Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-11-27 / 48. szám
48. szám. Szefárd, hétfőn november 27-én. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Hlöíizptósi <iij: Egészévre ..............................4 frt. Fé lévre .............................. . 2-frt. Megjele n minden hétfon. Egyes példány ára 10 k r. Kiadóhivatal : Szegzárdon Széchenyi-uteza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: H á r o in ii as á b o s petit sor 10 kr Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Utainkról. A „Tolnamegyei Közlöny“ 46-ik számában, e czírn alatt egy terjedelmes és irtaink sanyarú képét liiven ecsetelő közle mény jelent meg. A különfélék rovataidban a többek nevében nyilatkozó pol- i gár vigasztalására felliozatik, miszerint a megyebizottsági ülé sen elhatároztatott — Dombóvárnak a siófoki úttal, egy alkal mas ponton — leendő összeköttetése kövezett úttal ..... Először is megvallom, nem vagyok képes felfogni — mi módon fogja ez megvigasztalni azokat kil^ a szőke Duna — iránti szerelmükben, az ahhoz jut hatásért sóvárognak De különben sehogy sem tetszik nekem a megye közönsé gének ezen határozata ; úgy tesz ebben a megye érdemes kö zönsége, mint egy bizonyos mészáros : máshova néz és más hova üt: — és az fogja belőle kinőni magát, hogy a kisajátí tási nagy költségek után, egy egész, uj ut — és pedig nem a közönség érdekében — fog Dombóvárról a Herezegi pusztákon keresztül azon alkalmas pontig épülni, melyet a tolnamegyei térképen, Szakái névvel jeleltek meg. Ennek pedig természetes következménye az leend, hogy a dombóvár-, döbrököz-, hőgyész-. kölesd-, paksi százados ut, mely nek vonalában a legszorgalmasabb adófizető polgárok laknak ismét elfeledve és a sártengerbe fojtva marad! Mennyire igazságos ez eljárás, Ítélje meg a megye közön sége, valamint azt is, váljon egy nagy birtok érdekéért, tiz köz*ég legjogosabb kívánalmát, háttérbe szorittani lehet-e — szabad-e ! ? Egyébiránt én ismételve oda nyilatkozom, hogy legigazsá gosabb volna, ha minden járás közmunkája, mint váltsága a járásban használtatnék fel. Úgy látszik részünkre csakis a csalfa reményt hagyták meg Pandora szelenczéjében. — — Honfiúi tisztelettel Csibrák, 1876. november 18-án Báró Jeszenszky Sándor. Nyolczvanhat év előtt! Midőn nemzetünk 1867. júniusban Budapesten koronázott, akkor még fenállott Pozsonyban azon koronázási domb, melylyen 1790. novem ber 15-én II. Lipót királyunk a koronázási szertartások egyik részét a kardvágást véghez vitte. — Ma már azon koronázási domb sem áll fenn többé, mert az a pozsonyi szépito-bizottmány terveinek útját állta s igy le-, illetőleg elhordatott. A pozsonyi királyi várpalota pedig, mely nemcsak gyönyörű fekvésénél, de építészeti és belső berendezésénél fogva is a múlt században a legelső királyi paloták köze számíttatott, hol es mely körül az 1790-iki koronázási ünnepélyek lezajlottak, -már 65 éve rom. — Az 1790 iki nagy napokra immár Pozsonyban tehát semmi kül sőség nem emlékeztet, — pedig nemzetünkre nezve azon koronázás ep oly nagy jelentőségű volt, mint az 1867 iki. A magyar ezen koronázást meg előzőleg ép oly szemoru időket élt, mint éltünk mi 184 A. után s a lel kesedés, melylyel a koronázás akkor eszközöltetett semmi\el, sem volt kevesebb mint most. A remény pedig, melyet a nemztt koronás kirá lyához s az alkotmányos élethez kötött ép oly alapos volt, mint napja inkban. De, habár mirdaz, mi ama nagy napok emlékére köböl építve volt, mind elpusztult: valamint maga az ünnepelt király, úgy az ö üdvözlé sére összesereglettek is talán egytől egyig már porlanak, törvényköny veinken kívül — talán éppen egy megyénk szülöttje vagy