Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
6 IB roza helyőrség A HÓHÉR ÉS A KÉM Urbán Péter- vidám jelenet sok korbácsolással -A várfal egyik szélesebb területén, magas bástya árnyékos tövében a hóhér a ferde padra szíjazott kárvallottat korbácsolta. Ütemesen csattogtak az ütések szegény ldnzandó hátán, de meglepő' módon a korbácsolt ember semmilyen hangot nem bocsátott ki. Vagyis dehogynem, pár perc elteltével horkolni kezdett. A hóhér döbbenten felhajtotta csuklyáját, és közelebb hajolt, vajon csakugyan jól hallja-e. Igen, az áldozat most már hangosan horkolt. A pribék ingerülten felrázta a korbácsokat:- Ember, ne aludjon kínzás közben... A hasán rézsútosan fekvő ember hosszú ásítás után érdeklődve kérdezte:- Tiltja talán valami szabályzat?- Nem tiltja... - vakargatta fejét a hóhér. - Csak éppen nem szokás.- Az lehet, hogy nem szokás, de én álmos vagyok. Az önök tömlöce dugig van patkányokkal, folyton fölébresztettek, hát most nagyon jólesik egy kis alvás.- Na, de... Hogyan? Hát nem fáj?- Meg lehet szokni. Tudja, én kém vagyok, már többször kerültem ilyen helyzetbe. Egy kis korbácsolás nem a világ. Maga csak tegye a dolgát, nem akadályozom, én meg közben alszom. A hóhérpribék lassan és kedvetlenül újra munkához látott. Egyre idegesebb lett, és izzadni kezdett. Abbahagyta, és megint felkeltette az elfogott kémet. A megkínzott ingerülten ébredt:- Mi az már megint?- Ez nem lesz így jó - felelt a hóhér. - Bajba fogok kerülni maga miatt. Ha nem hallják, ahogy ordít, azt hiszik, hogy nem dolgozom. Megbüntetnek, talán le is váltanak...- Hát... Nem szeretném, hogy miattam elveszítse a munkáját. Tudom, nem könnyű biztos kenyérhez jutni. Miben tudok segíteni?- Ha megtenné, esetleg, hogy ordít korbácsolás közben... Nagyon lekötelezne.- Amiért ilyen udvariasan kéri, hát egye fene. Szóval amikor lesújt, üvöltsék?- Ennyi lenne az egész. A hóhér újra kezdte az ütlegelést, de a fogoly folyton rosszkor kiáltott föl: hol az ütés előtt, hol utána. A pribék megint megállt.- Most mi a baj? - kérdezte az áldozat.- Nem ütemben ordít. Akik hallgatják, rájönnek a turpisságra, és kapok a fejemre...- Sajnos nagyon rossz a ritmusérzékem. Valamikor dobos akartam lenni, járni a sereg előtt, vezetni a csatába. De folyton eltévesztettem az ütemet. Ezért is lettem kém. Nehéz állás, de nem szükséges jó ritmusérzék hozzá.- Ez mind nagyon szép, de hogyan oldjuk meg? - kérdezte idegesen a pribék.- Az lenne a legegyszerűbb, ha minden ütés pillanatában szólna, hogy „Most!” Akkor én ordítanék.- Próbáljuk meg - felelte a hóhér. Ismét csapkodni kezdte az elítélt hátát. Ez hallatszott: Csatt. Most! Aú! Csatt. Most! Aú! Csatt. Most! Aú! Jó ideig folyt a munka, majd a hóhér fáradtan megállt, ivott egy kis vizet a kulacsából, a kémet is megkínálta.- Maga a legjobb alanyom - jelentette ki elérzékenyülve. - Udvarias és segítőkész.- A többiek nem ilyenek? - érdeklődött az áldozat.- Á! Korántsem. Kiabálnak, káromkodnak, sírnak, üvöltöznek. És mind annyira gyűlöl, hogy csak na. Pedig nem vagyok rossz ember. Szeretem a gyerekeket, sosem verem az asszonyt.- Minek is vinné haza a munkát, igaz?- így van. Mégis gyűlölnek. Csak mert nekem kell korbácsolnom. Azt hiszik, élvezem. Pedig nem mindig. Nem vagyok szadista, akkor sokkal könnyebb lenne. Csak belelovalom magam. Gondolom magamban: „Igen? Te gyűlölsz? Akkor majd én is utállak! Nesze neked.” Meg elhitetem magammal, hogy megérdemlik. Építkezés a Corvin-negyedben (vászon, filctoll, 60 « 80 cm, 2017]- Végső soron azért a legtöbben nyilván megérdemlik. Én is kém vagyok, örömmel elárultam volna a vár gyenge pontjait, akkor aztán jöhetett volna a várostrom meg a mészárlás.- Tudom, tudom, de maga mégsem rossz ember. Ehhez ért, ezzel keresi a kenyerét. A várfalon egyszer csak megjelent a várúr két strázsa és a kamarása kíséretében. A hóhér rémülten súgta a kémnek:- Jön a munkaadóm, el ne áruljon! A főnemes megállt a hóhér közelében, undorral figyelte az áldozatot. A kínzómester izzadva, idegesen állt feszes vigyázzban. A várúr hozzá fordult:- Na, hogy állunk?- Nagyon jól, méltóságos uram, alig él már a gonosz.- Aha, látom, rázza a hideg, ráng az egész teste. A hóhér ijedten nézett a megkínzottra, elsápadt. A várúr kissé viszolyogva megveregette a hóhér vállát:- Nagyon jó, csak így tovább. De ne haljon meg túl hamar, még sokat kell szenvednie. Azzal távozott. A hóhér utánanézett, megtörölte izzadó homlokát, majd a rabhoz fordult:- A fene essen magába, láttam, hogy hangtalanul röhögött! Ha ezt meglátják...