Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-09 / 260. szám
2019. november 9. III. évfolyam 45. szám 2 Juhász Kristóf tárcája 5 Lázár Balázs és Polgár Kristóf versei 6 Radnóti Miklósra és Kertész Imrére emlékezünk IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n mindig meg akartam halni s mindig írtam helyette egy könyvet Ff Asszonyok (akril, vászon, 60 » 90 cm, 2017) vezervers Farkas Wellmann Endre L. D. spleenes sorai cukorbajáról A baljós nyelvű mérleg most egyensúlyba áll, és az a régi önmagad, mely valamiért élt harminchat évet, azt követeli, hogy megtagadd és elfeledd és visszaadd, amit úgy ismertél, hogy az élet. Jól van, Caesar, aludj el szépen, mint hajdan Domitia mézédes meséi, öleljen át az ég, a föld szorítson. A jó cukor is aluszik s a HDL-koleszterol is. Máma már megint nincs tovább. interiu ll-es típusú diabétesz - választás élet és élet között A kettes típusú cukorbetegségről Cukor.baj címmel rendhagyó szemléletű, igen izgalmas könyv (Partvonal kiadó, Budapest, 2019) született: újszerű megvilágításban beszél erről az egyre döbbenetesebb statisztikát mutató kórságról, amely lassan a társadalom közel húsz százalékát érinti. Szerzője Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő, lapunk szerkesztője és - az ő megfogalmazásában - gyakorló cukorbeteg, aki közel tízévnyi tapasztalatát foglalja össze és adja az olvasó kezébe egy olyan könyv formájában, amely elsősorban a betegség antropológiai összefüggéseire összpontosít. Tehát nem a lehetetlenre, nem a csodákra, hanem a gondolkodás felelősségére alapoz, amely révén nemcsak a cukorbetegség válik érthetőbbé, hanem az odáig vezető út is. Nem utolsósorban pedig segít a betegséggel való együttélésben.- Ezt a naplót magadnak kezdted írni, vagy eleve tudtad, hogy könyv lesz belőle? Mi előzte meg?- Elsősorban maga a betegség. Ezelőtt nagyjából kilenc évvel diagnosztizáltak kettes típusú diabétesszel. Ennek a könyvnek is egy olyan vágyakozás az eredője, mint amelyben a szépirodalmi szövegek fogannak. Valamiféle mondani akarás. Ha együtt élsz ezzel a betegséggel, nyilván beavatottá válsz. Óhatatlanul másként gondolkodsz róla, mint egy kívülálló.- Vagyis olyan, mint amikor az ember átél valamit, és tudja, hogy ebből más is nyerhet? Egyfajta tanítás? Amikor belenéztem, az volt az első érzésem, hogy a könyv új célcsoportot tud megszólítani, hogy talán olyan emberek is fogják olvasni, akik nem tudnak rólad semmit.- Igen, és ennek sokkal jobban örülök. Egy ilyen szerzőiség egészen más, mint az irodalmi szerzőiség. Költőként van egy több évtizedes karrier a hátam mögött, ebben a könyvben viszont az az érdekes, hogy teljesen más területen szólalok meg, mondhatni szűz kézzel nyúlok egy olyan témához, amiről azt gondolom, így még nem beszéltek.- És van ennek egy belső folyamata. Egy ilyen betegséggel szembesülni ezzel jár?- Amikor leültem írni a könyvet, a benne leírt kísérlethez akartam egyfajta naplót vezetni. Onnan indult. Kitaláltam egy kísérletet, amely arról szólt, hogy ha sikerülne visszaállítani a szervezetemet olyan paraméterekre, mint a betegséget megelőző állapotom, akkor lehet-e számítani bármilyen radikális javulásra. Igazából nem is terveztem ezeket az eredményeket közzétenni, hanem magamnak akartam egy naplót, ahonnan visszanézhetem azt, hogy ha bármilyen eredményre jutok, akkor azt mikor, mi alakítja. Innen indult az, hogy felírtam a napi cukor-, vérnyomás-, testsúly- és hangulati értékeimet. Ha hajnali ötkor felébred az ember, és leírja ezt a négy dolgot egy üres lapra, akkor folytatni is fogja a firkálást, amíg megissza a kávét. Az első alkalom után megszületett a könyv ötlete: tudtam, hogy honnan indul és merre fog tartani.- Van ennek egy feszültsége, az ember új adatokkal, teljesen más értékekkel találkozik, és van a kétségbeesés, hogy Úristen, ez mi, lehet így élni? Ez volt a te reakciód is, vagy lehet ezt távolságtartással kezelni?-Is-is. Nekem mindkét megközelítés a sajátom lett volna, de ha túl tudományosba viszi el az ember, akkor nyilván nem fog semmi újat mondani, mert azt hiszem, a cukorbetegségről nagyjából mindent tudunk, ez egy hozzáférhető tudás. Én inkább egy olyan tudásra akartam összpontosítani, ami nem anynyira közismert. A könyv azzal kezdődik, hogy nem ígér és nem akar eladni semmit, hanem gondolkodni hívja és ebben segíti az olvasóját. Számtalan aspektuson keresztül nemcsak a betegséget, de az emberi létezés mindenkori nagy kísértéseit - a függőségeket, az élethez való viszonyulásunkat, a kultúránk sajátosságait, amelyeket mind összefüggésben látok a cukorbetegséggel- körüljárva próbálom a témát más megvilágításba állítani.- Honnan merre tartasz és hová jutsz el?- Két nagy csoportja van a cukorbetegeknek. Az egyik, amelyik pánikba esik, túllihegi a dolgot, nagyon mélyen átéli, a másik csoport pedig egyszerűen tesz rá. Idetartozik azoknak az embereknek az alcsoportja is, amelyik nemcsak nem tud semmit a betegségről, de nem is akar tudni. Ez a közönyös hozzáállás a legveszélyesebb - számukra persze. Én azokhoz tartozom, akiket elfogott a félelem és a görcs, amikor kiderült az érintettségem, hogy Úristen, ez valamiféle végnek a kezdete, a halál felé lépegetésnek egy konkrétabb fázisa. Ezt le is írom, ráadásul épp akkoriban éreztem magam a legjobban, a legegészségesebbnek, amikor ez kiderült. Mikor az emberben tudatosul, hogy egy ilyen kórságban szenved, szerintem nekiáll és számbaveszi azokat a lehetőségeket, esélyeket, amelyek egyrészt jobbá tehetik az életét, másrészt azokat, amelyek segítenek a saját hibáit értelmezni, hogy mik vezették ehhez a betegséghez. Érdekes, mert az embernek a állapothoz való viszonya folyamatosan változik. Ez is egy fejlődéstörténet, de ebben semmiféle újdonság nincs, mert az egész élet egy fejlődéstörténet, amelynek vannak magasabb és mélyebb pontjai is. folytatás a 3. oldalon |
