Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-08 / 132. szám

6 roza EGY IDIÓTA VALLOMÁSA Ena Columbié Részletek - a spanyol eredetiből Ferdinandy György fordította helyőrség sis. - mmsmmm» Pihenés (olaj, 130 *110 cm, 2000] I. Munkám a szokásos. Reggel hatkor kezdek. Az igazgatónő eleinte a ka­puban vár, és felsorolja a tennivaló­kat. Később már átadja a kulcsokat. Most pedig egyenesen bemegyek a fiúk szobájába, felébresztem őket, egyiket a másik után, tisztába te­szem őket, felszolgálom a reggelit. Amíg esznek, elkészítem az útrava­­lót: a tízóraikat. Nyolckor jön értük egy sofőr, be­ülnek a fekete Siennába, és irány az iskola! Mind iskolába járnak, kivéve Bilit, aki itthon, a műhelyben dolgo­zik. Amikor kiürült a helyszín, elké­szítem az uzsonnákat, rendet rakok a szobákban, mosok és takarítok. Még alig egy hete voltam itt, ami­kor Júlia, az igazgatónő megkért, hogy jöjjek vissza este is, és fürdes­sem meg a gyerekeket. Szívesen mentem, így elláthattam beteg édes­anyámat is a reggeli és este műszak között. Az iskolából négy után érkeztek, kimerültén, lucskosan. A fürdés fel­frissítette őket. Megvacsoráztunk, így ért véget a nap. II. Kedvencem, Brad fejét leszegve, magányosan üldögél egy sarokban. Gondolatainak mélysége szembe­szökő: semmi köze monoton hét­köznapjaihoz. Erről a nagy csendről az jut eszembe, hogy hátha mindent ért, ami történik körülötte, és azon tépelődik, hogy a teste miért nem engedelmeskedik csapongó fantá­ziájának. Nem értem, hogyan tart­hatjuk őket butának. Ha tudnánk, micsoda gazdag belső élet buzog benne! Mindegy, én odamegyek hozzá, hacsak egy pillanatra is. Megcsik­landozom, vagy cuppanós puszit nyomok a fejére. Máskor megsimo­gatom, vagy összeborzolom a haját, mert Brad nagyon kényes, igyekszik mindig gondosan megfésülni ma­gát. Ilyenkor rám pislog, és száját összeszorítva mosolyog. De néha erőt vesz rajta a félelem. Egy olyan húzódás, ami lehetetlen­né tesz minden kapcsolatot. Közöny vagy szomorúság lenne? Félelem? Néma csend. Mélyvízi emelkedé­sek. Brad magára marad. III. Mióta ezekkel a fiatalokkal foglal­kozom, sok szavakkal kifejezhe­­tetlent jobban értek. Megtanultam olvasni a szemükben, a mozdulata­ikban. Valamennyiükkel törődöm, de leginkább Brad köti le a figyel­memet. Talán, mert ő a legfogéko­nyabb. Csak nyugalom kell hozzá, és türelem, nem kevés. Először vetkőzni tanítottam, für­dés előtt, majd - ami nehezebb volt - arra, hogy utána hogyan vegye magára a tiszta ruhát. Megtapsol­tam, amikor elért valamit, és velem tapsoltak a többiek is. Aztán egy nap, amikor éppen befe­jeztem a fürdőszoba felmosását, ez a gazember a hátam mögé került. Még nem öltözött fel, de a cipőjét hibátla­nul befűzte és felvette egyedül.- Óriás vagy! - kiáltottam. - Óri­ás! A botrányos jelenethez egymás után csatlakoztak a többiek. A fiúk, és az igazgatónő, Júlia. Együtt ünne­peltük meg Brad sikerét. Aznap este ő volt a király. Soha többé nem kel­lett felöltöztetnem. Ez az apró ered­mény egész életének értelmet adott. IV. Sokat tanultam tőle. Elképzelni, amit nem látok, rögtönözni nehéz helyzetekben. Tudom már, hogy szavak nélkül is meg lehet szeretni valakit, és azt is, hogy türelemmel, csendes kitartással minden elér­hető. Mióta eljöttem, hiányoznak ne­kem. Mégsem megyek vissza töb­bé. Amikor elhajtok az épület előtt, felnézek Brad ablakára, és pillanat­ra látom őt. Néz rám, elképzelem, hogy felisrrier. Én pedig folytatom az utamat. ENA COLUMBIÉ 1957-ben, a kubai Guantánamóban született, jelenleg Floridában él. író, költő. 1982 óta jelennek meg írásai, Kuba után Spa­nyolországban, majd az Egyesült Államokban. Ebben az új könyvében (Ena Columbié: Confesiones de un idióta; Editorai Silueta, Miami, Flori­da, 2018] egy gondozónő mondja el találkozását szellemi fogyatékos fiatalokkal. Egyikük, Brad kerül hozzá legközelebb, kettejük kétszólamú történetéből valók az itt bemutatott részletek. Lapszámunkat SZABADOS JÁNOS Munkácsy-díjas festőművész képe­ivel illusztráltuk. Szabados János 1937. február 28-án született Kaposváron, hat testvér közül elsőként. Édesapja címfestőmester volt, az ő műhelyé­ben ismerte meg a festőmesterség alapjait. Művészi ambíciói 1957-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolára irányították, Miháltz Pál és Z. Gács György voltak a mesterei, 1962-ben diplomázott, és visszatért szülővá­rosába. 1963-ban vette feleségül Weeber Klára szobrászművészt, két gyermekük született. 