Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-28 / 250. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. OKTÓBER 28., HÉTFŐ Aki nem követte a normákat, súlyos következményekre számíthatott Szigorú szabályok szabták meg egykoron a szórakozást Balázs Kovács Sándor néprajzkutató beszélt a régi szokásokról Fotó: Mártonfai Dénes Tolna megyében a 19. századtól a 20. század közepéig, a paraszti közösség felbomlásáig, a szórakozási lehetőségek kizárólag a közösségi szokásokon alapultak. A szigorú normáknak meg kellett felelni, aki nem így tett, súlyos következményekre számíthatott, ellene fordult a közösség. Brunner Mónika monika.brunner@mediaworks.hu TOLNA MEGYE Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, muzeológus, történész a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nyugdíjba vonult munkatársa, a Sárköz és több megye kutatási eredményeit publikáló szakember. Lapunknak az akkori korszak szórakozási szokásairól beszélt, hogy azok a mai bulizások „ősei” voltak, és az adott zárt közösségekben elfogadott magatartást képviselték. Az egyes településeket tekintve azonban bőven voltak különbségek. Zárt közösségek szigorú szabályokkal A falvakban zárt közösségek voltak, a munkákat, a szórakozási alkalmakat és mindenféle tevékenységet csak az adott közösségben lehetett megélni, mert aki valamilyen módon kilógott onnan, azt kinézték, sőt, ki is tiltották a településről. A néptáncok, néphagyományok beleivódtak a fiatalokba, a szövést, a fonást, a hímzést, a táncokat, az énekeket beléjük nevelték a nagyszüleik, szüleik. A közösségnek szigorú szabályai voltak. Már fiatalon párt kellett választani. A nőknek tizennyolc év, a férfiaknak huszonegy év volt az elfogadott korhatár a házasságkötésre. Aki ezt a közösségi szabályt nem tartotta be azt megbélyegezték, deviánsként tekintettek rá. A nőtlenséget, férjtelenséget csak akkor nézték el, ha az illetőnek testi vagy szellemi fogyatékossága volt. Ismerkedés és szórakozás, kettő az egyben A munkaalkalmak mellett az ünnepek, a családi összejövetelek, keresztelők, lakodalmak és az úgynevezett játszók, közösségi, szórakozási alkalmak voltak. Lehetett ismerkedni, párt találni.- Túl sokat nem várhatunk ettől az időszaktól a szórakozás tekintetében, hiszen a mindennapi élet a munka és a létfenntartás biztosítása körül zajlott, de azért az nem igaz, hogy ebben a korban mindenki látástól vakulásig dolgozott. A vasárnapok mellett a katolikus ünnepeken is részt kellett vennie a települések lakóinak, a számszerű adatok szerint a háromszázhatvan napból százötven ünnepi napot tartottak meg. A munkatilalmakat is be kellett tartaniuk, azokat is, amelyeket a népszokások írtak elő - mondta Balázs Kovács Sándor. Mint hangsúlyozta, a szórakozási alkalmak lehetőségei korosztályonként változtak. Paraszti közösségekről van szó, tehát a szórakozás is a hagyományaikhoz kapcsolódott. Faluhelyen például vasárnaponként csak a fiataloknak úgynevezett délutáni játszót tartottak. A mise után összejöttek a fiatalok Az istentisztelet, illetve mise után a fiúk és lányok öszszejöttek a falu szélén, vagy a helyi nagy kocsmában, és közösségi játékokat játszottak: labdáztak, métáztak, táncoltak, ismerkedtek, szórakoztak. Ilyenkor tanulták meg Manapság olykor túl hangos a zene Köztudott, hogy a mai korban a szórakozással, diszkózással, bulizással együtt jár a hangos zene, és természetesen az alkoholfogyasztás is. Még mindig közkedveltek a saját készítésű, magas szeszfokú italok, de az italoknál is korosztályonként változik az ízlés. Manapság is előfordulnak verekedések, balhék. A házibulik, tanyabulik, ünnepségek ilyesfajta veszélyhelyzeteire a rendőrség és a polgárőrség is fel van készülve. Szintén jellemző még az úgymond népharag egy-egy jól sikerült este után, amikor is a közvetlen környezet kéri ki magának a túl hangos zenét, így jártak a közelmúltban az egyik Tolna megyei településen is. Egy jól sikerült buli miatt a rendezők nevében kértek elnézést a település közösségi oldalán, miután kiderült, többen nem tudtak aludni a hangos zene miatt. Mint írták, a DJ-nek engedélye volt, több bulit végigzenélt már, és abból semmi gondja nem volt. Ahogy fogalmaztak, meg kell érteni a közösség fiataljait is, hiszen egyszer-egyszer megengedhető, hogy kicsit hangoskodjanak. az