Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-08-05 / 32. szám
32. szám. Szegárd, vasárnap 1877. augusztus 5-én. Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának s a (olnamcgyei gazdasági . egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 IW — kr. Félévre .... 2 Egyes szám ára . — «> 3® „ - 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi”részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. .Duna-Földvár julius 30. 1877. A helybeli kath. elemi iskolákban, a nyári vizsgák julius 16-tól 19-ig tartattak. Az iskolaév elején beírattak s télen is többnyire iskolába jártak és a jelenleg megvizsgáltak száma ez: a belvárosi IY—VI. elemi fiúosztályban: 45—25; a Ill-ban 32—22; az I—II-ban 132—76; a leányok I—IV. osztályában: 130—80; a vásártéri I-—II. osztályú fiúiskolában: 128—82; a leányokéban: 125—70; a homoki fiúiskolában: 165—28; a leányokéban: 150—70; a bölcskei utczai vegyes fiú-s leányiskolában: 120—5; összesen 1027—395. Községünk 13,000 katb. lakosából iskolába kellene járni legalább 2500 gyermeknek. Hogy ennek fele sem jár: kiáltó bizonysága nemcsak a helybeli iskolaszék ügybuzgalmának és erélyességének, hanem annak is, hogy a pesti tudomány egyetem az országbeli minden iskolák anyja, és ennek képviselője: a tanügyministerium, a maga urodalmában más uro- dalmaknak rettentő példájára hogyan hajtja végre az 1868. 38. törvényt, mely létrejöttét éppen a tan- ügyministeriumnak köszönheti. Hisz a közéletben is gyakran megesik: hogy a szabó fia rongyos és a csizmadia fiának nincs jó csizmája. Julius 25-től 28-ig tartattak Szentesi Adolf és neje leányiskolájában a növendékek vizsgái a maTÁRGZA. A duna-földvári ezéhek. (Folytatás.) IX. Takács ezéh. A XVIII. pontból álló czéhartibulusok ugyanazok, melyeket imént a fazekasoknál s német vargáknál érdeklettünk, azon különbséggel, hogy itt a másolatban az év szám 1768 s Mária Terézia neve mellett, a kiadványozó gróf Eszterbázi Ferencz kancellár és Skerlen Ferencz referendarius neve is ki van téve s hogy e czéhartikulusok, latin bevezetés s berekesztéssel s magyar szöveggel Tolmamegyének Simontor- nyán 1768. nov. 18-án tartott gyűlésén kihirdetettek. Ezen 1768-ik évről vannak más ezéhszabályok is, magyar másolatban 1769-ből, németben 1775-ből; a pozsonyvárosi takácsok ezéhszabályai 1716-ból és 1762-ből kézirati másolatban magyarul. A czéhláda térítőjén 1725 van himezve. A pöcsét körirata: Földwar Textor In Sigilum 1725. Czimer: alul: három vetélő; közepén, egyfelől: korona; másfelől Sz.-Mária; fölül, a császári kétfejű sas. A) Kivonat az 1868-ki takács kis társaság v. legénység szabályaiból. Ha valamely vándorlegény városunkba érkezik: az atyamesternél megáll s ezt illően megkéri, hogy böcsülettel fogadja. Az első éjszakáért nem fizet, hanem azontúl minden éjszakáért egy krajczárral tartozik. A vándorlegény megérkezése után a dékányt felkéri, hogy számára méhelyt keressen; mely fáradtságáért a dékánynak fizet egy iteze bort és kenyérre egy krajezárt, ha pedig költsége nem volna, köteles lészen jóakaratját szép szóval meghálálni. Ünnepeken a legénynek nem szabad pusztán nyakbavetett köpő- nyegben sétálni, hanem különösen a magyarok, nadrágban begombolt ujjasban, pálczával, a németek felső- és alsó-dol- mánban, bügyogóban, strinfliben és czipellöben, 18 pénz birság alatt. A legények minden hatodik hétben összegyűlnek az atyamester házánál 25 pénz birság alatt, mikor is befizetnek a czéhládába egyenként három pénzt. Az atyagyar-, német-, franczia