Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-14 / 290. szám
2 helyőrség szerkesztőséül tereoaszta A MADÁRNEVŰ Bonczidai Éva Egy társasjáték miatt futott zátonyra Károly házassága. Pedig nemcsak szerelmes volt, hanem okos is, és büszke arra, hogy ő sosem savanyodott konyhaszagú párkapcsolatokban, amelyekben bugyuta beceneveken szólongatják egymást a hízásnak indult felek. Sári és ő mások voltak. Már megismerkedésükkor Szaffónak hívta későbbi - és lassan egykori - aszszonyát. Tíz évvel ezelőtt egy esküvőn találkoztak, ő a menyasszony unokatestvére volt, Sári a vőlegényé. A lány bíborszínű nagyestélyit viselt, és úgy állt a város fölé magasodó terasz legszélén, mintha zuhanni készülne. Amikor Sári ránézett azokkal a különös csillogású szemeivel, Károly azt érezte, nem engedheti, hogy a mélység valaha is elcsábítsa mellőle ezt a lányt. Ezért lett Szaffó, az uszályos kolibriról kapta a nevét, és ez nem függött össze azzal, hogy - mint később megtudta - Sári egyik kollégiumi szobatársnőjével csókolózott életében először. Nem volt köztük tabu. Jól éltek, irigykedtek rájuk még a barátaik is. Károly külön értekezést dolgozott ki arról, hogy a jól megválasztott becenév a boldog párkapcsolat kulcsa. Mert tele van a világ mókuskákkal és cicákkal, macik és nyuszik hívogatják egymást nap mint nap, de ha igazán meg tudod szólítani a kedvesedet, akkor érzi valóban, hogy ő nem csupán egy behelyettesíthető szereplő egy történetben. Meg aztán - lendült bele sokszor - hány galambom-tubicámból lett alig pár év alatt búbos vöcsök, büdös gödény vagy épp bajszos pitta! Károlynak tehát volt önbizalma ehhez az idillhez, a gyermekeik szépek és okosak lettek, a kapcsolatuk nem hűlt ki, boldogan éltek. Csupán csip-csup anyagi gondjuk akadt néha. Idén tavaszig legalábbis. Március végén ugyanis Károlyék irodájába új kollegina érkezett, és pár hét múlva már szétesőben volt Károly boldog családja. Judit alacsony, szemüveges, ritkás hajú, pattanásodásra hajlamos harmincas volt. Az a fajta hízásnak indult szinte-néni, akit talán tíz évvel ezelőtt sem kívántak meg sokan. Nem volt szép látvány, de segítőkész, okos, és halkszavúsága ellenére néha kissé tudálékos is. Az ember nem tudta eldönteni egyből, hogy rettentően antipatikus vagy mégis meg lehet szokni, netán kedvelni is. Szőkített pihebajsza volt és színes, libbenő ruhái. Nem viselt melltartót, mégsem volt kihívó, hiszen ha láthatóan fázott, az inkább viszolygást keltett a férfiakban. Egyik ilyen nap után bukkant fel először Károly álmában. Csókolóztak, és a férfi émelyegve ébredt, aznap nem is reggelizett, az irodában pedig zavarba jött, ha Judit megszólította. Attól kezdve minden éjjel a nőről álmodott, egyre erotikusabb és bizarrabb dolgokat. Például egyik éjszaka Judit pávatollal csiklandozta és tojást tojt a szájába.- Bakcsó vagyok. Havasi szürkebegy. Örvös bukó. Gólyatöcs. Fehérfarkú lilebíbic. Háromujjú csüllő. Bajszos sármány. Rozsdástorkú pityer. Szürke zsezse - duruzsolta, miközben a köldökét nyalogatta.- Európai lappantyú - rebegtette pihés szempilláit, és felnézett a férfira. Károly egyre fáradtabb lett, sápadt, étvágytalan. Már napok óta aludni sem mert. Sári orvoshoz küldte, és titokban a rákról olvasott a Webbetegen - Károly látta a közös számítógépük keresési előzményeiben. Az orvos magnéziumot írt fel, majd két hét múlva enyhe altatót. Judit látogatásait azonban egyik se tudta megszüntetni. Károlyt a főnöke - látva, hogy hasznavehetetlen - szabadságra küldte, pihenjen. De Judit továbbra is minden éjjel teletojta a hitvesi ágyukat, Károly pedig már az öngyilkosságra is gondolt, de Sárinak nem merte elmesélni a betegesen erotikus álmait. Sári mindent megpróbált, hogy jobb kedvre derítse, de ő is egyre idegesebb lett attól, hogy férje már napok óta inkább a kanapén