Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-02-02 / 5. szám

Különfélék.

— Deák Ferencz haláláról a kővetkező távirati tudósítás érkezett

Szegzárdra: Tisztelt megyei közönség ! Hazaüui mély fájdalommal tudat

juk a magyar országgyűlés főrendi és képviselőházának nevében a tisz

telt megyei közönséggel, hogy Deák Ferencz folyó hó 29-én meghalt. .—

Országosan rendezendő temetése folyó évi február 3-án, a gyász isteni

tisztelet azon hó 5-én fog tartatni. Áldás és béke lebegjen a nagy férfi

únak hamvai felett, emléke a haza szivében örökleni fog. A főrendi ház

elnöke: Majláth György. A képviselőház elnöke: Ghyczy Kálmán.

— Deák F erencz temetési szertartásán Tolnamegyét egy megyei

küldöttség fogja képviselni. E czélból Tolnamegye alispánja a felhívot

takhoz a következő levelet intézte : Tolnamegye alispánjától. 24. ein. sz.

Tolnamegye közönsége azon hálás kegyeletnél fogva, melylyel a folyó

hó 29-én elhunyt nagy hazánkfia, Deák Ferencz iránt mindenkor visel

tetett, a pótolhatlan veszteség miatt a nemzet minden rétegét átható bá

natos részvét tényleges tanúsításához részéről is járulni el nem mulaszt

hatván, — van szerencsém ezennel felkérni, hogy a dicsőültnek ez évi

február hó 3-án délelőtt 11 órakor a fővárosban történendő örök nyuga

lomra tétele alkalmával, megyénk képviseletében főispán ur ö méltósága,

akadályoztatása esetén pedig az én vezetésem alatt megjelenendő kül

döttséghez csatlakozni s egyszersmind tudomásul venni méltóztassék,

hogy a tolnamegyei küldöttség gyülhelye a nemzeti szállodában leend.

Kelt Szegzárdon, 1876. január hó 30-án. Döry Dénes, alispán.

— Nyilatkozat. Megkerestettünk a következő nyilatkozat közzé

tétele végett: Az általam a gyorsirászatra vonatkozólag a „Tolnamegyei

Közlöny-“ben közzétett felhívást közbejött akadályok miatt visszavonni

kénytelenittetem. Róthauzer Illés.

— A bonyhádi dalestélyröl kapjuk a következő értesítést: Jelen

legi téli időnk mellett van elég alkalma unatkozó közönségünknek a

hosszadalmas téli napokat és estéket mivel tölteni. A pompás szánuta-

kon versenyezve sikamlanak el egymás mellett a szánkázókkal megra

kott és egymást alig kikerülni tudó szánok; — e szórakozással a rövid

napok minden bizonynyal hamarább és kellemesebben múlnak el, mint

ha a füstös kávéházakbbn szívnók a romlott levegőt. Az egymást köve

tő tánczvigalmakban pedig a máj beteg vagy az elkövéredéstöl tartó ta

lál alkalmat a testmozgásra és hacsak a nappalt nem cseréli fel az éjjel,

nem pihenheti ki a tánczból [eredt fáradalmait a legközelebbi bálig;

nem marad idő a báli öltönyök kitisztítására; a kellemetlen illatú ben

zin a tisztított keztyükböl el sem illanhat egyik báltól a másikig; — a

meghívókat kihordó szolgák egyik a másikának adja az ajtókilincset:

dales tjély, polgári bál, álarczosbál, olvas ó-e g y 1 e t i

bál, casinóbál, stb. stb. — Oh! hány pénzersiény fog e mulatságok

miattagyoncsiklandoztatni! Vagy nincs pénzszükség? Luxu.ado emelked-

jél 3-ad hatványra! - A „Bonyhádi Dalárda“ hogy el ne késsék vagy

inkább hogy a hosszú farsangban még több bált rendezhessen a farsang

első napján tánczczal egybekötött dalestélyt rendezett és a meghívók után

következtetve, attól kelle félni, hogyha az újonnan épült meglehetős nagy.

