Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-23 / 39. szám
39. szám. Szegzárd, vasárnap 1877.' szeptember 23-án. Ötödik évfolyam. Megjelöli: hetenként egyszer, vasárnap. I Kiadóhivatal: S/.écbényi-utcza 172. szám, hova az előfizetéséi:, hirdetményük és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyani!! kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának s a tolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. I Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 f, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház,'hova a lap szellemi vészét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. 4 A ponyvairodalom fent és alant. i. Az embernek jellemét, erkölcsi érzületét, képzettségét, hajlamait legjobban meg lehet Ítélni olvasmányaiból. Legjobban: mert ha a száj nem azt beszéli is sokszor, a mit a szív érez s igen sok esetben a nyelv csak arra való, hogy Talleyrand szerint gondolatainkat vele elpalástoljuk; ha a nemes tettek indoka számtalanszor önérdek vagy épen kényszerűség terén más világításban tüntetik is fel az embert, mint aminő valóban: az olvasmány a maga valódi meztelenségében tárja fel a jellemet, az erkölcsi érzületet, a képzettséget és a hajlamot. Egy mélyen érző, magaslelkü nő asztalán nem fogod feltalálni a csupán időtöltésre szánt, minden belbecs nélküli regényirodalom érzék csiklandoztató termékeit s egy ledér nő nem fog gyönyört találni abban, mi ismét amannak élvet ád. Komoly, nemes törekvésű férfiú nem vesztegeti idejét olyan könyvek olvasására, melyekből lelke tárházát nem gazdagíthatja; s viszont a léha, kit semmi magasabb eszme nem he- vit: csak azt fogja kedvvel olvasni, mi az ő ürességének megfelelőleg hasonlóan üres. Tény ez, melyet tagadni nem lehet s melyből ha következtetést huzunk: igen kedvezőtlen világításban látandjuk feltűnni magunk előtt a magyar társadalmi s családi életet, — úgy fönt, mint alant. Menjünk el csak egy közkönyvtárba s kisértsük meg az ott feltalálható művek forgalmáról magunknak alapos tudomást szerezni. Ha szükségünk van valamely komolyabb irányú munkára, valamely magvasabb regényre, valamely absolut becscsel biró költői műre: azonnal kezünkbe nyomják, mert ott hevernek a polezon porlepetten, mert nem igen kapkod utánuk a t. ez. 1pübliéum. Ellenben ha az úgynevezett szenzácziós irodalom leányszöktetéssel, há- zasságtöréssel, csiklandós Szerelmi kalandokkal, gyilkosságokkal,., rablásokkal, irémes eseményekkel, hihetetlen dolgokkal szaturált termékeiből óhajtanak valamit: ritka eset, hogy azonnal kapjunk belőlük egy vagy két kötetetmert villámgyorsasággal vándorolnak egyik kézből a másikba. Még kötésükön, lapjaikon is meglátszik, hogy kedvenczei az olvasó- közönségnek. Piszkosak, gyürődöttek mint a kijátszott tarock kártyában a skiz és a huszonegyes. Hogy aztán az efféle olvasmányok minő káros hatással vannak az egyesekre s következőleg a tár- sodalomra: azt könnyen elképzelheti mindenki, a ki csak józanul gondolkozni s helyesen Ítélni tud. Az ifjú és a serdülő leány, kinek olvasmányaival a szülők nem igen látszanak törődni, csakhamar megismerkedik a Pcnson du Tevrail-féle érzékcsiklandoz- tató regényirodalommal; ízlését korán elrontja, est- heticus, morális érzékét eltompitja s észrevétlenül beleéli magát abba a pestises légkörbe, hol a demi monde hölgyei, a courtisane-ok, femne entresenn-k légyottokat adnak az üres fejű, léha, erkölcstelen gavalléroknak, kiknek semmi más hivatásuk nincs, mint az Isten szép napját lopni s a szép asszonyok után leskelődni. Ezen erkölcsrontó irány hatása meglátszik egész társodalmi életünkön. Egy heterogen elemekből álló férfitársaság beszélgetésének kihallgatása: (ifjaknak szólok, de idősbek is vehetnek maguknak belőle;) azonnal meggyőz bennüukét az eltompult szivek és sivár lelkek nagy sokaságáról. — Hallgassuk csak meg! Kezdik rendesen a politikán. (Mert hát ebhez minden magyar ember ért; elkezdve a ministeren, le egész az utolsó falusi bakterig.) Leszidják a kormányt, vagy ha épen kormánypártiak, az ellenzéket; bedobálják sárral a legtiszteltebb neveket; leszamarazzák, fajankóknak nevezik az országos kapaczitásokat. Ha ebbe bele unnak, akkor még a megyei élet hullámain felverődött apróbb események, vagy jobban mondva az azokban szereplők felett villogtatják meg az önérdek és pajtáskodás rozsdás hüvelyéből kivonó kritika bádog szablyáját — s aztán térnek a napi rendre. Az a napirend pedig vagy a kártya, vagy az olyan hangon folytatott társalgás, mely ne ív szótárát ha lenyomatnák, elpirulna tőle a fehér papiros. Trágár élezek, fajtalan megjegyzések, kétértelmű adomák fiakker-stylusban előadva, fűszerezik a kedélyes társalgást, melynek minden kikezdése az „Istenivel,“ vagy a „Krisztusával“ kezdődik, —de nem ám