Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-05-08 / 19. szám

ör. Fehér György, Grünvald Mér, Pálinkás Mihály, Fehér Antal, ör.

Bötüs János, »Samui József 1 frt, Tilkovits János, ör. Koleczar György,

Orgován József, Kostyánszkv András, Báli Mihály N., Orgován Róza 50

kr. Fischer Ferenez 46 kr, Mezey Gyula 40 kr, Horváth András 4 kr.

Diósberény község gyűjtő ivén:

Telinger Gyula, Dávid Mihály 1 fit,

Kremmer Károly, Hoffmann József, Virth György, Tóth Péter, Kvell N.,

Lengyel Antal, Bérdi Mihály 50 kr, Haubitz János, Hineball András,

Breitenstein Ferenez, Kremmer Adám, Schneider Sebestyén, Eller József,

Balaskó János, Schefer Henrik, Weidl Péter, Schefer Adám, Posesi Bol

dizsár, Kremer Ferenez, özv. Oszbachné, Isztl György, Ekkert G\Örgy,

Theisz János 40 kr, Läufer József, Schellenberger Péter, Theisz András,

Feit József, Szontag György, Niki Jakab, Schmidt Sebestyén, Fark Adám,

Niki János, Tauel Adám 30 kr. Scliöffer János, Kriser Antal, Binder

Ferenez, Müller Jakab, Tóth János, Bojás Márton, Balaskó Péter, Szon

tag Antal, Eickhorn János, Balaskó István, Zugner Ferenez, Schiszler

Péter, Zei György, Fritz Antal, Bojás János, Kiibinger János, Reiszer

Márton, ör. Kremmer János, Schöfer Antal, Balaskó Miklós, Szinger Já

nos, Binder Antal, Hambucb Péter, Gantner Mátyás, Hai Péter, özv.

Locher, Feuerling János, Geiner József, Feuerlich Péter, Deuts Sibilla,

Hesz György, Virth János, Amment Boldizsár 20 kr, Schmidt Sebestyén,

Hambuch János, Schefer Antal, Bucs Antal, Linder József, Zugner And

rás, Berlinger József, Branneuer László, Virth György, Hadinger Jakab

10 kr. Kollman György ur gyűjtő ivén: Iskolás gyermekek 3 frt 66

kr, Kollmann György 1 frt 20 kr, Bognár László 50 kr, Teisz Imre,

Heineck Péter 20 kr, Tuhman Leopold 14 kr, Veiszling János 10 kr.

Késinárky Ignácz ur gyűjtő ivén: Késmárky Ignácz 2 frt, Czangel,

Horátsek, Taupert Károly, Nagy, Ponáuer Emil, Németh Pál, Rajcsicli,

Gál Lajos, Pechl, Domsits Kálmán, Kopacsek Aurel 1 frt, Kováts Sán

dor, Mihálfy Lajos 50 kr. Szárazd község 15 fit. Hidegkút község

30 frt. Döry Gyula ur gyűjtő ivén : Döry Gyula 5 Irt, Bau-erle Fe

renez egy ezüst tallér, gróf Komis Adel 2 frt, több béres 1 frt 48 kr,

Neumayer, Döry Béla, Döry Etelka, ifjú Döry Gyula, Döry Gábriel,

Döry Ödön 1 frt, Schvarcz György, Horváth Lajos, Frühvirth Ferenez,

Steidler Mária 50 kr Kotsis József, Pauer István 40 kr, Lakatos Mihály,

Schindler Lajos, Waurer András, Andrisovits Pál, Buda József, Kováts

István 30 kr. Dúzs község 7 frt 59 kr. Ilügyész község gyűjtő ivén:

Több högyészi lakosoktól öt forinton alóli összegekben befolyt 59 frt

12 kr, Hunyady Károly 10 frt, Eibach Mihály 5 frt, özv. Fischer Ig-

náczné 5 frt. Róth János ur gyűjtő ivén: Kováts Zsigmond tanítvá

nyai 2 frt 13 kr, Tomatich Mihály 2 frt, Németh Zsigmond tanítványai

1 frt, 70 kr, Róth János 1 frt 50 kr, Stauber János, Sánta József 1 frt.

Péczely György tanítványai 75 kr, Deuts Ignácz 60 kr.

(Folytatjuk.)

Különfélék.

— Halálozás. Birtokos osztályunk egy köztiszteletben álló tagját

ragadta ki körünkből a halál, mely gyá-zos es«-t a legszélesebb körökben

élénk részvétet keltett. Itt közöljük a kiad itt gvászjelentést: Özvegy

Hanzély Ferenczné Scitovszky Janka s gyermekei Margit és János,

nemkülönben özvegy Perlaky Sándorné Kubinyi Szidónia, Hanzély Lá-z!ó,

özvegy Sréter Lászlóné Hanzély Apollónia, Kubinyi Flóriné Hanzély

Erzsébet, Perlaky Gáborné Hanzély Katalin, Enesev Sándorné Hanzély

Anna szomorodott szivvel jelentik telejthetlen félje, atyjok, fia s testvé

rüknek II .nzély Ferencznek, folyó hó 30 án reggeli 8 órakor, élte 46 ik,

boldog házasságuk 7-ik évében hosszas és súlyos szenvedés után tüdő

vizenyő következtében történt gyászos elhunytat. A boldogultunk hült

tetemei május hó 2 án d. u. 4 órakor az ágostai evang. egyház szertar

tásai szerint (az elhunyt lakásán Józseftér 10. sz.) megáldatván, Sz. And

rásra szálittatnak, hol is május hó 4-éu d u. 4 órakor fognak örök nyu

galomra tétetni. Budpest, 1816. april hó 30-án. Áldás és béke hamvaira!

— Tűzoltói lakoma. A szegzárdi önkéntes tornász- és tűzoltó-egy

let működő tagjai a legközelebb alsó-nyéki jegyzővé megválasztott s tá

vozó szivattyús alparancsnokuk Ujfalusy László ur tiszteletére folyó évi

május 6-án a casinó helyiségeiben bucsulakomát rendeztek. — Mondanunk

sem kell, hogy az elválás szomo uságát vig pohárkö.-zöntések enyhí

tették.

— Köszönetnyilvánítás. Ui ger Domonkos szegzárdi gyógysze

rész ur a szegzárdi tűzoltóságnak 7 frt 58 krt adományozott, miért is

lapunk utján hálás köszönetét mond: Knór Nándor, elnök.

— Nyilvános köszönet. A duna-földvári takaréktár egyéb jóté

konysága közt gyülekezetem szegény tanköteles gyermekeinek tanesz

közökkel leendő segélyezése végett kezeimhez is tiz (10) oszt. ért. f tot

juttatván, erkölcsi kötelességemnek teszek eleget, midőn ezen összegért

a segélyezett szegény tanköteles gyermekek nevében a nyilvánosság

előtt ezennel köszönetemet nyilvánitom azon hozzáadással, hogy a jótett

dicsérő magyarázatokra nem szorul. Nagy, ev. lelkész.

— Tolnáról újabb jótékonyságról értesítenek bennünket, mely 1}el

boldog emlékű b. Sina Simon özvegye született Ghyku Iphigenia a tol

nai szegényeket megörvendezteté. Péchy József tolnai prépost ugyanis

a mélyen sújtott özvegy báróné és családjához részvét nyilatkozatot kül

dött, melyben kifejezést adott azon veszteségnek, melyet a szenvedő em

beriség és különösen a tolnai egyház, melynek az elhunyt nagylelkű

kegyura volt, szenvedett. E részvét nyilatkozatra az özvegy báróné me

leg szavakban válaszolt, leveléhez csatolva 80 trtot, mellből 30 f tot

egyházi qzélokra forditfatni, 50 frtot pedig a prépost ur által a tolnai szegé

nyek közt kiosztatni rendelt. Folyó hó 4. mégis történt a kiosztás, az egyház

gondnokai: Maixner Antal és Schröder Keresztély jelenlétében és tanús-

— de nem egyedül, magammal viszem a „Habakukhoz“ czimzett kávé

ház egyik szép pinczérnöjét Juditot-----------------------------“

— O

h, jaj nekem! sóhajtottam én.

— Minő boldogtalan vagyok! sóhajtott Zakariás.

