Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-08-05 / 32. szám

nak 3—3 összesen kilencz hold, a református taní­tónak, a ki volt, de most nincs, nem is lesz, mert 270 ref. lélek tanítót nem képes tartani és a keleti hitv. harangozó-tanítónak, kinek tanítványa nincs, mert az egész felekezet 12—15 lélekből áll, szintén három holdat, tehát két nem létező tanítónak hat hold földet adott, — mondom iskolánknak méltó oka lenne panaszra, ha nem tudnók, hogy az egye­temmel együtt, vagyis ép ez utóbbi, átlcos gazdálkodás inkább garázdálkodás alatt nyög. En az „Egyetértés ben Lejtényi ur gazdálkodásáról annyit mondtam el, hogy azt Madarász József képviselő a tanügy minis- terhez interpellate tárgyává tette. Mire még eddig sem Trefort, sem Lejtényi nem felelt. Azóta Lejtényi ur nem tudom miféle patronusba, vagy a netáni világ­háború general quittjében biztában, megint többrend­beli dolgot követett el, melyekre Poor Imre egyetemi tanár s főorvos ur által a pesti egyetem orvosi ka­rát, mint a duna-foldvári és szegzárdi urodalomnak M. Terézia adományából fóldesurát figyelmeztettem. Alkudjunk meg tisztelt egyetemi orvosi kar és tan- ügyminister ur! Adják nekem által a kellő okirato­kat és tanúvallomásokat: én egy Duna-Földváron alapítandóreálgymnasium számára behajtandó 50,000 irtot kinyomozok. Különfélék. — Halálozások. A mint a föld nap körüli pályájá­nak azon válpontjához ér, honnét tovahaladva, a naptóli tá­vola nagyobb lesz s a távolsággal az éltető meleg sugarak fokonkénti hidegülése következik be, mintegy adott jelre az emberi élet is hamarébb kialszik s a halálozás a nap suga­rainak hidegülése arányában gyakoriabb lesz. Ezen ter­mészeti tünemény igazságát látszik igazolni a harangok azon szomorú zúgása, mely minden évben s igy ez idén is immár bekövetkezett. Alig múlik el nap, melyen egy-egy a megszo­kott, tisztelt, szeretett s körülöttünk mozgó alakok közül el ne tűnnék az élet színpadáról, hogy minden, mi nyomait feltünteti, lassanként elenyésszék; s csupán a közel rokonok keblében élő emlék marad fenn utánna, mely sírhalmának virággal beültetett tetején virraszt. A lefolyt hét méltán fog* lal helyet Szegzárdon a szomorú hetek közt. Alighogy a sajnálat kifejezései közt örök nyugalomra tétetett Bencze István megyei őrmester egy tisztes ősz alak, ki 76 éves kora daczára, rendjel díszítette mellel s egyenes föhordozás- sal tette meg naponkénti útját a postára 52 éven keresztül, hogy a megye részére érkező pénzes küldeményeket az al- ispáni hivatalhoz szállítsa; alighogy a helyben létezett da­lárda tagjai egykori kitűnő tenoristájuk Faidt Ad ám por- adozó hamvai felett meghatottan elénekelték! az „eltávozást már ismét újabb gyászhir járta be a várost, mely a legszé- lesb körökben a levertség kinos érzetét kelté életre. Egy böcsületes, munkás élet nyert végbefejezést, a közélet egy önzetlen harczosa dőlt ki, hogy helyét betöltetlenül hagyja. | A mély részvét, mely Halmay Ede, e derék ügyvéd vi- I rágkoszoruzta koporsóját követő nagyszámú közönségben nyilvánult, szolgáljon vigasztalásul a mélyen sújtott családnak. — A szegzárdi borkereskedő részvény-társulat folyó évi julius 29-én saját helyiségeiben közgyűlést tartott, mely alkalommal tárgyalta azon egyetlen