imádságképpen! Tudomány, irodalom, művészet, vallás-erkölcsi eszmék s általában a szellemi élet magasabb légkö- rében, — mely pedig az értelemre és érzelemre oly nemesitőleg hat — nem mozog a társalgás; mert hisz ide alapos képzettség, olvasottság, romlatlan szív és romlatlan elme kellene; mig az úri betyár- sághoz elégséges Mokány Bérezi eredeti, vagy kisebb nagyobb mértékben finomított számtalan élő képmásának szenvedélyes tanulmányozása. Nem állhatom meg, hogy el ne mondjak egy adomát, mely nagyon eléggé ismeretes, de a mely a fentebb rajzolt társalgási módot igen találóan jellemzi. Egy nyugalmazott őrnagy valahányszor csak valamely férfitársaságban megjelent, mindannyiszor egy ezüst húszast vett ki a zsebjéből s tette az asztalra. Tiz perez múlva aztán ismét visszatette a zseb- jébe. Midőn egy alkalommal eme különös szokásának oka után tudakozódott valaki, az őrnagy a köTÁRGZA. Vég-találkozás. Elbeszélés. Irta: ifjabb Séner Ferencz. (Folytatás.) De Vida szavaira az ifjú király arczárói eltűnt a jó kedv és öröm kellemes kinyomata. Szépen hajlott homlokára sűrű komor fellegek borultak s csak az imént lángoló arcza elsápadott; meglátszott rajta a dúló lelkiküzdelem és ingadozás, mert a féltékenység ördöge kezdte űzni gonosz játékát az ifjú király habozó lelkében, kinek szivére izzó parázsként hatottak Vidának szenvedélyes szavai. A derék ősz Ernyei megnyugtatni s lecsillapítani igyekezett a heves Vidát, hogy ne Ítélje el oly könnyen a her- czegeket s hogy ö nem hiszi, hogy azok ily ármányba terven törjék fejőket. Majd kis szünet múlva megnyíltak a király remegő ajkai s némileg engesztelő hangon biztatni, megerősíteni iparkodott a jelenlevőket, hogy ö ugyan bizik Géjza és László rokoni érzelmeiben, de annál nagyobb örömére szolgál, hogy maga körül mind oly áldozatkész vitézeket lát, kik nem késnek a trón megtámadásait hősi erővel elhárítani. Vidának szavai után a királynak felizgatott kedélye otiTf nem tudott lecsillapulni; ellentétes érzemények viharai wjtak keblében: a féltékenység tüze s a rokonszeretet fel- li; jislogó parázsa. Bármily kedélyes és kedves is volt Szalome, bármenynyire igyekeztek békés szellemű felköszöntéseikkel jó hangulatba hozni a társaságot az ősz Ernyei, a hős Opos és sok más derék dalia: a király arczárói végleg eltűnt a megelégedést kifejező mosoly. Közben-közben hiába csendültek fel-felidegzett lanthurokon a feltüzelő barcz és elmélázó szerelmi dalok: a királynak halvány arcza nem derül fel Ede- lény megható dalára sem, sőt úgy látszik, hogy mindjobban elkomorul. így telik el a királyi lakoma, de végeztével is fenhan- gon éltetik a királyt, ki még néhány szívélyes szó váltása után saját lakosztályába eltávozik. A társaság pedig rózsás kedv s enyelgő tréfák közt lassanként szétoszol. Kinn pedig az ég csillagai még erősebb fénnyel ragyognak s az éji csendet nem zavarja meg egy legkisebbke nesz. * Ismerkedjünk meg közelebbről Szaloméval, az érdekes idegen vendéggel, mi űzhette öt a távol Keletitenger partjáról Salamon udvarába. A lakomázó teremből egy oldalajtón vonult el a bájoló arczu pomerán hölgyekkel; magas góthives folyosókon haladt végig ezen tündérsereg s midőn végre egy gazdag ara- nyozásu ajtóhoz értek, búcsút vett tölök Szalome s „jó éjt“ mondva szobáiba távozott. Kövessük nyomrél-nyomra ezen szép hölgyet, pillantsunk be hozzá, lessük meg öt egyedül. A fény és pompa, mely szobájában látható, káprázatba ejti a szemet. Gyönyörű keleti szőnyegek, művészien ékitett duzzadó kerevet, pompás nyugágy, dús aranyozásu roppant nagy tükrök s a szoba mindkét oldalán mesteri müvü szönyegajtók tárulnak szemünk elé. Ép a tükör előtt áll Szalome s holló fürtjeit igazgatja alabastrom fehér kis ujjaival. Kaczér tekintetet vet a tükörbe s gyönyörű bájaira valóban büszke lehet. Szobrász művészi vésője nem teremthet oly eszményi szabályos alakot, mint a minő Szalome karcsú sudár ter- mate; elragadó báj s bűvös varázs ömlik el minden testmozdulatán. — Oh, hát hiába kell bolyganom idegen föld bérczein, czélboz mégsem juthatok! Hisz azt hallottam eleget, hogy szépség és kecs tetőzik bennem s tervem megvalósitni még sem tudám. Ily szavak röppentek el a bájos hölgy rózsapiros ajkairól s gondtalan könnyelműséggel dőlt egy támlásszék biborbársonyára. Sötét gondolatok czikkáztak az eszményi szépségű főben, melyet hófehér kezeire nyugtatva, elmélázott a kandalló fel-fellobogó tüzén. Tétovázva jártatta tekintetét a tarka falakon s egyszerre örömmel fclsikolt s tárt karokkal lebeg a gazdag keleti szőnyegen a deli Salamon felé, ki egyik oldalajtón észrevétlenül lopózott be s halk léptekkel közeledett Szalome felé. Szenvedélyesen megölelte a gyönyörű tündért s csókokkal borítá el márvány homlokát, szederajkát s parányi kis kezeit.