új táncokat, énekeket egymástól. A szeszes italok, a bor, sör, pálinka fogyasztása, a dohányzás akkor is jellemző volt, ahogy a szabadabb szerelmi élet is. A javarészt protestáns Sárközben ugyanis nem ítélték meg túl szigorúan, ha valaki szeretőt tartott, ám egy katolikus faluban ez komoly problémát okozott. A népítélet, népharag jellemző volt ekkoriban, a falu közösségi magatartásának a pletyka volt a szigorú és éber őre. Ha megindult, nem egyszer halált hozott, tragédiákat idézett elő. Mert ha valakire ráfogták például hogy boszorkány, aki szemmel veri a kisdedet, vagy tudós asszony, aki el tudja apasztani a tehenek tejét, akkor a gyanúba fogott személyt ellehetetlenítették, tönkretették, akár a halálba is kergették. Szigorúbb, nehezebb világ volt, ahol a pénz volt a minden. A település lakói mindent megtettek, hogy alkalmazkodjanak a hagyományokhoz, az elvárásokhoz, és a közösségük elvárt normái szerint éljenek. Zajosabb volt a mezővárosok éjszakai élete A falvakkal ellentétben a mezővárosokban több lehetőség volt ismerkedni, hiszen a kocsmák mellett vendéglők, kávéházak is működtek, népszerűek voltak szerencsejátékok, a kártyázás, a kuglizás azaz a tekézés. A szeszes italok közül itt is a bort, a sört, a pálinkát fogyasztották. Közkedveltségnek örvendtek a prostituáltak is, akik a mezővárosokban az úgynevezett nyilvános házakban nyújtottak szolgáltatást, de néha a falvakban is felbukkantak, mint tiltott örömszerzők. A 19. század közepén, az akkoriban mezővárosnak számító egyik településen, a levéltári adatok tanúsága szerint, az egyik kocsmában a vendégek fele szifilisszel fertőződött meg. A csendőrség is vizsgálódni kezdett, de hogy mi lett az ügy kimenetele, arra vonatkozólag nincsenek adatok. Mindenesetre a prostitúciót jellemzően üldözték. Szintén ebben az időszakban az egyik nagy kocsmában az italozó vendégek összekaptak azon, hogy melyik hétvégén melyik zenekar játsszon. A kérdést végül az önkormányzat döntötte el, rendelettel. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu A gyerekek természeti környezetben képzelik el a jövőt Rajzok színesítik a hivatalt Tizennégy ovis a mese hatalmában PAKS Kiállítás nyílt az ÖKO Munkacsoport Alapítvány rajzpályázatára érkezett alkotásokból a paksi városházán. Jantnerné Oláh Ilona, a kuratórium elnöke elmondta, hogy húsz éve vették át az akkori környezetvédelmi bizottságtól a pályázat kiírását, amely a korábbi években mindig a Föld napjához kapcsolódott. Idén viszont ez húsvétra esett, ezért úgy döntöttek, változtatnak az időponton, a témát pedig az adta, hogy Paks várossá válása negyvenedik évfordulóját ünnepük ebben az évben. Ennek megfelelően az óvodásoktól olyan rajzokat vártak, amelyek azt mutatják meg, szerintük milyen játszóterek lesznek harminc év múlva, míg az általános iskolák alsó és felső tagozatosaitól azt kérték, tervezzék meg, milyen lesz Paks ugyancsak három évtized múlva. Jantnerné Oláh Ilona kiemelte: örömteli, hogy mindegyik gyermek természeti környezetben képzeli el a jövőt. A pályázatra százhetven alkotás érkezett. A zsűri minden korcsoportban az első három helyezettet díjazta és tíz különdíjat osztott ki. A kiállítás október végéig látható a hivatalban. H. E. A hónap végéig látható a kiállítás Fotó: Molnár Gyula VARSÁD Tizennégy óvodás vett részt nemrég az Országos Könyvtári Napok keretében megrendezett „A mese hatalma” című programon, a helyi könyvtárban. A másfél órás időtöltés során a nevelőik meséket olvastak fel az ovisoknak, akik mesekönyveket is lapozgattak, és meserajzos könyveket színeztek.- A helyi óvodai létszám több, mint tizennégy fő, azonban a gyerekek közül többen megbetegedtek, így nem tudtak részt venni a foglalkozáson - mondta lapunknak Sőre-Lovász Gabriella könyvtárvezető, és hozzátette, hogy a képes mesekönyvek, a mesék lekötötték az óvodásokat, akiknek életkorukból adódóan fontos, hogy a kreativitásuk ki tudjon bontakozni: ebben is segítik őket az aranyos, tanulságos történetek. Sőre-Lovász Gabriella könyvtárvezető szerint a mai napig helytálló, hogy a mesekönyvek jobban segítik a kisgyerekeket a képességeik fejlődésében, mint a televíziós mesék. Egy könyvet nem lehet pótolni, a könyvekből készített mesék, filmek vagy akár színházi előadások soha nem tudják visszaadni az adott történetet. B. M.
