Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-05-15 / 20. szám

melynek már a mellékfolyó medre is szűk, — nem fér meg a

Duna medrében. Kitűnik egyszersmind ebből, hogy az egymás

sal látszólag semmi összefüggésben nem levő hegy- és al-vidék

közt, továbbá a hegyvidék fenyvesei s az alföld eláradása közt

mily szoros kapcsolat létezik, — mely különösen nagy fontos

ságává válik a Duna jobb felére s igy megyénkre is, az által,

hogy a viz sodra, mint már emlitve is volt, — erősen a jobb

part felé tart. S ezért kell a befásitásnak nemcsak egyes he

lyekre, de az egész országra, az alföldre s hegységekre egya

ránt kiterjeszkednie, hogy minden tekintetben gyakorolhassa

üdvös hatásait.

Fuchs János.

FELHÍVÁS.

A magyar kir. földmivelés- ipar- és kereskedelemügyimi-

nister ő nagyméltósága előterjesztésemre kilátásba helyezte, hogy

Gábor József érdiószegi vinczellér-képezdei igazgató urat egy

előadási cyclusra a vezetésem alatti gazdasági egyesület rendel

kezése alá bocssíjfja; felhívom azért a megyei községeket, hogy

a kik az alább közlendő ministeri leirat feltételei elfogadásával

az előadások tartását óhajtanák, ebbeli nyilatkozataikat folyó

évi junius 10-kig hozzám beküldeni sziveskedjenek. A ministeri

leirat a következőkép hangzik:

Kelt Budpesten, 1876. május hó 1-én.

A Tolnamegyei gazdasági egylet elnökségének Köz.Hidvégh, u. p.

Kölesd.

Az elnökségnek 8. sz. a. beérkezett jelentésére értesítem, mi

szerint a rendelkezésemre álló alapok korlátolt volta miatt mind

eddig nem vagyok azon helyzetben, hogy a gazdaság minden szakágá

ban jártas vándortanítót alkalmazhassak, hanem e tekintetben egyelőre

az eddig működő s csupán egyes szakmákra kinevezett vándortanítók

esetleg a gazdasági tanintézeteken alkalmazott tanerők igénybe vételére

vagyok utalva. Ugyanazért nem teljesíthetem az egyesület azon kérését,

hogy a nyár folytán, úgy az általános mezei gazdaság, mint a szölő-

és dohány-mivelés emelése czéljából az egylet területére vándortanítót

küldjék, hajlandó vagyok azonban, ha az egylet ezt kívánatosnak tartaná,

egyes az ügy iránt érdeklődő községek, vidékek vagy az egyesület

által kijelelendő központokon, akár Lukácsy Sándor mint biztost, mint a

fatenyésztés és kertészet, — akár Gábor József érdiószegi vinczellér-ké

pezdei igazgatót, mint a kertészet és szölömivelés körül jártas szakegyé

neket, oly czélból kiküldeni, hogy az említett tárgyakból rövid időtar

tamra terjedő előadási cyclust tartsanak. Felkérem az egyletet, hogy a

mennyiben ezen előadások megtartását kívánatosnak tartaná, ez iránt

idejekorán tüzetes javaslatot tegyen, melyben megemlítendő, mely tárgy

mily terjedelemben, adassék elő ? hol ? van-e alkalmas helyiség ? mily

könnyebbségek nyújtatnak az előadónak elöfogat és lakás tárgyában ?

mikor kívánná az előadások megtartását ? ez utóbbi pontra nézve meg-

jegyzem, miszerint Gábor József igazgató hivatalos teendői miatt csakis

a szünidők alatt tarthatna ily előadásokat. Mily intézkedéseket tenne az

egyesület a végből, hogy a gazdaközönségben az érdekeltség ez előadások

iránt ébresztessék ?

A minister meghagyásából: Kenessey s. k.

Bernrieder József,

a tolnamegyei gazdasági egyesület elnöke.

Adakozások az árvízkárosultak részére.