ajánlatot, mely a társulat egész vagyonának tömeges átvétele tárgyában a fel­számoló bizottsághoz érkezett. Hosszas, de higgadt vita után a közgyűlés elfogadta Adler N. János szegzárdi keres­kedő ajánlatát, ki a társulat összes borkészlete, felszerelései és ingatlanságaiért 10 havi időközben, 34,938 frt 92 krt ki­fizetni ajánlkozott. Tekintetbe véve, hogy a társaságnak 14000 írtra rugó terhei vannak, a részvényesek egy-egy da­rab részvény után a befizetett 105 frt helyett fognak kapni 38 frtot. Veszett fejszének a nyele, na de legalább a czég fennmarad s lelkiismeretes kezelés mellett, melyet mi az át­vevőtől feltételezünk és elvárunk, azon czélnak, mely vegett felállittatott, a haszonra kilátással meg fog felelni. — Tűz Dicsen. Folyó évi augusztus 1-én reggeli 7 fél órakor nagy füstoszlop emelkedett Decs községéből, mely hagy tűzre engedett következtetést vonni. Szegzárdról egyik városi fecskendő s a tűzoltók egy osztálya egy géppel út­nak indult a szükségesnek mutatkozó segély eszközlése vé­gett, de a nagy távolság miatt, már a meggyulladt 5 ház egészen porrá égett, mire a helyszínére értek. — Kuniról Írják nekünk: Folyó évi julius hó 25-én délelőtti fél 11 órakor erős szél mellett tűz ütvén ki, az 1 pol­gárlakot, az uradalmi korcsmát, a volt erdészi lakot, 7 mel­léképületet és körülbelül 1000 kereszt gabonát hamvasztott el. Csak azon körülménynek köszönhetjük — daczára a nagy szélnek — aránylag csekély szerencsétlenségünket, hogy az utczát keresztbe füta; ellenkező irányú széllel fa­lunknak nagyobb része most hamu alatt feküdnék. Itt el nem mulaszthatom községünk, de leginkább a kárvallott s közel veszélyben forgottak nevében köszönetét mondani csib- ráki báró Jeszenszky Sándor ur s fiainak, kik tevékeny részt vettek az oltás körül, húzván a legnagyobb kitartással még a fecskendőt is s Schröder Gyula urnák, ki kocsin áll- ván hordatta a vizet és merte azt a kannák és sajtárokba, folyton buzdítván a helybeli tohonyább lakosságot az oltásra; sőt magával hozván egy kis kézi fecskendőt; továbbá Szili János tanító urnák, a fecskendőn tanúsított ügyesség s fá- radhatlan kitartásáért; végre Jováncza, Döbrököz és Dúzs községeknek fecskendőikkel való gyors megjelenésükért, me­lyekkel a tűznek tovább teijedését csakhamar meggátolhat­tuk. Isten éltesse e nemes szivü urakat s honpolgárokat! Nagyon hiszem, hogy a kurdiak is okultak s nem fogják többé a kévés-eleséget az udvarra összehordani. — Bajai csendélet. A „Bajaírja:“ A „s p an yol tár­saság“ nevében több helybeli vagyonos polgár fenyege­tő levelet kapott, hogy egy meghatározott időben és he­lyen bizonyos összeg pénzt deponáljanak. A társaság tagjai ezt csak kölcsönnek (!) tekintik és nemcsak hogy visszafi­zetik, de sőt arra kötelezik magukat hogy Bács-, Baranya- és Tolnamegyében az illető kölcsönadó bátran járhat-kelhet és ha valaki ezen megyékben útjában állana, azt eltávolí­tani az ö feladatuk leend. — Ha pedig netán a kívánt ösz- szeget nem hajlandók letéteményezni, úgy az alapszabályok szerint — itt még a §§-ok is idéztetnek! — előbb szemük ­Idegen szegődő mellett két böcsületes embernek 32 forintig kezessége követeltetik. A fölszabaduló ifjú, a mesterlegé­nyek közöl két komát visz, kik neki a keresztségben