Vilmos. — Halálozás. Múlt hó 29-én tették öröknyugalomra a kölesdi urodalom nyugalmazott főerdészét: V a n y e k Ven ez élt. A boldogul tat általános szeretet környezte életében ; s általános részvét kisérte sírjába. És méltán. Tiszta becsületesség, őszinte hazafíság, páratlan jó szív: ezek valáI nak jellemének fövonásai. Idegen föld szülötte volt ugyan; de azért Magyarországnak hü fia, ki igazi odaadó őszinte szeretettel csüggött mindenen, a mi csak magyar. Szerette a magyar szokásokat, nyelvet, irodalmat s ez utóbbinak meg, hogy tőle kitelhetöleg védelmezze azt az angolok ellen s maga másik testvérével Eduárddal, kiben a büszkeség s szenvedélyesség sokkal nagyobb volt mint benne s néhány társaival, kik készek voltak királyukat életre halálra követni, Irhón partján levő Bachrin szigetre bujdokolt 1306. telére. E közben Skóthonban hagyott barátaira elkövetkeztek a szerencsétlenség napjai. Bruce Kildrummiei várát az angolok elfoglalták . . . testvérét megölték. A nejével levő hölgyek és Bouhan grófnő is a legsanyarubb fogságba került sógora felügyelete alá . . . Kildrummie elestéről hallott dolgok, nejének fogsága, testvérének megöletése csakhamar elhatottak a Buchrini nyomorult lakba s csaknem őrültté tevék a királyt. Ekkor jött közbe egy esemény, a melyről bár csupán a Bruce család hagyományában van említés, de az akkori idők modorából nagyon valószínűnek látszik. Elkedvetlenedve Skóthontól, az utolsó fogadtatás által nyert megfordult agyában azon gondolat, hogy ö többé nem tesz kísérletet jogainak skóthonbani érvényesítésére, hanem társaival együtt átevez a szent földre s a saracénok elleni harezra szenteli életét, legalább e tette által az elkövetett gyilkosság miatt okvetlen bekövetkezendő istenostorát elhárítja fejéről. De másrészről— gondolkodók tovább — ez által félénken és gyáván hagy fel minden kísérlettel Skóthon szabadsága visszaállítására s mig csak van legkevesebb kilátás az általa jogosnak tartott vállalat sikerülésére, szentebb kötelessége neki ezt teljesiteni, nfint a hitetlenektől Palesztinát felszabadítani. (Folytatása következik.)
