Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
5 helyőrség vers Szőcs Géza Indián szavak a rádióban William Least Heat-Moon költőnek* Az indiánok nem hagynak cserben minket. Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket. Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál - dehát nem tudták, mi lesz Segesvárnál -, biztosan eljöttek volna ők is, egyesek tudták volna, hogy jönnek ők is: Bem apó, jönnek az indiánok, mondták volna, egy reggel Bem apónak ezt mondták volna: a Bering-szoroson át a Bering-szoroson át indián lovascsapat érkezik, áttör egész Szibérián, átvágja idáig magát segítségünkre jő -az őrnagy urak így beszéltek volna, csákójukat a magasba dobálták volna. Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen. Gettó, bantusztán, rezervátum jól fogna sokszor, egyik sincsen. Összeverődik a törzs a cukrászdában, sokáig ácsorgunk a cukrászdában. Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánért, így szólunk s magunkban azt gondoljuk de magunkban igazán azt gondoljuk: egy napon néhány indián a Bering-szoroson át akármilyen szoroson át segítségünkre jön majd segítségünkre jő majd, átvágja hozzánk magát. Az indiánok nem hagynak cserben senkit. Az indiánok nem hagynak cserben minket. *Könnyebb megérteni az ajánlást, s magát a verset, ha tudjuk, hogy a Budapesten tartott Kulturális Fórum 1985 . november 15-i ülésén William Least Heat-Moon indián származású író, az amerikai küldöttség tagja részletes felszólalásban ismertette Szőcs Géza helyzetét. Elmondta, hogy értesült róla: Szőcs Gézát házi őrizetben tartják, és a lakásra felvigyázó rendőrnek utasítása van rá, hogy ha a költő leül az írógéphez, tépje ki a papírt a gépből. Heat-Moon felszólította a román kormányt, hogy a költőket tekintse nemzeti kincsnek, a jelenlevő küldötteket pedig arra kérte: a hallgatásra ítélt írók nevét tegyék ismertté mindenhol, ahol megfordulnak a világban. A következő ülésen Heat-Moon ironikus hangon válaszolt Hajdú Győző romániai delegátus felszólalására, aki Szőcs Géza „barátjának” nevezte magát, és arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy az erdélyi magyarság jogegyenlőségnek örvend Romániában. A Kulturális Fórumon elhangzottakról Szőcs Gézát olyan barátai tájékoztatták, akik a rádióból követhették nyomon az eseményeket: ezért utal a vers címe a rádióra. A PÁNEURÓPAI PIKNIK KABALAEMBERE Filep Mária, a Páneurópai Piknik ötletgazdája: 1989-ben Szőcs Gézáról csak annyit tudtam, hogy tehetséges kolozsvári költő, aki távozni kényszerült Erdélyből és Svájcban él. És hogy nemrég Magyarországra jött mint a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője. A Sorsközösség táborban tartott előadást, a szintén menekült politológussal, Molnár Gusztávval együtt. Ez nagyon érdekes rendezvénye volt az akkori ellenzéki mozgalomnak. Kelet-Közép-Európa ellenzéki politikusait hívták meg ebbe a táborba előadásttartani. Ennek kapcsán ismerkedtünk meg Gézával. Amikor kitaláltuk és megszerveztük a pikniket, nagyon szerettem volna, hogy a Szabad Európa Rádió tudósítson az eseményről. Ettől reméltem, hogy egy helyi esemény európai politikai eseménnyé fog válni. így került a képbe Géza. A Szabad Európa Rádió itteni képviseletének vezetője, ráadásul az az ember, aki a trianoni diktátumot követően elcsatolt területről érkezett, az az ember, akit elüldöztek Romániából. Tehát ereje volt. Ez az ember vezeti a Szabad Európa Rádiót és megjelenik a helyszínen - mekkora súlya és ereje van annak, hogy mellénk áll! Nemcsak hogy erőt adott, de biztosítékot is jelentett, hogy amit teszünk, azt jól tesszük, meg kell tenni, és nem lehet belőle baj. Ő igent mondott a