Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-12-08 / 49. szám
Harmadik évfolyam 1875. 49. szám. Szegzárd, szerda deczember 8-án. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Egészévre .. . . . . .. . 4 frt. Félévre . . ...........................2 frt. Megjeleli minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. A mi szegénységünk. (Folytatás.) Lényeges szerepet játszik még fó'uraink elszegényedésénél az u.n. in structión ak részint hiányos volta, részint pedig a szükségletnek meg nem felelő minősége. Több gazdaságban fordultam meg életemben s keveset találtam, hol e két hiány valamelyike ne létezett volna. Vagy nem volt annyi instructió a mennyi kellett, vagy ha volt: olyan állapotban volt, hogy — mint az egyszeri gyerek földrajzában Bá- torkeszi — csak a bajnak számát szaporította. Egy mezei gazdálkodásnál igen sokra ki kell a gazda figyelmének terjedni. Ilyen az állattenyésztés különböző ága, a munkás cselédek elegendő mennyisége, gazdasági épületek, gépek stb. stb. Magyarországon az állattenyésztésnek minden ága virágzó lehetne; de nem hogy erre nincs elég gond fordítva — (kivéve néhol a lótenyésztési, mi főuraink némelyikének nagy s dicséretre méltó szenvedélye,) sőt néhol a legszükségesebb igavonó fogatok is hiányzanak. Gyakran lehet látni oly gazdaságokat, hol 20—24 fogat helyett van éppen felényi s ha a gazdatiszt kér: üres biztatással kell megelégednie. Természetes annál fogva, hogy az igavonók hiánya miatt a munkának <©k- vetlen el kell késnie, sőt itt van oka annak is, hogy némely nagy gazdáink igavonói — a kettős munka miatt — olyan állapotban vannak, hogy a jármosökrök s igáslovak csípejére bátran oda lehetne akasztani a tarisznya szíját, lévén a szegény állatoknak alig elegendő jártányi ereje. Igaz, hogy az állatok rósz állapotban létele miatt szokták aztán okozni a cselédek gondatlanságát, restségét s a gazdatisztek után nem nézését . , . . . Lehet ebben is valami .... de nem természetes-e az, hogy ha sem az állat, sem a vele bánó cseléd magát kipihenni nem tudja: akkor az egyiknek soványnak, erő- telennek — a másiknak lustának, gondatlannak kell lenni?!? Adjuk meg mindenkinek a magáét! még ha cseléd vagy állat is az, ne akarjuk egygyel kettő munkáját végeztetni. Főuraink elszegényedésének nem utolsó oka még az állattenyésztés hanyatlása is. Ki ezelőtt 30—40 évvel Magyarországon utazott: majd minden határban, de különösen urasági pusztákon találkozni szokott 2—3 juhászszal, szarvasmarha csordával, ménessel, csürhével stb. Hogy állunk most e tekintetben? Ott, hogy eljárhatunk 2—3 pusztán keresztül, birkát ugyan még találunk — bár ez is némely helyen bérletben van — szarvasmarhacsordát, csürhét találni — ha csak cselédekét nem — nagyon keveset fogunk; a ménes pedig már csak némely passiónátus lótenyésztő főurainknál található. Mi okozza e változást? Az, hogy főuraink a folytonos szegényedés miatt kénytelenek, voltak legelőik leg- nagyobb részét felhasogattatni s az állattenyésztéssel, mivel mem adott olyan jövedelmet, mint a szántóföld: majdnem egészen felhagyni. Igaz, hogy a föld külföldön többet jövedelmez, mint nálunk az állattenyésztés; de nálunk az állattenyésztés is majdnem adott annyit, mint a szántóföld t. i. holdankint 2—3 irtot, a hol ugyan annyit is adott, hallottam azonban uradalmakról, melyek többe kerültek évenkiat, mint a mennyit jövedelmeztek. Mi uálunk pedig az állattenyésztésnek volna jövője, Kivitelünk most is lényeges, mire emelhetnénk azt okszerű gazdálkodás által, csak lókivitelünk 15—16 millió frtot hoz évenkint, mit hozhatna a szarvasmarha, juh, disznó, gyapjú kivitel, ha életbelépfet- nénk mindazt, a mit a gazdálkodási águnk emelésére a külföldről eltanulhatnánk, átvehetnénk, életbeléptetnénk ... de ahhoz ismét pénz kellene, mi pedig szegények vagyunk. Állattenyésztésünk silánysága nem csak jövedelmünket csonkítja ; de egye nesen tőkénket a földet támadja meg. Nem lévén elegendő állatunk, trágyát elegendő mennyiségben előállítani nem tudunk sőt néha a gazdasághoz megkivántató igavonó marhát is drága pénzen kell megvennünk. Ez pedig óriási °/u-ot vesz el idön- kint a jövedelemből. Ide járul még sok helyen az ősi, özönvíz előtti gazdálkodás-mód, — minek oka már gazdasági tanintézeteink csekély létszámában, gazdászati irodalmunk primitiv állapotában k e r e s e n d ő. Gazdasági tanintézeteink szánia oly csekély,'hogy á külföld némely mezőgazdasággal fogfalkozó országában yl0 résznyi területen több van mint nálunk az egész országban. Ls itt is hogy megy a dolog? — Egyiknél a tannyelv okoz nehézséget, — másiknál a szükséges gyakorlati kiképzésre hiányzanak az eszközök, pedig ez volna a fő, — mert értheti valaki elméletben a gazdálkodást a legjobban s még is úgy járhat, mint egyik legkitűnőbb mező- gazdaság tudósunk, ki pályadíjakat nyert elméleteivel s midőn munkái olvasása után bejöttek külföldiek megtekinteni minta- gazdaságát: fejcsóválva fordultak vissza, nem hívén el, hogy egy oly jeles elméleti gazdának ily szomorú lábon álló mezei gazdasága lehet. Nem lévén a leendő gazdáknak a gazdaság minden ágában gyakorlati képzettsége: keveset tehetnek, mert nem tudják, miként lehetne az elméletet az életben megtestesíteni. A külföldi gazdasági intézetek mellett mindenhol vannak mintagazdaságok, hol szemléletileg lehet látni az eljárási módot, — itt lehetne leginkább tanulni; de hol vegyünk költséget ezek látogatására, mikor még arról sem igen van a gazdasági tanuló biztosítva, hogy itthon megszerezhető ismereteit érvényesítheti, mert némely gazdaságban a tiszteket majd minden évben változtatni szokták. Főuraink itt kétszeresen segíthetnének. Először bizonyos próba-idő után állandósítanák a tiszti állomásokat, — másodszor kipróbált becsületességü s tehetséges tiszteket küldésének saját költségükön pár évre megtekinteni a mintagazdaságokat, hiszen vannak ilyenek hazánkban is — külföldön is — ez a költség igazán kifizetné magát. Különösen tanulságosak lennének az angol gazdasági viszonyok. Hollandiában, Németországon, Belgiumban, Francziaországban is sokat lehetne tanulni s az ismereteket itthon értékesíteni, jaj de mi politicusok és nem discipulus nemzet vagyunk. (Folytatjuk.) A közönség köréből.*) Szegzárd 1875. november 30. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának megindításakor tudomásom szerint, a társadalmi élet fejlesztését, á közmivelödés s humanismus emelését, úgy a még létező nyers anyagok lehető kidolgozását s simit*) E czím alatti levelek díjtalanul közöltetnek. A felelősség a beküldőt illeti. A zzerk.