- Elnézést, alig bírtam megállni. Csak olyan vicces volt, hogy ilyen jól becsaptuk.- Hú, szerencse, hogy jól sült el a dolog.- Én is így gondolom. A hóhér megvakargatta a füle tövét:- Mondtam már, hogy maga az eddigi legjobb munkám, a feleségemnek is el fogom mesélni. Mindig azt mondogatja, hogy az én melómmal nehéz kapcsolatokat építeni. És erre tessék! Milyen jól elbeszélgetünk.- Azért annyiban igaza van az asszonynak, hogy ez nem ígérkezik éppen hosszú távú munkakapcsolatnak.- Az mellékes. Higgye el, gondozni fogom a sírját. És mindig viszek majd friss virágot rá. Nem fél a haláltól?- Dehogyis. Hozzászoktatjuk magunkat a gondolathoz. így is négy évvel többet éltem, mint a kémek átlagéletkora alapján- várni lehetett volna. Igazán nincs okom panaszra. És ráadásul a végén egy ilyen kedves és kifejezetten lelkes emberrel hoz össze a sors. Hálás vagyok előre is, ha visz virágot majd a síromhoz. Nagyon szeretem a nárciszt és a jácintot.- Én nem értek a virágokhoz, de az asszony igen, majd megkérem, hogy segítsen választani.- így közvetetten őt is megismerem.- Tudja, mit? Aludjon nyugodtan, majd én kiáltok maga helyett. Minek fárasztanám tovább.- Csakugyan megtenné? Köszönöm, már annyira elálmosodtam. A hóhér újrakezdte a munkát, minden ütés után ő ordított: Csatt. Aú! Csatt. Aú! Csatt. Aú! Csatt. Aú! (A kedves olvasót megnyugtatandó el kell árulnom, hogy a történet „heppienddel” végződött. Ugyanis kitört a pestis a várban, és mindenki meghalt három nap alatt. így senki sem irigykedhetett a másikra, hogy az életben maradt, ő meg nem. Vagy fordítva.) LAPSZAMUHK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Csikós Szilvia (1964) költő, televíziós szerkesztő Kántor Mihály (1974) szakíró Kertész Dávid (1993) író Kubiszyn Viktor (1979) író, újságíró Kurucz Bernadett (1995) költő, műfordító Lőrincz P, Gabriella (1982) költő Nagy Betti (1963) költő Pozsonyi Ádám (1969) író, publicista, zenész Székely János (1929-1992) költő, prózaíró, drámaíró, műfordító Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Urbán Péter (1979) író iníiliíp**« PÁLYÁZAT FIATAL ÍRÓKNAK, KÖLTŐKNEK Új pályázatokat hirdetett meg a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) és az Előretolt Helyőrség íróakadémia. Az Előretolt Helyőrség íróakadémia 2019-ben pályakezdő és elsőkötetes kategóriában hirdet pályázatot fiatal íróknak és költőknek. A 2019-es projektévben összesen tizenhat - nyolc pályakezdő és nyolc elsőkötetes - alkotó részesülhet jelentős szakmai és anyagi támogatásban. A KMTG a pályázat nyerteseinek egyedülálló tanulási és továbbképzési lehetőségeket kínál, tehetséggondozásban képzett oktatók irányításával műhelymunkákon vehetnek részt, korszerű önmenedzselési módszereket sajátíthatnak el. A pályakezdő kategóriában olyan 18 és 25 év közötti szépreményű tehetségek jelentkezését váiják, akiknek még nincs önálló szépirodalmi kötetük, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket. Az elsőkötetes kategóriában olyan 18 és 30 év közötti szerzők jelentkezésére számítanak, akik úgy érzik: alkotói pályájuk kibontakozását elősegítheti az Előretolt Helyőrség íróakadémia oktatóinak iránymutatása, szakmai tapasztalata, az Előretolt Helyőrség ifjú alkotói közösségéhez tartozás, a pályakezdés nehézségeinek áthidalásához nyújtott szakmai, szellemi és anyagi támogatás. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló tanulmányi ösztöndíjat ítél oda: havi 120 000 forint erejéig az elsőkötetes kategóriában, havi 100 000 forint erejéig a pályakezdő kategóriában, amivel kedvező feltételeket kíván biztosítani a magas színvonalú alkotómunkához, illetve a képzéseken való részvételhez. Amennyiben a pályázó teljesíti az íróakadémia szakmai elvárásait, a KMTG a szerződést további 1 + 1 évre meghosszabbítja. Az intézmény elősegíti továbbá a szerzők arra érdemes műveinek megjelentetését, író-olvasó találkozók, fellépési lehetőségek szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt. A pályázatokat 2019. augusztus 4., vasárnap éjfélig lehet benyújtani a palyazat@kmtg.hu e-mailcímre. A pályázatokról és az intézményről további információkat szerezhetnek a KMTG/Előretolt Helyőrség íróakadémia honlapjáról: Kmtg.hu