felkérésemre és megjelent a határon. [...] Jöttek a protokollrendezvények, ahol Géza is beszélt, a romániai ellenzék nyilatkozatát olvasta fel és Mészáros Feri beszédét franciául. ■ Számunkra ezért volt fontos Géza és a Szabad Európa, akkor nem a költő-ember vagy író-ember szerepében, hanem politikusként, merész politikusként, aki felvállalta és képviselte ezt az ügyet. Számunkra ő a szabadságnak egy nyomatékos jelképe volt. Akár az útjelző kő, amely ténylegesen az utat jelzi: ha ott van, akkor jó irányba megyünk. Akkor azt a szót használtuk, hogy a kabalánk volt... (Részlet a 2005 októberében készült interjúból. A beszélgetés teljes változata Szőcs Géza -Farkas Weltmann Endre Amikor fordul az ezred című könyvében jelent meg 2009-ben.) Márkus András Zabola Amikor szerettél, lángban állt a kastély, haptákban a szolga, s rettegett a nép. Lábunk alatt léket kapott a föld, zuhanni kezdtünk s ránk pottyant az ég. Várok rád, mint meghódított nemzet, kinek kölyke rabságba születik, és mindenkit más nyelven neveznek, s minden anya tudja: jobb nekik. Értem jössz, és begyűjtőd a sarcot, Messze vagy, mint magyartól a tenger, kiégeti retinám az arcod, szeretlek, mint mostohát - ha nem ver. Nem menekülsz: te hódítani jöttél - s ki hódít, tudja: nincsen visszaút, de nem fog rajta kard, bitó, kötél, Mert tudja jól, hogy hol az alagút. Mi most jöhet, arra már nincs imám - Pedig néztem, Ő fentről hogy figyel Fontolgatta, legyen-e gondja rám, majd lelépett - látta, hogy nincs kivel... őrizlek, mint a gyónási titkot... Rettegek, mint gyermek a sötétben: Szörnyek vannak! Higgyétek el, így volt! A vérük szárad minden söréten! Az éjszakában félszegen botorkál két árnyék - és nem fél semmitől. Ki arra néz, ragadják toroknál, Szorongatják, míg megfeszül s kidől. A gyogyós és a gyógyos- nagyapám emlékére -Nem jó a csönd, a szó se jó, S a tekintet, mely elfolyó, A megfeneklett sóhajó - Csak a szerelmed, az a jó. Király László Eljön értem egy szörnyeteg És elrángat egy nem ismert vidékre Ájultan alszom több napig S még az sincs ki megértse Ki jön velem hát, kérdem én Ki kísér el az égbe Ki kísér immár engem el E túl furcsa vidékre? - (Ezen méláztam hajnalig Néhány csókért cserébe) Na és te eljössz? Ugye el? Elkísérsz bár odáig? Ahonnan én elköszönnék, Ahonnan minden látszik. Mert ha nem jössz, hát csinálok Olyat, hogy nem köszönnéd. * Két bor között, a kertben Egy félpercnyi magány van Eljár a korsó a kútra Iddogál egymagában S te, ki tűrted, hogy iddogál A korsó és a kóros És hitted, lenne rája Némi polgári gyógymód Csak kézen fogva járkál A gyogyós és a gyógyos És mintha hajnalodna És most egy csók se fájna Hideg száll szép szobánkba Lehűti szép szobánkat * Te, aki folyton altatsz ki gyógyított, s szerelmem Mostantól vígan alhatsz Túl vagy már a szerelmen (Elköszönhetsz ma tőlem. Egy érdekes tetemben várlak.. Már ott a lelkem Ott építem a várat Tenéked, én szerelmem.) S én, aki vígan ittam toromnak pálinkáját, megbotlok egy küszöbben s koromra máris rájár. Bevárlak Absztinencián Nem kéne annyit inni - Mondtad, s már kezdem hinni Most, hogy itt a korsó Helyett a koporsó (Addig jár a koporsó, A kútra, míg beletéved Emlékszel még, azok az évek Hová vittek magukkal) S te, aki szerelmem Vagy lassan ötven éve Mit adhatnék most mégis Hogy úgy érezd, megérte? * Jól esik szememnek a fény Világgá megy most a remény A végzet és a kezdemény Elvinnél még, te kedves az absztinenciába? Elmennék most tevéled Még oda, de már nem érted S ha érted is mi haszna A függönyt fel sem éred Felállók utoljára Nem magamért, csak érted 201^uausztu^^^^ j§B§i IHHHHHI Ip 9 PSI 1989, Temesvár - a romániai forradalom