legalább va- lósziniileg megyénkből eredett tudós Decsy Sámuel gondoskodott arról, bogy a késő utódok részére megőrizte legyen azon idők szellemé nek kifolyását ,s 1792-ben már Il-ik Lipót halala után közre bocsátotta ilv czimü könvvét: y a A inagyai* szent Koronának es az nhoz tartozó tárgyaknak His tóriája, melyet sok régi és űjabb Írásokkal kijegyzett,' rendbe szedett, megvilá- gositott s kedve.s Hazafijainak hasznokra közönségessé tett Decsy Ssímu- él a Józan és Orvosi tudományoknak Doctora, és az Oderái Francofur- tumi királyi tudós társaságnak tagja. Bétsben Nyomtattatott Alberti Ig nác/ k. Szabados íiönyvnyomtató műhelyében MDCCXCII. esztendőben. Ezen munka a napokban egy könyvtár rendezésénél kezünkbe ke rülvén, noha nem kételkedünk abban, hegy ilyen Tolnamegyében is több példányban található, — de mivel ennek tartalma már rég feledésbe "f’iffe'ot, a lüo-itani geirerátió <‘|öttr ismeretlen-és mert cp most cljülcévfor- dulóját az 1790 iki va'óban nagyszerű koronázásnak — azon hiszemben, bogy a „Tolnamegyei Közlöny“ olvasó közönségnek kedve* szolgálatot teszünk, a megyénkre vonatkozó részt Decsy Sámuel ur fennt czimzett könyvéből kiirtuk s a következőkben közzé tesszük. Megjegyezvén még csak azt, hogy D< csy ur könyve rendkívül díszes. Nyelvezete tisztán magyar, ment a latin és germán szavak és kifejezések beszövésétől. A koiorázási jeleneteket — a korozási jelvényeket, a banderistákat stb. nem rajzolva, hanem ékesen festve hozza; hogy a Tolnaraegyei bande- risták „forma ruhája“ a legszebb, legizletesb, — s noha szép lo vas leventék puderozott zoptos hajat viseltek, nem kételkedünk, hogy D'Csy igazat állított, írván: „a Magyarok díszes öltözete é* ékes tekintete sok szüzeket és érzékeny ifjú asszonyokat megigézvén, ezek forró nyavalyába.estek. Lássuk most már Decsy Sámuel ur előadását. „A Tolna Vármegyei nemességnek szive is repesett, halván drága királyi zálognak h tzánk kebelébe vissza lett térésének örvendetes ize- netét. Az is részt kívánt annak őrizetében venni s e végre mingyárt egynéhány nemes iíjakat választott ki, s küldött Budára szt. Iván havá nak 6. napján 1790, esztendőben. Ennek egész forma ruhája setét kék volt, úgymint setét kék róka torkos mentéje öt sor aranyozott gombai arany sinorral és sújtással ki hányva; hasonló szinü dolmán formára szabott Ramizolja bárom sor arany sújtással. Ugyan illyen szinü nad rágja egy rendű arany sinorral és két sor sujtás által kötve. Tengeri gerenybül készült kalpagja király szín veres posztó ki függővel, arany- vitéz kötéssel és kótsag tollal. Karmazsin szinü tsizmája ai-anv borittás- sal és réz sarkantyúkkal — arany paszomántos király szin veres ló- dingja és pantalléija. Arany fonállal hímzett karmazsin szinü szijjakon függő rezes kardja. Egy únyi szélességű paszomántal és arany borittás- sal körül keritett ki ály szin veres tarsolya, melynek közepére a Ma gyar korona vala ki varva. —. Lovaknak szerszáma fekete bőrből volt készülve, réz fsatokkal, és három boglárral, mellyeknek egyike a ló homlokán, másika a sziigyén, harmadika a farán láttatott. — A nyereg terítő fetskefark formára szabott király szin veres tsóíár volt egy unyi szélességű arany paszomántal és borítással bé szegve, szegletei sújtással ki hányva. — Valamint külső tekintetére, úgy személy beli tulajdonsága ira nézve is igen diszes st*reg vala ez. Fő Kormányzója vólt: Dézseri báró Rudnyánszky György. Első Kapitánnyá: Kajdácsy Ferencz All-Vice Ispán. — Második Kapitánnyá: Posgay Zsigmond. — Segédje és Fö Hadpagyja: Be- zerédi Bezerédy Antal. Zászló Tartója: Babits Imre. — Or álló Vitézei All-lladnagy rangal: Barbacsy Antal, Bari tál? Antal,