álla­nak, mely keresztségért egy czéhbeli kanna borral, nyolcz karajczárral, a beírásért egy garassal és székpénzeül egy pénzzel tartozik. A mi czéhbeli napunkat pünköst hétfőn kell ülni. Ekkor számot adnak és választatnak, vagy elébbi tisztükben meghagyatnak a fő- és kis czéhmester, úgy a pixismester. A mi föczéhünkhöz tartozó külső mesterek is a megirt czéhnapra megjelenjenek s a kántorpénzeket befi­zessék. Ha valaki a maga fonalát a takács mestertől akkor akarná elvinni, mikor a fonal már meg van vetve, fizet min­den röftöl egy krajczárt. Más munkáját, legényét hamisan elcsalni két frt birság alatt tilos. A ki heti- s más vásárra eladó vásznat hoz, a vizsgáló takács mesternek minden da­rabtól fizet egy pénzt. A fizetést neheztelő vagy megtagadó, a mi bevádolásunk által megbüntettetik. Ha a mesterek a nyilt láda előtt vagy azonkívül egymást boszusággal illetik, szidják, átkozzák, ha tisztátalan személyekkel nyájaskodnak: a böcsületes czéh által megbüntettetnek, sőt a magistratus- nak is följelentetnek. Ezen czéhartikulusok a főgyülésen minden évben fölolvastassanak; a ki időn kivtil akarja ol­vasni, vagy olvastatni, fizet egy tallért. A ki a mi privilé­giumunkat ellenzeni, háborgatni merészelné, akarmely tiszt­ben levő ember legyen: birsága nyolcz marka arany; mely­nek fele a Tek. Kamaráé, egy része a magistratust, más része a mi fő czéhládánkat illeti. Toldalék a takács legények föntebbi 1768-kiartiku- lusaihoz. A dékány minden nap délben ellásson az atyames­terhez: nem parancsol-e valamit? A mely legény magát a czéh háznál mulatság közben illetlenül viseli, ha garázdál­kodik, ha szóbeli asszonnyal tánczol a kocsmában: bünte­tése három legény igazsága azaz 24 kr. A mely legény a másik munkáját becsmérli, más műhelybe csalja: büntetése 1 frt. A mely legény egyszer a műhelybe kisértetik: 14 napig nem szabad onnan kiszállni. A legény elmenő szándokát je­lentse ily szókkal: „kedves mester uram! tovább nincs ked­vem maradni, hanem bucsuvéget kérek magamnak.“ A ki jbucsuvét után maradna: bírsága 8 karajczár. Kézfogás nél­kül illendő helyeken meg ne jelenjen. — A mesterek úgy viseljék magokat, hogy a legényeknek például legyenek. A legény igazságlevele kiadásáért nyolcz krajczár járt. In­nen a birság értéke 1, 2, 3 legény igazság: knap: 8, 16, 24 krajczár. D) A takácsok czéhirataí közt van 1813-ból egy hely­tartótanácsi nyomtatott rendelet Írott másolata: Közönséges czéhbeli czikkelyek, a mesterség üzés végett való Társasá­gok és Czéhelc számára. Az LV. czikkely érdekesbjei. A. Az inasokról. Ki inasságra fölvétetni kíván, az akarmely bevett Religiója lehet, erre nézve el nem tiltatik a szándé­kába vett mesterségtől. (Ennek daczára akárhány város és czéh volt az országban még 1830-ban is, melyek protestáns tagot magok közé nem fogadtak.) Az inasságra fölvételnél, ha jobbágy volna, a földesuraság engedélye is kikérendő. Az inas fölfogadása hat heti próba után, a czéhgyülésben, a nyilt czéhláda előtt 1 frt 30 kr. lefizetése mellett történik. A báb- s kenyérsütöknél, ács- kötélgyártók- fazekasoknál, két, — a szűcsök- aranyművesek- kővágók- tobakosoknál és óracsinálóknál négy, — a többi mesterségeknél három év az inasesztendő. E tekintetben a mesterek fiai sem ré­szesülnek