terem falai magoktól nem is dűlnek ki, úgy a sok vendég által kitolat-

nak. De hála, a gondviselés ebbeli aggodalmunkat elenyészted, mert az

előtte való napon volt nagy hófuvatag egészen elbástyázott bennünket

a vidékből várt vendégektől. A dalestély napján uton-utfélen ezt hallá

az ember: „Szegény dalárda és tűzoltó-egylet!" (Az estély a tűzoltó-

egylet javára lett adva.) E sajnálkozás ok nélkül volt, mert a mi bony

hádi közönségünk kitett magáért; (egy#** nordpol expeditió mellett

még Szegzárdról is voltak jó mulató és mulattató szívesen látott vendége

ink) az estély pompásan sikerült és a pénztárnok, illetőleg a rendező

bizottmány a dalárda választmányának 169 frt 19 kr tiszta jövedelmet

adott át, mely összegből 86 frt 9 krt az önkéntes tűzoltó-egyletnek, 25

frtot pedig a községi iskola alapvagyonanak adott a dalarda. (Éljen és

virágozzék soká e jótékony egylet!) — Adja az ég, hogy e farsangban

a jótékony czélra tartandó tánczvigalmak hasonló eredményt mutassanak

fel! Volt az estélyen szép számú felülfizetes is, miket a rendező bizott

mány engedelmével itt köszönettel nyugtatni van szerencsém: id. Mutt-

nyánszky Alajos ur 6 frt, (ki azonkívül 20 frtot ajándékozott a dalár

dának) Perczel Dessö ur 4 frt, Bonyhády Gyula ur 3 frt, Willinger

Márton ur 3 frt, Nunkovics Gyula ur 2 frt, Kostyák Hugó ur 2 frt,

Pozner József ur 1 frt 50 kr. — Egy-egy frtot adtak: Fellner József,

Geyer Gyula, Horváth Antal, Kallupka János, Kraniolin József, Kiss La

jos, ifj. Muttnyánszky Alajos, Mayer N., Müller L., Pap Gábor, Perczel

Sándor, Perczel Géza, Pichler Gyula, Rück Alajos, Schvarcz Hermann,

Stem N., Szorg Antal az urak és egy névtelen. Engelmann Hermann ur

60 krt és Reisz N. ur 50 kr. A báli toiletteröl most nem irhatok, mivel

ebben már megelöztettem; csak egy személyt kell itt megemlítenem és

ez a minden szép-és nemesért buzgólkodó Kramolin József ur, a dalárda

és tűzoltó-egylet lelkes elnöke, ki semmi fáradságot és pénzt nem kiméit

az estély emelése végett; ő megérdemli, hogy a jegyzőkönyvi köszöne-

teken kívül még a nyilvánosság előtt is nyerjen köszönetét. — Völgy-

ségi Sch............*)

— J

egyzöfizeté« a múlt században. A tamási régi városi köny

vek tanúsítása szerint a tamási nótárius conventiója 1730-ik év

ben a következő volt: 20 frt készpénz, (perszejseheinba) 16 mérő búza,

egy pár csizma, 6 szekér fa. 1731-ik évben: 30 frt készpénz, 24 mérő

búza, 12 szekér fa, 12 font fagygyu s egy pár uj csizma, föld; ezenki-

*) Ab ajánlatit könönattal fogadjuk.

A sxerk.

T Á R C Z A.

Duna-Földvár s vidékének története, különös te

kintettel Tolnamegyére.

Első rész. Gall-, római- s barbar korszak.

(Foly tatás.)

IV. Római korszak, császár utak. Pannóniát s ezzel a kö

zép Duna jobbján vidékünket, Octavianus Augustus császár hódítá a

romai birodalomhoz a Krisztus születése táján, mikor a Duna s Dráva

mellékét a tán gall eredetű breuezi nép lakja, melynek emlékét a vidé-

künkbeli némely római feliratokon a BR betűk tartják fen. Dio Cassius,

Pannóniának, Krisztus urunk táján, császári helytartója írja, hogy mi

dőn Tiberius császár, a germánok elleni háborújában Krisztus után fél

századdal, Valarius Massalinust, Pannónia s Dalmátia helytartóját, hadakkal

küldé: ások adóval nyomorgatott dalmaták s a braukok ellen, kik a két

Bató fivér alatt a római uralom ellen fellázadtak, de a Drávánál leve

rettek, miközben az egyik Bató elesett, a másik foglyul Rómába vite

tett, holott Tiberius által kérdőre vétetvén, azt feleié: miért ^küldöttéi a

te nyájadhoz pásztorok helyett farkasokat? Akár esetleg, akár szárma-

zásilag, Bató nevű magyar családok ezen s egyéb vidéken máig virá

goznak. Ha a nagy forradalom előtt 380 franczia család dicsekedett az

zal, hogy gall őseik Julius Césár ellen harczoltak: miért ne lehetnének

a magyar Batók s Baltók a panoni gallok utódai ? Ennél azonban való

színű, hogy a magyar Bat a, Báta, Bati, Baté, Bács, Bát, Bátor,

Batina: a magyar Bot, a franczia batra, bataille stb. hely s harczias

nevekkel s eszmékkel összefüggő származékok, melyek a hajdankorból

itteni nemzedékről nemzedékre fenmaradtak.