nyelvtanból, zongorából és a szabályszerű elemi tudományokból. Az intézetvezető Szentesiné asszony s négy tanító társa szorgalma: a tapintatos vezetés 18 tanítványnál többre lenne érdemes. Dicséretet bőven osztogatni nem szokásom: de az itteni közvizsgákon 10 év, óta szerzett tapasztalatom után kiemelendőnek tartom fiúiskolánk IY—VI. osztályának érdemes tanítóját: Cziráki Józsefet. Miután itten kevesen vannak, kik ezen, a korral előre törekvő, a gyermekekkel tapintatosan bánni tudó jeles tanférfiu becsét fölfogni* s kellőleg méltányolni képesek: szolgáljon neki böcsülettel teljesített kötelessége öntudatán fölül, az én itteni nyilvános elismerésem s még más kevés szakértő jobbaké, jövőre is buzdításul. Mily furcsa szellem lengi át a mi iskolaszékünk tagjait: pár' 'példával kívánom fóltüntetni. Egyik előkelő kabátos tag előtt annak szükségét jelentőm, hogy a tanítói személyzetet szaporitni kellene. „Minek; az is sok a ki van“ volt a válasz; és a piacion ennek visszhangja: „hisz annyi a tanító, hogy akar a kutyákat dobáljuk velők.“ Az iskolaszékben egyszer arról lévén szó: mi módon lehetne segiteni azon, hogy például a homoki két iskolában két tanító alatt télen át néha ötszázra is felszaporodik a tanítványok száma, kiknek aztán két tanító megfelelni képtelen. Egyik mándlis atyafi, az emberek azon fajából, kik a hat forintos kakukkos órára még egy arany zsebórát alkudnának ki ráadásul, azon bölcs tanácscsal állt elő: adjunk át száz gyereket Czirákinak, ngy is neki van legkevesebb tanítványa. Nem tudjuk, ba ezen mások részére communard atyafit fölhivnók: adjon kend a maga nyolez ökréből kettőt annak, kinek egy sincs: mit felelne rá. Persze hogy ezt: no az egészen más! A közelebbi iskolaszéken egy másik mándlis atyafi azon indítvánnyal állt elő: miután a földesuraság három tanítónak 3—3 hold legelőilletőséget adott: eddigi fizetésükből vonassák le annyi, mennyi ama három holdnak jövedelme. Az indítványozó, noha eleget korteskedett rá, nem kapott viszhangot. De az indítvány, látszik, hogy az itteni népszusz kifolyása. A duna- földvári iskolának, a pesti egyetem, mint urodalom és mostoha anya ellen, méltó oka lenne panaszra, ki látszólag minden anyagi hasznot csak magának vesz, leányának pedig annyit sem ad, mennyit más földesur, ki pedig sem nem tudomány egyetem, sem nem tanügyminister, mert bár termékváltságul három kath. tanítónak összesen 600 irtot és 6—6 öl fát ad: ámde míg más földesur a falujabeli négy hitfelekezeti tanító mindegyikének fél-fél telket 20-20 holddal adományoz, a mi tanügy ministerünk az ő itteni uradalmabeli kilencz kath. tanító közöl hárommester és bejáró mester hire s jelenléte nélkül a legényeknek magokban gyülekezniük tilos. A gyülésbeli dolgok titokban tartandék. A kitanult inas ha legénnyé főlszabadittatik: keresztelőül fizet egy pint bort; koszorú váltságul: nyolez krajezárt • legényigazságért nyolez krajezárt; böcsületes nevéért egy garast: székböcs: egy krajezár. A mely legény a gyűlésben meg nem jelenik, vagy ba oda fegyveresen, mente nélkül s ha német, nem tisztességes ruházatban, ba keztyüs kézzel páleza nélkül, föltett süveggel jön: birsága nyolez krzjczár. A dékán választása az atyamester házánál minden hatodik hétben, három legény közöl voksok többségével történjék. Az artikulusok minden ezéhnapon főiolvastassanak. B) „Mink N. N. ezéhbeli ereg mesterek, tiszteletes mesterség vászony, zwilich, mázalány csináló Takácsok derék Czékbeli derék Pozsony városában“ a legények számára kiadott 32 artikulusokból