1972-ben elvállalta a fonyódi alko­tóház vezetését, részt vett a villányi, nagyatádi szobrásztelepek létreho­zásában. A fonyódi alkotóházban megalapozott egy több mint száz­darabos gyűjteményt, az ide érkező művészek felajánlásaiból ez a kép­zőművészeti anyag folyamatosan bővült, a kollekciót ma a Rippl-Rónai Múzeum gondozza. Táblakép-festészettel, grafikával, muráliákkal foglalkozik, 1977-ben Budapesten a Műcsarnokban, illet­ve a kaposvári Somogyi Képtárban nagyívű tárlaton mutatta be munká­it. 1980-ban Munkácsy Mihály-díjat vehetett át. Tagja a Magyar Művé­szeti Akadémia képzőművészeti ta­gozatának. A számos kiállítás és több szak­mai elismerés ellenére Szabados János pályája mégis látni enged valami fájóan tipikusát a vidéken élő kiválóságaink sorsáról. Ezeket a képeket nézve ugyanis érthetetlen, miért nem jön szembe gyakrabban a neve a sajtóban, tévében, a kultú­ránkat bemutató felületeken, hiszen ezt sokaknak látniuk kellene. A festő fest. És ebben az egysze­rű kijelentésben az egész élete ott kavarog. Szabados János képein egyszerre van jelen a nagy víziók monumentalitása és az az életta­pasztalat, amelyet az egyszeri em­ber megragadhat - ennek egy része amolyan tájtapasztalat, a formáké, a színeké, a fény rafinált változásaié és benne az emberé, építményeivel, gesztusaival, archaikus tudásával és modern nyomorúságaival együtt. Az élettapasztalat másik része a lé­leké - kegyetlen játékoké, törékeny sértődéseké és sérüléseké, komé­diás felülemelkedéseké, elbizony­talanodásoké és újult reményeké. Ezekben a figurákban ott kavarog az ember megannyi arca: maszkok, gesztusok, kiszolgáltatott egyedül­­maradások mögött valami furcsa csak azért is épül, a sérthetetlenség méltósága. Hiszen Szabados János képei azt is látni hagyják, hogy a távolmaradás mindenféle fősodor­tól és illékony trendtől csak pará­nyi részben életkörülmény, sokkal inkább döntés, az életrehívó csend megannyi lehetősége. Ebből ered az a frissesség és lendület, amely áthatja ezeket a képeket, melyek most ebben a lapszámban olyan természetesen válnak egységgé a legújabb költőnemzedék (Polgár Kristóf vagy Bék Timur] soraival, mintha ezek a fiatalok gyakori ven­dégei lennének a mester műtermé­nek. Ez a világ, melyet Szabados János évtizedek óta fest, szólal meg az ifjú költők verseiben is. osztondi PÁLYÁZAT FIATAL ÍRÓKNAK, KÖLTŐKNEK Új pályázatokat hirdetett meg a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) és az Elő­retolt Helyőrség íróakadémia. Az Előretolt Helyőrség íróakadé­mia 2019-ben pályakezdő és el­sőkötetes kategóriában hirdet pályázatot fiatal íróknak és költők­nek. A 2019-es projektévben össze­sen tizenhat - nyolc pályakezdő és nyolc elsőkötetes - alkotó része­sülhet jelentős szakmai és anyagi támogatásban. A KMTG a pályázat nyerteseinek egyedülálló tanulási és továbbképzési lehetőségeket kí­nál, tehetséggondozásban képzett oktatók irányításával műhelymun­kákon vehetnek részt, korszerű ön­menedzselési módszereket sajátít­hatnak el. A pályakezdő kategóriában olyan 18 és 25 év közötti szépre­ményű tehetségek jelentkezését várják, akiknek még nincs önálló szépirodalmi kötetük, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizo­nyító írásműveket. Az elsőkötetes kategóriában olyan 18 és 30 év közötti szerzők jelentkezésére számítanak, akik úgy érzik: alkotói pályájuk kibon­takozását elősegítheti az Előretolt Helyőrség íróakadémia oktatóinak iránymutatása, szakmai tapaszta­lata, az Előretolt Helyőrség ifjú al­kotói közösségéhez való tartozás, a pályakezdés nehézségeinek áthida­lásához nyújtott szakmai, szellemi és anyagi támogatás. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló tanulmányi ösztöndí­jat ítél oda: havi 120 000 forint ere­jéig az elsőkötetes kategóriában, havi 100 000 forint erejéig a pályakezdő kategóriában, amivel kedvező fel­tételeket kíván biztosítani a magas színvonalú alkotómunkához, illetve a képzéseken való részvételhez. Amennyiben a pályázó teljesíti az íróakadémia szakmai elvárásait, a KMTG a szerződést további 1 + 1 évre meghosszabbítja. Az intézmény elősegíti továb­bá a szerzők arra érdemes műve­inek megjelentetését, író-olvasó találkozók, fellépési lehetőségek szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai ér­dekképviseletet nyújt. A pályázatokat 2019. augusztus 4., vasárnap éjfélig lehet benyújta­ni a palyazat@kmtg.hu e-mail­­címre. A pályázatokról és az intézményről további információkat szerezhetnek a KMTG/Előretolt Helyőrség író­akadémia honlapjáról: Kmtg.hu IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. június

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom