Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-08 / 10. szám
gásas a tűzoltók vészjelzése jelenté, hogy a vész csakugyan bekövetkezett. A viz ekkor már az alantabb fekvő utczáknak nyomult, de a valvetett működésnek sikerült azok elbontását a mindenfelé emelt töltések által megakadályozni. Dicséret illeti a töltések emelése körül szerzett érdeme kért a helyben államásozó huszárszázad főhadnagyát, Koraposcht Alfonz urat, ki 100 főre tehető huszárjaival egész éjjen át a gátoknál önfeláldozó szorgalommal dolgoztatott. De azért az ár tetemes kárt okozott; a ge- menczi útvonal egy hidját elrombolta s a töltést 10 öl széleségben elsza kító ; a szegzárdi Sárvizhidját igen megrongálta. A József pusztán a há zakat egy magtár kivételével, mind ledönté s 6 mértföld hosszúság és 2 mértföld szélességben a vetéseket elboritá. _ Közlekedési akadályok. Miután mind a gemenczi, mind a dom bon útvonal töltését elszakította a viz, a közlekedés a Dunával csak Pa ks és Dunaszekcsőn át történhetik. _ A sárközi községekben kiütött a respublica s velők csak cso lnakon lehet érintkezni. Na hiszen van is öröm, lesz széna elég, le het a konyhaajtóból piszézni, azután meg nem lehet a rét, bordézraa s más váltságokat exequálni. _ Időjárásunk — ellenkezőleg a felvidéki tudósításoknak •— hi deg, borongós s egyátalán nem tavaszias, ennek daczara a szolomunka kezdetét vette borús kilátással a jövőre, mert a nagy hideg a vesszők bimbaját helyenkint tönkretette. _ A disznókkal ugyan kegyetlenül bánik a sors Tolnamegyében. Az ősszel 800 darab befagyott, most meg -1137 darabból, melyet egy bajai kereskedő a Dunaerdö rezéti részében teleltetett ki, hir szerint 800 darab a vizbe fűlt. A többit a magaslatokon, hova a szegény álla tok menekülhettek, összefogdozták és megmentettek. — Vásár áthelyezés. A nagyméltóságu földmivelés- ipar és ke reskedelemügyi ministerium folyó évi február hó 29-röl 4271. sz. a. megengedte, hogy a Szegzárdon folyó évi april 9. és 10-én tartandó úgynevezett virágvasárnapi vásár ez évben kivételesen april hó 2-ik és 3-ik napján tartathassák meg. _ Gyünkről Írják nekünk: Tisztelt szerkesztő ur! Becses lap jában is emlittetett és az országos gyász miatt folyó hó 5-éről 29-ére ha lasztott tánczvigalom a jelzett napon megtartatott. Miután szives volt úgy az elhalasztás tényét, mint az uj bál határidejét megemlíteni, bátorkodom egy rövid tudósítást, a szépen sikerült bálról beküldeni. Mint tehát emlitém, a bál szépen sikerült és általában fesztelenség és kitörő jó kedv jellemezte s csak a vasárnap reggeli 7 óra tudott neki réget vetni. A tánczosok zömét Simontornya és Tamásiból jött urak ké pezték s mint emliték a vigalom eredményével teljesen megelégedve távoztak el. Gyönk és vidéke szépei közöl jelen voltak: Klein Endréné, Kremmer Istvánná, Mányoky Kornélné és Veinberger Béláné urhölgyek. Fischer Leontin, Lujza és Ida (Hőgyészről.) Fonyó Irma, Halassy Er- ssike és Mariska, Kálmándy Vilma (Félből.-) Kolmann Nina (Szárazdról.) is Ritter Nina kisasszonyok stb. — Magyarosodnak a németek, ügy van, csak nekünk nem kell jrökké németül kotyognunk, hát a sógorok fognak magyarul beszélni is írni. Bizonyítékul közöljük a következő nyomtatásban megjelent kör- ratát egy bécsi czégnek, mely kezdetnek megjárja: Mi helyben az ílsö és legnagyobb divat és selyem gyári raktárt tartván, engedelmes kedünk egy első Postahivatalnok alkalmára Ont szépen megkérni; avval övö kártyákat és jegyzéket a mi legjáratosabb cikkelyekei ilyen Ura- íágokhoz eljutni a melyek On gondolata után hasznát fognak venni. A zándék ezen kártyák terjesztése legyen, nekünk új vevőket; és Önnek i százalék hasznot hozni, melvett mi a mindannyiszori összegtől ninden magányos rendelés után 5% az On fáradságáért határozunk és Önnek zintén megígérünk. Igen őrvendünk kegyednek sokszor ilyen százalékot t küldeni és még megjegyezünkhogy mi valmely rendeléseket az Ön rdeke végett csak posta-utánvétel alat kivezetünk. Ha több kártyaszám 3tszik a tisztelt levélszerinti értesitést kérjük. Mely tisztelettel Wilhelm ungmann & Neffe Stadt, Salvatorgasse 385. Én azt hiszem, hogy ezek előterjesztése által kellőképen számítot tam a baj komoly és nevezetes vol’ára és azt hiszem, hogy nincs ember | házban, de nincs ember széles e hazában, ki azon nagy kincset, a dunai hajózás fentartását megvédeni ne akarná. Köszönöm a t. háznak a jelen elöhaladott időben irántam tanúsí tott figyelmét, melyet e tárgy fontossága érdemelt s azért hosszasabban nem is kívánom igénybe venni a t.' ház türelmét, hanem erre vonat kozó interpellatiómat benyújtván, kérem annak felolvasását és a közmunka és közlekedési ministernek leendő kiadatását. (Helyeslés. Halljuk!) Gullner Gyula jegyző (olvassa az interperllatiót) interpelláló a köz munka és közlekedési minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a ministernek arról, hogy a gerjeni határban az u. n. hármasszigetnél a Duna folyam medre, oly mérvben elfajult, hogy a hajózás már közép vízállásnál is nevezetes akadályokba ütközik, — kicsiny vízállásnál pedig kivált nagyobb hajók számára a folyam medre éppen használhatatlan ? 2. Van-e tudomása a ministernek arról, hogy magán társulatok által e part mindkét oldalán nagy költséggel létrehozott védtöltési és egyéb munkálatok a nagyobb mérvű szaggatások által folytonosan ve szélyeztetve vannak s az említett meder elfajulása miatt téli viz idején azon czélszerüsége és védképessége teljesen értéktelenné tétetik. 3. Van-e tudomása a ministernek arról, hogy ezen vidéken á hármas szigeti meder elfajulása következtében az ottani zátonyokon, — évről évre oly mérvű jégtorlódások támadnak, melyek a Duna medrét elre- kesztvén, kiszámithatlan horderejű vizduzzadásokat idéznek elő és az egész vidék lakosságát folytonos rettegésben tartják — azok életét és va gyonát veszélyeztetik. 4. Ha ismeri a minister ur ezen baj horderejét és komoly fontossá gát, akkor kérdem, elismeri-e az államnak azon kötelezettségét, hogy a medér szabályozása, kivált oly nagy és nevezetes országos folyamnál, mint a Duna vize, mindég az államot terheli? 5. És végre hajlandó-e a minister ur az említett bajok gyökeres orvoslása iránt, még ezen ülésszak alatt előterjesztést tenni ? és szándé- i kozik-e az ide vonatkozó munkálatok költségeinek fedezésére — a szűk- 1 t séges összeget már az 1877-ik évi költségvetésbe felvétetni? A kezdeményezés az égető baj elhárítása tekintetéből te- < hát megtörtént s mi bízva kormányunk hazafiságában, egy i perczig sem kételkedünk, hogy felismerve az ügynek elsőrend- s ben országos érdekét, mely egyúttal egy szorongatott vidék meg mentését is magával hozza, megfelelő intézkedéseivel nem soká ? fog késni. \ Martinai. Különfélék. — Az árvíz Szegzárdon és vidékén. Szegzárdot, vidékét s a sár- j közi községeket a Duna pusztító árjai ellen a fél millióba került tolna- ? bátai védgát oltalmazza. Ezen töltést a múlt évi nagy viz és jégtorlás l daczára sikerült mindennemű rombolástól megóvni, mely körülmény a s társulati mérnököt kivéve, majd minden befolyásos tényezőt az optimis- < mus egy nemébe ringatott, mely iszonyatos módon megboszulta magát; j mert bebizonyítást nem igénylő tény, hogy az árvíz Szegzárd és vidékére < be nem következik, ha a töltés elegendő erővel védelmezve s az óv- \ rendszabályok lelkiismeretesen végrehajtva lettek volna. Ea de ez megtörtént s azon már a recriminatió nem segit, csak azután okuljanak > belőle s ujabbi veszély alkalmával rendeljék be a völgységi foglyár erőt, 1 állítsanak az egész töltés-mentén megbízható véderőt s bizonyára nem s fog az idei nagy szerencsétlenség bekövetkezni. A rendkívüli nagy állású | Duna vize folyó évi február 28-án szakitotta át a védtöltést Szilágyfoknál j és Szomfovánál s a kiöralö ár legelőször is a magosán fekvő József pusz- I tát árasztá el s oly óriási sebességgel jött Szpgzárd felé, hogy a két mért- J. földnyi utat, daczára a roppant ártérnek, 12 óra alatt tette meg. Másnap s estefelé már a fenyegető veszély folytán a képviselő-testület összehivat- | ván, egy állandó vészbizottságot alakított, mely a város alantabb fekvő ; utczáinak töltések által elzárását reDdelé el s ezen eljárását a követkéz- j mények csakhamar igazolták, mert már esti 9 órakor a harangok kon- > Felelős szerkesztő: Boda Vilmos.
