Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-08-26 / 35. szám
vesztegetés okozója; gondolóra ve vén, mennyire fontos mind erkölcsi és egészségi szempontból, mint mennyire üdvös a családok és társodalom javára biztosítani mindenkinek a közös nyugnap valódi előnyeit stb. kötelezik egyesíteni személyes er ej őket éserkölcsibefolyásukat, kinek-kinek szabad rendelkezésére hagyassák a vasárnap, nem tevénmás kivételt, mint a valódi sürgősség, vagy az egyetemes hasznosság eseteit stb. (Aláírva 150 egyén. Lásd a vasárnap és munkaosztályok 12. 1. 2. jegyz.) A jó példa megtette a hatását, ennek következtében újólag 256 kereskedő adta nyilvános be- egyezését üzletüknek vasárnapon zárva tartásába, — másik évben már az aláírók száma 370-re emelkedett s a legiparosabb helvétvárosban ma már 1000 bolt zárva tartatik vasárnapokon (lásd ugyanott 3- jegy2-) Bizonyáx-a uraim, igy, vagy ily formán kellene ennek lennie nálunk is. Bár a vallás-erkölcsi életnek híí megőrzése is azonos az állam jól felfogott érdekével, mit bizonyít is a vasárnapi munkaszünetet szabályozó országos törvényünk, — de e szempontot mellőzve is, mennyire szoros kötelességként háx-ul egyházra, államra, biróságokx-a, hogy népünknek nyujtassék legalább egy parányi mód, lelki és szellemi képességének ki — vagy továbbfejtésére, szivének hasznos olvasmányok, vagy csendes elvonultság általi nemesítésére? Mennyire szükséges a vasárnapi pihenés’s a léleknek élés különösen a társodalom azon szerencsétleneinek,*) kiket hivatásuk — a véletlen, — a kenyérkeresés stb. azon pályára kárhoztatott, hol a szellemölő folytonos testi, gépies munka között nincs egy pillanatnyi szabad ide- jök nemesebb részük: a léleknek élhetni egész éven át!? Hiszen még a gépeknek is kell pihenni s mért nem az azokat vezető lelkes embernek? Nézzük a vasúti, postai, távirdai szolgálati személyzetet, különösen: hol s mikor van ezeknek idejök a léleknek élni, testi üdülést keresni? Gépekké vannak biz ők alacsonyitva egészen, kik nem fürdőzhetnek, nem szórakozhatnak, kik nem ismerik a vasárnap üdítő oázát s épen nem csodálhatni, ha talán e miatt köztünk annyi sok az u. n. pedáns, világ- és ember- gyűlölő zox’don, sötét vérü, társaságkerülő stb. Balogh Ferencz mondja Debreczenből :**) „3 évi személyes tapasztalatom alatt a levélhordónak so ha egész éven át egyetlen egy napi, sőt félnapi szünete sincs. Fájó szívvel kell látnom karácson s más ünnep első napjain is, d. e. úgy, mint d. u. végezni a kihordást. Géppé tenni az Isten — képét nem szabad! XIX-ik századi fehér rabszolgaság, meddig nyűgözöd még *) Említett könyv a század kitagadottjainak mondja. **) Az érintett munka egyik jegyzetében. édes hazánkban a vasárnapi és vallási jogaiktól megfosztott embertársainkat?“ Tökéletesen szép és igaz szavak. A külföld ezt már jobbára belátta. Francziaországban a minister rendeletéx-e minden nem gyorsszállitmányu vasúti irodák vasárnap délben bezáx-atnak, — Németországon egész vasárnap zárva tartatnak, a felvétel, kiadás nem történik; Nagy-Bx-itániában személyszállító vonat jár naponkint 20,500, —vasárnapon csak 6116; teherszállító vonat 16,344, vasárnap csak 2211. Hát nálunk ? ............Ne szóljunk, mi még hátx-a vagyunk na gyon, pedig dicsekszünk sokszor és sokkal igexi nagyon! De mielőtt közleményemet befejezném, igé-1 retem szerint kissé megismei-tetem a t. olvasóval, amaz érdekes kis füzetet, melyről fentebb szóllottam s melynek czime: „A vasárnap és a munkás-; o sztályok.