Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
6 slam Birtalan Andrea Mi a fuck? Lakcímek és össze-visszaszámozás. Tajkártyázás, na meg a béke utca, 89. szám az ász, de lőjetek ide egy kapitalizmust most, mert nem buli a rulett, sem ez, sem az, evidens, hogy az erősebb kutya oszt. Itt mögötted a KGB az örökös bajnok host- A mi? Kommunist German Brothers?- Mi a fuck? Szóval van úgy, és eljött az a pont, amikor szeretnél és kitörsz, mert nem lehet, hogy annyit szívsz, és hiába ott a bér, egy elsózott sózat, a hárompontos száraz félkenyér. Mert inkább felkerülnél a kapita-listára, meg hogy nem vagy formában, s nem informál a formalin, míg úgy érzed, nem vagy egy kommunizmázlista, inkább lennél rozmár vagy akár rozmaring. Monotonitási intervallum Keleten, s míg nyakörvbe bújva Nyugat csak ugat, itt az egyenruha, a meló, a nincsalapanyag,determelünk, és termálvízben determinálunk és egyenjogúságot tervezünk. Mert nem volt és nincs is más téma, csak az ország, a hatalom és a dicsőség. Mi a fuck? Aki a mennyekben, vagy ki tudja hol, néktek szóla óda, Homérosz, jee, posztold a faladon, most nem te osztasz, hanem a berlini fal oszt. Mert van ez a Kelet-Nyugat cucc, feje földben, mélyre búj a strucc, hol földbe nő a fejed lágya, még nem garancia, sőt, a földbenőtt fejek borsót aratnak és ráisznak pár kör korsó sört. Mert ez itt egy rendszerválltáska, aminek a mélyére semmi más, csak a hányás. Mert nekünk minden bejön, mi jó, mi rossz s mi illik de hálistennek tényleg bejött a Páneurópai Piknik,- Milyen piknik?- Na, ez az. mert pikk-pakk, össze-vissza asszociálva textusokat kontextusba, hogy nőjön a posszibilis entellektüel emberek száma. De nyilván kitaláltad már, hogy bután gáz meghalni, és tűr és határ, és ki kit kapar ki odabent. Ütött az óra: Welcome in posztkomcsi Disney Land. Forrás: Fortepan/Adományozó: Urbán Tamás 13 roza •• •• VASFÜGGÖNY DÍSZDOBOZBAN elyőrség Temesi László Valóságalap A Páneurópai Piknik híre pillanatok alatt bejárta a világsajtót a kommunizmusból menekülő keletnémetek fotóival, ahogy önfeledten, örömkönnyekkel áztatva áttörtek a magyar-osztrák határon - a börtönből a szabadságba! Maguk se hitték el, hogy nem egy álom, hanem a valóság főszereplői. Negyven év bezártság, igazán mély sebeket képes ejteni a lelkeken... Sopronpusztán, amikor több százan végleg maguk mögött hagyták a vasfüggönyt, emlékbe elvittek magukkal belőle egy darabot. Ezt a túláradó boldogságot látva határozta el a soproni - nevezzük - Tárkányi család legifjabb tagja, hogy a letűnő rendszer egyik legszörnyűbb jelképét, kis darabokban, díszdobozokban fogja árusítani, kiegészítve ezzel a bevétellel egyetemi ösztöndíját... „Bomba üzlet!” - örvendezett magában, mert biztos volt benne, hogy a kommunista építmény darabkáit a németek veszik majd, mint a cukrot. Lelki szemei előtt már látta a nemzeti színű szalaggal átkötött dobozkákat, bennük az emléktárggyal és a tanúsítványt, ezzel a szöveggel: „Tanúsítjuk, hogy a mellékelt szögesdrót a soproni vasfüggönyből való.” Az is biztatást adott neki, hogy a felbolydult határon megpillantotta a „Bontsd és vidd!” feliratú táblát. Valahonnan kerített vágóeszközt, és kihasított egy nagyobb darabot a rettegett szögesdrótból. Széles mosollyal cipelte haza. Büszkén vitte a súlyos drótköteget, csak egyszer villant át az agyán, hogy a párttitkár édesapja és a velük élő, hithű kommunista nagypapa egészen biztosan nem örül a határ váratlan megnyitásának.- Nézzétek, mit hoztam - állított haza.- Látjuk, ócska drótokat - morogta idősebb Tárkányi.- Tévedsz, apu, ez az általad nagyra becsült vasfüggöny darabja!- Na, vidd vissza gyorsan, a határon sokkal jobb helye volt.-Láttad a Híradót? Bontják a vasfüggönyt, a határt megnyitották. A rendszernek vége! Konyec! Ende! The end! Fine!- Csak ideiglenesen. Marad minden a régiben. Nyugodtan visszaviheted ezt, ahonnan hoztad.- Szó sem lehet róla! Üzleti vállalkozást nyitok, eladom a vasfüggönyt!- Micsodát?!- Jól hallottad. A németeknél nagy keletje van, alig várják, hogy díszdobozban hazavihessenek egy darabot.- Nekik ott van a berlini faluk. Vigyék azt!- Annak is eljön az ideje, abban biztos lehetsz.- Ugyan, ők sokkal jobban védik a rendszerüket.- Na, gyere édesem, segítsünk a gyereknek - zárta le a vitát Tárkányiné. Hamarosan nagy egyetértésben vagdosták tízcentiméteres darabokra a szögesdrótot. így teltek monoton egyhangúsággal a napok, a hetek és a hónapok -az ifjabb Tárkányi nem győzte hozni a határról az utánpótlást. Az egész család szorgalmasan vágott és dobozolt, vágott és dobozolt. Időközben megalakították a Vasfüggöny Kft.-t, annyira beindult az üzlet. A németek ezerszámra vásárolták a felpántlikázott vasfüggöny-darabkákat, ahogy azt annak idején megjósolta a Tárkányi fiú. Amikor a drót már fogytán volt, a fiú újabb vállalkozáson kezdte törni a fejét, hogy hogyan lehetne kiárusítani a kommunizmus utolsó leheletét.- Konzerválni kellene a leheletünket - gondolta a még dobozoló családtagokat figyelve. Aztán a Tárkányi család mindaddig napszámban lehelt, amíg kereslet volt konzervjeik iránt. De utána sem hagyták abba a lélegzést - igaz, már nem kaptak érte egy fillért sem... Forrás: Fortepan/Adományozó: Szigetváry Zsolt IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2019. auausztus 9
