Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-02-02 / 5. szám
5. szám. Szegzárd, szerda február 2-án. Negyedik évfolyam 1876. KÖZLÖNY ' > ir»i»wwii mm w nvkiwnaivnwn ' ' f .. Va ■ ■ ■ mma ■ ■ ■■ mm ■ Előfizetési díj: Egészévre . . . . . . . 4 frt. Félévre . . . . . . . . 2 frt. Megjelen mindén szerdán. E g y*e s példányára 10 k r. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejös-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. L T DEÁK FERENCZ. \ ; ’ (1876. január 2^-én.) Ma délelőtt a villany, repülő szárnyakon tudósította az egész országot a gyászeseményről, melynek színhelye az ország fővárosa volt. Deák Ferencz meghalt! Hangzik az egyszerű tudósítás; és még is e pár szóban foglalt esemény nyel Magyar- ország történetének egy emlékezetes korszaka nyert befejezést. : Az egyszerű hamvak, melyek nem sokára az anyafölddel egyesülnek, egy nagy szellem lakhelyéül szolgáltak, mely világító fényével messze szűk hazájának határain túl az emberiséget szolgálta s tevékenységét egész a biro dalmak uj alkotásáig kiterjeszfé. Nem fogjuk életrajzát adni az elhunyt nagy férfiúnak, hisz az a fényes palota, mint a szegény kunyhó lakója előtt apró részletekig tudva van s a bennünket körülölelő nagy nemzetek előtt ép oly ismertek, mint a mint cselekvényei méltányolva vannak. A történelem van. hivatva nagyszabású államférfim múltját egy beállítva, emlékét, mely a hagyomány ajkain is dicsfénynyel övezve fog unokáról unokára szállni, a késő nemzedéknek átszolgáltatni. Mi e helyen csak a magasztos jellem pár vonásának felemlitésére szorítkozunk. Deák Ferencz nem volt a forradalom hive. 0 roppant szellemi erőit a békés átalakulás, a higgadt bölcsesség vezérelte lassú de biztos munka érdekében érvényesíté hazája javára. Az ő tevékenysége mindég azon határig terjedt, mig a törvényre, mint dönthetlen alapra támaszkodhatott. Ha a viszonyok ily irányú működését lehetetlenné tevék, a visszavonulásban kereste a meggyőződésének meg nem felelő cselekvéstőli szabadulást. Az 1848-iki nagy átalakulási korszak helyén találta, mig a hullámok el nem söpörték alóla a törvényt; mikor ez megtörtént, visszavonult, hogy midőn a nemzet a gyászos következmények súlya alatt összetörve, feléje tekintett, mint egy világitó fáklyát lobogtassa azt előtte. S mindezt nem kicsinyes félénkség okozá, hanem azon erős és megdönthetetlen hit, hogy hazája alkotmányos jogai vér és pénzáldozat nélkül, tisztán a törvényhezi szívós ragaszkodás utján érhetők el. S a nemzet megérté őt. Csoportosult körülötte s a történelemben majdnem páratlan vak hittel követé bölcs ajkairól elhangzott minden tanácsát. S tévé ezt azért, mert feltétlenül hitt benne. A politicai böcsületesség erénye oly óriási mérvben volt benne képviselve, hogy kijelelte a határt, melyen túl a nemzet hazája jogai feladása nélkül, az Austriávali államjogi kapocs és a fejedelem egysége érdekében sem mehet. Ezt követelte akkor, midőn a fegyveres erejére támaszkodó Austria büszkén utasitá vissza kiegyezési feltételeit és egy lépés sel sem ment tovább köveléseiben, akkor sem, midőn Austria a külellenség által, belviszonyai kuszáltsága következtében leverve, neki önmagát kiszolgáltatta. A helyzet ura volt akkor! Barát, mint ellenség aggódva leste ajkairól a szavat, mely az osztrák monarchia léte, vagy nem léte felett fog dönteni. fß ' . 0 a törvényre hivatkozott s a fejedelem úgy mint a nemzet hálás szívvel fogadta határozatát. A legmagasabb hivatalok, jövedelmező fényes állások legfőbbjei álltak rendelkezésére. Válogathatott bennök s még is hű maradt önmagához! Nagyra vágyástól ment egyszerűséggel, az önzetlen hazafiság minták épe kép utasított vissza rangot, anyagi jólétet, jutalmat. A államférfim bölcsesség, a politicai és magán becsületesség, a nagyravágyástól ment önzetlen hazafiság erényei okozták, hogy most az egész osztatlan nemzet gyászolva állja körül ravatalát. A gondviselés megengedte érni neki, hogy a pártok, melyek az általa alkotott kiegyezési mű folytán keletkezve, éveken keresztül vad tusával tépték a nemzet testét, az általa alkotott alapon kezet fogva, kibékültek. Ez volt egyetlen jutalma! De a természet örök ura, mely a földi küzdelmes és szenvedésekkel telt életet nem adhatta czél nélkül az em bernek, kell hogy gondoskodjék megjutalmaztatásáról. Egy erényekben és hibákban gazdag, de hazáját igazán szerető egész nemzet összekulcsolt kezekkel könyö rög érette, Porai felett mindnyájunk hálája virraszt örök időkig ! Szelleme őrködjék vagy uj átalakulásban legyen közöt tünk, mert aggódó, egyhangú felkiáltásunk ez: váljon ki fogja helyét betölteni?! Bari inai.
