Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-13 / 161. szám
2019. július 13. III. évfolyam 28. szám IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n talán holnap este vágom le a szemöldököm n Faludi Ádám tárcája 5 Szegedi Kovács György versei Vendégünk a Magyar írószövetség vezervers Pásztor Anna Az ópusztaszeri Akhal Ménes mint fesztiválhelyszín Túl az Óperencián Mi a terv, most, hogy minden célod elfogyott? Merre mész, ha minden út már járt? Ha nem felelsz meg, kell-e még, hogy jobb legyél? Mennyit érsz, ha a hited megkopott? Kitől félsz, ha már mindenki elhagyott? Kitől kérsz, ha minden bank bezárt? Oh, szólsz-e még, ha kész a leltár, bár még élnél, Már nem élsz, de még nem is vagy halott. De túl az Óperencián, Minden festett kék egen Túl a hazugságok tengerén Van egy hely, amiről meséltek neked! De túl az Óperencián, Minden festett kék egen Túl a hazugságok tengerén Vár egy hely, ahol nincs több küzdelem. Hová bújsz, ha már tombol minden istenség? Itt a vég, és a jövő lángban ég? Oh, mersz-e még remélni új feltámadást? Lesz-e még egy végső lázadás? De túl az Óperencián, Minden festett kék egen Túl a hazugságok tengerén Mind ott leszünk, mint a régi képeken. kitekintő Mágia az ugaron Farkas Wellmann Endre Pásztor Annát és az Anna and the Barbies zenekart azért kihívás bemutatni, mert aki már hallott róluk, tudja, hogy nem beszélhetünk egyszerűen egy zenekarról, mégis arról kell beszélnünk úgy, hogy aki Pásztor Annát ismeri, tudja, nem egyszerűen egy frontemberről van szó, hanem egy mágusról, aki nem utolsósorban énekes is. Hogy boszorkány és tündér egyszerre, s lassan nemcsak a magyar rockzenei élet legmarkánsabb arca és személyisége, de a köréje épülő mítosz révén sokak számára példaképpé emelt, élő ikonként imádják sokan. Meg sem kérdeztem, miért ez a zenekar neve, igaz, évekbe telt megértenem, hogy mit is jelenthet a név: a fentiek tükrében talán azt is, hogy van Anna, és vagyunk mi, akik szeretjük, a babák, akiket ő szeret. A játék a világ legtisztább és legfelelősségteljesebb gyermeki értelmezése, amelyben minden furcsaság mögött kőkemény rend szervezi mindazt, amit a szeretet képes beteljesíteni. A zenekar és Anna életéhez kötődik immár hetedik éve a kezdetekben Woodstock az ugaron címet viselő, idéntől pedig a Helló, ugar! néven pörgő összművészeti fesztivál, amely minden nyáron színvonalas és egyedi élményekkel várja a rajongók egyre népesebb táborát Ópusztaszeren. Az idei ugarmaraton minden estéjén egyegy téma mentén beszélgettünk Pásztor Annával. Ugar- Annak, aki elvégezte a középiskolát, az ugar szóról Ady az első gondolata... A magyar ugaron.- Volt egy nagy csörtém a faterommal. Amikor megtudta, hogy Woodstock az ugaron lesz a név, nagyon kifogásolta az ugart, a kietlen puszta stb. asszociáció miatt. De számomra van egy olyan felhangja a szónak, ami egy kicsit kopár, kicsit kietlen, de magyar, pláne a Woodstockkal szemben, a csili-vili, keménytökű rock and roll Magyarországon is létezik, de sokkal szikárabb, sokkal pusztább. Itten puszta igazán a puszta, ez a magyar préri, ahol magyar cowboyok vannak magyar indiánokkal. Ezért akartam bele egy pici csavart tenni, akár negatívat is, a Helló, ugar! pedig egy kicsit humorosabb pusztahívogató lett.- Onnan indul a történet, hogy Pásztor Anna értéket akar közvetíteni ebben a térben?- Minden innen indul, ami bennem jó. Nem is arról van szó, hogy értéket akarok közvetíteni, hanem jó dolgokat szeretnék csinálni, vidám embereket látni. A Helló, ugar! egy hedonista buli, lubickolás az életben. Ha ez értékteremtés, akkor megveregetem a saját vállamat.- Érdekes, hogy ezt a fesztivált nem növik ki az emberek. Nagyon kicsik és nénikék is táncolnak. Láttad, hogy módosult egy picit az átlagéletkor?- Persze, nagyon jó dolog az én koromban, hogy tulajdonképpen egy pecsét vagyok azoknak, akik már nem merik elengedni magukat, mert elméletben nem szabad. És nézd az idiótát, már negyvenhat, és még mindig nyomja, akkor gyerünk, mi is! Adok egy paszportot a kicsiknek és a nagyoknak is, lepecsételem a szabad repülést a világban. Pásztor Anna mondta, hogy ezt szabad, aztán ezt megengedik a gyerekeiknek vagy a gyerekek a szüleiknek. Van, amikor három generáció megfér egymás mellett a fesztiválon. Elmosódnak a határok, és az ember ember lesz, nem férfi vagy nő, nem öreg vagy fiatal, hanem ember.- Ezt tekinthetjük az alapkoncepciónak?- Én az életet mint játékot szeretném visszaadni az embereknek, behúzni a kéziféket, és elkezdeni golyókat gurítgatni és babázni, mert ha elvész a játék az életből, akkor egy irtózatos gyári masírozássá változik az egész, amiben csak egy alkatrész vagy.- A zenekart mennyire nehéz ebben magaddal húzni?- Elképesztően, utálják, ők csak zenélni akarnak, nem keresik ezeket az összművészeti cuccokat, csak játszanának. Extrémkedés - Az extrémség legyen a mai témánk. Az, amit te és az Anna and the Barbies képvisel, egy egyedi formája a szabadságnak. Ez hogyan egyeztethető össze egyes társadalmi határokkal, mennyire kell feszegetned ezeket?- A határok átlépése mindig azután derül ki, hogy már átlépted őket. Mint egy birodalmi lépegető, megyek keresztül a sivatagon, és fülig érő mosollyal trappolok bele minden tiltótáblába, és mikor már seggbe lőnek, akkor veszem észre, hogy hoppá. Nem lehet úgy szabadnak lenni, hogy minden szabályt tiszteletben tartasz. folytatás a 3. oldalon |