“ E czélból néhány szép helyet — mint meg-/ annyi „szemelvényt“ fogok jövő számunkba^I közlendő IH-ik czikkenlben bemutatni. Különfélék. — Operett társulat készül bennünket Szegzárdonj meglátogatni, mint ezt a „Somogyiban olvassuk. Nevezett lap erre vonatkozólag a következőket írja: Geröfi Andor színtársulatával 15-én érkezett meg a székvárosba Budáról. A fáradhatatlan s a szinügy érdekében nagy buzgalmu igazgató kiváló erőkkel rendelkezik, kívánjuk, hogy méltó támogatásban részesüljön, melyet valóban megérdemel. Az előadásokról szini referensünk fog írni időnként. Úgy halljuk, hogy a társaság még az ősz mentén átrándul Tolnamegyébe is, mielőtt bemenne téli szállására Pécsre. Ugyancsak a „So- mogy“-ból vesszük át a társulat első fellépése alkalmából közlött következő értesítést: Geröfy Andor nem hirdette jövetelét s nem Ígért eget-földet óriási falragaszokon, hanem szerényen megkezdte előadási sorozatát „Petaud király udvara, vagy az ujdivatu csók és az ujdivatu lexicon“ czimü operettel s aratott általános| elismerést, megnyerte a közönség rokonszenvét. Bírálatot terünk szűk volta miatt nem írhatunk. majd ha megismerjük a tehetségek működését, tüzetesen szólandunk. — Geröfynéröl elmondhatjuk, hogy kedvesebb jelenség színpadunkon aligha fordult meg valaha. Eleven, biztos, minden erőltetés nélküli játék, szép alak, szép hang, párosulva jó előadási képességgel, melyek elöl háttérbe vonul a bonczoló elme él s csak a helyeslés, elismerés meleg szavai beszélhetnek róla. —; Balogh Árpádot szép tenor hangja, jó alakja szintén kedvenczévé teszik a közönségnek. Fehérváry, Bállá, Szép, Miksai tűntek még ki jó előadásuk által. Balláné Erzsi, „Eszményi nagy magán táncz“-ban megérdemelte a kitüntetést. A társulatról általában csak jót írhatunk. Mind a nők, mind a férfiak csinnal öltözködnek. A kiállítás jó, az egész előadás összevágó kerekded. Ha minden előadás igy sikerülend, Gerőfinek nem lesz panasza a kaposvári közönségre, mert az tud lelkesülni, ha akar. Ajánljuk is a lelkesülés figyelmébe a fiatal igazgatót, kit úgy látszik szép törekvés vezérel, a vidékiek is helyesen fognak cselekedni, ha nem fosztják meg magukat az élvezetes szinielöadások megnézésétől. Mi csak szerencsét és sikert kívánunk a társulatnak. ;— Iskolai értesítés. A szegzárdi polg. fiú- és felső leányiskolában a jövő 187ys-iki tanévben a tanulók fölvétele és behatása folyó hó 29—31-én és szeptember első három napján történik, reggel 9 órától 12-ig az igazgatói irodában (Német-utcza Eszterbauer-féle ház.) A fölvételi-, javító-, pót. és magánvizsgálatok ugyanazon napok délutánjain tartatnak meg. — A bonyhádi ág. h. ev. esp. nlgyutnasiumbnn az 1877/«-iki iskolai évre a beiratasok folyó évi szeptember 1., 2. és 3. napján történnek, e napokon tartatván meg a pót-, javító- és fölvételi vizsgák is. A tanítás szeptember 4-én veszi kezdetét. Az igazgatóság. — Paksról kapjuk a következő tudósítást: a paksi önkénytes tűzoltó-egylet működéséről és életrevalóságáról már többször igen kedvező nyilatkozatok ^tétettek e lapok hasábjain. Örömmel olvasta mindenki eme elismerést s ma már azok, kik néhány év előtt fitymálva birálgatták az egylet működését, annak nélkülözhetlenségét beismerik. Paks város még csak néhány év előtt a legnagyobb tűzfészek volt a megyében s most mióta a tűzoltó-egylet megalakult — 4 év óta — három tüzeset, az idén pedig még egy sem fordult elő. A tűzoltó-egylet egyik kiegészítő részét a paksi