„Öcsémet tartsátok magatoknál s vigyázzatok rá, mint a szemetek

fényére, vagy küldjétek haza vigasztalásul apámnak, mindenemet rátok

hagyom (s igy az adósságomat is) s csak arra kérlek benneteket, emlé

kezzetek meg néha barátotok — Absolonrol.“

— Végem van, — szóltam könnyezve én. —

Zakariás nem talált szavakat kinja kifejezésére.

— Feküdjél le kis öcsém oda a divánra, nézd adok takarót, jó

ágyneműt — szólltam a kis fiúhoz — mi nem eresztünk el többet innét

— De nekem haza kell menni, mert Absolon majd megver.

— Ne félj, nem ver meg többet.

— Miért?

— Mert elszökött!

— Bizonyosan az a szép kisasszony csábította el, a ki nála volt,

mikor ide küldött.

— Hát nála volt? — ordítá Zakariás oly hangon, hogy a fiú hoz

zám szaladt menedéket keresni.

— Csilapodjál Zakariás, nekem több okom lenne mérgelődni, mint

neked!

__ Ugyan miért volna neked több, szeretném tudni?

_ No mindjárt elmondom, hadd feküdjék le ez a fiú előbb. Menj

öcsé

m aludni.

Szegény fiú, elcsigázva a kiállott kellemetlenségektől, csakhamar

elaludt.

_ Jer Zakariás üljünk a kályha mellé, elmondom mit csináltam

az

on szabad órámban e 14 nap alatt.

— Midőn 7-én indítványodat elfogadtam, azt azon reményben tet

tem, hogy ez óra alatt meghódítsam Juditot, kinek szőke haja s fekete

szemei előtte való nap lángra gyújták forró szerelmemet.

— Óh! én is éppen ezért índitványozám, csakhogy Juditnak fekete

haja és kék szemei vannak, nem pedig mint te mondottad.

— Hogy a haja szőke, az bizonyos, hisz egyebet sem néztem —

szóltam én.

— De hogy a szeme kék, arra meg én esküszöm meg, hisz egye

bet sem láttam — monda Zakariás.

— Majd ha Absolon hazajön, megkérdezzük tőle, kinek van igaza.

„Naponkint — folytaiéin én — c<ak a „Í1 <b.lkukhoz“ nn-nt^m. —

s csak ott találtam fel örömem, ott találtam szer« lmem tárgyát az imádott

< Juditot.“

) /

— Oh! én is igy tevék. — Feleié Zakariás.

) r 'fj

„Es ö, a szőke. Judit, ez isteni teremtés, raegha'lgatá forró szerel-

meinet s mire én még gondolni is alig mertem, ma — egy senkitől sem

i látott pillanatban — megcsókolt.“

| — Éppen igy tett velem is ! sóhajtott Zakariás.

„Oh! mily boldog valók. Mindent, mindent megtettem volna értéé

| pillanatban, — hogy tagadhattam meg tehát tőle azt a kis gyűrűt, mit

í „emlékbe" újamról lehúzott.“

> — Tőlem csak annyi pénzt kért, hogy egy karpereczet vehessen

s holnap magának — szól közbe Zakariás.

\ — Oh! mondom; nem tagadhattam meg tőle.

< — Oh! én sem!

„Pedig az a gyűrű bizonnyal kei'ült 35 frtba mikor édes anyám

? számomra emlékül vévé.“

— Bizony a mi tározónkban is lehetett 40 frt, mikor neki adám.

„Hogyan, szerencsétlen! te a közös tárczát ajándékozód neki?“

< — Igen, ezt tevém!

| „Es ö mindezekkel megszökött, megcsalt, rútul rászedett bennün-

| két.“

> — Minő boldogtalanok vagyunk!

„Ennek oka pedig csupán csak az, hogy elváltunk egymástól, ha-

s bár csak egy órára is.“

Megérdemelted sorsoda1, — szól egész öntudattal Zakariás —- mi

< ért fogadtad el indítványomat.

„Te vagy oka mindennek, — feleiéin én — miért inditványozád.

| S hosszan vitatkozónk a felett, ki a hibás?

Végre abban állapodtunk meg, hogy a szabad órát eltörüljúk, le-

s szünk ismét elválhatlanok, de egy és ugyanazon nőt egyszerre

\ még véletlenből sem fogunk mindketten szeretni.

_______