Róma, Pannóniát négyszáz évig birtokolta s kivált a Dunapartját,

hatalmának és műveltségének számos emlékeivel rakta meg. Noha más

félezernyi évtávolság, az idő és a népek rombolása az emléket e föld-

szinéröl eltörölték: a világváros itteni hatalmának, a földgyomrából ko-

ronkint számos és érdekes maradványai kerültek fel. Aquincumot, Pan

nónia egyik fővárosát, a dunaparti városokkal. föl és alá, hadi kőut köté

össze, milyen Tolnán, Baranyán keresztül csak most van készülőben;

mig Budától alá Földvár határáig, többnyire a régi római kőut képezi

a mai országút alapját. E katonai köqt és melyek alatt elvonult, a várdák

mellékét, mértföldmutató utoszlopok — milliára—császári emlékek, fel

iratos sírkövek, hálaoltárok, szobácskák, féldombos faragványok — stb.

diszesitették.

A római császárok korából, a Buda és Eszék — ab Aquicu ad Mur-

sam — közti dunajobbparti katonautnak, helynevekben és képész távmére

tekben két példánya maradt ránk. Egyik: Antonius Caracalla, a másik

állítólag Theodorius császár idejéből, Krisztus után 212. és 393. évekből.

Az elsőt kiadta Veseling: Vetera Románomra Itiueraria, sive: Antonini

Augusti Itinerarium, Amstelodami. 1735. A másodikat országos költségen

kiadta: Katancsits, Orbis autiquus, ex Tabula Itinarira, quae Thedosii

Imp. et Peutingeri audit. Budáé, 1824.

Az első szerint, az állomások igy következnek: Mursa XVI. ad

novas, at Aureo Monte, Antianis: XXIII. Altino in medio Lugione : XXV.

,Ad statuas, in ’medj<L..,AIi&ca, ad latus Ripa alta : XXVIII. Lussuno:

XVIII. Anamatia, in medio IntercisaT XXÍII. Vatus Salina, in medió

Matrica: XXVI. Campona in medio Acinco: XXIII.

A Peutinger táblák — egy 1255-iki másolatból, Peutinger ágostai

tanár birtokába, ennek örököseitől vétel utján, a bécsi császári könyv

tárba került római hadi ut, — vidékünkre vonatkozó állomásai: Acin-

cum Vatusallo : XIV. Anamatia: XXII. Lussione: XV. Alta ripa: X.

Lugione: XXII. Antina: VII. Donatianis: XII. Ad labores: XIII. MP.

(Mille Passusrrezer lépés.)

Ezen római helynevek jelenleg: Acincum v. Aquincum, Buda, Cam

pona: Tetény, Matrica: Ercsi vagy Érd, Vetusalló, vagy Vetusalium:

Adony, Intercisa: Pöntöle, Anamatia: Földvár, Lusiene v. Lussinium : Kom

lód, Ad statuas, Vardomb, Alisca: Tolna, Ripa alta: Szegzárd,Lugione:

Báttaszék, Antiana: Baranyavár, Auréíis mons: a harsányi hegy. Alti-

num: Kölked, Donatianis: Laskó, Ad laboras: Eszéken túl háromezer

lépés: honnan két felé: a Duna jobbparti állomásokba és egyenest Sir-

miába ágazott el az ut. Mindkét császári útnál, különbözöképen van

nak föltéve, az egyik állomástól a másikig számított lépés távolságok;

holott már Severus és Maximinus császárok katonái, a helyszínén maradt

vagy a nemzeti múzeumban levő utoszlopok tanúsága szerint — tehát

Theodorius előtt másfélszáz évvel Acincuratól számíták mind fölfelé Bécs-

nek, mind alá Eszéknek a lépés távolságokat. Pöntölén, két ház szög

letén levő két csonka római oszlop egyikén az Acincumtóli távolság

XLV. a másikon: XLVII, — a baracsi quardriburguraban 1872-ben ki

ásott Maximinus és Decius Trajanus-féle ép oszlopok mindegyikén ÉV