Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-05-15 / 20. szám
20. szám. Szegzárd, hétfőn május 15-én. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Egészévre Előfizetési díj: • • • • • • t 4 frt. Félévre . . . . . . . . 2 frt. Megjelen minden hétfőn Egyes példány áralOkr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. 1 Hirdetési díj: H á r o m h a s áb o s petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Az erdő fontosságáról. (Vége.) Kétségtelenül nagy befolyása van még az erdőnek az eső mennyiségre s különösen ennek arányos elosztására nézve. Álta lános a panasz az alföld esőtlenségéről, mely azt oly érzékenyen sújtja, annyira, hogy például az erdős bérezés Eidéiynek sok kal silányabb földje átlag annyit, ha nem többet, termel mező terményekben, mint Magyarország canaanja: az alföld, melynek egy kis része a Sárköz is. Hogy pedig az esőmennyiség az utóbbi évtizedekben annyira megfogyatkozott, annak oka egy részt az, bogy a Duna és Tisza szabályozás által egy nagy viz- elpárolgató felületet veszitett el az ország, — másrészt pedig az alföld nagy faszegénysége ; s mindenesetre nagyot segíthet tünk volna a bajon, ha — mint dr. Peters is „Die Donau und ihr Gebiet“ czimü munkájában megjegyzi, —■ a Tisza szabályo zást megelőzte volna a befásitás. Magától érthető, hogy egy-két erdőterület nem képes még az általános esőzésre valami észre vehető befolyást gyakorolni, hanem a befásításnak rendszeresen az egész alföldre, sőt előhegyekre s hegységekre, szóval az egész országra kellene kiterjednie, a mi valószinüleg be is fog követ kezni, miután a faiskolák felállítása már országszerte el lett rendelve, de sikerre csak úgy számíthatunk, ha minden állam polgár a befásítást, a mennyire csak tehetségében áll elősegíti, ültet maga is minden helyre, a hol szükségét látja, ily helyek a vizmocsárok, árkok, melyek csak is földje kárára nagyobbod nak, holott ennek elejét vehetné beültetés által, — úgy szinte talál mindig földje, szőlleje körül egyes begyepesült helyeket, eze ket is czélszerüen beültethetné. Községi legelők, nagyobb homok terek, utszélek, kopasz hegyoldalok beültetését községileg le hetne eszközölni, a fü növését ez nem gátolná, sőt kiázástól megóvná; szóval a természet útmutatását kell követnünk, mely semmit parlagon nem hevertet, — hogy ismét azon természet- szerű viszonyok közé jussunk, melyekből kiestünk, mióta a ter mészet csendes, de üdvös munkájába belé kontárkodtunk. De hogy ez eredményhez minél előbb eljussunk, nem elég a törvény maga, hanem egyesült erővel kell hozzá fognunk a munkához s valamint a krajczárokból lesznek a milliók, úgy itt is minden egyes állampolgárnak bármely csekély közreműködése által nagy eredmények fognak eléretni. Hogy csakugyan fényes eredményeket lehet elérni, erre leghathatósabb bizonyíték, — hogy a sok közül csak egyet em lítsek, —* az, hogy mióta Egyptom vicze-királya nagy puszta ságokat millióra menő ültetményekkel fásitott be, azóta rendes esőzések látogatják ama vidékeket, mi ott egészen szokatlan tü nemény. Ellenben intő például hozatott fel az erdőirtas ellen a »Természettudományi Közlöny“ ben az 1875. junius 25-iki Bu dapesti szerencsétlen égi háború, melynek rémito pusztításairól eleget hallottunk s legyen elég Heller Ágost azon czikkének végszavait idéznem: „Őrizzük meg a meglevő erdőket, mint drága kincset; hisz a legelső s legfontosabb életkellekekkel, látnak ezek el bennünket: jó vízzel és levegővel; sőt vetése inknek is ők nyújtják azt, mi sikeres tenyészésükre szükséges: az egyenletesen elosztott csapadékot és enyhe, nem ugrásszerűen változó éghajlatot. Hozzá is fogoft Buda pest azonnal a befásitás 'kérdésének megoldásához s először is a Gellért hegygyei kezdi meg: jó példát mutatva egyszersmind az egész országnak. De valamint az égi háborút, zivatart, úgy az áradásokat is nagy mértékben képes csökkenteni az erdőség s nem épen légből kapott phrasis volt, midőn Markhot képviselő tir az er dőtörvény érdekében tett ínterpelláliójában az idei országos ár vizeket a nagy erdőirtásoknak tulajdonítaná. Ezt. a tapasztalatok is, — az erdő tulajdonságaiból önkényt folyó következtetéseken kivül, — eléggé bizonyítják. így van Schweitzban vidék, hol az erdőpu^ztitás folytán — a kiáradó hegyi folyók a termőföldet elmosták s a népet ez által annyira elszegényítették, hogy a vidékről elköltözni volt kénytelen. S miben áll az erdő nagy befolyása e tekintetben? Kétségtelen abban, hogy koronájával, törzsével, ágaival sok csapadékot fel fog s csak lassan eregeti a teievénybe, mely mo hón s sok vizet képes magához venni s az altalaj repedéseibe, mélyedéseibe juttatni sokat belőle, úgy hogy a csapadékok több nyire, mint források s más talajvizek keriilnek ismét felszínre ez által minden áradásnak elejét véve. N »gy fuito.sságu tényező ez különösen tavasszal, hóolvadáskor, a mikor csak az erdőiek vízzel való takarékoskodása teszi lehetővé a hegységi erdők ben, a fának olcsó s hosszabb ideig tartó kiszállítását; mivel itt az olvadás csak lassan történhet meg.Innen van, hogy példaképen Zólyommegyéhen a kincstár nagy terjedelmű fenyveseiben a tavaü, az itteni usztatás megtekintése czéljából eszközölt kirán dulás alkalmával a bokrosabb hegyormokon még april hó vé gén is övig érő hóra akadtunk, mig másutt nyoma sem volt látható. E lassú olvadás miatt a viz mind a földbe szivárog, a földnek minden tömecsét körülveszi, hozzá tápad, s csak aprán ként s igy tartamosán táplálja a vizerekef, c-ernielyeket, pata kokat és folyókat, — s az igy hetekig eltartó kedvező magas ságú vízállás mellett képesek azután a 17—23000 ölre menő roppant fatömeget idejekorán' a Garanba leusztatni. Ellenben kopasz felületen, e víztömeg, mely itt hoszsu időközre szé osztva kár nélkül lefolyhat, — sokkal rövidebb idő alatt, tönngeseb- ben s nagyobb erővel kénytelen lefolyni, — mert egy részt a napnak közvetlen kitett hó tulgyorsan olvad el, melynek vizét a talaj oly hamar felvenni kénytelen, vagy ha a földréteg már le van mosva, — mi csekély talajon mindig bekövetkezik, — a szikla felület magán át sem bocsátja, — de innen másrészt az is következik, — hogy útjában sincs gátolva a viz, tehát nem csak nagyobb tömegekben, de uagytd b sebességgel is érkezik a völgybe, — a mi okvetlen áradásra vezet, —: a mely termé szetesen annál nagyobb mérvet ölt, minél nagyobb a sivár felü let, melyről a viz összegyülekszik. Ebből per analogi; m 1 övet- keztethetiink a Duna áradására. S ba meggondoljuk, hogy a Dunába ömlik minden folvónk s hogy az irtások folytán a kopár s idővel mindjobban lemo sott területek nagyban szaporodtak, különösen az utóbbi idők ben: nem fogunk csudálkozni, ha az aránytalanul nagy kopá rokon, s igy nagyobb tömegben s rohamosabban lefutó vizái*,