aludt, és furcsa dolgokat mormogott álmában. Abban a reményben, hogy talán a barátok felvidítják Károlyt, Sári vacsorát szervezett. Gáborék bor helyett egy társasjátékot hoztak ajándékba, és lelkendeztek, hogy oltári vicces, azonnal próbálják ki. Amolyan „ki mennyire ismeri a másikat” típusú játék. Úgy tűnt, Károly és Sári verhetetlenek benne, szinte egymás fejével gondolkodnak. Aztán egy madaras kérdés jött, amire Károly azt írta, utálja a madarakat, viszolyog minden madárnak még a gondolatától is. Sári sírva fakadt, a barátok sietve távoztak. Az ideális pár pedig ottmaradt a házasságuk romjaival és az éppen rájuk omló identitásválsággal. Sári el akart költözni a gyerekekkel, de végül Károly bérelt egy egyszobást a közelben. Elalvás előtt próbálja kómába inni magát, a másnapokon pedig madarakat lő. Feketén vette a pisztolyt. Baby Eagle - ugyanis a jól megválasztott becenév a boldog párkapcsolat kulcsa. novella DÖGUNALMAS ESTE Udvardy Zoltán Mint egy iskolás számtanpéldában, ahol A és B pontból egyszerre elindul két szerelvény, utazott egymás felé Czedrus B. Zsolt, a kis híján nyugalmazott újságíró és Varannó Péter ügyintéző, a Kvantummechanika Kft. HR-es adminisztrátori csapatának oszlopos tagja. Nehéz lett volna megmondani, hogy Czedrus zötykölődött-e kedvetlenebbül a Bácsbalmazból a fővárosba tartó vonaton, erőteljes haj olaj illatot árasztva, vagy Varannó karózta-e a tököt utálatosabb pofával az ellenkező irányba robogó expressz ablaka előtti kisasztalon. Varannónak gyakorlatilag már minden mindegy volt, mióta tegnap megkapta azt az SMS-t. Arra sem maradt ereje, hogy elátkozza azt a percet, amikor azok a nagyon komoly problémái a visszafizethetetlen hitelekkel máról holnapra megoldódtak. Azzal, hogy egy kis szívességet azért majd kémek tőle egyszer. És ugyanez volt az a kora esti óra, amikor Pálmay Balázs, a Kvantummechanika Kft. kutatója hajnalban megkezdett, egész napos laboratóriumi ügyködése után lefényképezett egy kvantum-összefonódást. Ezt a világra szóló eredményt feltétlenül meg szerette volna osztani valakivel. Czedrus, aki kapatossága okán hamar elbóbiskolt, arra riadt fel, hogy a szerelvény váratlanul egy nagy zöttyenéssel megállt. Álmosan körülnézett: miért is utazik? Ja, az aranytoll tegnapi átvétele miatt. Tényleg, hova is tette? Felugrott, lekapta táskáját a vonat oldalába rögzített kis akasztókampóról. Hol lehet az az átkozott toll? Hiszen amiatt kellett lemennie, hogy átvegye ezt a kitüntetést munkásságáért, az aranytollat a bácsbalmazi írókonferencián, ezért hallgatta végig a sok sületlenséget, mellyel beszeszelt pályatársai traktálták a másfél napos tivornyába fúlt „szakmai találkozón”. Varannó odanyújtotta a kalauznak a jegyét a kis kampón lógó szütyőből, és lehúzta az ablakot. A vonat valamiért megállt. Mellettük a nyílt pályán vesztegelt az ellenkező irányba, Pest felé tartó szerelvény, ahol - éppen belátott az egyik ablakon - egy nagydarab utas keresett valamit. Czedrus már az egész táska tartalmát kiszórta az ülésre. Persze, ott hagytam a fodrásznál! - csapott a homlokára, és visszatottyant szétszórt kacatjai közé. A kvantum-összefonódásos fotó - mesélte lelkesen Pálmay a nemrég beérkezett éjszakai portásnak, az egyetlen embernek, aki rajta kívül még fellelhető volt az épületben - azt a pillanatot örökíti meg, amikor két foton éppen megosztja egymással állapotát. Hogy ez miért fontos? No, például két diák a Föld két pontján egyszerre megy iskolába. Mindkettőnél van egy uzsonnásdoboz, almával, ami csak piros vagy zöld színű lehet. Tudjuk még, hogy a két alma nem lehet ugyanolyan színű. Ha sikerül kinyitni az egyik dobozt, megtudjuk, hogy a másik dobozban, legyen az akárhol, milyen színű az alma. Érti? A portás értette, és elővett egy piros almát az uzsonnásdobozából. Nincs valami kajád? Tegnap