Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-21 / 296. szám

I "TRTiTTTr. helyőrség vers Farkas Wellmann Éva Megszületsz Megszületik, talán megszületett. De hagyjuk most a főtér giccseit és a csomagot, amit a letett ruhákból készítettél. Vegyük úgy, hogy magad vagy. Egy a világon. Vagy játsszuk azt, hogy nem vagy egyedül. Hogy jól-rosszul, de gondolsz bárkire. Hogy naptáradba néha bekerül egy személyes találkozó. Az egyébhez. Akárhogy is van, pontosan tudod, minek, kinek kellene megszületni. És nem könnyítik meg a dolgodat az októberi csokimikulások, sem a színes girlandok ezrei. Ez még csak itt a születés reménye. Az ígéret reménye, hogy hátha mégis. Innen látszik a megfeszíttetés is, de elhiszed, hogy jó lesz. Megszületsz. Varga Melinda Pihenőnap A karácsony mögül az éhezésben Ily és Krisztinka beleszületés kislány hangja hallatszik át a kulcslyukon: kit kell szeretnünk karácsony van, születésnapot mosolyog az egész család, valamikor Jézus született amikor épp Atyád nem figyel, érted imádkozik, hogy lemosd anyjáról a kék foltokat lufikat kérsz vagy csokitortát? a fenyőt már reggel pirosra festettük, anya azt mondta, ne áruljam el, a cukorkákat a fa alá rejtettük ne késs, de addig maradj ameddig csak tudsz, hisz ilyenkor még apa is mindenkit szeret átaludva az ünnepet, anyaölben aggódó kérdések ébresztik a reggelt: anya, örült a bácsi a meglepetésnek? Nihilista szél kólásdobozokat zörget nem érdekli az ünnepi dísz, a fényes város, az emberek bevásárolni sietnek, takarítanak, ablakot pucolnak, a tisztaság sarokba söpört pormacskáktól asztmás rohamot kap, megfullad, és nem lehet újraéleszteni. Hajléktalan koldul a megállóban, rálépnek kezére, eltörik az ujja, italra gyűjt, az étel ízét már nem érzi, idős néni a templom előtt ácsorog, keze hidegtől és érszűkülettől lila, t szemében a magány koromfeketéje. Két bevásárlás között, a töltött káposzta ízére várva nincs időnk meghatódni. Úristen, szent Fiad születése napján nézz szét a világban, segíts minket boldogabb napokhoz. szűntesd meg a lármát, az áruházak bóvli meghittségére küldj pusztító futótüzet, műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás. csillogó sztaniol mindenütt, bejgli és töltött káposzta illata száll, az égig érő télifa alatt pazar ajándék karácsonyi dalokkal, hát ennyi volna csak? Úristen, a te szent Fiad születése napján tekints le azokra, akik árvák, gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén, szárítsd fel a nyomorultak könnyeit, az ünnep rózsakertjébe vezesd be a hitetlent, a kétkedőt és reményvesztettet. Úristen, a te szent Fiad születése napján, adj szünnapot a fagyhalálban és éhezésben, szegénység gyomvirága ne szője körbe a karácsonyt, gondolj azokra, kiknek takarója az ég, adj pihenőidőt a szorongásban és a szeretetéhségben. egy napra csak jöjjön el a te országod, itt a Földön. Polgár Kristóf Hógömb „Jég nélkül? Azonnal töltöm.” Apuci kis barátai. Gáláns mosollyal üdvözöl minden adventi várakozást. Néha ébren, félig sárga löttyel jókívánságokat hamuzva boltok kirakatán. A függönyt behúzom. Ne lássák milyen évem volt. Csak úgy jöhet harmadik fogás. Házigazdánk nemes Úr. Nagyvonalú, mérsékelten előkelő komédiás. Szalonképes étrend, válogatott szókincs jellemzi teljességét. Amit asztalra tett, bizonyítja végtelen vagyonát. Vágyai magukért beszélnek. Olyankor alig szól hozzánk. Ezek az álmatlan ünnepek. Keretes szerkezetű időszak. Karcálló kristálybúra. Ami alatt csak akkor havazik, ha igazán megrázom. Lapszámunkat KATONA GYÖRGY festőművész