dalkör képezi, mely legnagyobb részt tűzoltókból áll Geyer Ádám és Hoffmann Péter urak élén. Még csak néhány hónapja, hogy megalakult s már is bámulni lehet az eredményt. A dalkör tagjai többnyire az iparos osztályhoz tartoznak, kik örömmel áldozzák fel -szabad idejüket és pontosan jelennek meg a gyakorlatokon, melyek hetenként 2—3-szor történnek. Folyó hó 19-én a paksi dalkör Flórián István tűzoltó alparancsnokot tisztelte meg név előestéjén néhány alkalmi énekkel. Nekem is alkalmam volt őket hallani, több szakértővel, kik igen kedvezöleg nyilatkoztak az elénekelt darabok sikerültségéröl. Kívánunk nekik kitartást, szorgalmat és egyetértést és működésüket bizonyára siker fogja koronázni. — Tolnáról kapjuk a következő értesitést, mely elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt: Tolnán augusztus 15-én a gróf Batthyányi József néhai kalocsai érsek által száz öt év előtt remek stylben épült templom évfordulója nagy ünnepélyességgel megtartatott; melynél azon érdekesség említhető, hogy az ünnepélynél tartott isteni szolgálat alatt két jeles művész, a bécsi conservatoriumnak ér- demkoszoruzott tagjai: Schröder Keresztély Tolnának szülöttje zongora- és orgona- és Krátzl Károly hegedűművész urak jeles játékjukkal emelték a hívők ájtatos érzelmeit, melynek fénye emelésére nagyban hozzájárult Szobovics Gizella k. a. éneke bájoló hangjával. Az ugyan e nap estélyén tartott, már a múlt számunkban jelzett hangversenye ugyan fent említett művész uraknak nagy számú hallgatóság előtt szépen sikerült, mely mindnyájunknak kellemes estét szerzett. Általános tetszést szült a Szegzárdról, Faddról és az egész vidékről megjelent vendégkoszoru, mely kellemes érzést nagyban emelte a zene művészetéről és evvel számtalan jótékony czélokra való közreműködéséről országszerte nagyrabecsült Ravasz Ilonka k. a. jelenléte. E hangversenyt követé az igen kedélyes tánczmulatság. — Nyilatkozat. A „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 34-ik számában egy névtelen czikkiró nem restéit csak úgy — mint maga is bevallja, — csupán a „halljuk“-féle hírek után a Szegzárdon most alakult tanító-egyleti gyűlésről s az egylet czéljáról oly valótlanságokat Írni, — melyeket, hogy a t. olvasót azon minden helyes alapot nélkülöző czikk ferde állításaival szemben a valódi tényállás felöl kellőleg tájékoztathassuk, nem hagyhatunk helyreigazítás nélkül. — Azonban hely és időkimélés tekintetéből nem szándékozunk a czikkiró által már közöltek részletes ismétlésébe újólag bocsátkozni, utaljuk azért a t. olvasót a jelzett szám ezen tartalmára, melyben az ott mondottakra, itt csak röviden aka- runk válaszolni. Idézi czikkiró az egyesület czélja czimü §-t, melynél tapogatva mondja: hogy abban hörülbelül ez áll: czélja az egyesületnek a tolnamegyei összes tantestületeket egy szerves egésszé egyesíteni! és itt nagy bölcsen hozzá teszi: „ezután jönnek csak a pedagógiai czélok.“ Valamint megfelejtkezni ama harmadik egyénről, kinek azon nagyszerű szerep jutott: forgatni a kótaleveleket, tehát nem ketten, hanem hárman vannak. Nem akarván az elmaradhatlan pisszegést újból ismételni, vágjunk bele egyenesen Beriot kitűnő darabjába. ............ A kezdet most is jó ............ a ki ezt tagadni me rné..........Kratzl ur úgy látszik jártas a hegedű kezelésben ............. kezei hozzá szoktak, a hegedű nyakához s a vo nóhoz........igen jól ját... — Ugyan kérem ne ránczigálja a kabátomat! — Bocsánat. Úgy látszik ön bele van merülve a hallgatásba ; beszélgessünk, vagy jobban mondva susogjunk egy kissé. — Most? elment önnek az esze?! én hangversenyre jöttem s nem susogni. —. Csak nem akarja ön lehallgatni a belépti díjt? hahaha! — Kikérek magamnak minden ................. — De hát gyönyörködik ön ebben a hegedű játékban ? — Természetesen, hisz szépen és jól játszik. — Szent igaz; de hallott már ön egy világlátott művészt játszani pl. Budapesten ? — Hallottam. De ne feledje el ön, hogy ez fiatal tehetség és hogy Tolnán vagyunk. — Helyes megfejtés, hát Kratzl ur csak Tolnán művész ; mert hát a meghívóban mint művész emlittetik. Tudja ön azt, hogy hogyan deffiníálta a huszár a közte s a baka közti különbséget ? körülbelül ilyen formán: a huszár után van az operenczia, azután egy száz mértföldnyi határ, azután egy végtelen nagy semmi, s csak ez után a baka. Éppen oly messze van Kratzl ur a valódi művészettől, mint a huszár szerint — kit vegyünk itt művésznek — tőle a baka. Kratzl jeles hegedűs. Hallottam Beriot „grand concertjét“ kitűnő művészektől, ha párhuzamot kellene vonni köztük és Kratzl ur között a mondó volnék; még csak annyira vitte, hogy érdemes volna arra, hogy egy Beriot saruinak madzagjait megoldozhatná. KratzLurból lehet művész, de még nem j az. Különben azok a phlegmatikus vonások nem sok érzel- I met árulnak el, pedig érdelem nélkül nincs........................ Mi volt az ? durranást azaz jobban mondva pattanást hallottam ___ Ah húrja szakadt el ?! No nézze csak, hogy má rtogatja fejét jobbra, balra!... El is távozik húrját felhúzni ............... A pattanásra majd azt hittem, hogy Paganin it akarja] utánozni, ki egy szerenád alkalmával, quitái’os i kísérőinek iszonyú boszankodására, játszás közben egyen- ! kint vagdalt le saját bicskájával három húrt hangszeréről, s aztán az utolsón g-én folytatta nagyszerű játékát ... Szja! Paganini művész volt, pedig tán sohsem volt Tolnán!. . — Ön Paganiniről álmadozik s ennek rovására — daczára annak, hogy öt játszani nem hallotta — elítéli Kratzl játékát. Az ítélet és a bírálat szigorú. Azt gondolom tehetsége iránt — elnézönek ugyan nem — de túlszigorunak lennünk sem szabad; hisz a művésznek az elismerés ugy- szólva tápláléka; avagy serkentjük-e haladásra örökös ócsárI lás által ?^ — Én rövid bírálatomat mondtam ki, nem szigorul;, de ! nem is elnézőt, — méltányosát. Az örökös ócsárlás elveszi | kedvét a'tehetségnek, az előhaladásra szükséges munkásságtól; a folytonos dicséret pedig elbizakodottá teszi öt, a mi szintén nagy ritkán szokott eszköze lenni az elöhaladásnak. Kratzl ur szépen és igen jól hegedül, tehát jeles hegedű játszó, de — nem művész. Mint ha hiányoznék nála valami, a mi a művészt teszi s ezt — aligha fogja megszerezhetni valaha. Schröder ur sokkal előbbre van a zongorát illetőleg, a vir- tous név megadható neki. — Köszönöm ui’am a praelectiot, valami nagy szükségem ugyan nem volt reá, de------------------------azaz miutá n e második darabnak úgyis vége van már, talán nem ártana — lehűtendő magunkat — kissé kimenni, elfogadta- tik indítványom nemde ? — Ha önnek is úgy tetszik, menjünk. * * * A többi — a meghívóban előirt — darabok, az első kettőhöz hasonló sikerrel adattak elő, kivéve a — húr szakadást. Hogy volt csokor elég? azt gondolhatják, hisz most van a virágnak bőve; hogy taps is volt ?. ... Jaj a kezem most is fáj ! II. A bál. Ejnye de sajnálja, hogy ebben nem vevén részt, most semmit sem mondhat a Szemfüles.
