Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
2019. szeptember 14. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n nagy fehér bőröndnek látszott 4 Bencsik Gábor novellája 5 Nagy Zsuka versei 7 Botár Attilára emlékezünk Az észak-olaszországi Vezzena-erőd csaknem 2000 méteres magasságban védte az Osztrák-Magyar Monarchia déli végeit az első világháború alatt. Sok vér tapadt a köveihez a hold n vezervers Tóth Árpád Kastély és temető Nézd, már a lelkem bús, üres liget: Egy sarka temető: vad ugaron Fejfák, sötét emlékek, csupa rom, S éjjel rémek vetik fel testüket. Másik sarkában vén kastély, süket Csöndben borong, fölverte dudva, gyom, S este haza a kongó udvaron A társtalan lovag, a bú üget. Lennél-e úrnő e szomorú tájon? A temetőt, hogy rája béke szálljon, Fehér kezed meg tudná áldani? S S ha hozzád lépne sötéten és halkan: Az átkozott és társtalan lovaggal Tudnál-e megváltó szót váltani? kitekintő Megmaradástörténetek a határvidékekről A Kárpát-medencétől távol, Európa, Ázsia és Afrika több országában is élnek magyar tudatú néptöredékek: a törökországi madzsarok, az egyiptomi magyarábok, a kazakisztáni madjarok és a provence-i családok identitását is meghatározza az, hogy a magyarok rokonainak tudják magukat. Szardínia közelében, az Asinara szigeten több ezer magyar hunyt el - száz évvel ezelőtt ugyanis itt hadifogolytábor működött. Több egykori nemesi otthon, erdélyi és felvidéki magyar kastély ma szellemház, vagy esetleg épp megújulóban van, és a leszármazottak, miután megküzdöttek az egykori családi otthont bitorló hatalommal, most azon fáradoznak, hogy ma is érvényes szerepet találjanak egy-egy ilyen épületnek. Major Anita és Margittai Gábor utazásaik nyomán írt cikkeikben és könyveikben ilyen történetekről és ilyen drámai sorsokról tudósítanak. A házaspár a Külső magyarok projekt építője, melyben a Magyarország határain kívül élő magyar tudatú közösségek jelenét kutatják és segítik a múltfeltárásukat. A Külső magyarok elnevezés a XVIII. századból ered, Zöld Péter katolikus pap hívta így a csángókat. Margittai Gábor és Major Anita ezt a meghatározást tovább tágítva a szórványkutatásaikat összefoglaló weboldalnak is ezt a címet adta (www.kulsomagyarok.hu). A Külső magyarok törekvés egyik kiemelt útja a nagy háború magyar hadifoglyainak nyomába indult, és kettejük munkájának köszönhetjük az első világháborús emlékév szenzációját, a szardíniái Szamársziget történetének feltárását is. Asinarán, az albínó szamarak szigetén büntetőtelep működött, a kilencvenes évek végéig börtönsziget volt, ma turistaparadicsom. A házaspár kutatásainak köszönhetően került a köztudatba, hogy itt, a gránitsziklák között száz évvel ezelőtt hadifogolytábor működött, az első világháborúban a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték ide, és a 85 ezres fogolytömegből hatezer élőhalott maradt. Az ő feljegyzéseik és emléktöredékeik nyomán indult el Margittai Gábor és Major Anita, hogy kőről kőre feltérképezzék ennek a halálmenetnek a stációit és borzalmait. Legújabb munkájukban Tiltott kastélyok címmel a magyar arisztokrata családok leszármazottait keresik fel, és akárcsak a Szamársziget szellemkatonáinak történetét, ezt a kutatásukat is könyvben, dokumentumfilmben és vándorkiállításon összegzik. De mit keres valójában ez a két ember, aki évtizedek óta járja a világot? Mire irányul ez a több szálon futó kutatás: a magyar identitás, a történelmi megpróbáltatások, a közösségek vagy az egyéni sorstörténetek feltárására? „Mindig a határvidék érdekel. Mindig oda utazunk, ahol periféria van: ahol a sivatag találkozik a Nílussal, a muzulmán-török kultúra az arámival, a keresztény kultúrával. Ütközőpontokat kerestünk - itt lehet legtöbbet megtudni a kisebbség és többség viszonyáról vagy a megmaradásról” - mondja Margittai Gábor. Közös útjuk kezdete a szegedi József Attila Tudományegyetemhez kötődik, amely 1991-ben, amikor ott kezdtek tanulni, szellemi értelemben is a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem örököse volt, és sok diákot vonzott oda az egész Kárpát-medencéből. Major Anita magyar-történelem szakon tanult, Margittai Gábor pedig filozófiára cserélte a történelem szakot, és magyar-filozófia szakirányon szerzett diplomát. Elsőéves egyetemista koruk óta egy párt alkotnak, ahogy Major Anita megjegyzi, ők voltak a kilencvenkilencedik és a századik diák az egyetemi évfolyamnévsorban, ez is szinte jelzés volt, hogy egymás mellett a helyük. Kezdetben a néptánc volt az utazásaik motorja: 1991-ben egy gyimesi tánctáborban történt az első nagy hatású találkozás azzal a belső zárványvilággal, ahol megőrződött az Árpád-kori nyelv és kultúra nagyon ősi világa, egy archaikus, írásbeliség előtti kultúra, amely a szórványlét- és a kisebbségkutatás felé irányította az érdeklődésüket. Akkoriban egy hónapra fel is költöztek az esztenára, a havasi pásztorszállásra, élték ők is ennek a világnak a hétköznapjait, együtt dolgoztak az ott élőkkel, hallgatták a meséiket, dalaikat, tanulták a táncaikat. folytatás a 3. oldalon |