adjuk e kivonatot: Valakik itten dolgoznak, süvegetlen, vagy német czipellö nélkül vagy magyar csizma nélkül, nem szabad kimenni az utczára, egy cnap birsága alatt. (Knappe — legény; a szabadulólevél vált- sága t. i. 8 kr.) A mely inas a mestertől a legények közibe adatik: fizet egy cnap igazság szerint nyolez garajezárt, egy kondér bort, nem többet hanem csak egy pintet, hogy ötét az ö társai megtanítsák: mi lészen a keresztség. Ha a legény a ezéhbe vagyis fizetésre jön: olyankor se hosszú, se rövid fegyvert magával ne hozzon, se mente, vagy köd- men nélkül, akar német lészen akar magyar, szabadsága nem lészen, egy cnap birság alatt. A mely legény a ezéh ellen vét, az öreg legényekkel nem fér meg: birsága két cnap. Ha a legény szabadság nélkül megy, vagyis mikor kezén a keztyü: birsága egy cnap; ha egyik a másikat meghazudtolja: két cnap. A ki pénz nélkül megy a kocsmára, ott valamit zálogba vet: birsága két cnap. A ki a mulatságban veszekedést kezd: fizet három cnapot. Tizenkét óra tájban mindenki haza menjen. Ha valamelyik sokat idna mikor együtt vannak és az természet ellen követne, szobában vagy utczán: birsága, három cnap. A ezéhben egyik se merészeljen valami játékot kezdeni, akár kártyát, akár más játékot, valamjg a ezéh együtt lészen, egy forint büntetés alatt. Ha valamely legény saját akaratából egy napot elmulatna: fizet a gazdájának fél forintot, felet a ezéh ládájába, melyet a ezéhmester ha meg nem venne a hanyag legényen, ő a ezéhmester fizeti az egy forint bírságot. Hétfőn és szombaton két óráig nem szabad a ezéhböl kimenni. A mely legény tovább vándorlásra készül: jelentse gazdájának: ez a vászon leszen utolsó munkám. A mely legény mesterré akar lenni, egy évig dolgozik egyik-másik mesternél. A beíráskor fizet egy forintot és egy ezéhbeli korsó bort. A ki ezéh- beli özvegyet vagy leányt vesz nőül, az egy évi munka elengedtetik neki. (1716-ból, mikor négyen voltak mesterek.) C) A pozsonyi takács ezéh 23 artikulusának kivonata. Lemásoltatott 1762. Takács mesterdarábok: 1. A takácsszék alacsony legyen és négy böcsületes ezéhbeli mester jelenlétében az elhányt szövőszéket összerakja. 2. Egy egész darab Labi munkát 16 Kékre és egy darab vásznat szőni 30 Rékre. (A mostani takács mesterek remeke csak egy paraszt szakajtó abrosz volt.) E mellett fizet egy tallért és az egybegyült ezéhbeli mestereknek ad egy merendát —ozsonnát. A vizsgálat után továbbá fizet’ a ezéhbeli mestereknek húsz forintot, a czéhládába két font viaszt; egy év múlva pedig a társ- pohárért 30 frtot. Pozsonyban és ennek külső városában nyolez méhelynél több nem engedtetik. Ha mester fia, özvegyének avagy leányának e mesterséget kitanult férje akar ezéhbe állni: kis ebédért 10 frtot, társpohárért 15 frtot fizet s fél mesterdarabot t. i. 16 rékre való labi munkát remekel. A mely vidéki mesterek, a mi fö ezéhünkböl artikulu- sokat kérnek: az ö darabokat u. m. az Istamot bevonni és bebocsátani, a mellett a kigyójárást és egy Lajstromot csinálni tartoznak. A Dunán innen és túl Pozsonyhoz két mért- földre lakó takácsok a mi ezéhünkbe magukat beíratni s noha a mesterdarab csinálástul fölmentetnek, a mi fö ezéh- ládánkba tiz forintot és egy font viaszt adni tartoznak, különben az egész böcsületes ezéh és nyitott láda előtt meg- büntettetnek. Az inas gyerek három évre fogadtatik; szerződésekor fizet egy forintot, egy font viaszt s egy kanna bort; hasonlóképen a gazdája is. Takács mester fia csak két évig marad tanítvány, azután az atyja fölszabadíthatja.
