Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
helyőrség 7 evrorauio HOLDRA SZÁLLÁS - SZENZÁCIÓK, LEGENDÁK, VÉLETLENEK Bonczidai Éva „Még emlékszünk, milyen óriási rokonszenv kísérte a három utas indulását. Ha már a vállalkozás kezdetén akkora volt az ó- és az újvilágban az izgalom, micsoda eget rengető lelkesedéssel fogadják őket majd a visszatérésnél? A floridai félszigetet ellepő millió és millió néző bizonyára eszeveszetten rohan majd a dicső kalandból viszszatért hősök fogadására. A Föld minden tájáról az amerikai kontinensre sereglett idegenek légiójából eltávozik-e vajon az Egyesült Államok területéről egyetlenegy ember is, mielőtt Barbicane-t, Nichollt és Michel Ardant viszontlátta volna? A nagystílű vállalkozás méltó visszhangra talál a tömeg forró, szenvedélyes lelkesedésében. Ezeket az emberi lényeket, akik elhagyták a földtekét, s most, az égi terekben tett különös utazásuk után viszszatértek, úgy kell fogadni, mint ahogyan Illés prófétát fogadnák, ha visszatérne ismét a Földre. Látni őket, majd hallani is őket - ez volt a milliók általános kívánsága” - olvashatjuk Jules Verne 1870- ben megjelent Utazás a Hold körül című könyvének végszavában. 1969. július 20-a óta az emberiség beláthatta, hogy ha az írók nem is tudnak mindent az égitestekről, mindenkinél jobban ismerik az ember és a tömeg természetét. Nem prófécia ez, és nem látnoki bravúr, hanem bölcs, megbocsátó somolygás csupán. „...jár-e majd vajon valami gyakorlati eredménnyel is ez az utazások történetében példátlanul álló vállalkozás?” - tette fel a kérdést száz évvel a Holdra szállás előtt az író, és bizony egy átlagember most, ötven évvel a Holdra szállás után sem tudná hosszasan sorolni, miféle hasznot hozott ez a merész utazás a Föld lakóinak. Büszkeség, diadal, a hidegháború egyik csúcsepizódja - összegezhetnénk címszavakban. És persze ott vannak a hősök, akik közel 22 kilogramm kőzettel tértek vissza az addigi legköltségesebb küldetésből. És ezek csak a tények, a cáfolatokat, kételyeket és öszszeesküvés-elméleteket számba se vesszük. Hiszen az emberiség globális mitológiája ötven évvel ezelőtt egy fontos történettel gazdagodott, amelynek fő üzenete, hogy az ember okos, ügyes, erős és csodadolgokra képes: személyes kapcsolatban van immár az évezredek során főként a szeszélyei mentén ismert Holddal. Az pedig csupán a történet furcsasága, hogy az első ember, aki valóban „megérintette” a Holdat, Wayne Andersen volt, az 1969 őszén a Massachusetts Institute of Technology kiállítótermében megrendezett tárlat, a Moon Show kurátora. A Holdra szállás témájának szentelt első kiállítás rendezésekor a kurátor úgy nyitotta ki a talajminták tárolóját, hogy az ujjaihoz tapadt a kozmikus por. A NASA geológus szakemberei viszont - hivatalosan - csupán szigorú biztonsági előírások között tanulmányozhatták a mintákat, nem érhettek hozzájuk, így lett a művészettörténész az első ember, aki ennyire közvetlen viszonyba került a Holddal. Ötven évvel ezelőtt másfél millió néző érkezett az Apollo-11 startjához, 5000 újságíró tudósított az eseményről, és közel 800 millió ember látta a tévéképernyőn keresztül - a start közvetítését harminchárom nyugati és több szocialista ország vette át. Sajtótörténeti érdekesség, hogy a New York Times a több mint egy évszázados történetének legnagyobb címsorával hirdette 1969. július 21-i számában a világszenzációt, a nyolchasábos címsort fotómechanikai eljárással alakították ki, mert ekkora betűk nem álltak a szedők rendelkezésére. Mindennek fényében érthető, hogy az Apollo-11 küldetése nem egyszerűen egy tudománytörténeti mérföldkő volt, hanem igen változatos módon megjelent az irodalomban, képzőművészetben, könynyűzenében, és szinte azonnal a kultúránknak is meghatározó része lett. Az már a nap társadalmi hatását mutatja, hogy akkor éjjel több európai városban az átlaghoz képest 40 százalékkal kevesebb bűncselekmény történt. Arról nincsenek statisztikák, hogy Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins hányszor kényszerült válaszolni a Na, és milyen volt ott fenn? kérdésre, de az idő azzal is szembesíthette a földlakókat, hogy ők bizony a tények helyett leginkább mégiscsak a legendákat szeretik. Egyik ilyen ismert történet szerint Neil Armstrong nem csupán a szállóigévé lett „Kis lépés egy embernek, nagy lépés az emberiségnek” kijelentéssel lépett a Holdra, hanem sok szerencsét kívánt Mr. Gorskynak is. A leghíresebb asztronauta csak évtizedek múlva, 1994-ben mondta el egy riporter kérdésére, hogy mi van e furcsa jókívánság mögött. Neil Armstrong gyerekkorában Mr. Gorskyék mellett lakott, és amikor a gyerek átment a szomszédba az átgurult labdájáért, véletlenül meghallotta Mrs. Gorsky felháborodását: Micsoda, orális szexet akarsz? Majd ha a szomszéd kölyök a Holdon jár! Közkedvelt ez az anekdota, de a NASA felvételein állítólag nyoma sincs a Good luck, Mr. Gorsky! mondatnak, bár a hivatal 2006- ban elismerte, hogy sehol sem találják a Holdra szállás eredeti videóit. így a történet valóságalapjáról igazán az győződhet meg, aki a legmagasabb árat hajlandó fizetni a Sotheby’s aukciósház július 20-i árverésén három filmtekercsért: ugyanis kalapács alá kerül a Holdon tett első emberi lépések egyetlen fennmaradt eredeti felvétele - az ezen rögzített hangot és képeket Armstrong kamerája közvetítette, mely a mai napig a Holdon hever. A jelenlegi tulajdonos véletlenül szerezte meg a szenzációs tekercseket: Gary George 1976-ban még egyetemistaként több mint 1100 tekercset vásárolt egy kormányzati árverésen 218 dollárért (62 ezer forint), azzal a szándékkal, hogy újrahasznosítás céljából tévécsatornáknak adja majd el. A fiú édesapja figyelt fel az Apollo-11 ÉVA feliratú tekercsekre, és javasolta, hogy azokat tartsa meg. (Az ÉVA az extra vehicular activity rövidítése, azaz az űrjárművön kívüli tevékenységet jelenti.) Ez a befektetés most milliárdossá teheti az immár 65 éves nyugalmazott Las Vegas-i gépészmérnököt. Tűzfal-variációk No. 1-9. (papír, print, 9 db., 50 * 70 cm, 2018) 2019 július IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