képeivel illusztráltuk. Katona György 1960-ban szüle­tett Nagyváradon. Gyermekkorát a szilágysági Sarmaságon töltöt­te. Családjában régóta jelen van a képzőművészeti érdeklődés és te­hetség. Apai nagybátyja - vakon és fél kézzel - évtizedek óta szobrokat farag, ezeket többször láthatta kiál­lításon is a közönség, például Buda­pesten is. Katona György tehetsé­gének felfedezője és egyben első mestere az édesapja volt, aki szin­tén ügyesen faragott kedvtelésből. Katona György középfokú tanul­mányait Kolozsvárott végezte, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem festészet szakán diplomá­zott 1984-ben. 1989-ben áttelepült Magyaror­szágra, azóta egy Pápa melletti kis faluban, Kéttornyúlakon él és alkot. Tagja a Magyar Alkotómű­vészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek és a kassai Rovás Alkotócsoportnak. Köztéri munkái Bakonyszentlász­­lón és Csóton láthatók. A csoportos kiállítások mellett számos egyéni tárlaton is bemutat­kozott, többek között Veszprémben, Pápán és Budapesten, valamint Balatonfüreden, Hatvanban, Tapol­cán, Herenden, Győrben, Sopron­ban, Szombathelyen, Nagykani­zsán, Zalaegerszegen, Várpalotán, Pécsett, Debrecenben, Tokajban. Egyéni kiállítása nyílt Losoncon, Kassán, Hetényben, Kolozsváron, Zilahon, Szilágysomlyón, Szilágy­­csehben, Sarmaságon, Nagybá­nyán, de Hollandiában és Németor­szágban is. 2010-ben, életének 50. évében hét nagy egyéni tárlata volt, és reprezentatív album jelent meg a válogatott munkáiból. Alkotómüvészi pályájával párhu­zamosan mindig tanított is. Jelenleg a Pápai Református Gimnázium mű­vészeti tagozatán tanít festészetet és művészettörténetet. A plein air tájképfestéstől a ha­gyományos, realisztikus csendé­leteken és portrékon át az abszt­raktig minden megtalálható eddigi életművében, mi most főként a bib­likus tárgyú műveiből válogattunk. Ezek a képek úgy reflektálnak az ikonfestészet hagyományaira, hogy közben egy igen sajátosan kortárs festői világba is invitálnak. A szentek vagy az utolsó vacso­ra ábrázolásainak sorát különös, érezhetően megszenvedett hitval­lásokkal gazdagítják. Jézus Krisztus Isten fia a Meg­váltó - hirdeti a korakereszténység óta a hal mint jelkép, most mégis új fénnyel ragyog fel előttünk a bizo­nyosság. Leírni, elmondani, meg­festeni újra és újra - régi küldetés ez, és újabb és újabb legyőzetést tesz lehetővé. Lehet menekülni és kibújni a feladat alól, mégis megta­lál. Jónás próféta története is erre int. Jónást látjuk itt is - önarckép? Valamiféle szabadulástörténet sej­lik fel, elfogadás és kegyelem. De előtte ott a mélység és a sötétség pokla a cethal gyomrában. Babits Mihály is ismerte a jónásság gyar­lóságát és a kiválasztottság terhét. Ismerte Ady Endre is - lám, egy újabb pont, ahol a két költő sorsa kapcsolódik. „Óh, Istenünk, bor­zasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, sí­kos a hátad" - írta A nagy cethal­hoz Ady, aki gyakran elidőzött a szilágylompérti templom festett kazettái alatt. Egyikükön egy ha­talmas hal épp elnyel egy embert: Jónás - állítja a kazettára festett 18. századi felirat. Katona György a szomszédos Sarmaságon töltötte a gyerekkorát, bizonyára ő is ismeri a lompérti Jónást. Ezt az engedet­lent, ezt az oktalan bosszankodót, akit életünk során oly sokszor felis­merünk önmagunkban. Gazdag, sokrétű képek ezek, nem­csak anyag, szín és forma: alkotójuk érezhetően az egész életével, a tel­jes lényével festi őket. Éjféli látogatók (40 « 30 cm) 2019. december IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom