Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-10-13 / 41. szám
41. szám. s Szegzárd, szerda October 13-án. Harmadik évfolyam 1875. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. lilőíizetési díj: Egészévre ....... 4 frt. Félévre ..... , . . 2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány á,r a 10 k r. Kiadóhivatal : Szegzárdon Széchenvi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirrietsi díj: Háromhasábos petit sor 10 kr Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Szegzárd, 1875. October 12-én. Lapunk múlt számában ismertettük a szegzárdi polgári iskola vajúdásait; említettük, hogy a szegzárdi nagyközségi képviselő-testület egy szlikebbkörü bizottságot küldött ki, mely a közoktatási ministerium hivatkozott leirata értelmében költse«-O előirányzat és tervezet készítésével bizatott meg. A bizottság, —* mint örömmel közölhetjük, — rövid napok alatt eljárt feladatában. Magát permanensnek nyilvánítva, több napon át beható tanácskozás tárgyává tette az ügyet s annak eredményét a képviselő-testületnek benyújtó. Jurnalistikai feladatunkhoz képest lépésről lépésre fogjuk követni városunk ezen eminens közművelődési ügyét s igy folytatjuk előadásunkat a bizottság tanácskozásainak ismertetésével. A bizottság tanácskozásaiban első feladatul tűzte ki magának, hogy részletes kimutatást készít azon anyagi eszközökről, melyek az iskolaalap előállítására megkívántainak s a község- birói hivatalos kimutatásból mindjárt ázom meggyőződésre jutott, hogy az 5°/0-os iskolai adót, minthogy a felekezeti iskolák fentartása s javadalmazása fejében az egyes felekezetek már az egyenesadó 10°/o-át fizetik, figyelmen kívül hagyni kénytelen. Marad tehát iskolaalapnak azon 15424 frt 50 kr tőke, melv a bordézma örökváltsági szerződés megkötése alkalmával e czélra felajánltatott s mely félévenkint, tőkésített kamataival 36605 frt 34 kr tekintélyes összegre szaporodott. — Azon 80 holdnyi legelőrész, mely a legelő elkülönzés alkalmával szinte e czélra kihasítandónak rendeltetett; marad végre a szinte az iskola létesíte czéljából magánosak által felajánlott 9079 frt 77 kr adomány. Már most tekintetbe véve, hogy az egyes adakozóktól méltán elvárható, hogy az általuk a reálgymnasium javára aláirt összeget a polgári iskola alapja számára szívesen felajánlják, — tekintve, hogy a rendkívül értékes 80 holdnyi legelőrész után legalább évi 1200 frt haszonbér várható, —tekintve, hogy az uradalom nagylelkű adományozása folytán a község birtokába jutandó kádárlak, ha nem palota, hanem a czél- nak megfelelő csinos épület emelése lebeg a döntő körök szemei előtt, — 15000 frtnyi költséggel átalakitható, — kétségtelen tény, hogy a község oly anyagi eszközök birtokában van, melyek a polgári iskola ügyét a kivihetőség határa közé helyezik át. A bizottság az előterjesztett adatokból ezen körülményekről meggyőződvén, a kiviteli módozatokra nézve abban állapodott meg, hogy a bordézmaváltsági összegből 30000 frtot és a 80 holdnyi legelőt, mely jövedelméhez arányosítva 20000 frt értéket képvisel s igy összesen 50000 frtot fog az iskola alaptőkéjének létesítésére, — az előbbiből fentmaradó 6605 frtot s a magánadakozás utján begyült és begyülendő 9079 frt s igy összesen 15684 frtot pedig az iskolai épület emelésre javasol fordittatni. Mindezek alapján, minthogy a polgári iskola két első osztályának fentartási költségei megközelítőleg 2600 .írtra tehetők, világos, hoffv a befolvandó tandíiak figyelmen kívül haervása. mellett is az iskolaalap létesítésére fordítandó tőke a két első osztály költségei fedezésére elégséges. Szegzárd tehát megtette kötelességét. Mert tévedne a ki azt hinné, hogy mindezen tőkék csak úgy röpültek be az ablakon! A bordézmaváltsági tőke nagvrésze a hűtlen kezelés folyO O J J tán elveszett; ismét egy nagy része behajthatlanná vált. Ezt a szerződésben kikötött egyetemleges kötelezettségünknél fogva magunknak kellett és kell lielyrepótolnunk. Áldoztunk tehát ezreket, hogy tanügyünk templomát felemelve, 20 év óta kergetett ábrándképeink megvalósulását megérjük. Áldoztunk munkát, fáradságot, hogy az utónemzedéket megóvjuk azon sok fájdalmas érzéstől, mely bennünket gyötört, midőn felsőbb taniskolák látogatása czéljából fiainkat a szülői óvó szárnyak alól kibocsájtva, messze vidékekre vándoroltattuk, hogy őket a társodalom és a magyar állam hasznos polgáraivá avassuk fel. De ezzef elmondhatjuk, megtettünk mindent a ríiivel csak tartozánk, a többi ... a többi az Isten, — illetőleg a mi mélyen tisztelt közoktatási minister urunk kezében van. Hozzáfordulunk, mint a közművelődés földi apostolához. Vegye jóakaratu tárgyalás alá az ügyet, mely „legyen“ szavára érett gyümölcsként hull a haza haladási oltárára. Emelje ki e várost azon mostoha helyzetből, melybe akaratlanul sodortatott. Egy nemes elhatározással adja ^vissza önmagának, hogy felejtsen gyűlölni és tanuljon szeretni egy időe n: Bartinai. Paks 1875. October 1. A „Tolnamegyei közlöny“ 1875. évi 38-ik számában Petrich Fe- rencz úrtól egy czikk jelent meg ellenem. Rövid válaszom ez. Paks nagyközség egyik külvárosa részére, felekezet nélküli iskolát állított és a tanítói hivatal betöltésére concurrentiát nyitott. Megalakította-e iskolaszékét? és mikor? erről semmi hiteles tudó- másom nem volt és nincs. September hó elején egy meghívó levelen, én és az izrealita rabbi ur arra hivattunk fel, hogy a concurensek közül leendő kijelölésre jelenjünk meg. — Én egy szót sem Írva vagy izenve, egyszerűen nem mentem el, mivel szabálytalannak tudtam ezen eljárást, mivel minden folyamodó folyamodása s okmányai választó-iskolaszék elébe terjesztendő!*. Egy pár nap múlva szinte Ungár Gyula úrral, a kijelöltek közüli választásra hivattam meg. Ismét nem Jelentem meg, mert ezt is szintén szabálytalan eljárásnak tudtam, mellőzve lévén a kormány embere, a tanfelügyelő ur törvényes közbejötté. A minthogy hallomásom szerint a tanfelügyelő ur ezen eljárásokat, részint megsemisítette, részint meghiúsította. O Ezen idő után is, a paksi községi iskolaszékkel semmi összeköttetésbe nem léptem, sem szóval, sem Írással, sem jelenlétemmel. A Petrich ur által hivatolt b. Rudnyánsky I. és Kovács I. urakkal semmi nyilvános» gyűlésen, vagy banqetten összejövetelem nem volt, hogy Ök nyilatkozataimról valamit referálhattak volna. Magán beszélgetésem volt- e a fennt czimzett urakkal s miről folyt, arról sem Petrich urnák, sem senkinek a világon számadással nem tartozom. A maírán élet, heszélfretéseit csak a révi idők rémuralmi kor-