Molnár János, László Ferencz, Czuk, Dömök .Péter 50 kr, Makay Fe-

rencz 40 kr, Grünberger Sándor 25 kr, Deits Izrael, Kring Fülöp, Bö-

röcz József, Látos Mihály, Kertai István 20 kr. Ágoston József ur

gyűjtő Ivén: Ágoston József, Magyar Márton, Besenyei Imre, Marosi

János, Gadányi János, Bogár Lajos 1 fit. Rohonczi György 90 kr, ifjú

Bartek János, Rohonczi István, Huszár János 50 kr, Szabó Anna, Ba-

logh Ignácz, Ambrusits Imre 40 kr, Rab Ferencz 34 kr, Marity Ferencz,

Steiner Náthán, Zápor János 30 kr, Szili Ferencz 26 kr, Kis József,

Molnár Ferencz, Ungár József, Fischer József, Károlyi József, Szabópál

József, Esküt Jándos, Mányok Márton 20 kr, Mészáros Györgyné, Kai-

zer József, Kóhn Rézi, Herczóg Mózes, Karpelosz Mihály7, Zulczer Ig

nácz, Tábos János, Szabó János, Takáts József, Mészáros József 10 kr.

Horváth László ur gyűjtő ivén: Horváth László 10 frt, Kiss István

5 frt, Kárner Anna, Verhás János 1 frt, Szíjártó Péter, Kiss István 50

kr. Lamm B. és fiai felső-nyéki bérlők gyűjtő ivén 25 frt. Tengőd

község gyűjtő ivén: Gabona adakozás eladásából befolyt 7 frt 40 kr,

Köbli Mihály 5 frt, Kóhn József 3 frt, Vágner Adolf 2 frt, Munkácsy

Dániel 1 frt 20 kr, Tatay József, Hónig Mór 1 frt, Tüsk Lázár, Vison-

tay János, Piska Mózes, Zsoár Sándor, Zsoár Ferencz, Urhegyi Pál,

Horváth Ferencz, Horváth János 50 kr, Gál István, Horváth István 40

kr, Abrahám József, Oláh István 30 kr, Kováts Péter ifjú, Bocs István,

Molnár Ferencz, Balázsi János (alsó,) Magyar Imre, Biró István, Hatos

Imre, Dobos Ádámné, Albitz János, Taska József őr., Puskás Péter 20

kr. Márkus István, Czékus József 16 kr, Márl<us István, Balázsi József,

(felső.) Takáts József 15 kr, Kováts József ifjú, Pető János, Horváth

Mihály, Horváth Lászlóné, Székelyi József 14 kr, Keserű András, Légrádi

János, Patay János, Ábrahám István, Vesztergál György, Kótai István,

Sörös József, Dombai János, Balázsi József, Kováts Péter őr., Bognár

József, Sörös János, Pincz József, Balázsi István, Balázsi János (felső)

T A R c z A.

Tanfelügyelő ur ő nagysága,

a sárfészeki népiskolában.

Életkép.

Mély és komoly tanácskozásba valának merülve a sárfészeki érde

mes birák uraimék, midőn a sokoldalú tehetségekkel felruházott köz

ségi bakter, — ki egyszersmind a gyalogpostási hivatalnak is szakavatott

kezelője volt, —egy nagy7 hivatalos paksamétával zavara meg a község

nek mély tanácskozásba merült bölcseit.

A „Község érdemes elöljáróságának“ volt czímezve a hivatalos le

vél, melyet a jegyző azonnal fel is bontott s foglalatját ekképen magya-

rázá meg az érdemes törvénytevőknek:

— Hallják kigyelmetek ! Ebben a levélben tanfelügyelő ur ö nagy

sága értesít bennünket, hogy a holnaputáni nap délelőtti óráiban meg

fogja látogatni községünket. Illendő dolog lesz tehát ö nagyságát az öt

megillető tisztelettel fogadni. Azért is kigyelmetek elöljáró uraimék, a

mondott időben teljes számmrl jelenjenek meg itt a községházánál; biró

uram pedig azonnal tegyen jelentést eme dologról a plébános urnák és

mester urnák.