kedvezésbe, kivéve, hogy csak fél tallér taksát fizetnek. B. A legényekről. A legény keresztelő és sza­baduló levele eredetiben a czéhládában hagyatván, az ille­tőnek csak akkor adatik ki, ha majd czéhbe akar állani: másolatban pedig a vándorlás végett adatik ki 1 frt 30 kr díjért. A három évi vándorlás ezen idő előtt csak annak engedtetik el, ki testi bénasága miatt nem képes vándorolni, ki, atyja elhalálozván, mint család föntartó nélkülözhetlen, ki elaggott, nyavalyás szüléinek ápolására szükséges. A le­gény egy-egy mesternél, két heti fölmondással legalább hat hónapig dolgozzék. A sz. lieverdel hétfőkön, blau Montag, folyvást rendetlenkedő, rakonczátlan viseletű legény három napra kenyéren vizen bezárandó. Az eddigi megkülönbözte­tés az öreg s ifjú legény közt, az a miatt támadt sok visz- szaélésnél fogva eltöröltetik; a mestertől fogván függni, hogy annak, ki jobban érti forgatja mesterségét, jobb fizetést ad­jon, mint a másiknak. C. A mesterségről. A mesterle­gény, ki mesterré akar lenni, bizonyság leveleit elömutat­világától fognának megfosztatni, azután gyermekeik elrabol- tatni, végül iszonyú kinok közt meggyilkoltatni. A levelek és levelezési lapok részint Mohácson, részint helyben lettek postára adva. A „spanyol társaság“ rendőrkapitányunk ál­tal erélyesen nyomoztatik. — Uj könyv. A lapunkban nem régen ismertetett mű: „gyakorlati útmutató az adó-, bélyeg- és illetékszabályok kö­réből, községi elöljárók, községi és körjegyzők, jegyzői vizs­gára készülök és az adóügygyei foglalkozók számára | meg­jelent. Irta: Mészáros Caesar, Budapest. Rautmann Frigyes könyvkiadóhivatala. Ára 1 frt o. é.“ — A nagyméltóságu m. kir. pénzügyi ministerium 37483,1877. számú kiadványával hivatalos ajánlatban részesittetett. — A d.-földvári tánczvignlmakat következő lelke­sült szavakkal ünnepli egy ottani levelezőnk: Carneval caniculában. A duna-földvári „Egyenlöségi Kör“ ren­dezett f. hó 22-én kerti helyiségében könyvtára javára egy bált, mely jól sikerült. A számosán megjelent közönség jól mulatott, hódolva Terpsyhorénak másnap reggelig. A hely­beli casinó által szombaton f. hó 28-án kerti helyiségeiben rendezett „Anna bál“ a szó legigazibb értelmében fényesen sikerült. Öreg urak, hajdani vitéz harczosok a sima táncz- - padlón, kik még egy földvári bálról sem maradtak el, biz­tosítottak engem arról, hogy ily elegáns, eliteszerü, össze­vágó bál Duna-Földvárott még nem volt! (Relata refero.) Ha jól olvastam, 36 pár tánczolta 2 colonneban a franczia- négyest; a tánczosok és tánczosnök egy része a terem szű­ke végett nem vehetett részt. A terem s a kert díszítése a rendezőség dicséretére válik. Volt képviselve a kato- ■ nai csillogó egyenruha, az ecclesia, Justitia istenasszony, sőt még az egyetemi polgárok egyenruhája is stb. Es a nők ?! Páris herczegnek könnyű dolga volt, hisz neki csak három istennő közül kellett a legszebbet választania. De ne­hezebb mint Sisyphus munkája, kiválasztani a legszebbet annyi szép istennő közt, kik a bálunkat ékesíték; annyi csillogó, ragyogó, elbájoló szem között a legszebb párt ki­jelölni: ez meghaladja a halandó ember erejét. Ennyi szép­séget kellemet, ifjúságot, szeretetreméltóságot csak nézni, csudálni, imádni-----—de megítélni nem lehet!