óta nem ettem - fordult az anyósülésen ülő, loboncos hajú, fekete öltönyös férfi az autót vezető, kopasz bikanyakúhoz. A kocsi hirtelen fékezett, ahogy Varannó figyelmetlenül lelépett a járdáról. Az aranylánc megfeszült a bikanyakon, ahogy a sofőr megnyomta az ablaklehúzó gombot, hogy kiüvöltsön: „Most vagy először Bácsbalmazon, paraszt?” Hagyjad, csitította a másik, oda kell érnünk. A sofőr szitkozódva gázt adott, és oda sem nézve nyitotta fel műanyag uzson-A 327.141-es számú mozdony az Eiffel-csarnokban Fotó: Nagy Attila násdobozát, majd átnyújtott utasának egy nagy, zöld almát. Nem elég, hogy elhagytam azt a rohadt tollat - omlott össze a feldúlt vonatülésen Czedrus, kezébe temetve busa fejét -, de holnap reggelre le kell adnom egy tárcát a hétvégi mellékletbe. Bánatában kezdett elaludni, bár érezte, hogy valaki türelmetlenül rázza a vállát. A kalauz próbálta elkérni a jegyét. Főnök, keljen már fel! Itt vagyunk! - a bikaláncos szinte gyengéd óvatossággal kivette az alvó útitárs kezéből az almát, majd tovább keltegette. Kvantumszámítás, képalkotó diagnosztika - sorolta lelkesen Pálmay azokat a területeket, ahol fel lehet használni eredményeit. A portás arcáról hiányzott az a lenyűgözöttség, melynek illett volna ott lennie. Keljen már fel! Budapesten vagyunk! Czedrus úgy érezte, mintha csirizzel kenték volna össze a szempilláit. Ilyen késő van már? - pillantott az órájára a fekete öltönyös, majd kilépett a fodrászüzlet ajtaján. Mi lehet azzal a tollal, morogta Czedrus, miközben hatalmas testével úgy próbált kitámolyogni a pályaudvar főkapuján, hogy ne lökjön fel túl sok embert. A mobilja után kotorászott. Odatelefonáljon, ilyen későn? A fodrász a fény felé tartotta és vizsgálgatta a tollat. Valaki a székben hagyhatta. A fekete öltönyös az úttest közepén járt, mikor meghallotta, hogy utánakiabálnak. „Kérem, ezt itt felejtette!” Az üzletből kilépő fodrászt kis híján elsodorta a mindaddig a kirakat előtt ténfergő Varannó, aki átrohant az úttest túloldalára, s tüzet nyitott egy kétágú, beton villanyoszlop fedezékéből. Csikorgó gumikkal abban a pillanatban indított a bikanyakú, hogy az autóval fedezze főnökét, de Varannó újra tüzelt. A lövés felszakította és porrá zúzta a kocsi szélvédőjét, az autó pedig megpördült és a fodrászüzlet kirakatába vágódott. A fekete öltönyös összeesett az út közepén. Varannó előugrott fedezékéből, s mielőtt a fegyvert elhajítva futásnak eredt volna, leadta az utolsó lövést. Kiszámíthatatlan, hogy egy ilyen parányi részecske merrefelé tart - jegyezte meg Pálmay, majd jó éjszakát kívánva kilépett a portásfülkéből. A golyó a vértócsában fetrengő fekete öltönyös válla mellett szikrát vetett egy bazaltkockán, majd gellert kapva tovább süvített. A fodrász, kezében a tollal, hanyatt esett. Fejéből ömleni kezdett a vér. Most akkor még kettőt hadd csengjen, szuszogott mobilját bikafejéhez szorítva Czedrus. Ha felveszik, mondom majd a nevemet, amit ott senki nem ismer. És beszélek egy toliról, amiről valószínűleg nem tudnak semmit. Aztán írok egy történetet, de mi a fenéről? Ez az este dögunalom. Czedrus B. Zsolt - olvasta a rendőr nyomozó a cirkalmas betűkkel bevésett feliratot a tollacskán, melyet az imént nyújtott át a nyomrögzítő szakértő, kis tasakban, miután a fodrász holtteste mellett rátalált. Az üzletben megszólalt a telefon. Hagyd, majd én fölveszem - szólt oda kollégájának. Ij k t/ I bbbbbbbbb« I I aanaaaaaaH KARPAT-MEDINCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT. I BBBBBBBBBBI Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő, Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Weltmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca) • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg@kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2019. december