A biró uram eme szavakból azonnal megértvén a dolog fundamen

tumát, belyeslöleg bólintott fejével s ígérkezett az utasítás szerint csele

kedni a sort. Mert hát biró uram értelmes okos ember, megy7ei bizott

sági tag, sokat forgalódott az urak körül, sőt mi több, már a szolgabiró

urnái is volt ebéden egy hajtóvadászat alkalmával.

Hanem hát esküdt uraimék nem valának tisztában a dolog miben

léte felől. Azért is a kasz sza-p erczeptor uram ö kegyelme, engedve

jobb szomszédja figyelmeztető oldalba döfésének s bal szomszédja jelen

tőségteljes szemhunyorintásának, — bátorságot vön magának a közérzü

let szavait saját ékes stylusával tolmácsolni.

— Megkérem szeretettel édes jegyző uram — szavát ne felejtse ke

gyelmed — miféle ur legyen az a nasságos stanfelügyelö? Mert

ha talán-talán olyatén persóna lenne ő kegyelme, ki utjának ezélzatos

tűi voltát az adoexecutió végett irányozza lakó helységünk felé, —

! úgy nem tudom mi fog ott történni velünk, — lévén az adórestáutiák

[ hátralékos summája igen nagy minemüségü! —

A kaszsza-perczeptor urnák eine szavait nem lehetett rósz néven

; venni. A község még soha sem látott tanfelügyelőt. Volt ugyan a rae-

’ gyének tanfelügyelője, hanem az kinevezése óta bezárkózván a megyének

! egyik kulcsos városába, — az iskolákat rábízta az Ur istenre. Bokros

I érdemeinek elismeréséül aztán áttétetett egy nagyobb megyébe s helyét

egy fiatal ember foglalta el, ki most nagyságos ur létére nem restel egyik

községből a másikba szekerezni, mintha csak parancsolná neki valaki.

Azért is a jegyző ur megmagyarázván a tanfelügyelői hivatal mi

benlétét a tájékozatlanoknak, perczeptor uram aggodalmai is eloszlottak.

— Immáron értem. A stanfelügyelö ur tehát uskola vizi-

tátor légyen. Nó az Isten segítse meg jó szándékában.

— Megértették kigyelmetek a dolgot, ehhez tartsák hát magukat,

— monda isméden a jegyző ur, — mire biró uram a hozott határoza

tok summáját összefoglalván, lakonikus rövidséggel szóllott:

— Ebben maradjunk ! —

*

* *

A bekövetkezendő nagy esemény hire csakhamar elterjedt az egész

faluban. Másnap már mindenki arról beszélt.

— No lám — mondogaták a sárfészeki atyafiak — ugy-e csak

nem hiába fogta a plébános ur olyan keményen az iskola dolgát! Tudta

ö kegyelme, hogy mit cselekszik, mikor az öszféllel három egymásután

következő vesárnapon is keményen kihirdette a nép előtt, hogy ez

után senki gyerekét el ne fogja az iskolából, mert keményen meg lesz

büntetve. Aztán meg mindenki fizesse meg azoknak az ujmódi könyvek

nek az árát, a miket a tanító úrral az iskolás gyerekek között kiosztatott. Itt

van ni! holnap itt lesz a király embere a nasságos stanfelügyelö

ur, vagy hogyan is titulálják ö kegyelmét!— Már megjött a kurrencs

a biró uramhoz, hogy holnap együtt legyen az egész elöljáróság. Még is

csak okos egy ember ez a mi papunk. Lám, ha most nem volna rendi

ben az iskola, milyen nagy szégyen érné az egész falut. Még talán az

újságba is kiírnák, mint a múltkor a pörnyésieket, mikor duczokkal kel

lett megtámogatni az iskolájuk falát, hogy ki ne düljöa. — Hanem hi

szen volt is ám dolga plébános urnák, mig az ujmódi szokást betudta

hozni a faluba! Majdnem kihordták érte.