-------— — I Vyilt kérelem. Hogy Tolnavármegye községjegy- zöi kara egy megyei községjegyzöi egyletet alakítson — arról úgy látszik — le kell mondanunk, mert a több éve­ken keresztüli sikertelen vajúdás arról győzött meg benün- ket — elég sajnos, —» hogy Tolnamegye száz néhány tag­ból álló községjegyzőit saját személyes ügyük érdekében is egy akaratra hozni nem sikerült. Mondom arról le kell tennünk s be kell elégednünk egy szükebb körű járási köz- ségjegyzöi egylettel. — Ez is jobb a semminél — s egy lépés előre. Megyénkben megtette a kezdeményezést a dom­bóvári járás; köszönet -r- az ügy, érdekében -—- a kezdemé­nyező egyeseknek. Hanem miután úgy látom sőt tudom, hogy ezen járás jegyzői kara egyesei több éven mindeddig sikertelen forsirozták az ügyet, — mígnem a járás igen tisz­telt főbírája a dolog élére nem állott; s miután a simontor- nyai járás jegyzői karának hasonló a sorsa — a mennyiben ezen jái’ás fiatalabb jegyzői az idősebbek részéröli kezdemé­nyezést — mozgatást — ezeknek hideg északsarki ügy­közömbösségük miatt — kivárni nem képesek: szabadjon a simontornyai járás igen tisztelt szolgabiráját a dombóvári ván, jelentkezzék az illető czéh- és helyhatósági elöljáróság­nál. A czéh pedig félre tévén minden további visszaélést, melylyel a czéhbe állani szándékozókat hosszas huzavonák­kal, költségeskedéssel, a remek többszöri visszavetésével ri- asztgatta el: adja föl neki a nem drágába telő, könnyen el­árusítható remeket, ellen esetben az illető folyamodjék a helyhatósághoz, mely jogosítva lesz a szokott remek föladá­sara. Rendkívüli esetekben a körülmények tekintetbe vétele mellett, az egyébként kitanult mesterlegénynek, a Helytartó tanács által a remek elengedtetik. A remek készítése alatt az u. n. napszám fizetésnek és az evés ivásra költségeske­désnek hely nem adatik. Az új mester a czéh ládájába 25 frtot fizet, ezentúl sem ebéddel v. uzsonnával, sem egyéb költségeskedessel nem tartozik. A mesterek fiaira, özvegyeik ferjeire e tekintetben kivétel nem lesz. Valamint egy némely mesterek azon kiváltsága, hogy bizonyos meghatározott szám­nál azon egy városban többen nem lehetnek, többé tekin­tetbe nem jöhet. (Pesten még 1850-ben is csak négy- ké­ményseprőnek volt kiváltsága létezni.) Az anyaczéheknek a vidéken fiók czéhjei lehetnek. A czikkelyek végén következő visszaélések töröltetnek el: A czéhköszöntések és ezen czim alatt vétetni szokott taksák; a köszöntök és izenethozók közt való különbség. Az istenhozta vagy társpohár. A kiálló legények kisérése. A mesterré lett legénynek házasságra köteleztetése. Az a szokás, hogy egy mester mindaddig eltiltatott a munkától, valamig a másiknak eleget nem tett. Azon szokás, hogy egy mester nem vállalhatott föl oly munkát, mely már más­nak volt fölajánlva. Az a vélemény, hogy a mely mesterle­gény valamely uraságnál szolgált, mesterré ne lehessen. A képzelt becstelenség esetei p. mintha az becstelenség volna, hogy valaki törvénytelen ágyból született; kiknek nejeik ki- csapongok; kik halaira ítéltettek, de kegyelmet nyertek; kik macskát, kutyát öltek, nyúztak, kik a hóhérral szóltak, együtt ettek, ittak. Az ily előítéletekhez ragaszkodások visz- szautasitandók. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom